Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

A gabonatároló edér NÉPÚJSÁG, 1987. április 4., szombat Az oktatás gyakorlatiassága Füzesabony régészeti emlékei — Heves megyei vagyok, abasári születésű — kezdi a bemutatkozást Eperjesi László igazgató. — Az egyetemet magyar—orosz szakon végez­tem el, s friss diplomásként a megyei tanács ajánlotta az itteni állást. Amikor az 1963 —64-es tanévben ide kerül­tem, akkor alakult ki telje­sen az iskola mind a négy évfolyamával. Később ugyan hívtak másfelé, erős csábí­tással, de már e helyhez kötődtem. A tanításon kívül még irodalmi színpadot is vezettem. Amikor 1980-ban nyugdíjba -ment a volt igaz­gatónő, engem kértek fel a vezetésre. Töprengtem, s el­fogadtam az ajánlatot. — Mit jelent egy kisebb intézményben dolgozni, mi­lyen sajátosságai vannak az itteni életnek? — Azt hiszem, a legfonto­sabb, hogy folytonosan és felfokozottan bizonyítanunk kell. Arra kell törekednünk, hogy mindig az újat, a töb­bet, a mást keressük. Példá­ul ilyen a fakultáció kérdé­se. Számunkra már 1976—77- ben világos volt, hogy ez a követendő út, mikor még a hivatalos rendelkezésekben nem szerepelt. Az áll a hát­térben, hogy a hozzánk je­lentkezők többsége nem kí­ván továbbtanulni. így aztán föl kell őket készíteni az el­helyezkedésre. Ezért oktat­tunk már államigazgatási is­mereteket vagy gépjárműve­zetést. netán - könyvtárkeze­lést. Ez utóbbinál fölkeres­tük a környező tanácsokat, s érdeklődtünk arról, hol tud­nának állást adni végzettek­nek. De egyre-másra találunk újabb és újabb formákat. A postaforgalmi szakközép­iskola 1978-ban indult. Ez jelentősen hozzájárult „gya­korlatiasságunkhoz”. — Ez valóban egészen más helyzetre utal, mint amilyen­ben a városi gimnáziumok dolgoznak. Ezek szerint a diákok is eltérnek az otta­niaktól . . . — Valóban, nagyobb a száma nálunk az úgyneve­zett ..parkoló” tanulóknak. Vagyis azoknak, akik még nem *udnak dönteni. Sok a fizikai származású köztük, akik keveset hoztak otthon­ról. Nekünk kell a tovább­tanulásra hangolni őket, megfelelő késztetést adva Aki végül felvételizik, az jó esélyekkel indul. — Nem könnyű ezek sze­rint a dolga a tantestület­nek. Hogyan sikerült meg­szilárdítani a tanári kart? — Azért vannak előnyök is: emberléptékű ez az isko­la. Amikor igazgató lettem, a többség még bejáró volt. Azóta megfordult a helyzet. Szinte mindenki megtelepe­dett Füzesabonyban. Annak idején kerestem az utánpót­lást, többször elutaztam a debreceni egyetemre. Azt mondtam: ,,Igaz, hogy kis fizetést adok, de nálam dol­gozhatsz ...” Akinek ez von­zást jelentett, az meg is gyökeresedett. Számon tart­juk egymás eredményeit: az utóbbi időben több szakmai siker született. Szép ered­ményéket értünk el például a számítástechnika megho­nosítása terén. Eperjesi László: „Nekünk mindig pz újat, a többet, a mást kell keresnünk” Füzesabonyban és környékén az 1930-as évek óta végeznek ásatásokat. Az elmúlt időszakban számos érdekes leletre bukkan­tak az újkőkorból, a honfoglaláskorból, s a népvándorlás korából. A kutatások nap­jainkban is folynak, valószínűleg jsok érde­kes kincset rejt még a föld. Összeállítá­sunkban b nemrégen feltárt anyagok kö­zül mutatunk be néhányat, amelyeket a Népújság-hét alatt rendezett kiállításon is megtekinthettek az érdeklődők. Külön ér­dekesség egy neolit nagyméretű gabona- tároló edény, aminek sajnos csak a nyak- része maradt fenn. Ezen egy istennő arcát ábrázolják, aki a korabeli mitológia szerint a termést védte. KILÉPVE A NÉVTELENSÉGBŐL „Ez egy emberléptékű iskola” Nem nagy a Füzesabonyi Gimnázium és (Postafor­galmi Szakközépiskola, ám á nagyközségben és körze­tében jelentős a (szerepe. Két és fél száz diákja és tantestülete fontos küldetést tölt be, mert részesei a helyi kulturális és társadalmi életnek, nélkülük már elképzelhetetlen volna ez a tájegység. Különösen azért, mert a tervek szerint még jobban- építenek (rájuk: ■ ál­talános művelődési központ alakul a településen, amelynek „motorja” ez az intézmény lesz. A sajátos­ságokba, mindennapokba szerettünk volna bepillan­tást nyerni, erről érdeklődtünk beszélgetőtársainktól. — Nemcsak a postával tárgyaltunk, hanem a vas­úttal is a szakközépiskola felől. Szerintem az adhatná meg a távlatokat,, ha bővít- hetnénk az ilyen jellegű ok­tatást. Füzesabony a MÁV egyik csomópontja. Szerin­tem kézenfekvő, hogy ez irányba fejlesszük intézmé­nyünket. Ügy érezzük, egy­re inkább elismerik tevé­kenységünket, közel és távol rangosnak ítélik meg mun­kánkat. Az alapok így hát megteremtődtek, s azt hi­szem, ezek az elképzelések a helyi városiasodási törek­vésekkel is egybevágnak. Népvándorláskor! szarmata gyöngysor Postások lesznek Tíz esztendőn át postás­ként dolgozott Zsoltész Sán- dorné, aki 1980 szeptembe­rében került az adáosi hi­vatal éléről az iskolába. Négy évig bejáróként élt, végül letelepedett. Kijárta a győri Közlekedési és Táv­közlési Főiskolát, így vált műszaki oktatóvá, majd gya­korlatvezetővé. — Mi középfokú postai szakembereket képzünk — beszél a feladatokról. — A kisebb hivataloknál vezetők, a nagyobbakban munkatár­sak lehetnek az itt végzettek. Széles körű az elhelyezkedő-• sí lehetőség, nem is egyhan­gú a munka, így sokan szí­vesen jönnek ide. A Magyar Postára támaszkodhatunk: a szakmai kapcsolat nagyon jó, tárgyi feltételeket, óra­adókat biztosítanak. — Hogy érzi: még postás vagy már tanár szíve sze­rint? ■ Edények a füzesabonyi leletekből mm REMENYIK ZSIGMOND Sarjadó f — Nagyon is e hivatáshoz tartozónak vallom magam. Mióta itt dolgozom, bejár­tam a megye szinte összes postahivatalát. Ügy vélem, nagyon is szükséges ehhez a pályához a munka szeretete, az erős kötődés. Ezért aztán, áki ezeknek az ismereteknek az átadására vállalkozik, magának is hinni kell szép­ségében. — Mennyire népszerű ez a szakma, miről árulkodnak a jelentkezések? — Ügy két-háromszoros túljelentkezés van évente, így nem panaszkodhatunk. Meg kell néznünk, kit ve­szünk fel, mivel a Miskolci Postaigazgatóság vállalta, hagy elhelyezi a végzette­ket. Ezért egy faluból ket­ten már nemigen jöhetnek szóba, mert így sincs bizto­sítva az állás. — Az órarendekből úgy látom, hogy nem kis megter­helés nehezül a diákokra. Nem jelent-e ez gondot? — Sajnos, a gimnazisták napi öt-hat órájával^ szem­ben, hét-nyolc óra vár rá­juk. Ez kevesebb lehetősé­get jelent az oktatáson túli ismeretszerzésre. De bízunk az új tantervekben, talán csökkenthető ez a feszültség. Gábor László (Részlet) Szükséges-e, hogy felvá­zoljam a környezetet? Mu­tassam-e be a várost, egye­netlen utcácskáival, domb­ra épült hóstyáival. tornyai­val, zárdáival, rendházaival, iskoláival és kaszárnyáival, a várral, ahonnan végig be­látni az egész tündéri vidé­ket? Ha csak röptében is, ha csak vázlatszerűen is, elkenve és jelezve, utaljak-e a tavasszal zölden bokroso­dó, nyárra mézes tehertől roskadozó, őszre dércsípte és rőtbe játszó tőkéire, víz­mosásos partjaira, észák fe­lé növekvő és erdőborította hegyeire, környékén völ­gyekbe búvó kis palóc fal­vaira? Azt hiszem, mindez fölösleges. Amióta filléres vonatok járják a vidéket, mindenki, aki könyvet for­gat, és akinek figyelmére ez a vázlatos dolgozat is számít jóhiszeműen, meg­járta már Egert. Ivott bo­rából, fürdött meleg forrá­saiban, hűsölt nyáron az Érsekkert gesztenyefái alatt, és rótta zegzugos ut­cáit, aluszékony érzelmeitől megbolygatottan. A várat is ismeri mindenki, ahonnan áttekinthető az egész vidék. Sokan talán még arról is tudnak, hogy mélyen a föld alatt mállanak a kövületek, lassú, de visszatarthataflan erővel csúsznak a város mély szintje felé a dombok, repesztve és osszedűléssel fenyegetve a házakat. Oly­kor földrengés rémiszti a lakosokat, tompa morajlás­sal, akár az ébredező lelki­ismeret. A város hősi és tu­dományokat kedvelő korára márványtáblák, iskolák és nevelőintézetek épületei em­lékeztetnek, e hősi és huma­nisztikus kor elmúltával az elcsenevészedett utód csak borát és meleg forrásait di­csérheti. Ma már megállapítható, hogy kereskedelmileg és a fejlődés szempontjából mi­féle veszteségek érték ezt az ábrándos városkát, hogy annak idején a közvetlen fővonal átvezetése ellen oly észvészejtőn tiltakozott. Pol­gármesterek, főpapok és képviselők latba vetve min­den befolyásukat, szegény parasztok, fát fuvarozó pa­lóc kocsisok alapvető érde­keire hivatkozva mentették meg a várost, a „romlástól”, ami minden kétséget kizá­róan bekövetkezett volna — legalábbis állításuk szerint —, ha a fővonal Egeren ke­resztül vezet. Nem átallot­ták a város e „nagyjai” sze­gény meszes, szenes, fát és mészkövet fuvarozó parasz­tok érdekeire hivatkozni, akiknek megélhetését a vas­út állítólag tönkretette vol­na, elvesztették volna fu­varjaikat, és nyilván kény­telenek lettek volna úton- állókká vedleni az ő elkép­zelésük szerint. Hogy mit eredményeztek a város e „nagyjai”, azt ma már sen­ki sem kérheti tőlük számon, akárcsak a város sorvadás­ra ítélt kereskedelmét, vi­lágból kiszakított voltát, ál­mos és aluszékony jellegét sem. Nagy és dicső „széllé­Izvesztyija 1944. november 18. A Szovjet Tájékoztatási Iroda november 17-i hadijelentése Magyarországon csapataink harcokban elfoglalták Füzes­abony várost és vasúti csomópontot. Ez a város la Budapest— Miskolc főútvonalon fekszik, és az ellenfél védelmének fon­tos támaszpontja. A németek pihent erőket vetettek harcba és elkeseredett ellenállást tanúsítottak. A hitleristák ellen- támadását visszaverve csapataink kitartóan nyomultak elő­re, 3 oldalról bekerítették a várost és az ellenséges helyőrsé­get harapófogóba zárták. Az ezt követő csapások alatt a német—magyar egységek megsemmisültek. Az ellenség ül­dözése közben csapataink elfoglaltak még néhány más la­kott települést is. A harcokban az ellenség nagy vesztesé­get szenvedett. Elpusztult több mint .ezer hitlerista, tizen­három harckocsi és önjáró löveg. Harcosaink a németektől II tábori ágyút, 32 géppuskát, 14 aknavetőt, 5 lánctalpas traktort és lőszerkészletet zsákmányoltak. Fogságba esett 500-nál több német és magyar katona, valamint tiszt. Tasi Imre egy helytörténeti emlékkel Most arra készülünk, hogy kilépünk a „névtelenségből”, s a dormándi születésű Re­ményije Zsigmond nevét vesszük fel jövőre. Ügy érez­zük, eredményeinkkel meg­alapoztuk ezt a döntést. A vonzáskörzetből Az alapítók közé tartozik Tasi Imre. Még Kálban kez­dett, majd mikor megszűnt ott a gimnázium, a füzesabonyi kezdéshez hívták segítségül. Beszélgetésünkhöz vaskos dossziét húz elő, amelyben helytörténeti dokumentumo­kat gyűjtött össze. Büszke­ségei közé tartozik az Iz­vesztyijának egy olyan szá­ma, melyben Füzesabony felszabadításáról ^esik szó. — Az épületet az osztá­lyaink 1966, január 10-én vehették birtokba — emléke­zik az első időkre. — Akko­riban volt egy olyan törek­vés, hogy a nagyobb közsé­gekben települjön meg kö­zépiskola. Azóta sem járt annyi füzesabonyi diák ide, mint abban a tanévben. Ma­napság inkább Egerbe je­lentkeznek a nagyközségből, s mi a környező falvakból kapjuk az utánpótlást. A leg­jelentősebb változás az volt, amikor 1977-ben a postafor­galmi szakközépiskola elin­dult. Hogy úgy mondjam, „megmentette” ez iskolánkat, kevesen jártak, ezért is kel­lett szakmai irányba indul­nunk. Ezt követően a jö­vőnk már biztosított volt, 1985-ben diákotthont is át­adhattunk. — Ügy tudom, ön az itte­ni közösségnek szinte a lel­kének számít, annyiféle tár­sadalmi munkát végez ... — Jó ideig nevelési igaz­gatóhelyettes voltam, egy­ben pártalapszervezeti titkár, de dolgoztam a szakszerve­zetben, a HNF-ben, a legfőbb passzióm pedig a természet- járás. Jelenleg a diákotthont vezetem. — Hogyan látja az itteni jövőt, mi szolgálhatná az intézmény holnapját? Zsoltész Sándorné: „Szüksé­ges ehhez a pályához az erős kötődés ...” (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents