Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
4. Hatvani Görbe-ér; Horgásztanyák és pihenfitelkek Hatvan környezete sok le. hetőséget kínál a városi lakosságnak a szabadidő egészséges kihasználására, a sportra és pihenésre egyaránt. Kiváltképpen a görbe-éri bányató övezete alkalmas arra, hogy itt kulturált szórakozó-, és üdülőtelkeket alakítsanak ki. A témával foglalkozott a városi tanács műszaki osztálya is, elkészítve a beépítés hosszabb távú tervét. — Elsősorban sporthorgászatra kívánjuk alkalmassá tenni a tóvidéket, éspedig magán, vagy vállalati horgásztanyák létesítésére biztosítva területet — mondotta Tóth János tanácselnök-helyettes, aki az ügy kapcsán tájékoztatott bennünket. — A telkeket természetesen a víztükörtől távolabb képezzük ki, hogy a tavat körül lehessen járni, s a személyi tulájdonú ingatlanok majd egy-egy közös udvar köré szerveződnek. Felméréseink szerint százhetven ilyen pihenő-, illetve horqásztelek kialakítására van lehetőség. A tervezett „tanyabokrok” nagysága maximálisan 3000 négyzetméter lesz, s ezek mindegyikén 6— 8 ingatlant bocsátunk áruba. Ez a módszer egyébként biztosítja, hogy a horgásztanyák, pihenőtelkek kellően illeszkedjenek a táji környezetbe és tisztán lehessen valamennyit tartani. A bányató környékének beépítési terve ugyanekkor azt is lehetővé teszi, hogy a vízhez közelebbi területen 20—30 nagyobb vállalati, iLs letve üzemi telket hasznosítson a város, de bizonyos meghatározott méret határáig, s egyáltalán az övezetben kimért horgásztelkek beépítettsége nem haladhatja meg az ingatlanterület negyedrészét. A tervezet ugyanakkor arra is figyelemmel van, hogy különböző építmények nyomán ne jelentkezzék zsúfoltság, amely elsősorban esztétikai szempontból lenne előnytelen. Ezért egy-egy, már említett tanyabokorban négy ikresí- tett épületegységnél több nem jelenhet meg. — Rendezési tervünk mindezen felül biztosítani kívánja különböző közösségi létesítmények, így például pihenőpark, sportterület, gépkocsiparkoló létrehozását, megépítését — mondotta későbbiekben az elnökhelyettes. — Továbbá a végrehajtó bizottság ülésén társadalmi bizottság létesítéséről döntött, amelyben helyet kaptak Hatvan különböző szervezeteinek képviselői, s ez a testület lesz hivatott határozni a pihenő-, illetve horgásztelkek odaítélésében. Érdeklődésünkre arról is tájékoztatást kaptunk, miszerint az összesen kétszázra tehető telek igénylésére vonatkozó kérelmeket, illetve a műszaki osztály által kibocsátott horgásztanya-igénylő nyomtatványokat június 15- ig kell a tanácshoz benyújtani, a telkek biztosítása pedig várhatóan az idei esztendő végéig történik meg. Moldvay Győző Nekik nem kényszermegoldás... Pékek lesznek Azt mondja egy ismerősöm, nem jó péknek lenni. Óriási a forróság, egész éjjel dolgozni kell, úgyhogy szerinte csak kényszerből választhatják ezt a pályát a fiatalok. Persze, ez az eszmefuttatás nemcsak úgy véletlenül jutott az eszébe, hanem, mert említettem neki, hogy leendő sütőipari szakmunkásokról készülök írni. Hát csak írjál, mondta, s én el is buszoztam az egri mezőgazdasági szakiskolába. Három végzős diákkal ültünk le beszélgetni. Szerencsére hamar feloldódtak, nem kellett kirángatni belőlük a szavakat. Hdbók Vilmos gyöngyössolymosi, s a vizsga után azon a vidéken szeretne elhelyezkedni. A fiú nem régen az országos szakmai tanulmányi versenyen 13. lett. Krausz Mária egerfarmosi és egykori lakhelyére, Debrecenbe vágyik vissza dolgozni. Ádám István Komlóról érkezik vasárnaponként a kollégiumba, ő Hevesen süti majd a készítményeket. Ismerősöm szavai jártak az eszemben, így elsőként okvetlenül meg kellett kérdeznem, hogy ők miért ide jelentkeztek. H. V.: — Én erdészeti szakközépbe pályáztam, de úgy éreztem, ahhoz nem vagyok elég jó tanuló — négyes volt az átlagom —, s így egy jó tanács alapján kerültem ide. Nem igaz, hogy ezt nem lehet bírni, annyira korszerű már a legtöbb helyen minden, hogy fizikai munka nem is nagyon adódik. Meleg csak a kemencék közelében van, de ezen is enyhít a légkondicionálás. K. M.: — Nem vettek fel a debreceni kereskedelmi szakközépbe, de ennek utólag örülök, mert megszerettem ezt a szakmát. A. I.: — Én húsfeldolgozónak készültem, de érkezett innen egy nyugdíjas tanár az általános iskolámba és olyan szépen beszélt, hogy már akkor megtetszett nekem ez az iskola. — Még néhány nap és elhagyjátok az iskolát. Hogyan emlékeztek vissza a diákévekre? H. V.: — Fájó szívvel megyek el, mert nagyon jó itt a közösség és a tanár—diák kapcsolat is bensőséges. Emellett persze, jól el tudtuk sajátítani a szakmát, azt hiszem az ilyen jellegű tan- intézmények közül az országban a miénk az egyik legmagasabb színvonalú. — A szakmunkásvizsga után munkába álltok. Milyen terveitek vannak? H. V.: — Július 1-ig kell elhelyezkednünk, különben az eltelt három év nem számít munkaviszonynak. Közben azonnal beiratkozom gimnáziumba, hogy megszerezzem az érettségi bizonyítványt. Háromévi munka után szeretném megszerezni az iparengedélyt és maszekként dolgozni tovább. Tervem még a sikeres mestervizsga is. K. M.: — Én is szeretnék leérettségizni Debrecenben, majd utána továbbtanulni Budapesten az élelmiszer- ipari főiskolán. Á. I.: — Bevonulásomig dolgozom a gyáriban. A katonaidő letöltése után készülök a mestervizsgára, ezt követően pedig a maszekmunkára. — Hármótok közül ketten maszeknak készültök. Ez általánosnak mondható? H. V.: — Az osztályunk nagyobb része kisebb üzemben fog dolgozni, ahol jobbak a kereseti lehetőségek, mivel jobb a minőség, nagyobb a nyereség. Én azért szeretnék tovább tanulni és független lenni, mert nálunk az üzemekben dolgozó Habók Vilmos Krausz Mária sütőipariakat „hülyének nézik”, még a hozzánk hasonló szakmunkások is, akik más területen tevékenykednek ... Á. I.: — Otthon nekem „búrkifli” a becenevem. H. V.: — ... a maszekot azonban jobban megbecsülik, mert úgy érzik, hogy ha én nem sütök kenyeret, akkor ők nem esznek. Egyébként most csak néhányan vannak nálunk, akik elhagyják a pályát. Van, aki katona lesz, más rövid átképzés után bolti eladó. — Beszéljünk a magánéletetekről is. K. M.: — Hát én most albérletben fogok lakni Debrecenben. Húszéves koromban szeretnék férjhez menni egy olyan férfihoz, aki nem iszik, nem csavarog. Á. I.: — Én 23 éves koromra tervezem a nősülést, addig szeretnék „élni!” Megértő feleségemmel és két- három gyerekünkkel élünk majd együtt. H. I.: — Szeretek kapcsolatot teremteni lányokkal, és ha találkozom az igazival, őt elveszem. — Játsszuk azt, hogy én vagyok a palackból kiszabadult szellem. Mi a kívánságotok? K. M.: — Sikerüljön bejutnom a főiskolára. H. V.: — Végezzek el minél előbb minél több iskolát. Nagyon szeretek diák lenni. Á. I.: — Egy iparengedély. Én már valószínűleg soha nem leszek pék. A friss kenyeret, a kiflit azonban szeretem. S forróság ide, éjszaka oda, a lényeget már tudjuk: ha ők nem sütnek, mi nem eszünk! Három barátunknak ez lesz a munkája, s szavaikból kiderült — nekik ez nem kényszermegoldás . .. Kovács Attila Ádám István (Fotó: Szántó György) Új szolgáltatással bővült a Csebokszári-lakótelep NÉPÚJSÁG, 1987. május 16., szombat Ez év elejétől megszűnt az egri Csebok szári-lakótelepen az Elkisz szakcsoportja, ami többek között áthangolásokkal, átkö tésekkel foglalkozott nagykereskedelmi vállalatoknak. Ezentúl a Vallon utcai szerviz végzi el a színes és fekete-fehér tele víziók szakszerű javítását, közösségi antennák szerelését. URH-áthangolást, mind össze kétnapos határidővel. Amint Réti György szervizvezetőtől megtudtuk, a Katona téri szerviz után itt is vállalják a képmagnók és különféle híradástechnikai berendezések javítását. «Barta György és Antal József antennaerősítőt ellenőriznek műszerrel Csuhaj Árpád és Bukucs József Hi-fi tornyot javít (Fotó: Szántó György) Vizsgálatok között egy kis pingpong A népi ellenőr Dr. Sonkádi János, a Mészöv lakásszövetkezeti tanácsosa — népi ellenőri tevékenységéért — a KNEB elnökségétől megkapta a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést. Nem tősgyökeres . Heves megyei, Kunhegyesen született, mikor 1971-ben végzett az ELTE-n, friss diplomásként Egerbe jött, mégpedig azért, mert versenyszerűen asztaliteniszezett, s úgy gondolta, itt folytatja sportpályafutását. Először is arról beszél, hogyan került kapcsolatba a népi ellenőrzési munkával. — ’71-ben jogászként helyezkedtem el Egerben a Zöldértnél. Egy-két évet dolgoztam ott, mikor kollégáim javaslatára én is „beszálltam” e vizsgálatokba, aztán mindez rendszeressé vált. A főnökeim is jó héven vették, hogy ilyen feladatokkal is foglalkozom, sőt örültek is neki. — Milyen vizsgálatban vett részt legutóbb? — Tavaly a munkaidőn túli ügyintézést tanulmányoztuk — egy országos felmérés keretében. A téma aktualitását azt hiszem, nem kell bizonygatni. Egyrészt a hivatalokat, a tanácsokat és szolgáltató egységeket néztük meg, hogy alkalmasak-e egyáltalán a munkaidőn túli ellátásra. Aztán a munkáltatókat vettük szemügyre: vajon mennyire nézik el dolgozóiknak azt, hogy „kiugor- janak" ügyeik elintézése végett, ellenőrzik-e azt, ki mikor megy el. A következtetéseket e két terület ütköztetéséből kellett levonnunk. (Fotó: Tóth Gizella) Kiderült az is. hogy a Jii- vatalok még nem tudják érdemben fogadni az ügyfeleket munkaidő után. Javasoltuk az ügyfélszolgálat létrehozását, a hosszabbított munkarendet, ugyanakkor azt is szorgalmaztuk, hogy szigorítsák meg a dolgozók ellenőrzését, s így együtt szoktassuk hozzá magunkat a munkaidőn túli ügyintézéshez. — Nehezebbé vált-e mostanában a népi ellenőr dolga? — Kétségtelenül megnövekedett a bejelentések, a panaszok száma. Az emberek gyakran nem is oda fordulnak. ahol a baj úgymond keletkezett, ahol rögtön elintézhetnék azt. Azonnal a NEB-hez, a különböző minisztériumokhoz, a KB-hoz írnak levelet. Feszültebbek,, érzékenyebbek vagyunk. A lakásszövetkezeti küldött- gyűlésen én is azt tapasztalom, hogy a tagok sokszor minden fórumot felhasználnak arra, hogy előadják saját gondjaikat, még ha az nem is tartozik oda. Másrészt a bonyolultabb gazdasági helyzetben természetesen a népi ellenőrök tevékenysége is összetettebb lett. Igen jól felkészült szakemberekre van szükség, szerencsére azt látom, hogy ezekből nincs hiány, s van utánpótlás is. — ön szerint miért népszerű ez a munka, hisz pénz tudvalévőén nem jár érte ... — Tény, hogy aki vállalja, az szívesen csinálja mindezt. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a vizsgálatok közben remek alkalom nyílik a tájékozódásra. Sok olyan területet ismerünk meg, amelyet a későbbiekben — saját prakszisunkban — hasznosítani tudunk. Ez fontos dolog, s gondolom ez ösztönzi is szakembereinket e munka vállalására. — Munkájáról már hallottunk, van-e valamilyen „lazább” kedvtelése, időtöltése? — Már említettem az asz. taliteniszt. 1961-től 85-ig pingpongoztam versenyszerűen az NB ll-ben és az NB 111-ban; köztük az Eger SE-ben, majd a Kolacskovsz- kyban. Két éve abbahagytam az aktív játékot, de kapcsolatom nem szakadt meg a sportággal. Tagja vagyok a megyei asztalitenisz-szövetség elnökségének, úgy, hogy ma is foglalkozom a pingponggal, szervezem és részt is veszek a versenyeken, s utazom a csapattal. (havas) i