Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 21., csütörtök AZ ISMERETEK HATÉKONYABB ÁTADÁSÁÉRT Pedagógiai kísérletek Heues megyében Napjainkban számtalan feszültség keletkezik az oktatásban. A pedagógusok és a gyerekek túlterheltségről panaszkodnak. A munkahelyeken egyre magasabbak az igények a tanintézetekből kikerülők ismereteivel kapcsolatban. A szülők elfoglaltságuk miatt igen sok probléma megoldását hárítják az iskolára, amelynek ugyanakkor nagy szüksége van arra, hogy a családokkal egyetértésben és együttműködve neveljen hatékonyan, és lehetőleg minél alaposabb tudást nyújtva a jövő nemzedékének. Mi hát a megoldás? Központi irányítók és helyi szakemberek keresik az egyre jobb módszereket a közös cél érdekében. Persze, ez nem megy mindig zsákutcák nélkül. Az viszont vitathatatlan, hogy a tervszerűen és tudatosan végzett feltárómunka előbb-utóbb eredményhez vezethet. Milyen kísérleteket folytatnak ilyen téren jelenleg szű- kebb hazánk oktatási intézményeiben? Erről érdeklődtünk dr. Horváth Tamástól, a Heves Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójától. A legkisebbeknél kell kezdeni... Az igazgató kiemelte, hogy a kérdés azért is különösen aktuális, mert az intézetben épp a napokban összegezték az ilyen irányú teendőket. Jelenleg a megyében hat kísérletet folytatnak. Ezek többsége országos programhoz kapcsolódik, más részük helyi kezdeményezés. Közös vonásuk, hogy többnyire a meglevő keretek között, tehát az iskolák személyi és tárgyi ellátottságát, valamint a központi tanterveket figyelembe véve próbálnak egyre jobb módszereket kitalálni, s megvizsgálni a gyakorlatban. Ez persze, több évet, s folyamatos ellenőrzést feltételez. A legkisebbeket érinti az ostorosi óvoda vállalkozása. Itt Porkolábné Balogh Katalin irányításával kutatják a tanuláskor fellépő zavarok megelőzésének lehetőségeit. A megfigyelések három évig tartanak, s ellenőrzésképpen a novaji óvoda is bekapcsolódott ebbe a kísérletbe. Dr. Estefánné dr. Varga Magdolna és Kalmár Magda, a megyei pedagógiai intézet pszichológusai, öt éven keresztül Eger általános iskoláiban kutatják a biológiai és környezeti tényezők hatását a koraszülött gyermekek értelmi fejlődésére. Érdekes, úttörő vállalkozásba fogtak a sarudi általános művelődési központban is. Végh Mihályné óvónő vezetésével, a Cigány képes szótár elnevezésű, az OPI által irányított programot végzik. E módszer segítségével — legalábbis a feltételezés szerint — korrigálható és fejleszthető a cigány nyelven is beszélő kisgyerekek fogalom- alkotása és kifejezőkészsége. Elmélyülteti és játékosan . . . Sajnos egyre több napjainkban a beszédhibás gyerek. Lehet az is, hogy ezt a problémát a korábbiakban talán nem kezelték ilyen korán, már a kisgyereldrorban. A későbbi kudarcoktól óvja meg a kisiskolásokat példáu- ul a gyöngyösi kisegítő iskola első osztályában az úgynevezett dislexiamegelőzés. Gyakori az olvasástanuláskor a hangzók felcserélése. Lakitsné Szarvas Teréz ennek a kiküszöbölését, javítását tűzte ki célul. Dr. Szabados Lajosáétól, a pedagógiai intézet csoportvezetőjétől kaptunk részletes tájékoztatást a megye négy általános iskolájában bevezetett, kísérleti matematika tagozatos tanterv megvalósításáról. A nyolc tanévre tervezett munka jelenleg már hatodik éve folyik. Így igazi értékelésére még nincs mód, de máris jelezték néhány középiskolából, hogy az e módszer szerint képzett tanulók ott is jól megállják a helyüket, tantárgyi eredményük stabil. Balogh Viktória, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanára, a kutatás irányítója. A tevékenységet anyagilag és szakmailag is támogatja az OPI. A tanterv törzs- és kiegészítő anyagát magasabb óraszámban, játékosan, a számítástechnika segítségével oktatják. Természetesen ezekben az intézményekben saját erőből és központilag megteremtették a szükséges gépparkot. A békési minta A megye kilenc középiskolájában vették át a Békés megyei nevelők példáját. Az osztályfőnöki órákon a négy tanévben fokozatosan egymásra épülő, szabadon választható témák a következők: Életutam a középiskoláig; Az én középiskolám; Városom és hazám; Hazám és a nagyvilág. Feldolgozásuk mikéntje már a közösséget ismerő pedagóguson múlik, de következetes megtartásuk nemcsak a tizenévesek önismeretét, de környezetükhöz, a hazához való viszonyukat is elmélyíti. E vállalkozás jó példa arra. hogy különösebb pénzbeli ráfordítás nélkül, jó ötletekkel, nemcsak az ismeretátadást, de az egyéniségformálást is hatékonyabbá lehet tenni. A kísérletet dr. Sereg József és Nagy Imréné szaktanácsadók irányítják. Matematika tagozatosok óráján, az egri 4-es iskolában (Fotó: Tóth Gizella) Jámbor Ildikó /retc- 34/vos III/3. Hangjának nyugodtsága meglepte. Nyoma sem volt szavaiban a könnyed feddésnek, a kamaszos felelőtlenségért cirógatva megróvó asszonyi-anyai zöngének. Ügy hangzott, mint egy végleg lezárt ügyről alkotott semleges vélemény. Az asszony nem vetkőzött le teljesen, inkább csak hozzáférhetővé tette magát, és komoly természetességgel szeretkezett, ahogyan a nők azzal a férfival fekszenek le, akibe már nem szerelmesek. A hiábavalóságoknak milyen sorát kell még megcselekednünk, hogy tökéletesen elfeledtethessük magunkat — tűnődött később a húslevest kanalazva, miközben szemével a kézmosó fölé hajoló asszonyt figyelte. — A férjed tudja, hogy bejársz hozzám? — kérdezte. Az asszony kiegyenesedett. — Igen — felelte először saját arcának a tükörben, és csak aztán fordult a férfi felé: — Tudja. — Helyes — mondta, és félretette (a lábast. Mondd meg neki, hogy a kór nem hatolt bennem még olyan mélyre... — szóval legnemesebb szerveim még nincsenek veszélyben. De ha ő akarna megölni, akkor sietnie kell. Felállt az ágyról, és az asszony háta mögé lépett, átkarolta, és csontos, sárga arcát a vállára helyezte. Most mindketten a tükröt nézték. — Bemennél az orvoshoz? — szólalt meg Ikis idő múlva. Anna oldalt lépett, és szembefordult vele. — És mit mondjak neki? — kérdezte. — Hogy a szeretőd vagyok, és érdeklődni szeretnék ... Jó — mondta aztán, és lehajtotta a fejét — majd kitalálok valamit. Míg várt az asszonyra, már újból kint a folyosón, érezte, hagy megszédül, le kellett ülnie. Örült, hogy Anna most nem látja, csak az öreg csoszogott le-föl előtte, nagy, csónakforma papucsaiban. Tíz folyosóhosszat tett meg ilyenkor, délután. Korábban vele ‘tartott ő is, valami védettséget vagy előnyt érzett mellette, mint a szép lány, akinek csúnya barátnője van. Tegnap éjjel az öreg felült az ágyban, és fuldokolva köhögött. — Istenem, hát ennek soha nem lesz vége? — kérdezte két roham között a sötétben. De aztán méregbe jött. — Ha annyira húzod, hát vidd csak, uram. Mindig is a tied volt, én már elengedem. — Most megint olyan arccal mászkált, mint aki nem adja könnyen. Volt valami méltatlan és közönséges ebben a hosszú vonakodásban, melynek alján, bárhogy takargatta is, érthetetlen és sértő ellenszegülés lappangott. — Te egy mázlista vagy — lépett oda hozzá Anna, és kicsit beletúrt a hajába. Most látta ma először mosolyogni. Felemelkedett a pádról. — Azt mondták, hogy ... ? Tényleg? — Két kezébe fogta az asszony arcát, és hosz- szasan megcsókolta. Na — mondta aztán nevetve, de emlékezésnek szánt, átható tekintettel —, hát akkor jól nézz meg. — Valóban szerette volna, ha az asszonyban megmarad ez a kép. — Így néz ki egy mázlista. De ez akkor is túl fog élni — bökött fejével a közeledő öreg felé. — Pedig orvostanhallgatók egész csoportjait viszik az ágyához, mert tudják, hogy nála mindent megtalálnak egy helyen Nem, nem hallja. Töksüket — tette hozzá Anna ijedt mozdulatára, és még mindig nevetett. Belekarolt az asszonyba. — Te, ha látnád, ahogy ott fekszik, és szinte révületbe viszi az igyekezet, hogy minél engedelmesebb és tanulságosabb eszköze legyen a diagnosztikai bemutatónak .... Ja, és képzeld, a múltkor meg fölajánlotta a csontvázát 'a kórháznak — folytatta hadarva, nehogy az asszony időnek előtte gyanút fogjon. De Anna már nem figyelt rá, az arcán végigfutott egy könnycsepp. Ekkor értek egy vonalba az öreggel, aki a gyengék előzékenységével megállt, hogy elhaladhassanak mellette, miközben vizenyős szemeit Annára függesztette. — Magát emlegette az utolsó pillanatokban — mondta néhány nappal később az asszonynak, amikor újból találkoztak, és feléje nyújtotta bütykös, vén kezét. (Vége) EGERBŐL INDULTAK A dallamok útján Z enés, táncos estre invitál a Megyei Művelődési Központ meghívókártyája május 22-én, 19 órára. Az egriek által jól ismert színésznő, Détár Enikő lesz a vendég. Ez alkalomból kértük, hogy valljon eddigi útjáról, amely a „világot jelentő deszkákig” vezette. — Egyáltalán nem egyértelmű, hogy ezt választom hivatásomul — kezdi a beszélgetést. — Szolnokról Ke- recsendre költöztünk, s én, mint vidéki kislány, azt sem tudtam mi fán terem a színjátszás. Űrhajós szerettem volna lenni vagy kötéltáncos, légtornász, artista. Majd később az 'állatok kötötték le a figyelmemet: saját állatkertet képzeltem el magamnak. Amikor vendégek érkeztek hozzánk, mindig szerettem volna megmutatni mit tudok, táncoltam, énekeltem, s a felnőttek jól szórakoztak gyermeki produkcióimon. Tizenkét, tizenhárom éves lehettem, amikor egyszer azt mondtam, hogy színésznő leszek. Ezt senki nem vette komolyan, sőt, igyekeztek lebeszélni. Elhatározásom akkor vált véglegessé, mikor Miskolcon az Irma, te édes című darabban Tímár Évát megcsodálhattam. Annak ellenére, hogy az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban még orvosnak készültem, titokban már a színpad világának vonzásában éltem. Munkált bennem a dac; csak azért is megmutatom; nekem sikerül megvalósítani az álmomat. Leszámoltam korábbi elképzeléseimmel, s végül a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical osztályába nyertem felvételt. — Milyen élményeket adott ez az időszak? — A zenei osztályoknak általában rossz híre van. A mai napig nem tudom, hogy miért. Ezt feledtette, hogy még főiskolás voltam, mikor a legendás hírű Macskákban kaptam játéklehetőséget. Bodrogi Gyula figyelt fel rám, s a Vidám Színpadhoz hívott. Azóta ennek a társulatnak vagyok a tagja. — A zenés-táncos alakítások mellett vonzt^'k-e a prózai szerepek? — A sors iróniája, hogy most két főszerepet kaptam, s mindkettő prózai. Az egyik Jean Poery: Kellemes húsvéti ünnepeket című darabja, ahol örömömre Garas Dezsővel és Kállai Ilonával játszhatom együtt. Nyáron a Gyulai Várszínházban Vasari Gábor: Az ördög nem al- szikjában jutott nekem jelentős feladat. — Hogyan fogadta az egri meghívást? — Mivel nincs önálló estem, ezért direkt erre az alkalomra állítottam össze műsoromat, amelyben musicaleket, sanzonokat, kuplé- kat és verseket adok elő. Kíváncsi leszek, hogyan sikerül magammal ragadni közel egy órán át szeretett városom közönségét. B. Szabó Pál Ének a kátéd rálisok korából Az elmúlt esős májusi szombaton, a Kórusok Országos Tanácsa, a Borsod és Heves megyei szervezetével, valamint az ózdi, Bem úti, összevont általános iskola énekeseivel együtt, kórustalálkozót hívott össze a bél ■ háromkúti, hajdan volt cisz. terei apátság templomába. Az „Éneklő ifjúság” mozgalom keretében olyan kórusműveket mutattak be, amelyek a nép, a nemzet leikéből, a nép, nemzet leikéért, jövőjéért fakadnak fel a magyarság sorsát átélni, kifejezni—tödé—zenészekből Gyöngyös, Budapest, Miskolc, Békés, Esztergom kitűnő dáákkarai mellett ott hallhattuk a műsorban a KISZ Központi Együttes Ifjú Gárda-kórusát, valamint a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola zenetagozatos énekeseit is. A hely szellemét, az a bizonyos genius locit, nem volt nehéz összeilleszteni a felhangzó, itt-ott romantikusan, magasan és magvasan szárnyaló dallamokkal. Kodály, Bárdos, Harmath kórusművei abból a magyarságtudatból származnak, amely nem a múló szellemi divatoknak hódolva éli meg ennek a nemzetnek öröklött gondjait, eszméit, a lélek tartalmát; amit úgy igazából csak itt, a közép-európai térségekben, hegyek közt. a szétterülő és annyiszor kifosztott alföldi rónán elmélkedhet át ennek a kornak az embere is. Mint ahogy Szőnyi Erzsébet, a gazdag és igen értékes alkotói munkásságra visszatekintő zeneszerző is úgy érezte, hogy ennek a ha- zafiságnak, ennek a csak itt és itt mindig is érvényes történelmi részességnek, lelkiismeretnek most is, mindenkor, hangot kell kapnia. Át kell örökítenünk azokat a megéléseket, amelyek a formák révén megkapaszkodhatnak a holnapban. Dr. Hárs Ernő versére oratóriumot írt, amelynek bemutatását az ózdi iskolás zenések, énekesek vállalták, Vámos József betanításában és vezényletével. Szőnyi Erzsébet színpadi műveiben, máshol is beavatja, gondolataiba fészkelteti bele a fiatalokat. Azokat, akik romlatlan lélekkel, derűvel és a manapság oly rosszul táplált hitükkel is érzik, tudják a jövőt. Ebben az oratóriumban szöveg szerint jelen van a Bélkó, a három kút vize. IV. Bélának, a muhi vereség után hazájában is bujdosónak, az életét mentendő, a bükki erdőkben kellett bujdosnia. Legenda vagy megfordult Bélháromkútnál is? És a középkorból, 1230 tájáról itt van az emlékezet szegletköve, ez az egyszerűségeben monumentális, stílusában felemelő, a közép- ki,r lelkiségén túl, a művészet örök célját, a harmóniát, az emberi szépséget is szolgáló apátsági templom: és itt. ez a hallelujával végződő profán zene magasba emelte gondolatainkat. A középkorból áll a templom, amikor minden művészet háza is volt egyben a katedrá- lis; ma sem kizárólag az imádságé, hanem azzal együtt is annak a lelki tartalomnak megszólal tatója, éltetője, amely eleinket Szent István után, másodjára is országalapításra késztette. Mert IV. Béla — még nem eléggé tudottan, vagy inkább elfeledetten — hős volt és óriás Nem Muhinál, de az azt követő időkben. A hely szelleme, a genius loci, a bélháromkúti, egykori ciszter apátság kövei, oszloprendje. -kötegei. az ívek és a köztük levő akusztika, ezt zengik a mai füleknek. És a szíveknek is. (farkas)
