Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. május 18., hétfő — TÁRSADALOM 3. Vá rosszépítő hatvani fiatalok — Hatvanban nemrég hal­lottam egy szenvedélyes hangú előadást. A barokkról, a városvédelemről, környe­zetünk megbecsüléséről szólt. És a módszerről! A helyes útról! Hogy például, aki el­ültet egy fát, azt néhányszor locsolgatja, majd látja, mi­ként borul zöldbe a kis su- háng, az biztosan nem lesz parkpusztító, nem fog sze­metelni, fákat tördelni. Ki­csit olyan az egész, mint amikor az anya gyermeket szül. s természetes módon magáénak érzi, óvja. vigyáz rá, félti fejlődésében ... Barátom idézett monda­tai, bevallom, először a mú­ló feledésbe tűntek, ám a napokban — egy híradás nyomán — mégis felidéződ- tek bennem. Hatvanban ugyanis megalakult a Város­szépítő Egyesület ifjúsági csoportja, amely többek kö­zött épp ilyen feladatokat vállalt magára. A szülők sem bíztak Hol és hogyan kezdődött? Sütő Jánost, a népfront 6. számú körzeti bizottságának az elnökét idézem: — Mi kezdeményeztük, mi, akik a Kastélykert és Ifjú­ság utcák táján, a kórház körzetében naponta va­gyunk szemtanúi, miként pusztul az, amire annyit költ a városvezetés. Autók tábo­roznak a friss pázsiton, sze- méthalmok gyűlnek a kukák, konténerek mellett, és per­sze a hajdani őspark ma­radványai is megsínylik a vandalizmust. A Kossuth té­ri általános iskolában mind­járt segítő partner is akadt Sánta László kolléga, az út­Korunkban az új tech­nikai lehetőségek talaján nagyarányú gazdasági át-- rendeződés bontakozik ki. Nemcsak új iparágak és vál­lalatok szédületes fejlődé­se, valamint nagy múltú szervezetek hanyatlása jel­lemzi ezt, hanem egész nemzetek szerepének mó­dosulása. Az új lehetősé­geket időben felismerő és kihasználó országok jelen­tős lépéselőnyhöz jutnak gazdasági potenciáljuk nö­velésében, életszínvonaluk emelésében, míg az elmara­dók lehetőségei tovább rom­lanak. Vajda György meg­világítja a társadalom és a technika közötti kölcsön­hatások gazdasági konzek­venciáit. A nyolcvanas években mind a nemzetközi hely­zetben, mind hazánk gaz­daságában. a párt gazda­ságpolitikájában. ideológiai és kulturális életünkben, társadalmi viszonyainkban jelentős átalakulások, vál­tozások mentek végbe. Az utóbbi két évben azon­ban elsősorban a gazdaság problémái miatt a lendü­let veszített erejéből, meg­torpanás jelei mutatkoz­tak. Kételyek merültek fel, hogy a kongresszus határo­zatai, a VII. ötéves terv céljai teljesíthetőik-e. Több kérdésben az irányítás kü­lönböző szintjein, de a párt­tagok között is a gazdasá­gi reform megvalósításá­ban, annak eszközeit, az élet- színvonalat, a szociálpoli­tikát illetően vélemény­különbségek keletkeztek. Gyenes András felhívja a figyelmet arra, hogy a párt- egység valamennyi terüle­törőcsapat vezetője, ö vetet­te föl: mozgassuk meg a környék gyerekeit, persze úgy, hogy azért mi, magunk járjunk elöl jó példával. Az ügyet rögtön felkarolta a Városszépítő Egyesület el­nöke, Juhász Ferenc is, biz­tosítva mindazt, ami egy- egy környezettisztasági ak­ció kelléke. Gondolok első­sorban a szükséges munka­eszközökre, a kiültetendő fákra, bokrokra, virágtövek. re. És amiben talán egyet­len szülő sem bízott: az if­jú városszépítők már az el­ső néhány akcióban közel százan részt vettek. Gereblye és igazolvány Igen, a felnőttek jó pél­dája, a szülők bekapcsoló­dása mindennél többet ér. Ezt Igazán tudja Ambrus Endre, a Bajza gimnázium nyugalmazott igazgatója, az­tán Oldal Béláné, Dányi Im­re. Benke Mária vagy az ugyancsak ügybuzgó Csuka János is. Már a második ak­ciónapon csatlakoztak a moz­galomhoz, adták a tanácsot és fogták a gereblyét, a ka­pát. a metszőollót, hogy ha­ladjon a munka. Az ered­ményről mégis valljon most a háromtagú diákvezetőség­ből Rigó Zsolt: — A már megkezdett sza­badidőközpont fejlesztésé­be fogtunk a napokban. Az őspark helyén, a kórház mö­gött, ahol két kis sportpá­lya is épülget. Annyi volt itt a gaz, hogy alig győztük. De aztán jött, segített a VGV dózere, s most már si­ma a terep. Egyébként kü­lönleges megbízásunk is van tén akadnak tennivalók. Mert, ha az egység bárme­lyik területen, bárhol is hi­ányzik, vagy csak részben valósul meg, akkor ez a párt cselekvőképességének zavaraihoz vezet. Az elmúlt években elő­térbe került az érdek fo­galma. helye, szerepe a szo­cialista gazdaságban. és mindezzel kapcsolatban ko­rábbi — témával összefüg­gő — állásfoglalásainkat is újragondoljuk. Kétségtelen,' hogy a kritikai újragon­dolás, a kérdés körüli vi­ták nagyon is indokoltak. Ha termelési viszonyaink­ban végre akarjuk hajta­ni a rendszer továbbfejlő­déséhez szükséges mélyre­ható változásokat. akkor a társadalmi-termelési vi­szonyok döntő fontosságú eleméből, az érdekek rend­szeréből kell kiindulnunk. A változásokat (amelyek már megkezdődtek, de mér­tékük nem elégséges) le­hetővé kell tenniük az ér­dekek megfelelő mozgásfor­máit, a nyílt megjelenést, a képviseleti . ütközés út­ján létrejövő viszonylagos harmonizációt. Hoch Róbert áttekinti a gazdasági érdek- konfliktusok és a társada­lompolitika közötti össze­függéseket. Mozgalmak. kampányok, programok nyomán egyre jobb és jobb minőségű ter­mékek versenyeznek a nagy­világban. Azonban hazai és importált mozgalmak, programok és kampányok nyomán nálunk alig-alig születnek versenyképes ter­mékek. Balázs István és Peredi Ágnes arra a kérdés­it Városszépítő Egyesülettől! Igazolvány birtokában fi­gyelmeztetjük a tisztaság el­len vétőket, a parkpusztító­kat. Volt nemrég egy jó eset! Egyik pajtásunk odamegy a friss gyepen álldogáló gép­kocsihoz, s figyelmezteti a vezetőt: kérem, a bácsi ti­losban áll. Az végigmérte kissé morcosán, de végül hajlott a szóra. Később de­rült ki, hogy az egyik me­gyei szerv tulajdona volt a szép, fényesre tisztogatott Lada. Hát így van ez. Csak komolyan kell venni az ügyet, s van foganatja. Aki a virágot szereti Mit ígér a közeljövő? Mi­lyen feladatok várnak az immár hivatalosan elismert és jegyzett ifjúsági városszé­pítő csoportra? Visszaad­juk a szót Sütő Jánosnak: — Fák, bokrok, virágok ültetésével folytatjuk, aho­gyan az a VGV programjá­ban szerepel, s amihez on­nan kapunk mindent. Rend­szeresebbé tesszük az ifjúsá. gi őrjáratokat is, hogy a renitenskedőket elriasszuk erről a tájról. Az iskolában sikerült elérnünk, hogy a virágot szerető. az élenjáró környezetvédő gyermekek külön elismerésben részesül­jenek minden évzárón. De arra is gondoltunk, hogy vá­rosi, majd megyei méretűvé szélesítjük a Kossuth térről indult mozgalmat. Járjon elöl Hatvan fiatalsága a ne­mes ügyben, amely csakúgy eszköze a szocialista haza­szeretetre való nevelésnek, mint amikor történelemmel, vagy népünk egyéb vívmá­nyainak megismerésével traktáljuk . .. Moldvay Győző re keresi a választ, mi le­het az oka annak, hogy a külföldön bevált módszerek itthon lelkes nekibuzdulás után szép lassacskán elsor­vadnak anélkül, hogy akár a közelébe jutnánk annak a minőségi áttörésnek, amely nélkül a világpiacon mind nehezebb a talpon mara­dás, s amelynek szükség- szerűsége az utóbbi évek­ben minden lehetséges fó­rum központi témája? A jogi. politikatudományi szakirodalom éppúgy, mint a politikai állásfoglalások visszatérően említik ‘a he­lyi közélet erős formaliz­musát. Számos elemzés rá­mutatott arra is. hogy ez nem pusztán, sőt nem is el­sősorban szubjektív hibák következménye. Gyakorlati­lag mindazok a politikai vagy valamennyire politi­kai szervezetek, szervező­désformák (párt, tanács, KISZ, népfront, szakszer­vezetek. különböző szak­mai szövetségek sitb.), ame­lyek alsóbb szintű szervei­nek működése ma tulajdon­képpen a helyi közéletben fejeződik ki, eléggé egy­értelműen centralisztikus- hierarchikus felépítésűek. Ez többek között azt is je­lenti, hogy a helyi szervek leginkább a felsőbb szintek döntéseit hajtják végre, azok irányítása és ellenőr­zése alatt tevékenykednek. Saját munkájukban tehát szükségképpen erős a vég­rehajtásra való beállító- dottság. Bánlaky Pál a ki­sebb települések közéleté­vel, politikájával és az ér­telmiségnek ebben betöl­tendő szerepével foglalkozik. Megjelent a Társadalmi Szemle májusi száma A Mátra vendégeket vár Mivel tudjuk mi idecsalo­gatni a külföldieket? Olyan látványos dolgokkal, mint a minket körülvevő országok, nem rendelkezünk. A ten­gerünk? Afféle „magyar” tenger — kicsinyke. Hegysé­geink? Afféle miniméretű- ek, mint a Mátra. A legma­gasabb csúcsa alig emelke­dik az ezer méter fölé. Csak akkor borítja be felhő, ha az Alföldön is esik. A pusz­ta? Van, van, de inkább vendégcsalogató kuriózum­nak megőrizve egy darabká­ja. Csikós, gulyás, csárdás ... ? Kezdenek kopni, szürkülni. Talán még a gyógyvizeink lennének és az egyre nép­szerűbb kongresszusi lehető­ségek. De a tősgyökeres turista, aki jön, lát és megy, ha unja magát, az csak jól akar­ja magát érezni. A pénzéért. Ha kap lehetőséget arra, hogy jól érezze magát. Mit is tud neki kínálni a Mátra? Valljuk be őszintén, nem túlságosan sokat. Szál­loda? A hegyek között csak az Avar. Egy másik a hegy lábánál, Gyöngyösön, a töb­bi pedig egy kicsit arrébb, Egerben, ami viszont már a bükki tájhoz tartozik. Ar­ról van hírünk, hogy nyu­gati tőkével a Gyöngyszöv készül szállodát építeni a Párád melletti völgyben. Ha minden úgy alakul, ahogyan szeretnék a mieink, akkor rövid időn belül ez a ven­déglátási lehetőség már élni fog. ‘ Van azonban egy úgyne­vezett belső turizmus is. Igaz, ezek a vendégek nem márkával vagy dollárral fi­zetnek, nem keresik fel a legdrágább éttermeket, de pénzük nekik is van. Költe­ni ők is tudnak és szeretné­nek is, ha van hol és van mire. A gyöngyösi tanács szá­mít is rájuk, várja is őket, vendégnek is várja őket. Van egy 1971-es miniszter- tanácsi határozat, amely megállapítja, hogy a Mátra kiemelten kezelendő és fej­lesztendő idegenforgalmi terület. A téli sportok szem­pontjából pedig különös fi­gyelmet érdemel. Hogyan válik ez az elv gyakorlattá a valóságban, a mindennapokban ? Aki a hegyekbe indul Gyöngyösről, először Mátra- füredet éri el. Ez a legláto­gatottabb helye az üdülő­körzetnek. De a vendég ki­számíthatatlan. Van, amikor özönlik a településre. Enni és inni akar. Fel lehet er­re pontosan készülni? Mert mi lesz akkor az áruval, ha a vendég mégsem jön olyan számban, mint aho­gyan elképzelték? Valahol olyan készleteket kell tárolni, amelyek gyor­san elérhetők és megmozdít­hatok. ha szükség van rá- *juk. Ehhez megfelelő hír­közlő szervezetre és techni­kai berendezésekre van szükség. Pillanatnyilag az Avaron kívül még 300 szoba kínál szálláslehetőséget Mátrafü- reden. Az ifjúsági turista- szálló egyszerre 30 személyt tud befogadni. A SZOT- üdülők is kiadják üresen ma­radt szobáikat a betérő vendégnek. Ha kérik, teljes ellátást is nyújtanak. De a körzeti általános és az erdé­szeti szakközépiskola kollé­giumai is nyitva állnak a fiatalok előtt a nyári szünet­ben. Három étterem és hat büfé kínálja választékát. Élelmiszereket öt boltban lehet vásárolni. Egy köl­csönző és hét iparcikküzleí is várja a vevőket. Ahogy megyürtk felfelé a hegynek, a következő állo­más a Sástó. Hogy is szok­tuk mondani? Az ország egyetlen hegyi tava. De nem hiszem, hogy pont ezért ke­rekedne fel valaki Oroshá­záról. Bár, kétségtelenül szép, hangulatos kis tavacs­ka, a hosszan elnyúló és majdnem vízszintes völgy alsó részén. Aki itt akar maradni több napra, válogathat a kemping különböző elhelyezkedési le­hetőségei között. Enni- és innivalóra sem lesz gondja. Nézelődhet a vendéglő és büfé-falatozók között. A ta­von csónakázni, a vizében pecázni is lehet. Valamikor ez a terület volt a vállalatok üdülőinek a paradicsoma. Gombamód­ra nőttek ki a földből a leg­különbözőbb méretű és for­májú házak, nyaralók, há­zacskák. Ma ifjúsági tábor is működik már itt. A Sástó látogatottsága nem csökkent kezdettől fogva. A parkolási lehetőség ugyan kicsi, de még mosdó sincs ezen a részen. A meg­építését június 1-ig akarja elérni a tanács. Egy pohár italra, egy fa­lat ennivalóért állnak meg a turisták Mátraházán. Szép, hangulatos hely. A szakszervezeti üdülők talál­hatók itt. Boltjait, elárusító­helyeit tovább bővíteni nem látszik célszerűnek. Inkább az • áruellátás folyamatossá­ga a legfőbb teendő. Ha Mátra, akkor — Ké­kes. A csúcs. A maga 1014 méteres magasságával. Ez itt az ország teteje. Aligha van olyan magyar állam­polgár, aki életében leg­alább egyszer el ne látogat­na ide. Ha a kedve úgy hoz­za és az időjárás kedvező, felmegy a tv-toronyban levő kilátóteraszra is. Valamikor azt tervezték, hogy presszó is várja majd ott a beté­rőket. Csak a terv maradt. Nem gazdaságos, mondják azok, akik értenek hozzá, a presszó üzemeltetése a to­ronyban. Biztosan igazuk van. Csak azt nem tudom, ki próbálta ki? A Mecsek­ben gazdaságos? Máshol gaz­daságos? Csak pont a Kéke­sen nem? Újdonság: már néhány szobás panzió is kínálja a pihenés lehetőségét az or­szág tetején. A „gyöngyösi” Mátra leg­messzebb eső részén talál­ható a Vörösmarty turista­ház. Ez is olyan „vitatott” hely. Évek óta az a kérdés: kötelező-e ennek a helynek ráfizetéssel működnie? Any- nyian, de annyian próbál­koztak már vele, de rövi- debb-hosszabb idő után bú­csút intettek. Pedig jól emlékszem rá, valamikor „neve” volt a turistaház­nak. Rendszeresen jártak oda a gyöngyösiek is vacsorázni A Sástó kempingjével, vad­regényes tengerszemével von­zó látványosság vagy sörözni. Ma .. . ? Igaz, hol vannak ma már a ben­zinárak és a frissen sültek árai .. . ? Most inkább csoportokat fogad a Vörösmarty a szál­láshelyein és az éttermében is — teljes ellátással, ha er­re van igény. Aki tovább akar utazni a Mátrában, eljuthat a „há­rom szentek” falujába, el­juthat Bagolyirtásra, Fallós- kútra. Ezek kedvelt pihenő­helyek, sok-sok víkendház- zal, de mindenütt üzletek, boltok, - vendéglők, cukrász­dák várják a turistákat. A falvakban szálláshelyet is lehet találni. Galyatető nemcsak üdülő­szállójáról nevezetes, hanem a téli sportok kedvelt terü­lete is. A szakszervezeti vendégházak mellett itt is sok a magánkézben levő pihenőház. Furcsa módon, amikor a Mátráról beszélünk, a leg­ritkábban emlitjük meg Pa- rádot, a hozzá tartozó tele­pülésekkel. Valahogy ez már „messze” esik, hiszen a turisták inkább a főváros irányából érkeznek, és arra mennek vissza is. Pedig a parádi táj is sok szép látni­valót kínál. Kereskedelme, vendéglátó képessége is so­kat fejlődött az utóbbi évek­ben. A hivatalos szervek odafi­gyelnek a mátrai területre, az idény kezdete előtt ösz- szehívják mindazoknak a vállalatoknak a vezetőit, akiknek feladatuk a gondos­kodás a vendégekről a tu­ristákról. Végigjárták- a pi­henőhelyeket és lajstromba veszik a tennivalókat. Itt a parkot kell rendbe hozni, amott az üzlet homlokzatát, ott a mosdó hiányzik, emitt a szennyvíztárolót kell elké­szíttetni és így tovább. Ha­táridők és felelősök is sor­jáznak a papíron. A hivatal tehát törődik a Mátrával. Hogy esetenként még sincs elég tej vagy ke­nyér, hely az autóknak, sor­ba kell állni a fagyiért. .. ? Majd szépen megmagyaráz­zák a felelősek, hogy miért. Mert sütött a nap, sok volt a vendég, mert az időjárás, mert a . . . ! A magyarázat semmibe sem kerül. Legfeljebb az emberek kedve megy el attól, hogy . . . ! De nem. Ez sem igaz. A Mátra nem hagyja magát. A Mátra vonzza a vendégeket. Mert Mátránk csak egy van. Kis ország vagyunk. G. Molnár Ferenc Párádon sétakocsikázásra is módja nyílik a Megszépült a Mátra kapuja: Gyöngyös is turistáknak (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents