Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-29 / 100. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 29., szerda Munkások és mérnökök Előnyös-e a munkás számára. ha többet keres, mint a mérnök? „Munkásésszel” valami ilyesmit lehetne erre felelni: „Természetesen! A melós büszke lehet arra, hogy jobban megfizetik, mint a fehérköpenyeseket. Végtére is munkásállamban élünk, s a munkásosztály sokat hangoztatott vezető szerepében az is bentfoglálta- tik. hogy az ő fizetési borítékja legyen a legvastagabb ..." Kimondtuk így vagy inem mondtuk, de ez a (felfogás uralkodik már - vagy mégy évtizede. Erre emlékeztettek a minap Budapesten, a MTESZ érdekvédelmi munkaközössége alakuló ülésén is. Az ország mintegy ötven jeles mérnöke, szociológusa, közgazdásza gyűlt ösz- sze, dr. Juhász Ádámmal. a munkaközösség elnökével, a Ganz-Mávag vezérigazgatójával az élen, hogy kibontakozást keressen a mai helyzetből. E képzett szakemberek előtt nem volt újság, hogy minden szocialista országban leértékelődött a műszáki értelmiség munkája az elmúlt évtizedekben, s — Albániát kivéve — talán !Magyarországon alakultak ki a legkedvezőtlenebbül a körülmények. A munkásosztály anyagi és erkölcsi megbecsülésére hivatkozva ugyanis szép számú diszkriminatív jellegű intézkedést léptettek életbe. A nagyüzemi munkásság szerepét hangsúlyozva tetemes béremelést hajtottak végre 1972-ben, amelyből a műszakiak többnyire kimaradtak. Még akkor vált elfogadottá, uralkodó felfogássá az a vezérlő elv, hogy az alkalmazottak munkabére lehetőleg ne növekedjék gyorsabban a fizikaiakénál, s ez a beidegzettség olykor még napjainkban is érezteti hatását. A hátrányos megkülönböztetések kiterjedtek a lakás- politikára, s az élet több más területére. Munkáslakás- építésről beszéltünk például, s — mintha valami vétket. bűnt követtek volna el — (hallgatólagosan szemet hunytunk afelett, ha egy- egy fiatal mérnök családja is otthonhoz jutott e lakótelepeken. Eközben — micsoda fonákság mai szemmel nézve! — élénk vita folyt az újságokban meg folyóiratokban a TTF-ről, vagyis a tudományos és technikai forradalomról. Mármint arról, hogy mit értsünk a TTF fogalmán, illetve azon. hogy a tudomány termelőerővé válik? Hogyan megy majd végbe a termelés automatizálása, miért gyakorolnak forradalmasító hatást az elektronikus számítógépek, egyáltalán: mi „fán" terem a sokat emlegetett elektronizá- ció ... ? Hogy mindezt nem lehet megcsinálni, végrehajtani alacsony mérnökfizetésekkel. az inem kapott kellő hangsúlyt azokban az időkben. Túlzás volna persze azt állítani, hogy a magyar műszaki értelmiség a mostoha viszonyok miatt afféle pasz- szív ellenállásra rendezkedett volna be, hiszen — ez is az érdekvédelmi munka- közösség vitáján hangzott el —. a szakmai becsület, az önmegvalósítás vágya még azokban az esztendőkben is hajtóerő volt. Nem helytállók például az olyan nosztalgikus sóhajok, hogy ma már nem teremnek Ganz Ábrahámok, hiszen — hogy csak egy nevet említsünk — Papp István vezérletével egy kicsiny vadásztölténygyárból alkották meg a Videotont, Közép-Európa egyik jeles elektronikai (üzemét. Ez Is hozzá tartozik a magyar ipartörténet folyamatosságához. Ám az is ténykérdés, hogy a vázolt viszonyok miatt nem bontakozott ki igazán a műszaki értelmiség alkotókedve. S ez is közrejátszott abban, hogy — Európa legtöbb országához mérten — lemaradtunk a műszáki fejlesztésben, általában a termelési, illetve termék- szerkezet korszerűsítésében. S minthogy lemaradtunk — vagy ami ezzel egyet jelent —, nem ltudunk elég versenyképes áruval megjelenni a külső piacokon, elhúzódik a gazdaság dinamizálása. Ha pedig az elhúzódik, az okok, okozatok láncolatéiból következik életszínvonalunk egy helyben topogása. sőt a reálbérek, reáljövedelmek visszaesése. Köztük több munkásrétegnél „is”. Ez volna a munkásosztály érdeke? De ha nem ez. akkor szabad-e azzal „felvágni”, hogy nálunk a t,melós” többet keres a mérnöknél, s a diplomás műszaki csak valamikor negyvenedik éve után éri el az átlagos szakmunkás fizetését? Olyan dicséretes jelenség volna ez? Nem arról van-e szó inkább, hogy vulgáris — magyarán leegyszerűsítő — felfogást vallottunk a munkásosztály vezető szerepéről? A MTESZ már említett érdekvédelmi fóruma akként foglalt állást, hogy sajnos, ez történt, több évtizeden át. Nagyon ideje lenne már ezen változtatni. Felrázni a társadalmat, megértetni az emberekkel, mindenekelőtt a munkások millióival, hogy nekik is elemi érdekük a korszerű, új szemlélet, elfogadása. Nincsenek különutak. A munkás meg a mérnök csak együtt boldogulhat ebben az országban. M. ,L. Szalag vágás nélkül Üzemben a teljes lőrinci vízmű Lőrinci térségének vízellátása sok kívánnivalót hagyott maga után az 1970-es évek derekán. Az ide települt üzemek magas fogyasztását a kutak épp úgy nem tudták kielégíteni jó minőségű, egészséges vízzel, miként Petőfibánya, Selyp, Lőrinci, Zagyvaszántó intézményeit, illetve lakosságát. A megyei tanács kezdeményezésére 1979 novemberében ezért alakult vízműtársulat az érintett üzemek, gyárak pénzforrásainak bevonásával, továbbá a helyi tanács és az OVH Vízügyi Alapja támogatásával. ám hitel igénybevétele nélkül. Az első ütemben, amelynek a beruházására 75 millió forintot irányoztak elő, így épült meg két mélyfúrású, öt felszíni kút, két 100 köbméteres, két 750 köbméteres víztároló, valamint 15 kilométer vezeték, no és maga a vízműtélep az erőművel szemközt. E munkák 1983-ban be is fejeződtek, s a létesítményt akkor vette át üzemeltetésre a Heves Megyei Vízmű Vállalat. Kezdettől a nagyközségi vízmű vállalat elnöki tisztét tölti be Misinszki István, az Eternit Vállalat osztályvezetője. Tőié kérdezzük: mi történt az említett munkálatok óta? Házanként 17 ezer forint — Még a vízmű átadásának évében megkezdtük a helyi tanács és pártbizottság támogatásával a társulat kibővítését. hogy most már a polgárok vízellátását is meg. oldhassuk. Bevallom, eleinte ódzkodtak az emberek mindenütt, de október végén már a lakosság 75 százaléka vállalta a tagsággal járó költséget, s az újjáalakult társulat megbízást adhatott a tanácsiak által készíttetett terv kivitelezésére. Egy-egy érdekelt, egy- egy ház, telek hozzájárulása 17 ezer forint volt. de kaptunk hozzá 7 millió forintot a helyi és a megyei tanácstól. az OVH Vízügyi Alapjától, s ott volt még az a 10 millió is, ami az első-Mtem kivitelezése után megmaradt — mondja Misinszki István. — fgy állt össze 68 millió forint, amely a most befejeződött vízműfejlesztést szolgálta. Ennek során egyébként megépült újabb két mélyfúrású kút, valamint csaknem 43 kilométer vezeték, amely a települések minden utcájában, bekötött otthonában egészséges, nitrátmentes vizet szolgáltat. Itt jegyzem meg továbbá, hogy önálló részegységeket alakítottunk ki a fejlesztés során! Vagyis, amikor egy-egy szakasz elkészült, ezeket me. net közben üzembe helyeztük, figyelemmel az adott településrész helyzetére. így például előtérbe került Zagyvaszántó gondjának megoldása, mivel ott a magas talajvíz már minden ásott kutat megszennyezett. Biztonsági tartalék Mint a későbbiek során megtudtuk, a vízműépítés utolsó, látványos fázisa 1986 decemberében következett be, amikor a harmadik részegységet is átadták a Heves Megyei Vízmű Vállalatnak, amely ezzel az egész létesítmény üzemeltetőjévé vált, majd néhány apróbb feladatot rendezett. És hogy mit tud ezek után a lőrinci vízmű...? Naponta 4500—5000 köbméter vizet termel, amely hosszú távon biztosítja nemcsak a lakosság, hanem a már korábban említett munkahelyek vízigényét is. Az összesen e célra fordított költség 121 millió forint volt, ilyenformán a tervezett összegből 10—12 millió forint megmaradt. Ezt a „biztonsági tartalékot” a nagyközségi tanács kezeli majd, s a hitel visszafizetése után egyéb közművesítést célra használhatja fel. így tehát csöndben, minden csinnadratta, szalagvágás nélkül megvalósult Lőrinciben egy jelentős, az egész térség szempontjából fontos létesítmény átadása. Jó is ez így! Akik a pénzt adták, minek ünnepeltessék magukat! De mi lesz a vízműtársulat sorsa? Mivel törődik annyit a köz ügyeiben jártassá lett Misinszki István? A nagy felkiáltójel — A társulati törvény szerint, miután feladatát a testület elvégezte, fel kell számolni. Ez meg is történik az idén, június 30-án — mondja az elnök. — De! Itt a nagy felkiáltójel! Az önfelszámoló küldöttgyűlésen a tanács képviselője, mint egyik érdekelt, azt a gondolatot vetette fel, hogy megszűnés he. lyett alakuljunk át csatornamű-társulattá. Ugyanis nagyrészt megoldatlan a térség szennyvízkezelése, -elvezetése, s ez a gond csak növekszik az újonnan belépett vízmű működésével. A végzett számítások, az előzetes felmérések azonban oda vezettek, miszerint a települések csatornahálózatának kiépítése lényegesen több pénzt emésztene fel, jobban igénybe venné az üzemek, a polgárok „háztartását”, mint történt a vízmű létesítésekor. Ilyenformán a küldöttgyűlés e témát elnapolta, s oly értelemben foglalt állást, hogy a csatornarendszer építése — a felettes szervekkel történt egyeztetés alapján — a körvetkező tervciklus feladatai között szerepeljen. Bár ezt megelőzően az újabb társulat szervezését meg kellene indítani... Moldvay Győző Sorozatban készülnek az átszelési kitérők (Fotó: Szántó György) ENERGIATAKARÉKOSÁN TÖBBET Hőkezelt sínek, kitérők Gyöngyösről A Gyöngyösi MÁV Ki- térögyárban — az országban egyedül — évente több ezer tonna sínt dolgoznak fel, amiből a Magyar Államvasutak részére kitérők, hőkezelt és hegesztett sínek készülnek. A gyár műszaki gárdája Bara- nyi László vezetésével modernebb és újabb műszaki megoldásokat vezetett be. A régi hőkezelő berendezés helyett üzembe állítottak egy Siemens félvezetős frekveneiaváltós berendezést, amely termelékenyebben, energiatakarékosabban működik. Az itt dolgozó munkások pedig jobb körülmények között dolgozhatnak. Újdonságnak számit — amit az idén rajtoltattak — a sinkö- tések szigetelt ragasztása, amelyet elsősorban a biztosítórendszereknél használnak. A szerelőcsarnokban kicserélték az üzemdarukat, az újak gyorsabban, csendesebben és lényegesen olcsóbb energiával, hatékonyabban működnek A nagy teljesítményű NDK gyalugép egyszerre két mangán csúcsbetétet tud megmunkálni. Tasi Ferenc a munkadarab mélységét ellenőrzi TIZENKETTEDIK ALKALOMMAL Harmincegy bányászbrigád, öt akna és négy brikettgyár nyerte el a kiváló címet a szénbányászok országos versenyében, amelyet tavaly 12. alkalommal hirdetett meg a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete és a Bányászati Egyesülés Igazgató Tanácsa. Az eredményeket most értékelte a vállalatok versenyÉrtékelték a szénbányászok országos versenyét titkáraiból alakított szakértői bizottság. A bizottság megállapította: a széles körű munkaverseny nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szénbányászat dolgozói teljesítették 1986. évi tervüket, a lakosság közvetlen ellátására pedig a tervezettnél többet, 5 millió 360 ezer tonna tüzelőanyagot szállítottak. Tervek túlteljesítésével a vágathajtó brigádok is elegendő új munkahelyet tártak fel, készítettek elő az idei esztendőre. A verseny győzteseinek a kitüntetéseket és az azzal járó jutalmakat a legtöbb bányavállalatnál a május elsejei ünnepségekén adják át.
