Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-08 / 83. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 8., szerda ÜNNEPI KONCERT A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN Harmincéves az Egri Helyőrségi Zenekar Jól emlékszem vissza; 1951 egyik nyári vasárnapi délelőttjén apámmal igyekeztünk az egri belváros felé. Egyszer csak pattogó ritmusú katonai indulókat sodort felénk az enyhe szellő. Apám meggyorsította lépteit, hiszen jómaga is zenész volt katonakorában, és a hang irányába siettünk. Kiderült aztán, a Líceummal szemben az árnyas fák alatt az Egri Honvéd Zenekar mostani nevén az Egri Helyőrségi Zenekar adott térzenét. Autb Henrik volt a tamburmajor. Körülöttük tömeg, előttük mikrofon. A rádió egyenesben adott közvetí­tést a nem mindennapi egri eseményről. Az alapítók 1957-ben Auth Henrik karnaggyal az élen... (archív kép) — Az az év volt az alaku­lás esztendeje — mondja Kovács László hadnagy, a zenekar mostani karnagya, parancsnoka, akivel abból az alkalomból ültünk le be­szélgetni, emlékezni, hogy a zenekar áprilisban ünnepli fennállásának 30. évforduló­ját. — Akkor 32 zenésszel indultunk, jelenleg többen vagyunk. Igaz. ez a létszám a hatvanas években jelen­tősen csökkent, mert 1961- ben a karnaggyal együtt több kiváló zenész is elköl­tözött. többségében Pestre, a központi zenekarba. Mind­ez kisebb-nagyobb törést okozott sorainkban. Az újjá­szervezést is lassan tudtuk megvalósítani, ezért 1960- tól 1984-ig nem is volt rá­diófelvételünk. — Ez hosszú időnek mond­ható. De hát a zenekar élt, dolgozott és fellépett, szere­pelt különböző rendezvénye­ken. — Ez így van. Nálunk, a zenészeknél viszont a rádió- felvétel a legnagyobb elis­merés. A szalagokat ugyan­is ötven évig megőrzik a stúdióban, és gyakran tűz­nek belőle műsorra egy-egy számot. Első ilyen felvéte­lünk 1959-ben volt, két év­vel a megalakulás, 1957. áp­rilis 1. után. — Mi indokolta, hogy Egerben alakuljon zenekar, amikor a világháború óta nem volt zenekara a város­nak, sőt a magasabb egysé­get alkotó alakulatoknak sem? — Dönt.ő fontosságúnak bizonyult a város megye- székhely jellege, idegenfor­galma és történelmi szerepe, múltja. A helyiségproblémát is megoldotta a Dobó lakta­nya. amely azóta is állandó székhelyünk. A város vará­zsa nagyszerű zenészeket csábított hozzánk a meg­szűnt szolnoki zenekarból és Tatabányáról. Rájuk épült a zenekar, bővítve az egri sor- és hivatásos állomány­ból. Olyan alapító tagjaink voltak, mint Gergely Ferenc. Pusztai Mihály, Bikkes Ist­ván. avagy Bruner István törzszászlós, aki még most is tagja közösségünknek; 17 éves korában került hoz­zánk. — Hogyan lehet valaki katonai zenész? ön 43 éves és zenekarvezető, hogyan ju­tott idáig? — Először is kell hozzá érzék és a zene nagyfokú szeretete. Az is jó, ha már úttörő korban zenekarban játszik az illető. Később je­lentkezhet a központi zene­képző főiskolára, amelynek sikeres elvégzése után zene­kari tag lehet. Jómagam is ezt az utat jártam végig. Az iskolai fúvószenekarban kezdtem, majd 15 éves ko­romban zenenövendék let­tem Mezőtúron, illetve an­nak megszűntével az akkor alakult budapesti központi iskolán. 1962-ben végeztem, majd amikor letöltöttem sor­katonai szolgálatomat, Hód­mezővásárhelyen hivatásos lettem és egy lakáscsere folytán 1963-ban Egerbe köl­töztem. Első trombitása vol­tam a zenekarnak 1978-ig. karnagyi kinevezésemig — Az évforduló megkíván­ja, hogy felsoroljuk, kik vol­tak elődei? — Az alapító Auth Hen­rik ezredes volt, aki már nyugdíjas, érdemes művész. A Magyar Néphadsereg fő­karmestere címig vitte, öt 1961-től 64-ig K Nagy Sán­dor követte, aki addig a ze­nekar oboistája volt. Négy évig aztán Markó József őr­nagy dirigálta a zenekart, majd 1968-tól 1973-ig Korb József százados következett, aki most a szolnoki zene­kar főnöke. Az én elődöm Róth Béla őrnagy 1973-tól 78-ig állt a zenekar élén. — A katonai zenekarok­nak hivatásuknál fogva alap­vető rendeltetése a hadsereg kiszolgálása, a szemlék és más katonai rendezvények, ünnepségek zenei biztosítása. Mire futotta és futja még erejükből, idejükből? — Büszkén újságolhatom, zenekarunk állandó közre­működője a fővárosi katonai díszszemlének és a különbö­ző katonai zenekari fesztivá­loknak is, így a debreceni nemzetközi vetélkedőnek, ahol a" zenekari alaki ver­senyen kétszer is elnyertük a közönség díját. Nagyon sok koncertet rendeztünk a megye jelentősebb helyisé­geiben és a magasabb egy­ség katonáinak, hozzátarto­zóinak énekesek részvéte­lével. önálló, nagy sikerű koncertet bonyolítottunk le az egri vár romkertjében és a gyöngyösi művelődési ház­ban. Állandó résztvevői va­gyunk önálló műsorunkkal a szilvásváradi lovasrendez­vényeknek, versenyeknek. Ott vagyunk minden fon­tosabb társadalmi ünnepsé­gen, így az egri, gyöngyösi, kékestetői és kápolnai meg­emlékezéseken. Minden év­ben meghívást kapunk a halászbástyái koncertre Óriási tömeg, turisták és hozzáértők előtt muzsiká­lunk nagy elismerés köze­pette. Az idén július 27-én lépünk fel Budapesten. Most már három éve, hogy az Agria-rendezvény eken min­den előadás előtt, azaz tíz­szer adunk térzenét a főis­kola előtt. Üjdonság: ettől az évtől kezdve a városi ta­nács felkérésére tíz esetben a Dobó téren, illetve a Cse- bokszári- és a lajosvárosi lakótelepen is rendezünk tér­zenét. — A felsorolásból is ki­tűnik. az Egri Helyőrségi Zenekar igyekszik kivenni részét a szocialista kultúra terjesztéséből, a zene meg­szerettetéséből. Színes folt­ja a megye, a város zenei életének. Nem véletlenül kapták meg 1973-ban és az idén is a megyei tanács mű­vészeti díját, elismeréséi, 1982-ben pedig a katonai ze­nekarok történetében első­ként a művelődési minisz­tertől a Szocialista Kultúrá­ért kitüntetést. Hogyan ün- neplik meg fennállásuk 30 évfordulóját? — Az ünnepségre ápri­lis 9-én kerül sor Egerben. A Helyőrségi Művelődési Otthonban ünnepélyes ál- lcmánygyűlésen emlékezünk meg az évfordulóról, a ze­nekar harmincéves történe­téről. Este 7 órától ünnepi koncertet rendezünk a Gár­donyi Géza Színházban. A zenekart volt karnagyai ve­zénylik. A másfél órás mű­sorban közreműködnek az Operaház szólistái is Pászthy Júlia és Ötvös Csaba. Re­méljük .telt ház lesz kíváncsi produkcióinkra . . Fazekas István .és a mostaniak az egri Dobó téren. Zenekarvezető: Ko­vács László hadnagy (Fotó: Köhidi Imre) MÁRCIUSBAN RAJTOLT ... Hatvan és a gerontológia Első értesülésünk dr. Ze­ke Gábor kórházigazgató­főorvostól származik: — A szép, eredményes he­vesi példa nyomán Hatvan­ban szintén beindítottuk az idősek megelőző vizsgálatait, a gerontológiai gondozást. Az orvosi munka e téren voltaképpen találkozik a szociális problémák felderí­tésével vagy éppen a jogor­voslattal. Ezért olyan kis csapatot szervezünk, mely a kórház laboratóriumát, egyéb műszerparkját is bevonva a szolgálatba, hatékonyan dol­gozhat. Élén dr. Szevera Margit csoportvezető bel­gyógyász főorvos áll, szociál­politikai ügyekben Juhász Gáborné van segítségére, a jogi esetekkel összefüggő fel­világosítást dr. Hargitai Re­zső végzi, s hármójukat kü­lön asszisztens, illetve or­vosírnok napi munkája egé­szíti ki . .. Egyén és intézmény- rendszer Dr. Szevera Margitot, a gerontológiai gondozó cso­portvezetőjét a rendelőinté­zetben kerestük meg, hogy munkájukat pontosabban körvonalazza, s a rászoruló­kat széleskörűen tájékoztat­hassuk. Előbb céljaik körül­határolására kértük a főor­vosnőt. — Elsősorban arról van szó, hogy a nyugdíj előtt állók megelőző vizsgálatát végezzük el, tehát felfedjük a meglevő vagy éppen ki­alakuló betegségeket, s en­nek ismeretében javaslatot tegyünk a szükséges gyógy­kezelésre. Olyan feladat ez, amely több szempontból szolgálja az egyént, illetve az egészségügyi intézmény- rendszert. Miközben ugyanis rendezettebbek, kellemeseb­bek lesznek gondozottaink nyugdíjas évei, sok kórházi ágyat tudunk megtakarítani, s mind kevesebb magára maradott szorul majd szo­ciális otthonba. Mikor és milyen módon indult ez a tevékenység? Egyelőre az én jelenlegi rendelőmben, itt a Kossuth téren. Az új inté­zet átadása után abban ju­tunk végleges otthonhoz. Úgy döntöttünk továbbá, hogy először a kórházi nyug­díjasokat szűrjük ki, majd levélben hívjuk fel mun­kálkodásunkra a város és környéke nyugdíj előtt álló vagy már nyugdíjas egyé­neinek a figyelmét. Emberséges keretek között Beszélgetésünk továbbiak­ban sok egyebet tisztázott még. így például a geronto­lógiai szolgálat munkatársai — az egészségügyi felderítés mellett — nem csupán szo­ciális vagy jogorvoslati kér­désekben állnak az idősek rendelkezésére. Mert miköz­ben a gyermeke által magá­ra hagyott apa vagy anya keresetét terelik jogi útra. próbálják azt emberséges ke­retek között rendezni, s közbenjárnak nyugdíjügyek, kártérítési igények tisztázá­sában : fontos tisztük egy- egy gondozott lelki egyen­súlyának lehető talpraálli- tdsa is! Ez különben ugyan­csak megelőzés . . . Olyan egészségügyi, idegrendszeri betegségek lehetőségének kizárása, amelyek az egyén pszichés állapotából eredez- hetnek... És a csoport (Fotó: Perl Márton) ténykedése még ezzel sem lezárt. Ugyanis a szűrést kö­vető öt esztendő múltán, de közben is, bárkit visszavár­nak, kíváncsian arra, hogy miként alakult a sorsuk. Szigorú önkéntesség Befejezésként a következő­ket mondotta dr. Szevera Margit: — Vizsgálódásunk egyéb­ként minden esetben egy általános jellegű kérdőív ki­töltésével kezdődik, amelyet a levél útján behívott, illet­ve önként jelentkező időseb­bek meghallgatása nyomán fektetünk fel. Ezen akad például olyan rubrika is, amely azt tudakolja: az il­lető nyugdíj után akar-e to­vább dolgozni... ? De amit mindehhez nyomatékkai hoz­záfűzök, az annak a kinyil­vánítása, miszerint a geron­tológiai megelőző szolgálat igénybevétele senkire nézve nem kötelező, továbbá telje­sen ingyenes. Vagyis, az lát­ja hasznát, akiben ilyen irá­nyú megfontolás, jövendőjé­nek nyugalma és biztonsága iránti igény munkál. Moldvay Győző Szerencse fel? ui í.) Péntek van! — dörzsöli a kezét M., majd bekapcsolja asztalán a dobókockát imi­táló rádiót. A lottószelvénye­ket úgy teszi maga elé, mint­ha időzített bombákat ha­tástalanítana. óvatos lassú- I sággal helyezi egymás mel­lé valamennyit, miközben csendre int. Elhangzik az öl szám, szeme ide-oda ciká­zik az ikszek között, arca mind fájdalmasabb, lemon- dóbb. A szertartásnak hamar vége, ismét egy álommal ke­vesebb. Pedig hányszor el­képzelte már, hogyan ugrik fel asztala mellől, jár indi­ántáncot. majd rohan haza — fizetés nélküli szabadság­ra. Most legszívesebben be­tegállományba menne. Ed­dig nem hittem, hogy komo­lyan foglalkoztatták illuzó­rikus tervei — komótosan osztotta el: mit kezdene a milliókkal. Először kicserél­né a lakását, aztán a kocsit, „végül a feleségét" — sü­tötte el százszor viccét, amin ; ugyan nevetni nem tudtam, de abban bizonyos voltam: ő nevet magán. Ismerősömnek ragyogó két és fél szobás lakása, Lada 1200-asa és csinos felesége van, akivel tudtommal jól élnek. Vágyakozása a nye­remény után valamiféle föl­döntúli hevület, hetenkénti ópium. M. nem pénzéhes. Azt sem hiszem, hogy ha nyerne, rögvest hátat for­dítana a munkának, és vég­re hobbijának élve, kanári­kat festene a brazil őserdő­ben. M. szerencséjére vár kitartó konoksággal. Mind­untalan fölemlegeti barátját. akinek gépkocsinyeremény- betétkönyve már a máso­dik autót hozza a családba. Neki élete legnagyobb ered­ménye háromszáz forint volt, hármas találattal. Így mond­ja: eredmény, — peches fic­kó vagyok — sóhajt. —Évek óta húsz szelvénnyel ját­szom. és semmi sem sike­rül . . . Nincs kedvem vigasztalni. A szerencse és a szeren­csétlenség határai viszonyla­gosak, beállítottság kérdé­se. hogy ki melyik biroda­lomban érzi magát. Van, aki úgy véli, hogy egész életében bal lábbal kelt fel. s akad ember, akit a sors­csapások sorozata sem tud meggyőzni arról: nem For­tuna kegyeltje. Ismerősöm peches embernek tartja ma­gát. Fura fejtegetéseiben mindig arra lyukad ki, hogy bár egzisztenciálisan, érzel­mi és értelmi síkon megta­lálta számítását, az azért mégis csak disznóság, hogy még az iskolai tombolán sem húzták ki a számát, pedig — emlékszik, mintha ma lenne — tíz jegyet vett egy­szerre. A számítás tehát be­vált, a szám azonban nem jött be. . . Melyik a fonto­sabb? A költői kérdés M esetében prózaivá válik — válaszolni kell rá, mert egymaga képtelen eldönteni. Tudniillik: ő mindenért megküzdött. Ügy lett mér­nök. hogy anyjával bedol­gozója volt egy szövetkezet­nek; úgy talált feleséget, hogy az a bőröndön kívül semmit sem hozott a házas­ságba; úgy jutott a társas­házi lakáshoz, hogy nem volt se éjjele, se nappala — és a kocsit is a részletek nyű­ge alatt vette. Márpedig a szerencse ingyenes, és nincs nagyobb öröm a váratlanul jött ajándéknál. Nem bocsátkozom vele filozófiai fejtegetésekbe, mert tudom: a számok embere. Ehelyett sorra veszem élete sorsfordulóit. — Mi lett vol­na akkor, ha az egyetemi felvételin rossz tételt hú­zol? — Ezt kipipálhatod, biz­tosra mentem, minden tételt tudtam! — feleli határozot­tan. Irónia nincs a hangjá­ban. ami jelzi, hogy nem vette észre az enyémben sem, azaz végig kell csinál­nom vele ezt az együgyű já­tékot. Válaszol valamennyi kérdésemre. Megfontoltan, gyakran időt kérve. Kifacsa­rom magamból az utolsó adut: — Hányán buktak be­le társasházépítésbe. mert vagy a terv volt rossz, vagy a kivitelező csapta be őket? Na?! (Folytatjuk) Tamás Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents