Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. április 4., szombat

í.

EGY BERUHÁZÁS NYOMÁBAN

Az egri Csepel Autóban a jovot építik

Annyit beszélünk manapság a takarékosságról, hogy ha »z ember egy 300 millió forintos beruházásról hall, szinte azonnal felkapja a fejét. Alit jelent ez? Mindenekelőtt a jövőt. Biztonságot, méghozzá egy olyan (iparágban, ami nem kevés vihart kavart nem is plyan régen. Gondoljunk csak a Bába—Kontra Rába című televíziós műsorra.

Egerben, a Csepel Autó 3. számú gyárában mindenesetre a jövőt építik. Erről győződtünk meg a helyszínen. .

Takács Dániel főmérnöktől mindenekelőtt azt kérdeztük, hogy csak a laikusoknak tűnik-e soknak a 300 millió forint amit most beruházásra fordíthatnak?

— Évente 14 milliárd forint a vállalat árbevétele — mondta. — Egy ilyen beruházás, ami itt most megvalósul, az mindenképpen jelentősnek mondható. S nemcsak az egri gyár, hanem az egész vállalat életében.

— Mikre költik ezt a pénzt?

— Versenytárgyalást hirdettünk a B-üzem csarnokának bővítésére. A legjobb ajánlatot a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalattól kaptuk. Munkájukról csak iót mondhatok. Tervezéssel együtt, egy év alatt végeztek a kivitelezéssel. Az építkezés pedig 80 millió forintba került. A többi pedig a forgácsológépek, a mérőeszközök, hőkezelő berendezések ára. Érdemes megemlíteni. hogy ezek egyhar- mada kerül hozzánk a tőkés országokból, 45 százaléka a hazai szerszámgyártás eredménye. A fennmaradó részt pedig a szocialista országokból szerezzük be. A legnagyobb arányban tehát hazai gépeket állítunk üzembe, amelyek korszerűek, pontosak, gyorsak. Elégedettek vagyunk velük, a szervizszolgáltatásuk azonban jócskán hagy kívánnivalót maga után.

— A jövő szempontjából mit takar ez a beruházás?

— Mi úgy látjuk, hogy hosszabb távon is biztosított a munka. A nálunk gyártott sebességváltók többségét az Ikarus használja, de önálló értékesítés is létezik. Ezek főleg tőkés exporttörekvések. A beruházás a kormányoszlop gyártását célozza. Ez a termék is perspektivikus. Ugyanis az Ikarus kiszolgálása mellett a Csepel Autó saját termékeibe is beépíti, valamint egy spanyol partner is érdeklődik iránta. Biztonsággal mondhatom, hogy a jelenlegi gárdának a VII. ötéves tervben bőven lesz feladata. Kisebb átcsoportosítások ugyan nálunk is elképzelhetőek, de leépítésről nem beszélünk. Inkább csekély létszámemelkedés várható.

— Hol tart ma a jelentős fejlesztés megvalósítása?

— A 300 millióból százat már beépítettünk. Minden gépre, berendezésre megkötöttük a szerződést, s az idén befejezzük a munkákat. Gyakorlatilag most már rajtunk a sor.

S, hogy ez mit jelent, arról már a B-üzem vezetőjét Novothny Lászlót kérdeztük.

— Amiről eddig szó volt, az konkrétan azt jelenti, hogy a hatezer négyzetméteres csarnok négyezerrel bővült. Két CNC-eszterga- gép már itt vap, s ezekkel együtt már kilenc ilyen, a kor követelményeinek megfelelő, korszerű berendezés áll a rendelkezésünkre. Az idő szorít bennünket, hiszen a II. negyedévtől az Ikarus kormányoszlopainak teljes gyártását mi végezzük. Mindez egyfajta elismerést

Takács Dániel főmérnök: „Hosszabb távon is biztosított a munka"

is jelent, s számtalan új gondot, problémát vet fel. A jelenlegi időszakban az új termék biztonságot is ad. Persze, mindehhez nem kis felelősség párosul. Mindenesetre ez a kellemesebb, mintha arról kellene gondolkodni, hogy az üzemben dolgozó 221 embernek hol keressünk munkát.

— Ez a létszám változik-e az új termék gyártásának megkezdésével?

— Várhatóan 240—250-en leszünk. Ez pedig már megfelel egy kisebb fajta gyár létszámának.

— Hogyan keresnek az itt dolgozó szakmunkások?

— Ha beindul a kormány- oszlop gyártása, igaz többletmunkával, de többet is tudnak keresni. Habár ennek megítélése nem egyérHelyükre kerülnek az új gépek

A Győrben készült, teljesen automatikus tengelygyártó sor mar dolgozik (Fotó: Köhidi Imre)

telmű. Ű gy tapasztalom, hogy ha sok a túlóra, akkor az a baj, ha nincs pluszmunka, akkor pedig az. Mindezzel együtt úgy vélem, hogy akinek szüksége van a pénzre, az szívesen vállalja. Az a törekvésünk ugyanis, hogy mindenki abból keresse meg a szükségleteit, amihez ért. Kisebb- nagyohb összeütközések nélkül meg tudjuk szervezni. A problémát az jelenti, hogv vannak helyek, ahol többet kell túlórázni, s van, ahol nem nagyon van erre szükség.

Az üzemlátogatáson láthattuk, hogy azon túl, ami a terület növelését jelentette: tisztább világosabb lett a csarnok. A munkahelyek kulturáltabbak, magasabb igényeket elégítenek ki az öltözők, és javultak a szociális körülmények. A legmodernebb technikát képviselő CNC palástköszörű gépen egy tábla hirdeti, több mint 18 millió forintba került. Kezelője, Pribelsz- ki Pál is értékeli ezt:

— Ez az első munkahelyem — hallhattuk tőle. — Egy egyszerű köszörűgépen dolgoztam. Elismerést jelent, hogy ezzel az új géppel végezhetem másfél éve a feladatomat. Többet keresek, mint a régi helyen, mert itt több a túlórám is. Az; hogy beruháznak, mindén bizonynyal a jövőt jelenti. De né- hányunkban felvetődik a kérdés, hogy a törzsgyárból vajon miért kerül ide ez a termék?

Pribelszki Pál: „Elismerést jelent, hogy ezzel a géppel dolgozhatok”

A kormányoszlop egyik csuklóvillája célgépen készül

. A kérdés megválaszolatlan maradt. Mindenesetre, rösz- szat nem jelenthet, legalábbis ez derült ki a teljesen automatikus tengelygyártó sor láttán. Ez is a legmodernebb technikához tartozik. Kiszolgálására mindössze két személy szükséges. Nem mellékes az sem, hogy szintén hazai berendezés: Győriben

gyártották.

Egerben, a Csepel Autógyár 3-as számú gyárában, a jövőt építik. Olyan feladatok megoldása vár az ott dolgozókra, amelyek biztonságot jelenthetnek. Ahogy a főmérnök fogalmazott: most már csak rajtuk a sor ...

Kis Szabó Ervin

NEM AKART HŐS LENNI

Balra át, hadnagy úri

Tavaly történt. A gyöngyösi laktanyában évfordulós ünnepséget rendeztek, amelyen egyszer csak elhangzott Butyka Géza alezredes neve. Majd az is, hogy ő a Budai önkéntes Ezred tagjaként harcolt a németek és a nyilasok ellen, ö, a Ludovikát végzett tiszt. Micsoda fordulat, villant fel bennem a gondolat. Mintha a történelem parancsolt volna neki:

— Balra át, hadnagy úr!

Hogyan történt, miért történt? Igaz, vele együtt is elég szép számban voltak azok, akik hasonló elhatározásra jutottak a második világháború befejező szakaszában. De mennyien voltak azok, akik a „végsőikig kitartottak” a német szövetséges mellett? Tehát: nem is természetes, magától értetődő ez a lépés. Mi volt mögötte?

— Úgy mondták nekem, hogy 19-ben az apám. a falusi tanító, részt vett a politikai eseményekben, majd anyám annak idején az In- ternacionálé hangjaival ringatott álomba engem.

Az indíttatás gyökerei tehát mélyre nyúlnak. De újabb érvek is sorakoztak melléjük.

— Páncélosoknál szolgáltam. A mi alakulatunknál talán minden másképp volt, mint a többi fegyvernemhez tartozó egységeknél. A legénység java része iparosokból, szakmunkásokból állt. A tisztek is józanul gondolkoztak. Nyálas nem volt közöttünk, és amikor 44-ben megszálltak a németek bennünket, arra vártunk, hogy kiadják a parancsot a fegyveres ellenállásra. Amikor októberben elhangzott a kormányzó szózata a rádóban a kilépésről, mindjárt összeölelkeztünk a szovjetekkel a mi arcvona- dunkon. Vojna kaputt! — kiabáltuk nagy örömmel. Aztán jött Beregffy. De mi a csendőrök puccsa ellen is felvonultunk a főváros védelmében 44 tavaszán.

Szelíden néz rám a ma már nyugállományú alezredes. Csendesen, elbeszélés- szerűen peregnek a szavai egymás után. Mintha valami filmet forgatna le az emlékezetében.

— Azt is láttuk, mit csináltak a németek a magyarokkal. Nemegyszer mi mentünk a fosztogató német katonák után és hoztuk vissza tőlük a tehénkét, ma- lacocskát. Persze, csőre töltött fegyver volt a legfőbb érvünk. Jött is a parancs arra, hogy a németekkel fegyveres konfliktusba keveredett páncélosokat elő kell állítani és felelősségre kell

őket vonni. Szerencsére erre rém került sor.

Egy napon a legénység soraiból néhányan odaáll- tak eléje:

— Hadnagy úr, ezt magának hoztuk — tettek le egy ládát. Civil ruha volt benne.

— Jó lehet még ez — mondták hunyorogva.

— Nem képzelitek, hogy itt hagylak benneteket?

— Nekünk is van — mondták erre.

— Akkor majd. ha mondom, mindannyian átöltözünk.

Eljött annak is az ideje. Akkor már Budán voltak. Ott úgy viselkedtek, mint egy szovjetekkel szemben harcoló alakulat. Azon a néhány tízméteres szakaszon, amelyet ők tartották, egyszer csak csend lett. A németek elmentek mellőlük. Ök akkor rettenetes lövöldözésbe kezdtek, majd a hadnagy úr kiadta a parancsot:

— Visszavonulni, elő a civil ruhákat.

Percekkel később szovjet felderítők érkeztek arra az

Butyka Géza, ny. alezredes

(Fotó: Kőhidi Imre)

arcvonalszakaszra, majd amikor ott nem találtak senkit, gyorsan egy erősebb ék vonult be a résbe.

— Mi jelentkeztünk a szovjeteknél és mondtuk, velük akarunk harcolni a németek ellen.

Ez a kívánságuk is teljesült, amikor rendeződtek a dolgok velük. Mindig szovjet összekötő volt velük, aki a kritikus helyzetekben megmagyarázta, hogy ez a civil csapat magyar ellenállóegység. Piros szalagot tűztek a sapkájukra, majd később már a karszalagjukra a század megkülönböztető számát is ráírták.

A magyar csoportok száma egyre nőtt. Elérkezett az ezred megalakulásának az időpontja is. Ez már a történelem lapjaira tartozó tény!

— Sokan elestek közülünk. Volt. amikor az utcai harcokban két tűz közé kerültünk: lőttek bennünket innen is, onnan is. De mindig újabb és újabb katonák csatlakoztak hozzánk.

Szinte „véletlenül” derült ki később az is, hogy egy ekkora katonai alakulat harcolt a szovjetek mellett. Az egyik tisztnek a rokonai Pesten laktak, őket ment meglátogatni amikor a körúton megállította egy őrnagy. Kicsoda, micsoda, mit keres itt? — kérdezte. Az őrnagy az ideiglenes kormány megbízásából jött a fővárosba. Ugyancsak elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy magyar csapatok álltak a szovjetek mellé a har- 'cokban.

— Én katonának készültem, az is maradtam. Sokfelé megfordultam, sokfelé szolgáltam, sokféle beosztásban. Alezredessé 1954-ben léptettek elő, és így mentem nyugállományba jó tíz évvel ezelőtt.

— Hányán működtek együtt a volt önkéntes ezred katonái az alakulatnál?

— Még két személyről tudtam meg később, hogy ők is ott harcoltak Budán a németek ellen.

— Milyen kitüntetéseket kapott ezért a harcért?

— Megkaptam a szovjetektől a Buda Visszafoglalásáért kitüntetést, amelynek viselését 1948-ban engedélyezte Dinnyés Lajos miniszter- elnök. Ugyancsak a szovjetektől kaptam meg a második világháború befejezésének harmincadik évfordulójára és a Szovjet Hadsereg megalakulásának a 60. évfordulójára az emlékérmet. A fegyveres harcért magyar kitüntetésem nincs. Ugyanígy ném kaptam semmit azért, hogy 1956-ban fegyvert fogtam az ellenfarra- dalmárok ellen. Egy percig nem vetettem le az egyenruhát, mindig a dolgozó népet szolgáltam.

— Tulajdonképpen partizán volt Budán addig, amíg az önkéntes ezred meg nem alakult. Ezt elismerték?

. — A partizán szövetségbe sem léphettem be mindjárt. Évekkel később igen, elfogadták a jelentkezésem. Most az ellenállók szövetségének vagyok a tagja.

— Tagja a pártnak?

— Igen. 1945-től.

— Most máf évek óta hívnak, mint az önkéntes ezred volt katonáját különböző találkozókra, díszebédekre is. A fiataloknak is szoktam az emlékeimből idézni.

— Dolgozik-e az élete történetének megírásán?

— Belekezdtem, de nincs rá időm. A családom elfoglal. A gyerekeim, az unokáim, mindig adnak valami tennivalót.

Ennyi történt eddig Butyka Gézával, aki ’44 végén, 45 elején határozott balra- átot csinált, és tette a dolgát, teljesítette a kötelességét, engedelmeskedett lelkiismerete parancsának, mindig ott állva a fegyverrel a kezében, ahol szolgálni tudta az ügyet. A mi társadalmunk ügyét.. .

G. Molnár Ferenc

Novothny László: „A második negyedévtől az Ikarus kormányosclopainak teljes gyártását mi végezzük”