Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. május 23.; siombct 9. I-TEHFLSM XB*UERiS««TRKI4IRI Viharok tisztítótüzében kudarcainkra gondolok. Nem nyertünk bebocsátást. Együtt szenvedjük a kibírhatatlant - így is vállalva a magányt. Itt kell élnünk, ebben az elmúló nyárban, őszben, ahol virrasztanak a fák, üresen ásít a nyersvászon; langyos sugarak zuhanyában lustán nyújtózik ecseted. — Suhogva lebbenőn egyszál inges — terveinket, elszánásainkat keserűen váltanánk „aprópénzre” . . . Ám ecseted pingálja az évszakok színeit; én verset írok; Miénk a Nap, a csillagok, akár a nyitott ablakok. linómetszetei az Erdély kövei című kötetből ken tel-feltűnik egy horgas orrú székely „harisnyás” le­gény önportréjellegű alak­ja. s az erdélyi építészetre oly jellemző magyarvalkói templom képe. Ezt szere­pelteti a kötet A Ház című építészeti folyóirat cím­lapjaként. amely nem egé­szen pontos megjelölés. A Ház egyes példányainak cím­lapját Kozma Lajos ter­vezte. a maga némileg ha­sonló stílusában, szintén a magyarvalkói templom ké­pével. A Kós-féle, sokkal le- vegösebb. nagyvonalúbb, mo­numentálisabb rajz a meg­maradt példányokból a ki­adó által kötetbe foglalt év­folyam szennycímlapjául ké­szült. Megjegyzem, ebből a régi kiadói ötletből talán érdemes is tanulni ... Csak hát manapság nemigen van olyan egységesen kompo­nált és tartalmas folyóirat, mint A Ház volt a maga korában. De micsoda kor volt ez az építészettörténész szem­szögéből! 1910 körül meny­nyi minden épült, milyen gondosan, gyorsan és jó mi­nőségben, néha még az 194ft utáni elhanyagolást is ki­bírva! Nem csoda, hogy ké­sőbb a középosztály „bol­dog békeidőknek" nevezte ezt a kort. s ezért idézőjel­ben szoktuk használni, vagy legalább három ironikus pontot tesznek utána, mint Merényi László kiváló kö­teténél a Magyar História sorozatban — de ne felejtsük el. hogy Móricz „boldog em­bere” is ebben a korban volt boldog, minden szenvedése ellenére ... Kós életművé­nek döntő szakasza is eh­hez az időkhöz kötődik: ek­kor épült fel a sztánai Var- júvár. az Állatkert egyes ré­szei. a Városmajor utcai is­kola. a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum, a zebegé- nyi templom és a főváros egyik legharmonikusabb épü­lete. az óbudai református Színpadképek a Budai Nagy Antal előadásához papiak ... Az 1920 utáni 1 könyvművészeti életmű bi- i zon.y egyben amolyan pót- I cselekvés is volt — tanul­mány Erdély köveiről. Er­dély köveinek egymásra ra­kása helyett. Azt hiszem, semmi sem ■■ jellemzőbb Kós Károlyra, mint amit Benkő Samunak mesélt: olcsó, papíron érték- 6 télén földet vásárolt, s az- > tán két kezével kiszedve a köveket, feljavította a ta- * lajt. Ilyen ember volt. Hogy aztán filozófiája, a transzil- . vánizmus mennyire volt életidegen, más kérdés; az bizonyos, hogy a román ki­rály és a magyar kormány- ■- zó uralma helyett valami- | lyen demokratikus köztár­saságról álmodott. Helytállása a nehéz idők­ben példa az utókor szá- mára. Életművét jól illuszt- jj rálja — a szó szoros értei- ' miében — Sas Péter Képes- : könyve. Székely András CSEH KÁROLY Rozsdáll a lovagkor Lovaggá ütöttem ma délután séta közben fiamat egy barkaággal: legyenek még illúziói Holnap nádparipát és fűzfakardot is kerítek papírmaséból pedig szélmalmokat vagy a hely szelleme szerint szélkakasokat készítek neki Harmadik személlyé fárad az én — átadja helyét tudását feladja égi vágyait Tarkója fölött rozsdáit a nap mint felfüggesztett buzogány s emlékei falán idejét múlt naptárként sárgul Dulcinea Tűzfal és aranyeső O-NAK Sietsz az érdes virradat közönyös tűzfala mellett s hirtelen egy tündöklő ág nckicsapódik szemednek MEZEI ANDRÁS Téglák tetején áthajtó aranyeső bokra a nap — kápráztat a gyönyörű kín mint az öröklét-pillanat Boldogság Csak a konyhában volt meleg. Szobánk mindig hideg volt. Mindig vacogtam, mégse fáztam, mert jobbat még meg nem éltem. És bizony rongyos is voltam, és mégse voltam soha rongyos, mert azt láttam, hogy minden jó nadrág, ing eleve foltos. Néha megszúrt a szalmazsákból kifúródó törekes szalma —, de nem éreztem, hogy szúrt volna, mert nekem az volt: zsák szalma. Apám részegen jött haza. Várta a villanyszámla. Kihallatszott tőlünk a csend. Rennünkrekedt a lárma. A zálogház nem messze volt. Anyámnak jegygyűrűje volt. Apámnak jegygyűrűje volt. A zálogház jómessze volt. A szoba nem kapott napot. A konyha nem kapott napot. Világosság félhomály: szoba-konyha így ragyogott. ♦ Karácsonykor is jókorán volt villanyoltás, hát bedunyháztam. Mindig megtapadt némi fény szemhéjamon —, azzal is láttam. PARDI ANNA A szív romantikus megközelítése Mintha holtág lehetne a tengerben a szív olyan mintha meteoritmérnök ásna mozgásába eget a szív olyan mintha a görög tragédiákból az ellentétek egységét elfogadná a szív olyan mindig jóra törekszik és a rossztól alig ver a szív olyan sok-Bok fényévre elszáll ha szeret de a földet se tagadja meg a szív olyan mindig tiszta zsebkendőt töröl le a vérről de a sok salakot is elhordja a szív olyan LŐRINCZY ISTVÁN áruházakban lát spirálködöt a magyar anyanyelvűségtöl sokféle gravitációt a szív olyan a belső elintézetlen ügyeket mindig visszapörgeti a szív olyan a legsúlyosabb legágrólszakadtabb klorofill naphatásra bajsötétet asszimilálni a szív olyan Idősíkra odaállítja az idősokkokat a szív olyan felemelt két karja a vivő és verőér mindig az életet üdvözli a szív olyan Fák kövek Mathias Grünewald oltárképe virágok nyár issza a délelőttöt és az égen álmodó fák mámort szívó méhek várják vörösszájú füvek csókját II. madár száll a délutánra tollain ül a fáradt Nap s a kövekből felszikrázik a megfoghatatlan pillanat III. csillagok lábán jön az este vele jönnek a virágok visszaszöktek az istenektől vidítani a világot I. szemüreged rég szétporladt csiga mászik szájad szélén hajfürtöd leng a semmiben s fűmoszatok öled mélyén II. melled lerágták kék férgek s csigák másznak szájam helyén kígyó tekereg bokámon s együtt vagyunk a sír mélyén Ajánlás herceg ha láttad volna vörös haját és rózsagömbmelle kinyílt volna szádban ha érezted volna harapását és narancsölét a megrészegült nyárban RÓZSA ENDRE Búcsú északtól Te földönfutó világosság, ágrólszakadt szél. hűs magasság, szóló fürj, rekkenő búza, virradó gondú, elesett ég, nagy csend kútfőjén buzgó esték, harangok, halálig zúgva. te vándor nyár, te gyalog nyárfa, csüngő éhséggel föltarisznyázva ágadat ne hullajtsd értem, terem e táj sziklán is epret, föld csillagai, délre vezetnek, béke van most: hazatértem! Századik arcom MARKÓ PÁL A festő barátja Megcsípettem kezem fürkészdarázzsal, árvacsalánnal; felküzdöttem magam villámvert csúcsokra, s görgelékként hulltam köves szurdokokba. Tölgyfák mosolyognak éjjeli holdra, nem gondolnak fejszés csipás hajnalokra. Krumpliszár-f üsttel ha fellobogózol, századik arcom markolod a hóból. Halott szerelmesek balladája

Next

/
Thumbnails
Contents