Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 1., szerda 3. Egy vizsgálat margójára A magyar ipar szervezeti struktúrájára — 1980 előtt — a nagyvállalatok meghatározó szerepe volt a jellemző, Ez idő tájig úgyszólván teljesen hiányoztak a közép- és kisméretű vállalatok, amely monopolhelyzetet eredményezett. A nagyfokú centralizáció velejárói voltak a rugalmatlanság, az alacsony szintű együttműködési készség és az önellátásra történő berendezkedés kényszere. Az 1980 óta bekövetkezett központi intézkedések hatására az említett centralizáció oldódni kezdett, nőtt a kisebb méretű gazdálkodó egységek száma. Közismert, hogy a kisvállalat olyan vállalati rend szerint működő gazdálkodó szervezet, amely méreteinél fogva a gazdasági szabályozás egyszerűsített rendszerében működik. A kisszövetkezet, legfeljebb száz taggal működő. jogi személyiséggel rendelkező szövetkezeti közösség, amely a tagok személyes és fokozott vagyoni» közreműködésével lát.el termelő-, szolgáltató- vagy egyéb. — a lakosság számára fontos tevékenységet. Az új vállalkozási formák megyeszerte elterjedtek, tevékenységüket' és munkájukat a lakosság részéről — érthetően — élénk érdeklődés kíséri. Létrehozásuk törvényes keretek között történt, így jogszabályok és rendeletek határolják be tevékenységüket. amelyeknek betartása reájuk nézve is kötelező érvényű. A kezdet nehéz, minden újat tanulni és szokni kell. így a kisvállalatok és kisszövetkezetek irányítását, működtetését is. Létük a megyében sokszínűséget, a nagyvállalatok monopolhelyzetének bizonyos mértékű megszűnését, a verseny- szellem kialakulását és nem utolsósorban a lakossági ellátás jobbítását szolgálja. Az eltelt évek úgynevezett tanulóidőt jelentettek részükre, így természetes, hogy az illetékesek, — közöttük a NEB — vizsgálni kezdte tevékenységüket, természetesen jobbító szándékkal. A közelmúltban az Eger Városi Népi Ellenőrzési Bizottság összefoglaló jelentést készített a területén működő három kisvállalat és a hét kisszövetkezet tevékenységéről, különös tekintettel a társadalmi tulajdon védelme és a bizonylati rend témakörére. A vizsgált egységeket huszonöt népi ellenőr nyolcvanegy munkanapon kereste fel, közöttük a • Heves Megyei Autójavító Vállalatot, az ELKÓ-t, a Lakás- szerviz Szerelő és Szakipari Kisszövetkezetet, az INTEGRÁL Szolgáltató Ipari Kisszövetkezetet is. A NEB-vizsgálat megállapításai rhegyeszerte figyelemre méltóak, sőt tanulságosak lehetnek, megszívlelés- re ajánlható: A jelentés megállapítja, hogy a három fogyasztási szolgáltató kisvállalat eddig igazolta a hozzáfűzött reményeket, mind a versenyképesség kibontakoztatásában, mind az igényekhez történő rugalmasabb alkalmazkodásban. Ügyviteli vonatkozásban, •— megőrizve korábbi jó hagyományaikat — általában rendelkeznek mindazokkal a belső szabályzatokkal,, amelyek a jogszabályi kötelezettségeknek megfelelnek. A bizonylati rend és fegyelem tekintetében kiderült, hogy amíg a kisvállalatoknál ez már kialakult, vagy kialakulóban van, a kisszövetkezetek esetében, vannak ugyan bizonylatok, de azoknak hiányzik az egységes rendszere. Nincs tehát egységes rendszer, így hiányosak a munkafolyamatok leírásai, elvesznek a személyes felelősök is. A számviteli rend tekintetében már jobb a helyzet, mert valamennyi vizsgált egység rendelkezik számlarenddel. A nyilvántartásokat rendben találták, de akadt olyan kisszövetkezet, mint az INTEGRÁL, ahol a munkahelyi fogyóeszközökről eddig semmilyen nyilvántartást nem vezettek. Belső szabályzatok tekintetében nincs hiány, hiszen a Heves Megyei Autójavító Vállalatnál 17, az ELKÓ_nál 14 szabályzat van. A hét kisszövetkezet önkormányzati szabályzattal rendelkezik ugyan, ennek ellenére a vizsgálat további feladatokat jelöl meg részükre, amelyek a társadalmi tulajdon védelmét szolgálják majd. A belső elenőrzés a vizsgált egységek némelyikének szintén gyenge pontja. A NEB feladatul tűzte ki mind a kisvállalatok, mind a kisszövetkezetek részére: a vállalkozószellem további kibontakoztatását, a háttéripar fejlesztését, a kereslethez történő rugalmasabb alkalmazkodást, az ésszerű kockázatvállalást, így a lakossági szolgáltatások magasabb s'zintű, még jobb és megbízhatóbb kielégítését. Az ellenőrzés bebizonyította, hogy a végzett munka érdemi elismerése, a hiányosságok nyílt felszínre hozása mindenképpen az előrehaladás ügyét szolgálják. Szalay István Lakos Sándor traktoros, Holló József elnökhelyettes és Markó Ádám traktoros a fontos munkát készítik elő (Fotó: Szabó Sándor) Szórógépek a detki határban Ahogy ae időjárás és a föld is engedte, munkába álltak a gépek a Detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet határában. Az 1400 hektár őszi búza vetésének jelentős részét már fejtrágyázták, 280 tonna vegyszert szórnak ki a területekre. TIZENEGY ÜZEMET ÉRINT Megújulás a Tárná völgyében Legnagyobb természeti kincsünk a föld védelmére és termőképességének fokozására a VI. ötéves tervidőszakban komplex térségi meliorációs program kezdődött. A nyolcvanas évek első felében, a megyei párt- és állami vezetés a fontossági sorrendet ebben a rendelkezésre álló erőforrások alapján a belvíztől legjobban veszélyeztetett Tisza-menti térségre helyezte. Az említett körzetben ugyan még teljes egészében nem fejeződtek be a tervezett beruházások, de hatásai, a termelésben mutatkozó kezdeti kedvező eredményekben már jelentkeznek. Huszonnyolcból — a hetedik Szőkébb hazánkban az ár- és a belvíz káros hatásaitól ma a leginkább veszélyeztetett tájegység a Tárná vízgyűjtőjének alsó szakasza. Főként az említett folyó tavaszi áradásai. csapadékos időben pedig a belvíz levonulásának elhúzódása veszélyezteti a termelés biztonságát! A beavatkozás mielőbbi szükségességét indokolja, hogy a térség mező- gazdasági nagyüzemei a megyei átlagnál több mint harminc százalékkal jobb minőségű földeken gazdálkodnak. Ugyanakkor gabonaegységben kifejezve a megyei átlagnak csupán kilencven százalékát képesek előállítani. Mindezt mérlegelve a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya kezdeményezésére 1984-ben a térség nagyüzemei a programindító tárgyaláson egyetértettek a Tárná alsó völgyét érintő térségi beruházás indításával. Mindezt támogatta az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, a Heves Megyei Teszöv, valamint a növényvédelmi és agrokémiai állomás is. A megvalósítására az osztály 1984-ben pályázatot nyújtott be a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumhoz. A főhatóság az országból beérkezett 28 hasonlót mérlegelve az utóbbit a hetedik helyre rangsorolta. A pályázatot tehát a megye elnyerte, és 1985-ben megkezdődtek az előkészítési munkák. Ennek első része a térségi tanulmányterv kidolgozása volt, amelyet az Agrober Heves Megyei Kirendeltségének munkatársai készítettek el 1986 április végére. Az ehhez kapcsolódó talajtani szakvéleményt a Szolnok Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson, a vízügyi létesítmények terveit pedig az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságon dolgozták ki. Mindez összességében több mint 46 ezer hektárt érint, melyből a mezőgazdaságilag művelt terület nagysága meghaladja a 40 ezret. A térségi fejlesztés 11 nagyüzemre terjed ki: a káli, a tarnamérai, a detki, a nagyfügedi. a viszneki, a tarnaörsi, a vá- mosgyörki, a karácsondi, a gyöngyöshalászi és a vison- tai termelőszövetkezetre, valamint á Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaságra. Minderre a VII. ötéves tervidőszakban várhatóan 650—700 milliós beruházást fordítanak, jelentősen javítva a termelés feltételeit, annak biztonságát, és a hozamok növelését. Figyelembe véve a lehetőségeket, a munkák a VIII. ötéves tervre is áthúzódnak. Víztároló Szajla—Terpes térségében A program megvalósítása a meliorációs beavatkozások révén, a tanulmányterv számításai alapján. 20 százalékot meghaladó eredményjavulást jelent Heves megye mezőgazdaságának. A térség vízgazdálkodását, az öntözés fejlesztésének lehetőségeit, a Tárná vízhozamának ingadozása jelentősen befolyásolja. Az árhullámok egyenletesebb levonulására csapadékszegény időjáráskor, valamint az öntözővíz ütemes utánpótlására a tanulmányterv számol a Szajla—Terpes térségében 14 millió köbméter vizet magában foglaló tároló megvalósításával is. Az elképzeléseket ismertették az érintett mezőgazdasági üzemekkel és az illetékesekkel. Ezek után megkezdték az üzemi tervek elkészítését. melyek határideje idén szeptember vége lesz. A feladat nagyságát jelzi, hogy ebben három tervezővállalat vesz részt. Az Agrober Heves Megyei Ki- rendeltségén dolgoznak a káli, a detki, a visontai, a gyöngyöshalászi, a karácsondi és a vámosgyörki termelőszövetkezet tervezési munkáin. Az Észak-magyarországi Vízügyi Társulások Egyesülése készíti el a tarnamérai, a tarnaörsi, a viszneki és a nagyfügedi közös gazdaság erre vonatkozó törekvéseit. Míg a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaság már korábban jórészt meglévő kiviteli terveit a Mát- raalji Talajvédelmi és Vízgazdálkodási Társulat dolgozza át a térségi követelményeknek megfelelően Kiemelt feladatnak tekintik A talajtani szakvéleményeket a Szolnok Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás adja. A kivitelezési munkát már 1986- ban megkezdték, a korábban elkészült és a térségi feltételeknek megfelelően átdolgozott elképzelések alapján, Tarnamérány Tar- naörsön, Nagyfügeden és Viszneken területrendezéssel, csatornakarbantartással és kémiai talajjavítással. Ezeket döntően a nagyüzemek végezték el saját kivitelezésben, átlagosan 1—2 millió forintért. A száraz ősz kedvezett ehhez, így az éves előirányzatokat mindenütt teljesítették. A kivitelezők között egyébként legjelentősebbek a Hanyi— Sajfoki, a Mátraaljai, valamint az Eger—Tarnavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. összességében a Tárná alsó szakaszán megvalósuló térségi komplex meliorációs program előkészítő, részei az •eddigiekben időarányosan teljesültek. Annak érdekében, hogy a VII. ötéves tervidőszak hátralévő éveiben a munkák a tanulmánytervben előírtak alapján megvalósuljanak, további szervezettségre, a résztvevők együttműködésére lesz szükség. Az érintettek mindezt kiemelt feladatuknak tekintik, amely garancia arra, hogy valóra válhat az ágazat egyik legnagyobb fejlesztése. Mentusz Károly HA ÉSSZERŰ Zsíros üzlet? Milyen hévvel emlegetjük a konkurenciát, a piaci versenyt. Egészen addig, amíg csak úgy „általánosságban" kell róla szólni. De abban a pillanatban mindenki elmerevedik, ingerültté válik, ha eddigi kényelmi pozícióját valamilyen „vész" fenyegeti. így van? Lássunk egy példát. Mentegetődzés nélkül: nem haragszom egyetlen cégre sem. tehát nem személyes indulataim vezetnek véleményem megfogalmazásában. Illetve...! Várjunk csak! Azt hiszem, személyes indulataimat sem tudom kire- keszteni, nem is akarom, mert a mostani példa azt bizonyítja, hogy tudunk mi ésszerűtlen dolgokat cselekedni. Amiknek sajnos olyan következményei is vannak, hogy kiszórjuk a pénzt az ablakon. A fölöslegesen elherdált forintokat pedig, mivel azok költségek, rászámlázzuk a vevőre. így nem vicc gazdálkodni. Ha növekszik a költség, azt egy harmadikkal fizettetik meg. Érthető? Dehogy gzr Egyáltalán nem volna szabad így lenni. Itt van ez a zsíros üzlet. Hogy is van? A vágóhíd a nagykereskedelmi cégnek adja el a zsírt. Mivel a partner negyedévenként rendel tőle. a zsírt pedig nem lehet negyedéves „bontásban" előállítani, az átmeneti időszakra a zsírt tárolni kell. Hogy hol? A vágóhíd bérel hűtőt az állami gazdaságtól. A zsírt tehát Jelrakják a kocsikra, elszállítják a bérelt tárolókba. Ott lepakolják, majd amikor . a nagyker kéri az újabb szállítmányt, ismét felrakják a gépkocsira, mármint a húsipariak gépkocsijára. Azok a Zsírt elviszik a megrendelőhöz. ott lepakolják, majd amikor a „terítés” során rákerül erre az árucikkre is a sor, akkor a nagykeresek újból felszedik, rárakják a saját autóikra és elviszik a „tetthelyre”, a boltokba. Ilyen egyszerű ez. Hány ember, hány gép, hány forint mindez összesen? Fel. tétlenül ennyinek kellene lennie? Tessék elképzelni azt a forradalmi változtatást, hogy a húsipar fogja magát és ö viszj a zsírt a boltokba. Milyen pofonegyszerű megoldás. Mint minden nagyszerű felfedezés. Valóságos bravúr. De nézzünk egy másik példát. A húsipar elviszi a hosz- szabb ideig eltartható töltelékárut gyártó társvállalatokhoz az „alapanyagot", a sertést. Ott van a helyszínen, kínálja a felszabaduló rakodótér magát: tegyetek már rá valamit., Mondjuk kolbászt és szalámit. Visszafelé elhozhatnák ezt is. Nem kellene ugyanazt a „szekatúrát" végigcsinálni vele, mint a zsírral. De... ! Ki merészeli ezt így elképzelni? Itt is megvan a rétó, jól kialakult gyakorlat. Ilyen áruféleséget csak a nagyker kaphat kézhez és szállíthat a raktáraiba. illetve a kiskereskedelemnek. Hogy mennyi ember, és forint és kilométer „folyik el" ennek következtében, mennyi fölöslegesen duzzadó költséget lehetne megtakarítani? Nem az a lényeg. A jól beidegződött gyakorlat a lényeg. Tehát van valami, ami már szinte „magától megy”, azt nem kell megbolygatni, mert akkor néhány ember kapkodhatná a fejét, húzogathatná az íróasztalának fiókjait, mert az új helyzetben nem tudna mit kezdeni — magával sem. Fő tehát a nyugalom, u lelki béke, a csendes szen. dergés. Pedig mindenki tudja, azok is, akik a zsíros üzlet vagy a szalámiszállítás ügyében háborognák is az új módszer miatt, a piaci verseny tudja csak gazdasági szekerünket kiráncigálni a kátyúból. Hogyan is mondta az egyik, országos nevű gazdasági vezetőnk Burgert Ró. bért? — Engem mindig a ver. seny által kiváltott leterhelés késztet arra, hogy újból és újból végiggondoljam, mit kell tennünk az új helyzetben. Csak ez a kényszer vihet előbbre bennün. két. Mármint a vállalatot. Mármint az ország gazdaságát. De ha ragaszkodunk a csendhez, a nyugalomhoz, a régi rosszhoz, akkor mi lesz a gazdasági elképzeléseinkkel, mi lesz a gazdasági elképzeléseinkből? Így van ez. Százszor köny- nyebb valamit emlegetni, mint vállalni a gazdasági verseny kiváltotta megterhelést. Azt hiszem, ez a magatartás egyben mérce is. A vállalatok vezetőinek képességeit méri meg. Akik könnyűnek találtatnak .. . ? Meg kellene köszönni nekik eddigi közreműködésüket és a megfelelő beosztásba helyezni őket. G. Molnár Ferenc Fejtrágyázás Oetken
