Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1987. május 23., szombat SIMÁI MIHÁLY Menyasszon/tánc fis újra a meggyvirág-réják, orgona-kurjantások, a vadmályva-kürtök, bodza-dobok, sziromharang-zengések újra! öltözik a menyasszony aranysípok, kéklő citerahúrok között. Éteri fák, üveghang-fürtű akácok alatt ejhaj, eladó a menyasszony! Tánccl... Liliomillattal magához láncol... Ez a menyasszony a legfehérebb veszély, a legszebb liliommámor, a legédesebb szerelemméreg. Remeg a lakodalmi sátor. Halálos bódulatban milliárd halhatatlant forgat, lobogtat, rikat az élet — el kell hinni az öröklétet! MARIN GEORGIEV Csalitos Kós Károly portréja A sztánai házról készített linómetszet A síkon, távol a folyóhoz, cserszömörce, galagonya. Csökött, lilás és kéken bolyhoz. Az isten erre — tohonya. Szikár nesz, méhek zümmögése. A meddő tücsökcirpelés akar valamit: vegyék észre. Túlérett bibepor, nehéz. Alig ért ide még a halvány, porlepte út — és gazba fúl. Bogáncs vigyázza, inas csallán; csíp és szúr irgalmatlanul. A fojtó, mérgező csalitban, a rikító dudvák között, egy nap-cserzette kígyó villan. A fény, az árny olyan zömök. Hová tűnt végül? Merre bújva? Elnyelte a föld, fölszívta ég — és a komor fülledtség újra, és sárga nyüzsgés, hő, sötét. (Rózsa Endre fordítása) Félálom Tenni, ahogy lehet Kós Károly-képeskönyv Majdnem száz évet élt. Majdnem száz év alatt mennyi baj érhet egy félig- meddig német eredetű erdélyi magyart, aki székely ezermesterként vállalta magára a művész, az építész, az iró. a politikus feladatát? Élete egyik főművét. a két kezével teremtett, bámulatos egységű Varjúvárat feldúlták a világháborúban; a források szemérmesen hallgatnak róla, hogy kik és miért. Igaz, rendbehozták. amolyan nyaraló lett a kis nyomdát rejtő kőház, ahol a szinte középkori módon formált könyvek születtek. a modern tömegáru csúfságától megriadó angol Morris és Ruskin szellemi útmutatását követve. De az idős mester, bár nyolcvankét éves koráig maga kaszálta kolozsvári kertjében a füvet, már nem szívesen ment el a Vítrjúvárba. Van ebben a nagy szeretettel összeállított albumban egy kép: a Mezőgazdasági építészet című könyv címlapja. Akkor készült a tankönyvféle. amikor épp félreállították. a 40-es évek végén. Pedig 1945 után éppúgy elfogadta a történelmi változásokat. mint 1920 után. Baloldaliakkal mindig barátkozott. de sose volt párttag. Talán ennek is köszönhető. hogy nem történt nagyobb baja. mint hogy méltatlan munkakörbe helyezték. igen kis túlzással mondhatni. hogy disznóólát terveztettek vele Szakmánybán. S mit csinált? Megpróbálta a legtisztességesebben végrehajtani a büntetésfeladatot. mindazok javára, akiknek az adott gazdasági épületekkel dolguk lehet. Hogy három évtizeddel korábban az utolsó Habsburg király koronázásának dekorációját tervezte, a tehetséges különc gróf, Bánffy Miklós keze alatt? Jóízű emlékezést irt az esetről, s nem bánta, hogy így múlik el a világi dicsőség, (s a múlás különben is csak átmeneti lett). Sokat meditálnak ma arról, mi hasznosabb. a lelkes Kossuth- vagy a borúlátóan szenvedő Szé- chenyi-típusú magyar; számomra a sors megszabta feUr adatokat vállaló Kós Károly a példakép. Aki mindig az angol nyelvi fordulat alapján cselekedett: do your best. tedd. amit te a legjobban megtehetsz. A Sas Péter által szerkesztett és a filozófus Tordai Zádor szövegeivel kommentált képeskönyv egy meg nem írt. de fölöttébb szükséges nagy monográfia illusztrációs anyagát foglalja magába. Kezdve a szülővárostól. Temesvártól, a műegyetemi felvételi bizonylaton át melyen még sch- val írta nevét — a korai rajzokig, tervekig. melye0 Trappolnak az agy behavazott utcakövein a hajnal vörös lovai fény-sörényüket a szél: lélegzetem simogatja csattog a patkó: pattog a szem idege párna alá kúszik a csörgő- óra ketyegése akár gyújtó - zsinóron a láng nemsokára robban eltemetett tudatom CSORBA GYŐZŐ Jó munka Ha egy szót egy kézmozdulatot egy pillantást akármily apróságot a szél útját a lomb közt egy levél kerengő hullását a szeretők mély sóhajtását ölelés után a szakadó papír zaját a nap fényváltozását felhővonuláskor meztelen lábujjak között a por fölbuffanását ha csak azt lesed ki s úgy mondod el hogy attól fogva már mindenkié: jó munka volt. JÉKELY ZOLTÁN Régi kezek idézése Visegrád kövei közt Rég elporlandt inas kezek, kik nagy köveket véstetek, sziklába utat ástatok, ó, hogy-hog.v el nem vástatok? Maradt-e bennetek erő, cirógató, dédelgető, ha szerszámot letettetek, s várt otthon asszony és gyerek. Maradt-e gyöngéd mozdulat megáldani az álmukat, vagy szegni kínt-vigasztalón új kenyeret az asztalon? Gigászi művetekben itt könnyes szemem gyönyörködik, s tán titeket formáz amott a százesztendős somfabog. ... Kezemet nézem: mily erős! Munkátok néki ismerős. Örökségül ezt hagyta rám jó kőfaragó dédapám. BÁNÁTI ZSUZSA Grádicsok Felliheg a napok grádicsán a tisztességben megőszült szerelem mint toronyba újra és újra a vén harangozó húsvéti vagy lélekharangot megkondítani TORNAY MARI Hold-hűvössel nap-csattogással tévedésből rám talált a szerelem vagy csak hajamba akadt kis lepkekarmával vagy csak torkomra tapadt csalános szárnyával dermeszt hold-hűvössel elveszt nap-csattogással r Érvénytelen a barna vizen barna vadkacsák érdes-barna kiáltozásuk barnára gyűri a tavat drótoznak barna széllökések dermeszt a hegyek barna árnya milyen lélektelen hiányod elnézem barna bőröm: érvénytelenné meszelt ez a nyár Kék-szeretlek milyen a szemed a szürke-kék eléd teszem ezt a katáng-kék ezt a katáng-szürkc dombot ilyen kék kék szeretlek kék szeretlek kék kék-szürke a szemed nap-kék csobogó szél-szürke cirmoló katáng
