Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-07 / 82. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 7., kedd AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGNAPON Az ezredfordulóig — teljes emberként Az Egészségügyi Világszervezet 1948. április 7-én alakult meg. Az 50-es évektől erről minden évben az emberiség valamilyen fontos problémájára felfigyelve emlékezik, meg. A több mint 150 tagállam között Magyarország is aktívan részt vesz ezeknek a programoknak szervezésében és megvalósításában. Az ez évi jelmondat: „Védőoltás: esély minden gyermeknek”. Dr. H. Mahrer, az Egészségügyi Világszervezet főtitkára üzenetében felhívja a figyelmet: „gyermekek milliói halnak meg minden évben a harmadik világban és rengetegen válnak nyomorékká, olyan betegségek következtében, amelyek védőoltással megelőzhetők lettek volna”. A világszervezet már 1974- ben kiterjesztett programjában előirányozta a gyermekek védelmét hatféle fertőző betegség ellen: kanyaró, diftéria, szamárköhögés, tetanusz, gyermekbénulás és tuberkulózis. Az eddigi eredmények jelentősek, évente mintegy 800 ezer újszülött életét mentik meg. Azonban a feladat az, hogy 1990- ig a világ minden gyermekének biztosítsuk az esélyt az életben maradáshoz, fel- növekedéshez. Hazánkban a kötelező védőoltások a felsorolt fertőző megbetegedések számát minimálisra csökkentették. Ebben a sikerben jelentős része van a lakosság felvilágosult együttműködésének. Ma Heves megyében is a megyei tanács egészségügyi osztálya és a megyei Köjál szervezésében. megemlékezést tartanak az egészség- ügyi világnapról. Beszámolnak a gyermekkori fertőző betegségek visszaszorításáról, hangsúlyozva a védőoltások jelentőségét a rózsahimlővel, a mumpsszal vagy a fertőző májgyulladással szemben is. Szólnunk kell ebből az alkalomból az Egészségügyi Világszervezet kiterjedt szakmai együttműködést igénylő célkitűzéseiről is, amelynek jelszava: Egészséget mindenkinek 2000-re. Lényege az hogy a világ valamennyi embere 2000-re érje el azt az egészségi szintet, mely biztosítani tudja számára mind társadalmi mind gazdasági téren az alkotó életmódot. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ezredfordulóra senki sem lesz beteg vagy rokkant, hanem azt, hogy mindenki társadalmilag és gazdaságilag kielégítőbb életet élhet, azaz az emberek megelőzik a betegségeket, elkerülik a nem szükségszerűen bekövetkező bajokat, megfelelő mó- <don növekednek fel, öregednek meg, méltósággal halnak meg. Megértik azt, hogy testi-lelki épség védelme otthon kezdődik, kiterjed az iskolára, a munkahelyekre, vagyis mindenhová, ahol élünk és dolgozunk. Magyarországon a Minisztertanácsnak a lakosság egészségének megőrzése céljából készülő átfogó társadalmi programja szorosan összekapcsolódik az Egészségügyi Világszervezet céljaival. Eszerint a középpontjában áll a megelőzés gyakorlatának és eredményességének általánossá tétele; a lakosság állapotának folyamatos javítása. Kibontakoztatásához elő kell mozdítanunk o társadalmi, gazdasági feltételeket, ki kell alakítani a tudati viszonyokat. Meg kell érteni az egészségügy fontosságát, hogy teljes mértékben kiaknázhassuk mindnyájan testi, szellemi és érzelmi képességeinket. Ezt fogalmazza meg az Egészségügyi Világszervezet is kiáltványában. Nem véletlen, hogy a XX. század utolsó negyedének jelmondatává vált az, hogy: „Az oltás; oltalom.” Amikor a „korunk pestise” a szerzett immunhiányos megbetegedés, az AIDS terjedése kezd világméreteket ölteni, 2000-re milliók életét veszé- lyeztetheti. Mint a világtörténelem folyamán annyi járvány kapcsán csak a megfelelő oltóanyag előállításában bizakodhatunk. Reméljük, -megőrizzük a világbékét és biztonságot, mert ez alapvető feltétel ahhoz, hogy tudósaink megtalálják az AIDS-t okozó HTLV—III vírus elleni vakcinát és bátran reménykedhetünk „Egészséget mindenkinek 2000-re” célkitűzés megvalósulásában. Dr. Szerdahelyi Ferenc a Heves Megyei Tanács Kórház és Rendelőintézet főigazgató-helyettese Szegedy Róza háza Felújítják Kisfaludy Sándor feleségének, Szegedy Rózának késő barokk stílusban épített házát. A történelmi borvidéken lévő épületegyüttest tanácsi beruházásként az "Örszágos Műemléki Felügyelőség dolgozói állítják majd helyre. Az 1990- ig tartó munkák értéke 18 millió forint lesz. A megújult épületeket az idegenforgalom hasznosítja majd. (MTI-fotó: — KS) Beethoven és Schumann Az Országos Filharmónia egri hangversenysorozatának hatodik estjén, hétfőn Ránki Dezső zongoraművész, Liszt- és Kossuth-díjas, érdemes művész Beethovent és Schumann.műveket játszott. Ennek az igen kellemes tavaszestének a hangulatát, élményét, mi több, katarzisát a második résziben felhangzó Schumann-zene oldaláról kell megközelítenünk. A Papillons (op. 2.) nemcsak fiatalkori remeklése a romantikus zeneköltőnek, de megzenésítése is egy olyan hatásnak, amelyet egy regény, egy jó barát írása keltett benne. Benne, akit annyifajta belső és külső szereplés vágya serkentett. Mindig hatni akart, a legkisebb mozzanat is fontos nála abban a szerepjátszásban, amellyel leélte életét, megírta alkotásait. Álom és képzelet a hajtómotorja ennek a csodálatos alkotószerkezetnek, és ő tudja, hogy ez a belső száguldás, felfedezés. olykor a felvillanó emlékek, arcok, látomások varázsa éppen abból adódik, hogy számára ezek jelentik a lényeget, a megörökíteni valót, a világot, amiért minden tennivalót, szövetséget, barátságot felvállal. Romantikus képzelgések, a szerelmi áhítat, a lelki tartalom gyors megjelenítése, a semmi mással nem ötvözhető légiesség gyors futamai peregnek elénk, késztetnek minket a figyelésre; de illanó sietségük miatt nincs is időnk, talán készségünk is hiányzik hozzá, hogy ebben a csillogásban megkapaszkodjunk, hogy ne veszítsük el a forróságát, a testközelségét. S ha lehet, ez az érzés még jobban elfogja a hallgatóságot, amikor az op. 9-et, a Carnevalt élvezi. Ehhez a figyelmet igencsak igénybe vevő szakaszhoz képest a beethoveni muzsika, az Esz-dúr és a cisz-moll szonáta (Op. 27. No. 1. és 2.) zárt rendű elmélkedésnek tűnik; az akaratnak, a belső fegyelemnek és mondanivalónak olyan harmóniája él itt, amelyben megmerülünk, elidőzhetünk; mert a feltámadó érzések, gondolatok követni tudják azokat a szenvedélyeket, a költői képzelet által előidézett utazást egy zenei tartományba, ahol — ha nyugalom nincs is — van az állandóságba vetett bizodalom. Az, hogy a zenei áradás beszédessé teszi a csendet, ami a hangszer elnémulása után következik. S amikor ezeket a sorokat írjuk, napi távolságban az élménytől, mégis ez a nyugalmasabb zene szól vissza bennünk elevenebben, annak ellenére, hogy a művész a sok tapsot remek dallammal, dallal köszönte meg. S, ha valaki eddig nem vette volna észre, e lelkesülés a zongoraművészt. Ránki Dezsőt dicséri az első szótól kezdve. Az 51-es születésű művész és professzor, elsőrendű interpretátor, minden idegszálával éli a muzsikát. Olyan magától értetődően vezeti be a hallgatót az alkotás mélységeibe, elkerülve minden öncélú csillogást, hogy a zsöllyéből felállás után számolunk utána: ez a mindössze innen- onnan ötnegyedórás zenei program mekkora úton vitt minket végig. Farkas András Legenda a szekérről II 2. Eltűntek a felszabadítók a szekérrel, és ottmaradt Guszti bányánk egy papírral és a dühével. A papírlapot lobogtatva kiabált, fröcskölt és füstölgőit a volt vendégek után: „Mit érek én ezzel a papírral? Töröljem ki vele, vagy ezt húzassam a két tehénnel? Én aztán ráfizettem, de alaposan. Pedig hogy vártam őket! Földet ígértek, és elviszik a szekeremet. Adtak érte egy papírt. Miért nem autóval mennek, az gyorsabb, mint az én szekerem.” És mondott még sok mindent mérgében, és minden oldalról emlegette az összes jó min- denséget. Kifulladván nagy kitörésében, bement a fészerbe — a félesége utána lépett, nehogy felkösse magát — megnézte a szekér helyét, aztán hogy dühét hűtse, hóna alá vágta a fejszét, és elment szétnézni egy kis tűzrevaló után. Amint csúszkálva araszol kifelé a- faluból a Sze- keresi úton, mit nem lát: hát nem egy szekeret? Rápislog egyszer, kétszer, tízszer és még jó néhányszor. Megdörzsöli a szemét, hogy lehet-e annak egyáltalán hinni, aztán csak elhiszi magának, hogy bárhonnét nézzük is — ez bizony szekér. Nincsen olyan formája, mint az övének volt, meg sem közelítheti azt, a jobb hátulja is a földön ül, a kerék kifordulva, de mégis csak szekér ez még, ha rokkant is. Nem sokat gatyázott! Gyorsan vágott egy vastag ágat, felemelte rá a szekér farát, a kötelet ráerősítette a szekér elejére, aztán a nyakába vetette, és nekivágott a falu felé vezető útnak. Megizzadt alaposan a sártól, fagytól felvágott úton, de többszöri pihegés és lihegés után sem tudott mást mondani, minthogy fajin szekér ez, és pont a legjobbkor jött. Amikor beért a faluba már azt rebesgették, hogy Guszti zabrált szekérrel a nyakában tart hazafelé, és hogy mi lesz ebből, ha ne adja isten az oroszok visszajönnek. Napokig bíbelődött a szekérrel meg a tengellyel, és azon morfondírozott: milyen furcsa is az élet és milyen forgandó a szerencse . . . Jó néhány év telt el, amikor beállít az udvarba valaki, egy falumbeli, egy félig civil, félig katona, aki azzal kezdi; hát ez a szekér meg hogy kerül ide, merthogy ez nem magyar. Guszti bátyánk felhorkan: és ha nem magyar, kinek mi köze hozzá?! Hát az ő szekerét miért nem keresi senki, ő majd tán az oroszoktól kapott papírba fogja a jószágot? Milyen papírról van szó? — így a félig civil, félig katona. És néhány perc múlva, mint a mesében, minden kiderült. A gyűrött cédulán ugyanis az állt, hogy a szovjet hadsereg ilyen meg ilyen egysége, alakulata sze- kerénék a tengelye a község határában ekkor, meg ekkor eltörött. Mivel a re- perálásra idő nincs, és mert a tréntől nem szakadhatnak le, birtokba veszik X szám alatti lakos szekerét, és helyette felajánlják a falu szélén, a Szekeresi úton lévő, tengelytörést szenvedő szekerüket. Ha az állampolgárnak kifogása van a csere ellen, forduljon a — és itt egy katonai egység száma szerepelt — majd ott intézkednek. Hát erről szólt a papír! Guszti bácsi azóta olykor el- érzékenyülve — melyben a szatmári szilvának semmi szerepe nem volt — egy ki- | csit talán el is túlozva, de í; azért sokszor elmondta: én a bizalmat először is papi- i ron kaptam, és ezt egy tengelytörött szekéren szállítót- I ták hozzám. (Vége) * Papp János Annak ellenére . . . Azt gondolom, hamarosan megkedvelik a hallgatók Szél Júlia — ígérete szerint — rendszeresen jelentkező műsorát. Az időben is jól elhelyezett adás — hétfő este — sikerének egyik biztosítéka a riporter, aki eddig is olyan műsorok szerkesztője, vezetője volt, amelyeket szívesen hallgattunk. Az új műsorban egy-egy város eredményeit, gondjait bemutató beszélgetésekre pályázókat vár. Nem a riporter keresi alanyait, hanem várja a meghívásokat. Így jutott el Hatvanba Angeli József tanácselnök kérésére. Volt mivel dicsekedniük a hatvaniaknak, noha nem ilyen szándékkal látták vendégül a rádiót. Többünknek új ismeretet is nyújthatott a beszélgetés annak ellenére, hogy megyénk városáról van szó. Az olyan hallgató, aki még nem járt itt, vagy csak átutazóként, annak bemutatta a több, mint négy évtized alatt elért eredményeket, hallhatták napjaink gondjait, és azokat az erőfeszítéseket, melyeket közös összefogással tesznek a lakók környezetük, életük jobbításáért, városukért. Amikor kevés a pénz a fejlesztésre. nem nélkülözhetik a lakosság áldozatkészségét, találékonyságát. A törekvő hatvaniak ötletekért sem mennek messzire. A város vezetőinek egyenrangú partnerei akkor is. ha társadalmi munkát kell végezniük, vagy a településfejlesztési versenyben kell helytállniuk. Így adódhatott, hogy a gázhálózat fejlesztése révén 1500 lakásba jutott el a gáz, 58 millió forint a társadalmi munka értéke, és a településfejlesztési verseny győzteseként átvehették megérdemelt díjukat. A helyi kezdeményezésék támogatói között országos szervek és a megye tanácsa is szerepel, hiszen a kastély felújítását csak központi segítséggel érhették el, új otthont teremtve az ifjúságnak, a múzeumnak, a könyvtárnak, művelődési háznak. Amíg mindez akaratuk szerint a helyén lesz, sok munkára van szükség. Pedig az eddigi gyenge adottságok ellenére a közművelődési munkában is élen jártak. A művelődési osztály vezetője és a 30 esztendeje választói bizalmát élvező tanácstag szerint erre minden remény megvan. Az elmúlt héten a rádió felszabadulásunk évfordulójáról több színes és szerkesztésében új műsorral emlékezett meg. Irodalmi és zenés összeállítások mellett az átélők visszatekintése jelentette a tiszteletadást. A riporter hatvani beszélgetése is e sorba kívánkozik. Lövei Gyula Tisztes munka Szeretem a háttérrádiózást, s különösképp — mivel korán kelő vagyok —reggelente. Általában a Kossuthról a Petőfire kapcsolok, illetve vissza, azaz — másokhoz hasonlóan — válogatok a szegényesnek aligha nevezhető kínálatból. Ezt tettem tegnap is. A Jó reggelt! műsorvezető szerkesztőjeként ezúttal Forró Tamás jeleskedett, aki köny- nyedén, elegánsan kötötte össze az egyes blokkokat. Az ő és kollégái érdeme, hogy a hírek, a tudósítások tömörek, rövidek, lényegre törőek voltak, s az sem mellékes, hogy valamennyien az éppen legfontosabbat emelték ki, hangsúlyozták. Természetesen arról sem feledkeztek meg, hogy a komoly közlendőket a szakmai berkekben színesnek nevezett anyagokkal tarkítsák, ekként is lekötve a gyorsan kalandozó figyelmet. A Reggeli csúcs stábját ördögh Csilla „dirigálta”. Ez a program ismét igazolta életképességét. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a fiatalabb korosztályok tagjainak szánták ezt a jelentkezést is, ám az is igaz, hogy az idősebbek sem csalódtak, hiszen őket is meglepték maradandó élményekkel. Hallhattak a szarvasi ásatások érdekességeiről, méghozzá magvas és elgondolkodtató információkat. Élvezhették — ilyesmiben ritkán van részük — a leleményesen tálalt reklámszövegeket. Érdemes lenne tanulni tőlük, mert — s ezt kár lenne tagadni — e területen sürgető a hiánypótlás. Rávilágítottak arra — ez se újdonság, csak elfelejtettük —, hogy ez is egyfajta hivatás, mesterség, amelynek fortélyait minden érintettnek illene elsajátítani. Ha ez történne, akkor esztétikai érzékünket is csiszolná, s az eladni szánt árukra vevőt is szerezne a talpraesett „szervirozás”. Sajnos egyáltalán nem tartunk itt, ezért a kezdeményezéseket célszerű felkarolni, népszerűsíteni, hátha okul belőlük valaki. A különböző akciókat finanszírozó cégeknek feltétlenül javára válna, ha ezt tennék, mert ők hozzák azt az anyagi áldozatot, amely fedezi az egyes kulturális vállalkozások költségeinek egy részét. Ha mindehhez hozzávesz- szük a gonddal összeválogatott zenét, a fülbemászó muzsikát, akkor hatványozottan örülhetünk annak a tisztes munkának, amelynek gyümölcseit nap mint nap élvezhetjük. Hajnaltól késő estig, hiszen ez a gárda később is bizonyítja rátermettségét. Mindnyájunk elégedettségére. Pécsi István r Uj tantárgy: a kynológia A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kaposvári kihelyezett állattenyésztési karán a hallgatók kérésére felvették a tantárgyak sorába a kynológiát, a kutyával kapcsolatos tudományos ismeretek oktatását. Minthogy a téma iránt széles körű érdeklődés mutatkozott, az intézmény lehetővé tette, hogy a kynológiai előadásokat kí- vülállók is meghallgathassák. A nyilvános egyetemi előadásokon így nagy számban vettek részt tenyésztők, vadászok és kutyakedvelők is. A kynológiát nemcsak elméleti tárgyként oktatják Kaposváron, hanem gyakorlati kérdésekkel is foglalkoznak, így például a kutyák táplálkozásával, gondozásával és ápolásával kapcsolatos tudnivalókat is oktatják.
