Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 16., szombat Egv nagy író emlékezete K **»"» Ut» •; VU» fi AGYAR SZÓ X GÁRDONYI &&ZA. <?AH0OWri <?*#* »ró Műi jyar Szó 1922. október 31-i számának belső oldalát az író elhunytának híre foglalta el Győrben, a Garabonciás diák című lapnak is dolgozott Gárdonyi „A patakban két gyermek fürdik” — az Egri csillagok kéziratának első lapja, amelyen még az eredeti, a „Hold és csillagok” cím is olvasható asnnttst m £*»> «t*!R v» »C LÁTTATÓ MKtDEXr fRLÓLBLÓ LAP \ Ffu-rvríSr* ntiuiiwíi» mtmvjs !. £> n Dó« Bfcrsas4k> á*ij>rw»d& > 17$» te Life. (tó. . 4 «„><?' $ S . *:,>,< >k l > isii *,**<«, i»N d u«Pt ; *««. «> .*1 !* it Á '•> * feji■Íí. Wot ' **§&§ t <>: -■->>: >'-v (.»SM« ,v< x<^K<rV • íisí f pmt ■ríiltv-VK-í* «s&fc* Fejlécében „mulattató, mindent felölelő lapnak" titulálja magát a Szervita utcában szerkesztett Füllentő, amely Gárdonyi munkáit közölte GÁRDONYI GÉZA Egri csillagok (részlet) A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy lány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb. Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik. Először csak a lábukat mártogat^ák bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak ott lubickolt ímeztelenen mind a kettő. Fürödhetnek: nem látja ott őket senki. A pécsi út jó messze van oda, s az erdő végtelen. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagy- ján — az nem úrfi; de a leányka, az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája — kisasszony —■, és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta. Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úrileány: kövér, mint a galamb, és fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, a két jg,\ kis szöszke hajfonat ide-oda ^ röppen a nyakán. ;s\ — Derdő — mondja a fiúnak —, uttyunk! ; A Gergőnek nevezett, so- J ványka barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő ;/ megindul a part felé, a le- § ányka meg a víz színén le- V bég és rugódzik. Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül. — Jaj, a szürke! Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között. — Várjon, Vicuska — kiáltja a leánynak —, várjon, mindjárt jövök! S azon meztelen elnyargal. Néhány perc múlva egy vén szürke lovon tér visz- sza. A ló fején hitvány madzag kötőfék. össze volt az kötve a lábával, de elol- dozódott. A gyerek szótlanul csapkodja a lovat egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre, a lónak a nyakába kapaszkodik, s lecsúszik, leugrik róla. — Bújjunk el! — mondja dideregve. — Bújjunk el! Törököt láttam! A lovat egy-két rántással fához köti. Felkapkodja a földről a ruháját. S fut a két meztelen kisgyerek egy galagonyabokornak. Megbújnak, meglapulnak a bokor mögött az avarban. Abban az időben nem volt ritkaság a török az utakon. S te, kedves olvasóm, aki azt gondolod, hogy az a két gyerek most, ezen a nyáron fürdött a patakban, bizony csalódol. Hol van már az a két gyerek, hol? És hol vannak mindazok az emberek, akik ebben a könyvben eléd jönnek, mozognak, cselekszenek és beszélnek? Por az mind! Hát csak tedd félre az idei kalendáriumot tisztelt olvasóm, és vedd elő gondolatban az 1533-it. Annak az évnek a májusában élsz te mostan, s vagy János király az urad, vagy_a török, vagy I. Ferdinánd.° Az a kis falu, ahova a két gyermek való, a Mecsek egy völgyében rejtőzködik. Valami harminc vályogház meg egy nagy kőház mindössze. Az ablakok olajos vászonból vannak minden házon. Az úri házon is. De máskülönben olyan házak, mint a mostaniak. A kis falut sűrű fák lomboz- zák körül, s a lakók azt gondolják, hogy a török sohase talál oda. Hogy is találna? Az út meredek, szekérnyom nincs. Torony nincs. Az emberek élnek, halnak a kis rejtekfaluban, mint az erdei bogarak. A Gergő gyerek apja valamikor kovács volt Pécsett, de már meghalt. Az asszony Ke- resztesfalvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg paraszttal, aki harcolt még a Dózsa György lázadásában. Azért is kapott menedéket a falu uránál, Ceceynél. Az öreg néha átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen is, amit az öreg koldult. Az uraság házából is csöppent olykor az asztalukra. Hát azon a napon is a városból jött meg az öreg. — Legeltesd meg a szürkét — mondotta az unokájának —, nem evett szegény reggel óta semmit. így indult ki Gergő a lóval az erdőbe. Űtközben, ahogy elment az uraság háza mellett, a kis Éva kibújt a kertajtón, és könyörgött neki: — Derdő, Derdő, hadd menjek veled! Gergő nem merte azt mondani a kisasszonyak, hogy maradjon odahaza. Leszállt a lóról, és vezette Évát, amerre az kívánt menni. Éva arra kívánt menni, amerre a pillangók. A pillangók befelé repültek az erdőnek, hát ők is arra futottak. így kerültek ők az erdei patakból a galagonyabokor mögé. Lapulnak. Reszketnek a töröktől. MÉRLEGEN A HÁROM ESZTENDŐ A szakmunkásképző: óvó szigorúság Berecz Rita: öten vagyunk testvérek... A három végzős diákban, akikkel a 212. Számú Bornemissza Gergely Ipari Szakmunkásképző Intézetben beszélgetünk, egy közös vonás van: valamennyiüknek életre szóló sikerélményeket adott az iskola. Most egy lépéssel a befejezés előtt, mindhárman azon töprengenek: hogyan tovább? Barátok, intő és támogató tanári szavak híján egy kicsit nehezebb lesz, de talán mégsem. Bőséges útravalót kaptak innen emberségből, szakmaszeretetből, s főleg önbecsülésből. Szép szavakkal Berecz Rita nemcsak arról nevezetes, hogy társai még most is sokszor Lindának szólítják — valamikor megpróbálkozott a karatéval —, hanem hogy az eltelt évek alatt számos versmondóversenyen bizonyított. Gondolatainak világos megfogalmazásából. szép beszédéből mindez kitűnik. A kezdetekről így beszél: — Annak idején a nővérem példájára választottam a férfiszabó szakmát, s ezt az iskolát. Ö sokat mesélt nekem az élményeiről. S valóban nem bántam meg. Szeretek itt lenni. — A jó közérzet sok mindentől függ. Ügy tudom, kollégista vagy ... — Üjlőrincfalváról származom. Ezért is kerültem a diákotthonba. Mi lányok, összesen csak negyvenötén vagyunk kolisok. Vince bácsi és Magdi néni ügyel ránk, felváltva. Olyan mintha egy nagy család lennénk. Hatkor van ébresztő, és persze osztályozzák a szobarendet is, de ez minket egyáltalán nem zavar, mert az elmélyült tanuláshoz is minden feltétel megvan. Külön helyiségben vannak a jobbak és másikban, akiknek több a lemaradásuk. Egyáltalán nem zavarjuk egymást. S mivel az iskola mellett lakunk, így itt bármilyen rendezvényre kerül sor. be tudunk jönni. Az énekkar nagy része is a kollégista lányokból kerül ki, én is tagja vagyok. — A kórus, az irodalmi színpad eredményeit a megyében is sokan ismerik ... — Nemrégiben jártunk Miskolcon az énekkarral, ahol a szakiskolák területi versenyében aranyoklevelet kaptunk, s továbbjutottunk az országosra. A színjátszókkal évente többször is fellépünk, legutóbb az egri diáknapokon. Sajnos, én most nem lehettem ott, mert berekedtem. Kisgergely Mária és Tihamériné Szucsik Ágnes tanárnőnek sokat köszönhetek. Ági nénivel már kezdettől fogva baráti a viszonyunk. — A szakmádról még nem szóltál. Tudsz-e már öltönyt varrni? — Igen, azt hiszem most már minden fogást ismerek. Az ERISZ-be -jártunk szakmai gyakorlatra. Az oktatás Frenyó Csaba: Az iskolában szigorú volt a rend, de ez jó ... rendje itt egyébként is úgy néz ki, hogy egy hetet a suliban, egy hetet a vállalatnál töltünk. — Hogyan tovább? — Nehéz döntés előtt állok. Édesanyám egyedül nevelt bennünket lányokat, öten vagyunk, s én a legkisebbik. Ha hazamegyek a falunkba, vele lehetek, de nem találok állást. Szeretnék Egerben maradni, de hát nehéz a választás ... Dobó „civilben” — Én nem ilyen simán kerültem ide, mint Rita — kapcsolódik a társalgásba Lovagi István. — Két évig jártam a füzesabonyi gimnáziumba. Sajnos, a matekkal hadilábon álltam, s bár letettem a pótvizsgát, mégis szüleimmel egyetértésben úgy döntöttünk, ha sikerül, itt folytatom tovább ... — Ezek szerint kétszer lettél elsős . . . — Elsőbe vettek fel, hiszen a szakma — erősáramú berendezésszerelő — fortélyait az alapokról kellett elsajátítanom. — A matematikára azért itt is szükség van ... — Ez igaz, de a gyakorlati oldaláról közelítjük meg. Barkácsolni, bütykölni pedig mindig szerettem. — Választott hivatásod miben különbözik a villany- szereléstől? — Régen együtt volt minden villamos szakma. Mára már specializálódott. Amivel foglalkozunk, voltaképp az energiaellátás az erőműtől a fogyasztóig. A Vilati, ahol dolgozunk, s ahová a szerződésem is köt, kapcsolóberendezéseket gyárt. Most, harmadévben már minket is bevontak a termelésbe, sőt az ottani KlSZ-alapszerve- zethez is tartozunk. — Azért, ha jól hallottam, a kulturális munkában itt a suliban is számítanak rád ... — Igen, most a diáknapokon a várjátékban volt alkalmam eljátszani Dobó Istvánt — árulja el szerényen a nagytályai fiú, akiről még, amúgy mellékesen, az is kiderül. hogy a Kazinczy Szép Magyar Beszéd országos versenyen kétszer kapott külön- díjat, meg hogy prózamondóként is több érem van a birtokában. Hogy miben volt más ez az iskola számára, mint az előző? Erről így vall: — Itt sikereim voltak, ott meg nem. Ehhez persze olyan ösztönzések is kellenek, amiről még máshol nem hallottam. Év elején például egy vitrinbe kiteszik azokat a tárgyjutalmakat, amit jó munkával, tanulással az arra érdemeseknek el lehet nyerni. Ez lehet egy Adidas melegítő, foci, magnókazetta, vagy akármi más. István eddig nem kapott, de a hallottakból úgy gondolom. most a ballagáskor, május 23-án számíthat rá. Aztán persze még jön a szakmunkásvizsga : Lovagi István: Dobót játszottam (Fotó: Kőhidi Imre) — A tételírásoíi már túl vagyunk — sóhajt gondterhelten. — Most már csak tanulni kellene. Kritikus szemmel . . . Frenyó Csabáról már az első mondatok után kiderül: őt bizony nem lehet átverni! Persze ahhoz. hogy valaki ilyen magas mércét állítson a külvilággal szemben, magának is meg kell felelnie. Amit róla hallottam is ezt igazolja: az országos szakmai tanulmányi versenyen, Székesfehérváron elért előkelő második helyezése azt is jelenti, ő már most felszabadult. Zsebében lapul a kőműves szakmunkás-bizonyítvány. E mellett az országos történelmi versenyen is második lett. s a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőn is csak hajszálon múlott, hogy csapatuk nem került be az utolsó döntőbe. — Ezek szerint, te már munkába is álltái? — Még nem egészen. Most a családunkkal építkezünk itt, Egerben, így otthon próbálom ki az itt tanultakat Ott kell lenni minden műveletnél. hogy a ház tökéletes legyen. Aztán a gyakorló- helyemen, a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalhatná] maradok. — A szüleid Szomolyán pedagógusok. Azt hiszem, a pályaválasztásodat meg kell magyaráznod ... — Már negyedikes koromban eldöntöttem, hogy kőműves leszek. Beszélhetnék a szakma szeretetéről. hiszen mesterem, aki felkészített a versenyre. Mészáros István belém oltotta, de őszinte leszek: az anyagiak sem mellékesek. — Azért gondolom, nem vetetted el a továbbtanulás tervét? — Az érettségit mindenképp megszerzem, a bizonyítvány miatt. Tanulni mindig szerettem, de sokkal jobban megfogott, az ami a tankönyvön kívüli, érdekes. Történelemből például a középkor a kedvencem, a közelmúlt históriája távol áll tőlem ... Némi ellentmondást látok Csaba szavaiban, ő azt állítja, nem szeret politizálni, aztán Pintér Tamás KISZ- titkártól megtudom: minden fórumon hallatta szavát, amikor a közösségről volt szó. Honismereti szakkörbe, marxista diákakadémiára is járt, s mivel a reálismeretek is közel állnak hozzá, matekozni is. Egyébként mintegy 26 érdeklődési kör, szakkör között válogathatott, s egy szerep erejéig a színjátszók közt is megfordult. — Versengenek az osztályok és a szakmák? — Hát hogyne. A többiek mondogatták rólunk: „Egy kis malter egy kis mész, kőművesnek nem kell ész." Ez egyáltalán nem volt így. Jó társaság volt a mienk, egy kicsit sajnálom, hogy vége.. . Jámbor Ildikó
