Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

4. Hatvani Görbe-ér; Horgásztanyák és pihenfitelkek Hatvan környezete sok le. hetőséget kínál a városi la­kosságnak a szabadidő egészséges kihasználására, a sportra és pihenésre egy­aránt. Kiváltképpen a gör­be-éri bányató övezete al­kalmas arra, hogy itt kul­turált szórakozó-, és üdülő­telkeket alakítsanak ki. A témával foglalkozott a vá­rosi tanács műszaki osztá­lya is, elkészítve a beépítés hosszabb távú tervét. — Elsősorban sporthorgá­szatra kívánjuk alkalmassá tenni a tóvidéket, éspedig magán, vagy vállalati hor­gásztanyák létesítésére biz­tosítva területet — mondotta Tóth János tanácselnök-he­lyettes, aki az ügy kapcsán tájékoztatott bennünket. — A telkeket természete­sen a víztükörtől távolabb képezzük ki, hogy a tavat körül lehessen járni, s a sze­mélyi tulájdonú ingatlanok majd egy-egy közös udvar köré szerveződnek. Felmé­réseink szerint százhetven ilyen pihenő-, illetve hor­qásztelek kialakítására van lehetőség. A tervezett „ta­nyabokrok” nagysága maxi­málisan 3000 négyzetméter lesz, s ezek mindegyikén 6— 8 ingatlant bocsátunk áruba. Ez a módszer egyébként biz­tosítja, hogy a horgászta­nyák, pihenőtelkek kellően illeszkedjenek a táji környe­zetbe és tisztán lehessen valamennyit tartani. A bányató környékének beépítési terve ugyanekkor azt is lehetővé teszi, hogy a vízhez közelebbi területen 20—30 nagyobb vállalati, iLs letve üzemi telket haszno­sítson a város, de bizonyos meghatározott méret hatá­ráig, s egyáltalán az öve­zetben kimért horgásztelkek beépítettsége nem haladhat­ja meg az ingatlanterület negyedrészét. A tervezet ugyanakkor arra is figye­lemmel van, hogy különböző építmények nyomán ne je­lentkezzék zsúfoltság, amely elsősorban esztétikai szem­pontból lenne előnytelen. Ezért egy-egy, már említett tanyabokorban négy ikresí- tett épületegységnél több nem jelenhet meg. — Rendezési tervünk mindezen felül biztosítani kívánja különböző közösségi létesítmények, így például pihenőpark, sportterület, gép­kocsiparkoló létrehozását, megépítését — mondotta ké­sőbbiekben az elnökhelyet­tes. — Továbbá a végrehaj­tó bizottság ülésén társadalmi bizottság létesítéséről dön­tött, amelyben helyet kap­tak Hatvan különböző szer­vezeteinek képviselői, s ez a testület lesz hivatott határoz­ni a pihenő-, illetve horgász­telkek odaítélésében. Érdeklődésünkre arról is tájékoztatást kaptunk, mi­szerint az összesen kétszázra tehető telek igénylésére vo­natkozó kérelmeket, illetve a műszaki osztály által kibo­csátott horgásztanya-igénylő nyomtatványokat június 15- ig kell a tanácshoz benyúj­tani, a telkek biztosítása pe­dig várhatóan az idei esz­tendő végéig történik meg. Moldvay Győző Nekik nem kényszermegoldás... Pékek lesznek Azt mondja egy ismerősöm, nem jó péknek lenni. Óriási a forróság, egész éjjel dolgozni kell, úgyhogy szerinte csak kényszerből választhatják ezt a pályát a fiatalok. Persze, ez az eszmefuttatás nemcsak úgy véletlenül jutott az eszébe, hanem, mert említettem neki, hogy leendő sütőipari szak­munkásokról készülök írni. Hát csak írjál, mondta, s én el is buszoztam az egri mezőgazdasági szakiskolába. Három végzős diákkal ül­tünk le beszélgetni. Szeren­csére hamar feloldódtak, nem kellett kirángatni belő­lük a szavakat. Hdbók Vil­mos gyöngyössolymosi, s a vizsga után azon a vidéken szeretne elhelyezkedni. A fiú nem régen az országos szakmai tanulmányi verse­nyen 13. lett. Krausz Mária egerfarmosi és egykori lak­helyére, Debrecenbe vágyik vissza dolgozni. Ádám Ist­ván Komlóról érkezik vasár­naponként a kollégiumba, ő Hevesen süti majd a készít­ményeket. Ismerősöm sza­vai jártak az eszemben, így elsőként okvetlenül meg kel­lett kérdeznem, hogy ők mi­ért ide jelentkeztek. H. V.: — Én erdészeti szakközépbe pályáztam, de úgy éreztem, ahhoz nem va­gyok elég jó tanuló — né­gyes volt az átlagom —, s így egy jó tanács alapján kerültem ide. Nem igaz, hogy ezt nem lehet bírni, annyira korszerű már a leg­több helyen minden, hogy fizikai munka nem is na­gyon adódik. Meleg csak a kemencék közelében van, de ezen is enyhít a légkon­dicionálás. K. M.: — Nem vettek fel a debreceni kereskedelmi szakközépbe, de ennek utó­lag örülök, mert megszeret­tem ezt a szakmát. A. I.: — Én húsfeldolgozó­nak készültem, de érkezett innen egy nyugdíjas tanár az általános iskolámba és olyan szépen beszélt, hogy már akkor megtetszett ne­kem ez az iskola. — Még néhány nap és el­hagyjátok az iskolát. Hogyan emlékeztek vissza a diák­évekre? H. V.: — Fájó szívvel me­gyek el, mert nagyon jó itt a közösség és a tanár—diák kapcsolat is bensőséges. Emellett persze, jól el tud­tuk sajátítani a szakmát, azt hiszem az ilyen jellegű tan- intézmények közül az ország­ban a miénk az egyik leg­magasabb színvonalú. — A szakmunkásvizsga után munkába álltok. Mi­lyen terveitek vannak? H. V.: — Július 1-ig kell elhelyezkednünk, különben az eltelt három év nem szá­mít munkaviszonynak. Köz­ben azonnal beiratkozom gimnáziumba, hogy megsze­rezzem az érettségi bizonyít­ványt. Háromévi munka után szeretném megszerez­ni az iparengedélyt és ma­szekként dolgozni tovább. Tervem még a sikeres mes­tervizsga is. K. M.: — Én is szeretnék leérettségizni Debrecenben, majd utána továbbtanulni Budapesten az élelmiszer- ipari főiskolán. Á. I.: — Bevonulásomig dolgozom a gyáriban. A ka­tonaidő letöltése után készü­lök a mestervizsgára, ezt követően pedig a maszek­munkára. — Hármótok közül ketten maszeknak készültök. Ez általánosnak mondható? H. V.: — Az osztályunk nagyobb része kisebb üzem­ben fog dolgozni, ahol job­bak a kereseti lehetőségek, mivel jobb a minőség, na­gyobb a nyereség. Én azért szeretnék tovább tanulni és független lenni, mert ná­lunk az üzemekben dolgozó Habók Vilmos Krausz Mária sütőipariakat „hülyének né­zik”, még a hozzánk ha­sonló szakmunkások is, akik más területen tevékenyked­nek ... Á. I.: — Otthon nekem „búrkifli” a becenevem. H. V.: — ... a maszekot azonban jobban megbecsülik, mert úgy érzik, hogy ha én nem sütök kenyeret, akkor ők nem esznek. Egyébként most csak néhányan vannak nálunk, akik elhagyják a pá­lyát. Van, aki katona lesz, más rövid átképzés után bol­ti eladó. — Beszéljünk a magánéle­tetekről is. K. M.: — Hát én most al­bérletben fogok lakni Debrecenben. Húszéves ko­romban szeretnék férjhez menni egy olyan férfihoz, aki nem iszik, nem csavarog. Á. I.: — Én 23 éves ko­romra tervezem a nősülést, addig szeretnék „élni!” Meg­értő feleségemmel és két- három gyerekünkkel élünk majd együtt. H. I.: — Szeretek kapcso­latot teremteni lányokkal, és ha találkozom az igazival, őt elveszem. — Játsszuk azt, hogy én vagyok a palackból kiszaba­dult szellem. Mi a kívánsá­gotok? K. M.: — Sikerüljön be­jutnom a főiskolára. H. V.: — Végezzek el mi­nél előbb minél több isko­lát. Nagyon szeretek diák lenni. Á. I.: — Egy iparengedély. Én már valószínűleg soha nem leszek pék. A friss ke­nyeret, a kiflit azonban sze­retem. S forróság ide, éjsza­ka oda, a lényeget már tud­juk: ha ők nem sütnek, mi nem eszünk! Három bará­tunknak ez lesz a munkája, s szavaikból kiderült — ne­kik ez nem kényszermegol­dás . .. Kovács Attila Ádám István (Fotó: Szántó György) Új szolgáltatással bővült a Csebokszári-lakótelep NÉPÚJSÁG, 1987. május 16., szombat Ez év elejétől megszűnt az egri Csebok szári-lakótelepen az Elkisz szakcsoportja, ami többek között áthangolásokkal, átkö tésekkel foglalkozott nagykereskedelmi vállalatoknak. Ezentúl a Vallon utcai szer­viz végzi el a színes és fekete-fehér tele víziók szakszerű javítását, közösségi anten­nák szerelését. URH-áthangolást, mind össze kétnapos határidővel. Amint Réti György szervizvezetőtől megtudtuk, a Ka­tona téri szerviz után itt is vállalják a képmagnók és különféle híradástechnikai berendezések javítását. «­Barta György és Antal Jó­zsef antennaerősítőt ellen­őriznek műszerrel Csuhaj Árpád és Bukucs Jó­zsef Hi-fi tornyot javít (Fotó: Szántó György) Vizsgálatok között egy kis pingpong A népi ellenőr Dr. Sonkádi János, a Mészöv lakásszövetkezeti ta­nácsosa — népi ellenőri te­vékenységéért — a KNEB elnökségétől megkapta a Ki­váló Társadalmi Munkáért kitüntetést. Nem tősgyökeres . Heves megyei, Kunhegyesen szüle­tett, mikor 1971-ben vég­zett az ELTE-n, friss dip­lomásként Egerbe jött, még­pedig azért, mert verseny­szerűen asztaliteniszezett, s úgy gondolta, itt folytatja sportpályafutását. Először is arról beszél, hogyan került kapcsolatba a népi ellen­őrzési munkával. — ’71-ben jogászként he­lyezkedtem el Egerben a Zöldértnél. Egy-két évet dolgoztam ott, mikor kollé­gáim javaslatára én is „be­szálltam” e vizsgálatokba, aztán mindez rendszeressé vált. A főnökeim is jó hé­ven vették, hogy ilyen fel­adatokkal is foglalkozom, sőt örültek is neki. — Milyen vizsgálatban vett részt legutóbb? — Tavaly a munkaidőn túli ügyintézést tanulmá­nyoztuk — egy országos fel­mérés keretében. A téma aktualitását azt hiszem, nem kell bizonygatni. Egyrészt a hivatalokat, a tanácsokat és szolgáltató egységeket néz­tük meg, hogy alkalmasak-e egyáltalán a munkaidőn túli ellátásra. Aztán a munkál­tatókat vettük szemügyre: vajon mennyire nézik el dol­gozóiknak azt, hogy „kiugor- janak" ügyeik elintézése vé­gett, ellenőrzik-e azt, ki mi­kor megy el. A következte­téseket e két terület ütköz­tetéséből kellett levonnunk. (Fotó: Tóth Gizella) Kiderült az is. hogy a Jii- vatalok még nem tudják ér­demben fogadni az ügyfele­ket munkaidő után. Javasol­tuk az ügyfélszolgálat lét­rehozását, a hosszabbított munkarendet, ugyanakkor azt is szorgalmaztuk, hogy szigorítsák meg a dolgozók ellenőrzését, s így együtt szoktassuk hozzá magunkat a munkaidőn túli ügyinté­zéshez. — Nehezebbé vált-e mos­tanában a népi ellenőr dol­ga? — Kétségtelenül megnöve­kedett a bejelentések, a pa­naszok száma. Az emberek gyakran nem is oda fordul­nak. ahol a baj úgymond keletkezett, ahol rögtön el­intézhetnék azt. Azonnal a NEB-hez, a különböző mi­nisztériumokhoz, a KB-hoz írnak levelet. Feszültebbek,, érzékenyebbek vagyunk. A lakásszövetkezeti küldött- gyűlésen én is azt ta­pasztalom, hogy a tagok sok­szor minden fórumot fel­használnak arra, hogy elő­adják saját gondjaikat, még ha az nem is tartozik oda. Másrészt a bonyolultabb gazdasági helyzetben termé­szetesen a népi ellenőrök te­vékenysége is összetettebb lett. Igen jól felkészült szak­emberekre van szükség, sze­rencsére azt látom, hogy ezekből nincs hiány, s van utánpótlás is. — ön szerint miért nép­szerű ez a munka, hisz pénz tudvalévőén nem jár érte ... — Tény, hogy aki vállal­ja, az szívesen csinálja mind­ezt. Ebben nyilván az is sze­repet játszik, hogy a vizsgá­latok közben remek alkalom nyílik a tájékozódásra. Sok olyan területet ismerünk meg, amelyet a későbbiekben — saját prakszisunkban — hasznosítani tudunk. Ez fon­tos dolog, s gondolom ez ösz­tönzi is szakembereinket e munka vállalására. — Munkájáról már hal­lottunk, van-e valamilyen „lazább” kedvtelése, időtöl­tése? — Már említettem az asz. taliteniszt. 1961-től 85-ig pingpongoztam versenysze­rűen az NB ll-ben és az NB 111-ban; köztük az Eger SE-ben, majd a Kolacskovsz- kyban. Két éve abbahagy­tam az aktív játékot, de kap­csolatom nem szakadt meg a sportággal. Tagja vagyok a megyei asztalitenisz-szövet­ség elnökségének, úgy, hogy ma is foglalkozom a ping­ponggal, szervezem és részt is veszek a versenyeken, s utazom a csapattal. (havas) i

Next

/
Thumbnails
Contents