Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-07 / 82. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 7., kedd 3. NEM TRÉFA A MEZŐGAZDASÁGBAN Még a napsütés is árthat Már a második éve nem teljesíti a mezőgazdaság a tervét. A megállapítás szokatlanul cseng, hiszen korábban hosszú ideig éppen az agrárgazdaságot emlegették húzó ágazatként. Szakmai körökben példálóztak sikereivel, s a közvélemény is elismerte teljesítményét. Az ország lakosságának persze még ma sincs oka kárhoztatni a mezőgazdaságot, mert az élelmiszerellátás változatlanul jó. Ez gyorsan nem is változhat kedvezőtlen irányban, hiszen mint közismert, a mezőgazdaság minden harmadik hektárról exportálja a termést. Az ágazat tehát az ország lakosságánál lényegesen több embert képes ellátni élelmiszerekkel. E tény az ellátást illetően nyugalomra int, ám más szempontok szerint már kevesebb ok van a teljesítményromlás csendes tudomásulvételére. A mezőgazdaság is fontos része a népgazdaságnak, s ha romlanak az ágazatban az eredmények, az óhatatlanul az országot is gyengíti. A népgazdaság jelenlegi helyzetében pedig éppen az erősítésre van szükség. Közismert, hogy az ország külkereskedelmi mérlege több mint négyszázmillió dolláros hiánnyal zárult a múlt esztendőben. Sokfelé lehetett hallani, hogy a kiesés a mezőgazdasági teljesítmények elmaradása miatt következett be. Az ugyan tény, hogy gabonából kevesebb termett a tervezettnél, s 1985-ben az állatlétszám is mélypontra jutott, ahonnét tavaly kedvező irányba, de csak szerény mértékben mozdult el. Mindezek azonban együttesen sem magyarázzák a külkereskedelmi mérleg hiányát. Éppen ellenkezőleg: az agrárágazat a kimutatások szerint tekintélyes aktívummal zárta külkereskedelmi mérlegét, s a közvéleményben elterjedt hírekkel ellentétben az 1,3 milliárdos exporttervétől alig maradt el a teljesítménye. Emiatt az elmarasztalás helytelen, s ,a tényeket tekintve is méltatlan az ágazatban dolgozókhoz. Mindezekkel együtt is igaz, hogy a mezőgazdaság két éve nem teljesíti tervét. Ennek sokszor hangoztatott magyarázata: az időjárás nem kedvezett a termelésnek. Nem lehet vitatni, hogy a természet erőinek van szerepük az agrárágazat teljesítményeinek alakulásában, de ezek sokszori emlegetése szimpátia helyett sajnálkozó mosolyt fakaszt még a jó szándékú, a mezőgazdaság iránt érdeklődő emberek arcán is. Fura érzés azt hallani a szakemberektől, hogy a napsütésre ugyanúgy panaszkodnak, mint a hűvös időjárásra. Az utóbbi években pedig ezek kártékony hatását kitartóan emlegették, s vélhetően emiatt el is terjedt egy nem éppen jóindulatú tréfa a közvéleményben. Eszerint a mezőgazdaság fő ellensége a négy évszak. Sokan tudják ugyanis, hogy a hangsúlyozott időjáráson kívül más okai is vannak (lehetnek) a teljesítmények mérséklődésének. Aligha magyarázható ugyanis természeti tényezőkkel a szomszéd gazdaságok közötti számottevő teljesítménykülönbség, pedig erre az ország bármely vidékén sok a példa. A szomszédok földjeit megközelítően egyformán süti a nap, áztatja az eső, a hektáronkénti hozamok mégis messze vannak egymástól. Ennek már technológiai, munkafegyelmi, pénzügyi okai vannak. Elegendő a statisztikát elővenni, s máris kiderül: a legutóbbi tíz esztendőben jelentősen növekedtek a ' hozamok, de alig változott a hektáronként felhasznált műtrágya mennyisége, egyes gazdaságokban pedig már zsarolják is a földeket. Más táblázatok arról árulkodnak, hogy ugyan növekedett a mezőgazdasági gépek összes teljesítménye, de az eszközök állapota romlott, ami a javítási köiltségeket és a javítással együtt járó állásidőt növeli. Az időjárással a takarmánytermesztés révén csak közvetett kapcsolatban levő állattenyésztésben is ingadoztak a teljesítmények. Néhány éve még rekordot döntött a sertésállomány, 1985-ben mélypontra jutott, majd a gyors intézkedések következtében tavaly megint gyarapodásnak indult. A szarvasmarha- és a juhállomány csökkenését pedig még a kedvező pénzügyi intézkedések sem tudták eddig megállapítani. Az ingadozó, adott esetben csökkenő teljesítmények ä gazdaságok elszegényedésével is kapcsolatban vannak. A szakemberek az időjárásra való hivatkozáson kívül azt is gyakorta mondják, hogy nincs elég pénzük gépek, műtrágyák, növényvédő szerek vásárlására, s emiatt a technológiai előírások betartása eleve elmarad. Az pedig régi törvényszerűség, hogy a termelés kedvezőtlen feltételei — esetünkben a technológiai fegyelmezetlenég és az időjárás — egymás hatását erősítik, s ezáltal a termelési eredményeket gyengítik. Végül is az időjárás csak az egyik — el nem hanyagolható — oka a mezőgazdaság teljesítménycsökkenésének: Kedvezőre fordulásával ugyan valamelyest javulnának az ágazat eredményei, de igazán érzékletes xxíltazásak csak az érdekeltségi, pénzügyi, technológiai ellentmondások feloldásával várhatók. Ennek már a második lépcsőjén állhatnak a gazdaságok, hiszen a legutóbbi két évben az ágazatra nézve kedvezően változott a közgazdasági szabályozás. Hatása a rövid idő miatt még nem mindenütt mérhető, s az agrár- termelés sajátosságai a tartósságát is feltételezik. V. F. J. Kevesebb az italozás Megyei felügyelők - kedvező tapasztalatai Mint korábbi lapszámunkban már említettük: az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Heves Megyei Felügyelősége is bekapcsolódott abba a nagy ellenőrzés-sorozatba, amely a közelmúltban hazánk egészére kiterjedt. — Vajon milyenek a tapasztalatok? — kérdeztük a közelmúltban történt kétnapos akcióról Egerben dr. Göcző Géza hivatalvezetőt. — Ez alkalommal — válaszolta — o munkára képes állapotot vizsgáltuk. Pontosabban azt, hogy megyénkben betartják-e a szeszes italok árusításával, fogyasztásával kapcsolatos rendeletet, italosak-e az emberek a műszakokban. Harmincöt gazdálkodó szervezetnél összesen 1468 személyt, közöttük 220 vezetőt. 39 magasabb beosztású és 181 középvezetőt vettünk alaposabban is ..szemügyre”. Szondával és alkohol-tester. rel — amelyekkel egyébként már több vállalat is rendelkezik — kerestük a feleletet érdeklődésünkre, s a segítségükkel együttesen félszáz esetben észleltünk 0.6— 0.8 ezrelék közötti alkohol- tartalmat. Többnyire a beosztottak körében jutottunk az italozás nyomára, de három középvezetőnél. eav- egy ipari szövetkezeti brigád- illetve csoportvezetőnél, s egy tsz-művezetnnél is kellemetlen eredményt jelzett a készülék. Jóllehet, az ilyenféle felismerések sem éppen örvendetesek. ám végső soron azt kell mondanom, hogy a tapasztalataink általánosságban mégis csak kedvezőek. S még inkább alátámasztja pozitív megállapításainkat az, hogy több helyütt is egyenesen örvendetes akciónk eredménye. Például a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság öt munkahelyének közel kétszáz dolgozójából, vagy a Mátra Volánnál, az egri Mélyépítő és Városgondozási Üzemnél, a Csepel Autó 3. Számú Gyáránál, a Finomszerelvény- gyárnál, egyetlen italos embert sem találtunk. A Ber- vánál szinte nem akartunk hinni a szemünknek, kétszer is próbálkoztunk a „rajtaütéssel” — ám mindkét eset csupán egymást erősítette. — Hogyan fogadták megjelenésüket? — Igazán példamutató volt a gazdálkodó szervezetek vezetőinek támogatása, s az, hogy maguk a vezetők sem tiltakoztak, amikor a vizsgálatnál történetesen rájuk került a sor. Határozottan úgy látjuk, hogy a rendeletet, a tiltást itt is. ott is megpróbálják komolyan venni. Erre utal az is, hogy — amint már szó volt erről — a munkáltatók közül már több vásárolt saját alkohol- testert, s ezzel vagy akár csupán a szondával, de az ellenőrzés sem ritka. Ahol pedig ez már „házon belül” is megtörténik, a szóban forgó központi rendelkezések a vállalati munkavédelmi szabályba is beépültek: különösen nagy a javulás. — Milyen következményei vannak az akciónak? — Egyebek mellett 47 személyt megbírságoltunk együttesen 27 500 forintra, három ember ellen fegyelmi eljárást is kezdeményeztünk ... — A vizsgálat lezárult, kérik: felejtsék el? — Szó sincs arról, hogy a népszerű film címéhez akár a legkevésbé is igazodnánk. Ellenőrzéseink folyamatosak, amióta csak a kormány elnökhelyettesének 1985-ös szigorító rendelete megjelent. Ennélfogva az idén sem csupán az említett ellenőrzéseket tartottuk. Január elejétől március közepéig 32 gazdálkodó szervezetnél egyéb esetekben, szúrópróbaszerűen is „megmértünk” 798 dolgozót. Huszonnyolc esetben találtunk alkoholos állapotot, s ezért ugyancsak a helyszínen ösz- szesen 9300 forint bírsággal sújtottuk a magukról megfeledkezőket. S volt olyan is, aki a fegyelmit sem kerülte el . . . A negatívumok ellenére, a korábbiaknál megnyugtatóbbak ezek a tapasztalatok is, s reménykedünk a helyzet további javulásában. Különben a továbbiakban sem az ilyenfajta érdeklődésünk lesz az elsődleges. Főbb feladatunknak ezután is a munkavédelmet tartjuk, vizsgálódásaink során a biztonságtechnikai előírások általános betartását figyeljük. (gyóni) SZERETNI KELL AZ ÁLLATOT, ENNYI AZ EGÉSZ ... Ahol nyereséges a szarvasmarhatartás Szabó György 1964 óta dolgozik a Rimamente Termelőszövetkezetben. Ahogy ő fogalmazott: még főiskolás korában ide küldték gyakorlatra, s itt felejtették. Persze mindehhez az is kellett, hogy jól érezze magát, s megtalálja azokat a feladatokat, amelyeknek olyan értelmét látta az évtizedek során, hogy maradásra kényszerítették. Jelenleg ő a főállattenyésztő. Elmondása szerint volt pincemester is, csupán csak azért, mert Abasár környékéről származik. Amiért felkerestük, hogy a Rimamente Termelőszövetkezet a megyei tejtermelési versenyben évek óta az első három között végez. S akkor, amikor az ország több gazdaságában felszámolják a szarvasmarhatelepeket, addig Mezőszemerén fajtaváltásokkal, gépesítésekkel egyre eredményesebben építik az állat- tenyésztés ezen ágazatának jövőjét. — Ha már a több mint húsz évvel ezelőtti dolgoknál kezdtük — mondta a fő- állattenyésztő — akkor hadd mondjam el, hogy annak idején a szihalmi tsz-be kerültem. Egy-két éven belül kollégáimmal együtt megkezdtük a szarvasmarha-állomány tébécé-mentesítését és számtalan olyan apró feladatot, ami oda vezetett, hogy 1970-re a megye egyik legjobb szarvasmarha-állományaként tartották számon a szihalmit. Nagy elismerésnek számított ez, s örültem, hogy elismerték munkánkat. Akkor kaptam a MÉM Kiváló dolgozója kitüntetést. A három termelőszövetkezet a szihalmi, az egerfarmosi és a mezőszemerei 1975-ben egyesült. Ezek után szinte mindent elölről kellett kezdeni. Mind a tébécé-mente- sítést, mind a fajtaváltást. A magyar tarkát cseréltük fel a Holstein-fríz feketetarkára. Ez jobban tejel, mint az elődje. Hogy mindez milyen munkát jelentett, azt leginkább azzal tudnám érzékeltetni, hogy 1984-re vált stabillá az állomány. Igaz, addigra a tejtermelés megháromszorozódott. Mindez azonban nyereséget csak 1985-től jelentett. — Véleménye szerint miért csökken az országban a szarvasmarha-állomány? — A gazdaságok gyors sikerre törekszenek. Ez érthető is, hiszen ma ez már követelmény. Az előbb elmondottakból is látszik, hogy nekünk is tíz kemény év munkája kellett ahhoz, hogy nyereségessé tudjuk tenni a szarvasmarha-tenyésztést. Magas a takarmány- és a munkabérköltség, de ugyanez mondható el az általános költségekre is. Ezekkel a kiadásokkal nincs összhangban az árbevétel, sem a tej, sem pedig a hízómarha esetében. Ahhoz, hogy a tejtermelés nyereséges legyen, egy tehénnek 4500 litert kell adnia évente. Ez pedig csak kellő ráfordítás után érhető el. — Ezek után szinte adódik a kérdés: miért foglalkoznak a szarvasmarhával? — Ennek hagyománya van ebben a körzetben. Mindhárom községben állatszerető emberek élnek, évtizedeken keresztül ezzel foglalkoztak. Adottak voltak a feltételek, az épületek, a hozzáértő, szakértő gazdák. Ügy gondoltuk vétek lett volna ezzel a hagyománynyal szakítani. — Milyen tervek megvalósulásán dolgoznak jelenleg? — Az elmúlt évben másfél millió nyereséggel zártunk. A három telephelyen működő tehenészetünknél nem cél az állomány növelése. A termelési szintet kell magasabbra hozni. A még meglevő magyar tarka állományt teljesen felszámoljuk és a már eddig is bizonyított fekete-tarkára cseréljük. Két-három éven belül szeretnénk ezt befejezni. A múlt évtől folyamatosan végezzük a fajtaváltást. Kovács Ernő állatgondozót mindenki ismeri a környéken. Nem is csoda, hiszen 1961-től dolgozik a termelő- szövetkezetben. Ahogy mondta. annak idején senki sem akarta vállalni ezt a munkát, s ha tehette volna ő is elmenekül a tehénistállók környékéről. — Egy nap alatt 12—15 tehenet fejtünk meg kézzel — hallhattuk tőle. — Szinte elmondani sem lehet, hogy mit jelentett öt-hat ezer liter tejet kifejni. Aztán 1969-től kezdődött a korszerűsítés. Azóta nagyon sok minden megváltozott. Nem kézzel szórjuk már a takarmányt, s a trágyát is géppel szedjük össze. — Otthon is sokáig tartottunk jószágokat. Hízóbikából leadtam három-négyet évente. 1970-ig tehenem is volt egy-kettő. Aztán sok lett. nem bírtuk tovább az asszonnyal. Kis kaszával gyűjtöttük a télire való takarmányt no meg sok időt töltöttem a téeszben. Ma már nyugdíjas vagyok. Kétszer a termelőszövetkezet kiváló dolgozója lettem és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsától is kaptam kitüntetést. Amire a legbüszkébb vagyok az mégis az, hogy a 25 év alatt mindössze egyetlen jószág pusztult el a felügyeletem mellet. De már az is csak azért, mert menthetetlen volt. Nincs ennek az égvilágon semmi titka. Szeretni kell, gondozni az állatot, ennyi az egész . .. Kis Szabó Ervin Az állatok meghálálják a gondoskodást (Fotó: Pesti Erzsébet) Kovács Ernőt mindenki ismeri Szabó György: „A kiadásokkal nincs összhangban az árbevétel ...”
