Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. május 21., csütörtök 3TTl Felelősséggel, önálló cselekvéssel Közéletformáló pártszervezetek BARÁTI VISZONYBAN A MUNKATÁRSAKKAL A tét: a jövőnk és a lignit Nemrégen hirdette meg a KISZ Központi Bizottsága a Jö­vőnk a tét! akciót. Természetesen a mozgalom tagjai csatlakoztak, ám a kezdeti tapasztalatok nem mindenhol kedvezőek. Jó példát azonban mindig találni, $ úgy hír­lett, hogy a Mátraalji Szénbányák Vállalat a legkivá­lóbbak közé tartozik ezen a téren. Nosza, útra keltünk, hogy tudakozódjunk, mi történt náluk az eltelt idő alatt. Beszélgetőtársaim Kiss Balázs, a vállalat KlSZ-bizottsá- gának titkára, Vajkuj Sándor, a Thorez Bánya KISZ- vezetőségének titkára, Félegyházi Tamás, a gazdaságpoli­tikai munkabizottság vezetője és Kosztovics Attiláné KISZ-bizottsági tag. Kiss Balázs: — KISZ.es fiatalokra is bízták a vállalati zéptávú terv kialakítását kö­A XIII. kongresszus ha­tározatainak eredményes végrehajtása aligha képzel­hető el a pártalapszerveze- tek önállóságának, öntevé­kenységének fejlődése. a párttagok cselekvő részvéte­le nélkül. A fejlődés, a po­zitív irányú változás azon múlik, <hogy a pártszer­vezetek helyileg mennyire ismerik fel feladataikat, mit és hogyan cselekszenek, po­litizálásukért milyen felelős­séget vállalnak. Mégis, ma úgy tűnik, a növekvő feladatok, a szapo­rodó gondok, feszültségek miatt előfordul — talán erő­teljesebben. mint koráb­ban —, hogy a helyi gon­dok. problémák megoldását ..felülről’’ várják, cselekvés helyett panaszkodnak. Mint­ha a politikai vezető sze­repből következő felelősség- vállalásban kissé elbátorta- lanodtak volna a kommunis­ták. Gyakori hivatkozás tör­ténik ar.ra is. hogy nem elég a pártalapszervezeték „jogo­sítványa” az erőteljesebb, hatékonyabb politikai mun­kához. Mások úgy érzik, nincs elég önállóságuk a pártalapszervezeteknek a tő­lük várt feladat megoldásá­ban. A párttagok körében is tapasztalhatók helyenként kedvezőtlen hangsúlyeltoló­dások a kétkedés, a bizony­talanság irányába. Helytele­nül a vgmk-kal is összefüg­gésbe hozzák, hogy egyesek nem használják ki megfele­lően a fő munkaidőt, és rek­lamálják a végzett munka tekintélyének visszaállítá­sát. a munkafegyelem meg­szilárdításál A mai nehezebb helyze­tet nem lehet már többé újnak, kivételesnek tekin­teni. Az elmúlt évek már komoly impulzusokat és le­hetőségeket is adtak a ked­vezőtlen körülményekhez va­ló alkalmazkodáshoz, az ön- tevékenység kibontakozta­tásához. az önálló cselekvés­hez. Annál is inkább, mert társadalmi fejlődésünk nö­vekvő követelményei, a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztése nyomán az utóbbi években felgyorsultak a társadalmi és gazdasági változások. Ennek meghatá­rozó jellemzője: a gazdálko­dóegységek, intézmények és az alsóbb állami szervek, szervezetek önállóságának növekedése. A megnöveke­dett önállóság, gazdasági ha­táskör és mozgástér szük­ségképpen nagyobb önállósá­got ad és több felelősséget, kezdeményezőkészségeket és határozottságot kíván a párt- szervezetektől működési te­rületük politikai irányításá­ban. befolyásolásában. a Központi Bizottságtól kezd­ve a megyei, városi pártbi­zottságokon át — már az eddigiekben is csökkentették a kötöttségeket, a kötelező­en előírt napirendeket, új irányítási formákat vezet­tek be. A fokozatosan fejlő­dő demokratizmus, az irá­nyításban is növekvő diffe­renciáltság nyomán: szélese­dett a helyi eszköztár, ön­tevékenyebb alapszerveze­ti munka alakul ki. bátrabb és sokoldalúbb együttműkö­dés jön létre a szervek — szervezetek között. A párt- munka új tervezési rendjé­ben a kiválasztott témák a pártalapszervezetektől a Központi Bizottságig jobban egymásra épülnék. Áz öntevékeny alapszerve- zeték megértették: a kong­resszusi határozatok megva­lósításáért találékonyabban, fegyelmezettebben és ered­ményre törőbben kell dolgoz­niuk. Felismerték, hogy az önállóság felelősséggel jár együtt. Fokozódó tömegkap­csolattal. kellő politikai nyi­tottsággal napirendre tűzik területük .jkényes” kérdé­seit. Nem takargatják mun­kahelyük gyengeségeit, nem védik a „mundér” becsüle­tét. Panaszkodások. magya­rázkodások helyett: párt­szervezetenként. alapszerve­zetenként. vállalatonként, szövetkezetenként, intézmé­nyenként. munkahelyenként mérlegelik, vizsgálják, hogy valójában melyek a külső kivédhetetlen okok. s me­lyek a saját gondjaik. A sa­ját helyzetből indulnak ki, azt önkritikusan, felelősség- teljesen vizsgálják. Annak felismeréséig is eljutottak, hogy nem csak a népgazda­ság egészének helyzetére hi­vatkoznak. elhelyezik benne önmagukat is. Olyan szem­léletet alakítanak ki. amely a -helyzet reális értékelésével felismeri és őszintén bemu­tatja saját szervezetük gyen­géit. hibáit, elszalasztott le­hetőségeit. Egyre inkább fel­ismerik. hogy nemcsak az a fontos, hogy ki képviseli a párt politikáját, hanem leg­alább annyira az. hogy mi­képpen. milyen módon. Ne­vén nevezik, kiit terhel fele­lősség az elmaradásért, az előrelátás hiányáért, a szük­ségessé vált kezdeményezés vagy a gyors reagálás el­mulasztásáért. Így az okok alapos, hozzáértő elemzése és őszinte feltárása nyomán megteremtődik a reális le­hetősége a korrekciónak, a hibák felszámolásának. A lehetőségek, az erőforrások gondos számbavételével, az előrelépés módozatainak ki­dolgozásával pedig az ön­megújulásnak, a fejlődési ültem gyorsításának, az in­tenzitás növelésének. A helyi elképzeléseket, a megoldandó feladatokat a kommunista — szélesebben — a munkahelyi közösségek maguk állítják össze. Meg­értették. hogy az élet a po­litika gyakorlati módszerei­ben is változtatást kíván. A közös motiváció megtalálá­sát. a közös gondolkodás és érdekeltség megteremtését igényli. Napjainkban az üze­mekben, gazdálkodóegysé­gekben megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanák az új vállalati irányításra történő áttérésre. Miközben helyesen pályázat útján meghirdetik az igazgatói munkakör be­töltését. nem felejtik el a kommunistákkal sem a véle­ménycserét e fontos kérdés­ben. Felismerték a gazdálkodó- egységek egy részében, hogy a helyi vezetés fejlesztése, korszerűsítése nélkül nem juthatnak előbbre. Ezért a vállalat, üzem szervezetén, tervezési, irányítási rend­szerén változtattak, korsze­rűsítettek. fokozatosan al­kalmazkodva a piaci-szabá­lyozási feltételekhez. Kiala­kították a vállalaton belüli támogatások és elvonások rendszerét, öntevékeny mun­kacsoportok. részlegek szer- vezését. az egyéni és—cso­portos kezdeményezőkész­ség erősítését. Igyekeznek fejlesztőmérnökeik. konst­ruktőreik új törekvéseit, kor­szerű elképzeléseit. találé­kony ötleteit megvalósítani. Az öntevékeny alapszerve­zetek felismerték, hogy sors­döntő kérdés ma a szemlé­leti gátak áttörése is. Mi­közben igénylik, kérik a kommunisták véleményét, javaslatait, kritikai megjegy­zéseit. fel is lépnék a min­dent megkérdőjelező, pesz- szimista bizalmatlansággal szemben. Nem engednek te­ret az olyan felfogásnak, amely nem tesz különbséget a tisztességes munkával, a kiemelkedő teljesítmények­kel, illetve az illegális úton. törvénytelen eszközökkel szerzett jövedelmek között, így a munkán alapuló jöve­delemkülönbségek pozitív szerepe megértésre talál az elkerülhetetlen feszültségek ellenére is. Az öntevékeny pártalapszervezetek így ala­kítják az igazi közéletet, melyben az emberek érzik, lehet és érdemes a közös ügyért dolgozni, lehet, és ér­demes beleszólni a közös dolgokba. Horváth Árpád az MSZMP KB munkatársa — Váralanul ért minket a felhívás, de azonnal csatla­koztunk, s a KISZ-tagok is rövid időn belül megismer­hették az akció lényegét — kezdi a válaszadást Kiss Ba­lázs. — Ezután mindenhol elkészültek a tervezetjavas­latok, s a Thorezben össze­vont vitakört is tartottunk a központból jött előadó rész­vételével. Mivel a mi jövőnk elsősorban a lignit, főként azon gondolkodtunk, hogy mit tehetnénk a hatékonyabb termelésért. Javaslatainkat kilenc témakörben dolgoztuk ki, melyet eljuttattunk a vál­lalat gazdasági vezetéséhez. A Gagarin Hőerőmű és a Thorez képviselőinek közös testületi ülésén alkotó javas­lat hangzott el a számítógé­pes szénminőség-vizsgálattal kapcsolatban, s közös környe­Vajkuj Sándor: — A szén­bányáknál mindig érzékenyek voltak a fiatalok a gazdasá­gi változásokra zetvédelmj akciót is tervez­tünk. — Üzemi szinten is foly­tattunk beszélgetéseket — veszi át a szót Kosztovics Attiláné. — Ott elsősorban a napi nehézségekről esett szó. Sok ember nem meri nagyobb fórum elé vinni a véleményét, de itt, a KISZ- en kívüliek bevonásával, őszintén tudtak beszélni. Mi­vel nálunk egy alapszervezet egyben gazdálkodóegység ia. így az ő javaslataik össze­foglalóját is eljuttattuk a vezetőséghez. — Mindezekre sor került volna a KISZ KB felhívása nélkül is? — A szénbányáknál min­dig érzékenyek voltak a fiatalok a gazdasági válto­zásokra — mondja Vajkuj Félegyházi Tamás: — Serken­tésként kiírtuk az ötlettusa pályázatot Sándor. — Azt mondhatom, hogy így mi átlagon felüli felkészültséggel kaptuk meg a felhívást, ami, azt hiszem, nem is igazán nekünk szól. Természetesen a követelmé­nyeknek eleget tettünk, s elsősorban a saját berkein­ken belüli gondok megoldá­sára törekszünk. — Eddig a gazdasági mun­káról beszélgettünk. Milyen hatása volt az akciónak a többi területen? — Tulajdonképpen még a felhívás ismerete nélkül in­dítottuk útjára kompex programunkat a 30 éves KISZ tiszteletére — vála­szolja Kiss Balázs. — Tar­tottunk például nosztalgiabált az alapítók és a mostani ta­gok részvételével. Közben népszerűsítettük a „Jövőnk a tétV’-et és örömmel tapasz­taltuk. hogy néhányan már ezeken a rendezvényeken is kifejtették az ezzel kapcsola­tos álláspontjukat. Ennek a programnak a keretében tar­Kosztovics Attiláné: — Ná­lunk egy alapszervezet egy­ben gazdálkodóegység is (Fotó: Kőhidi Imre) tottuk a 30 órás focimecs- csünket is. — Tevékenységünk tulaj­donképpen három részre osz­lik — kapcsolódik be a be­szélgetésbe Félegyházi Ta­más. — A kultúrával. a sporttal és a gazdasággal egyaránt foglalkozunk. Meg­hirdettük a KISZ-kupát. a a „Tavaszi vidámságokat”, de nekem is vissza kell tér­nem a gazdasági munkához, mert ez a legfontosabb. Ezt kritikusan kell átnézni! Ser­kentésként kiírtuk az „ötlet­tusa’’ pályázatot. amelyen minden, 35 év alatti dolgo­zónk részt vesz. Kértünk a vállalat vezetőitől javaslatot, hogy miben tudnánk segíte­ni. Szeretnénk mihamarabb kiadni az „Alkotó” címeket, ehhez az anyagi fedezet már megvan, a részletes kidolgo­zásra van még szükség. — Ügy tűnik, a vállalat odafigyel a KISZ véleményé­re ... — Egyetlen tervünket sem vetették el, legfeljebb módo­sítást kértek — közli Kiss Balázs. — Komoly támoga­tást kaptunk viszont is, hi­szen közös gondolkodásra van szükség. Nemrégen például KISZ-es fiatalokra is bízták a vállalati középtávú terv kialakítását. Nem biztos, hogy ezt fogadják el, de meghallgatják a véleményün­ket, és be is illesztik a kon­cepcióba. Jó a szellem a mi KISZ- ünkben — mondja végszó­ként Vajkuj Sándor. — A Thorez új kezdeményezése például, hogy juniálist szer­vez a dolgozóknak, akik 50 községből járnak a bányába, s a több műszak miatt alig találkoznak egymással. Sze­rintem a jó münka feltétele a baráti viszony és a KISZ egyik szerepe, hogy ezt meg­teremtse ... Kovács Attila HETVEN ÉVE TÖRTÉNT Gyöngyös feledteti a tüzet S zomorú eseményre emlékezünk: hetven esztendeje, hogy „leégett” Gyöngyös. A pusztítás, amelyet a tü­zek között eddig legnagyobb végbevitt, akkora volt, hogy nemcsak az országban, hanem külföldön is széles körben ismertté tette a várost. Megtanulta a település nevét az is, aki mindaddig talán véletlenül sem hallott róla. Mert egy­szerűen meg kellett jegyezni, ahol — mint írta a későbbi helyreállítást szervező egykori kormánybiztos, dr. Harrer Ferenc, akivel a félszázadik évfordulón e sorok írójának még volt alkalma személyesen beszélgetni — néhány nap alatt úgyszólván üszőkké vált 1400 lakóépület, a közkór­ház, a „nagytemplom”, s több más mellett három bank minden értékével együtt. A felmérhetetlen anyagi káron kívül megsebesült egy sereg polgár, kilenc az életét vesztette, nyolcezer ember hajlék nélkül maradt. A kör­nyékbeli falvakból vagy a messzebbről ide kíváncsiskodók még jóval a katasztrófa után is füstölgő romokkal, jajve- székelő lakosokkal találkozhattak. A legnagyobb akarat, erőfeszítés ellenére is igen hosszú idő kellett ahhoz, hogy a helység talpra álljon, feledni próbálja, tudja a szörnyű­ségeket. A „híressé” vált katasztrófa kétségkívül megtörte Gyön­gyös fejlődését, ám megakadályozni semmiképpen sem tudta. Ami történt: a múlté. S talán nyoma sincs már a nagy városégésnek. Hogyha nem is a helyszínre akkor lá­togató utolsó uralkodó IV. Károly, hanem sokkal inkább a derék gyöngyösiek igyekezetével, valóra vált a királyi biz­tatás: megyénk második városa szebb lett, mint valaha. Nos, igen, mostani lakói Gyöngyöst már másról ismerik, s a helységet egyebekről emlegetik, ahol csak szóba kerül a neve. Az egykor húszezer lelket számláló városban nap­jainkban már több, mint 37 ezren élnek. Kicsinosított régi utcáit, tereit vonzó épületek szegélyezik, számtalan új lé­tesítmény, több impozáns lakónegyed, sok modern üzem, értékes intézmény gazdagítja. Bár még olykor-olykor gon­dot okoz a hajdan olyannyira hiányzó víz, ma — talán nem untatnak ezek a számok —, közel másfél száz kilo­Egy korabeli felvétel a tűzoltásról (A gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjteményéből) méternyi vezetékeinek a hossza, 11 és fél ezernél több la­kásban folyik a csapból, hogy féket vessen akár a leg­alattomosabban .támadó tűznek is. Kicserélődött, megfiatalodott a város, az itt élők na­gyobb része már az iparban, építőiparban keresi a kenye­rét. S a fejlődés további biztosítéka, hogy — jóllehet, bizo­nyára a bejárókat is hozzászámítják ehhez — Gyöngyös lakosságának felényi az aktiv foglalkoztatottak száma, s áki csak dolgozik, nem csupán a munkahelyéért, hanem a településért is tesz többet, kevesebbet. Aztán itt van az utánpótlás! Kilencezernél több diák járja az általános, a közép- és felsőszintű iskolákat, hogy felnőtté válva majd a szülők örökébe lépjen; a legkülön­félébb ismeretanyaggal felvértezve folytassa, amit az elő­dök elkezdtek, s tegye a szó nemesebb értelmében még híresebbé, nagyobbá a Mátra-vidék központját ország­világ előtt. 1/ ísérje szüleikkel, nagyszülőikkel s majd saját utó- daikkal együtt további sok siker fáradozásukat! Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents