Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
■■■ '! NÉPÚJSÁG, 1987. április 1., szerda Kellenek-e a községi középiskolák? A közgondolkodásban a középiskola és a város ösz- szetartozó fogalmak. Valóban, döntő többségük ott található. Az viszont szükséges, hogy minél több helyütt legyen lehetőség a középfokú iskolai végzettség megszerzésére. Országunkban közel félszáz községi gimnázium és szakközépiskola működik. Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes Hogyan tudnak eleget tenni feladataiknak. be tud- ják-e tölteni szerepüket a mai nehéz feltételek közepette? Erről kérdeztük Boldizsár Gábort, a Művelődési Minisztérium gimnáziumi főosztályának vezetőjét. — Ott építettek középfokú oktatási intézményeket — idézi a kezdeteket, — ahol a demográfiai robbanás ezt indokolta. Mindez az 1960-as évek központi döntéseinek következménye. Akkor ez tűnt a legolcsóbb megoldásnak. Másrészt a hagyományokkal rendelkező, valamikori városi jellegű településeken is találkozunk velük. A mai igények némiképp módosítják a funkcióikat. Akad, ahol megszűnt rájuk az igény. Itt más feladatokat, de feltétlenül az oktatás, kultu- rálódás céljait szolgálják továbbra is. Az elmúlt időben főleg a fejlődő településeken jöttek létre új gimnáziumok és szakközépiskolák. Elsősorban a helyi igényekre, kezdeményezésekre kell alapozni. A korábbinál jóval nagyobb a községi vezetés lehetősége, hogy a helység arculatának megfelelő iskolatípusokat működtessen. — Mennyire versenyképesek ezek a gimnáziumok, összehasonlítva a városiakkal. — Ha az országos arányszámokat nézzük, akkor elmondható, hogy például a továbbtanulási esély városon nagyobb. Ez többek között abból adódik, hogy szakosodtak. a továbbtanulást előkészítő intézményként működnek az ottani iskolák. De a nagyközségekben tanuló diákok sem esélytelenek. Én azonban nem a felvételi arányokkal minősítem a helyzetet. Más a funkciója egy kisebb település iskolájának, jobban részt vesz a helyi társadalmi, gazdasági feladatok megvalósításában. A művelődésben, a szellemi arculat kialakításában nagyon sokat tehetnek. A lakóhely megtartóképessége abban is megnyilvánul, hogy folyamatosun képes-e működtetni, tudja-e, s akarja-e gyermekeit a lakosság saját gimnáziumába járatni, vagy inkább a közeli városba Íratja. Szorgalmazzuk, hogy minél több kis tanintézet jöjjön létre, mert ez adhatja meg a helység karakterét, s az értelmiség megtelepedésének is biztosítékai lehetnek ezek. — Milyen nehézségekkel kell szembenézni ezeknek a nem városon dolgozó iskoláknak? — Főleg az idegen nyelvet és a matematikát tanító pedagógusokból van hiány. Sok helyütt nehéz megállapítani az elsorvadást. Ahhoz, hogy az intézmények hosszú távon működni tudjanak az ipar szerkezetében is változtatásokra lenne szükség. Egy egészséges felépítésű vidéki társadalomban, ahol megfelelő gazdasági és kulturális szervezetek működnek, ott az iskola sem halhat el. — Milyen sajátos szerepe lehet, s miben látja a jövő lehetőségeit? — A területi különbségekre is figyelniük kell. A konkrét igények hozták létre például a kétnyelvű gimnáziumokat, vagy a különböző szakközépiskolákat. Szerencsés, hogy kinevelődött a helyben tanulókból egy tanári gárda, amely visz- szatér dolgozni. Ez a kötődést erősíti. A lakáshoz jutás esélyei is jobbak vidéken. mint egy nagyvárosban. Nem mindenhol lehet új intézményeket építeni, ezért a meglévők bővítése sokszor célszerűbb és jobban alkalmazkodik a lehetőségekhez. A már létező iskolák megerősítésére törekszünk. persze nem mindenáron. A jövő útja csak az lehet, hogy az országot minél jobban áthálózzák ezek az intézmények. Ahol a helyi vezetés, s a közvélemény is amellett van, hogy gyermekeik helyben tanuljanak, ott könnyebben életben marad, sőt fejlődik is az oktatásnak ez a formája. Azért szükséges ez, mert minél több érdemes, gondolkodó ember él e közösségben, annál inkább van arra esély, hogy a saját életükbe beleszólni tudó, működőképes iskoláit és egyéb intézményeit fenntartani tudó helyi társadalom alakuljon ki. , ★ Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphat választ, aki ma délután öt órakor részt vesz a Füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában a Népújság-hét alkalmából megrendezett fórumon. Erre meghívtuk a most nyilatkozó Boldizsár Gábort, dr. Kovács Jánost, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjét, dr. Horváth Tamást, a megyei pedagógiai intézet igazgatóját. Varga Zoltánt, a KISZ Heves Megyei Bizottságának titkárát, Antal Lajost, a füzesabonyi nagyközségi pártbizottság első titkárát és dr. Bocsi Józsefet' a nagyközségi tanács elnökét. B. Szabó Pál Kossuth-kiadványok a felszabadulásról Hazánk felszabadulásának közelgő évfordulója alkalmából a napokban két új kiadványt jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. A magyarországi felszabadító harcok történetéről Anatolij Kuzmicsov írt regényt. A Márciusi szél című kötet szerzője a II. Ukrán Front egyik gépesített gárdahadtestének krónikáját írta meg. Naplószerű hitelességgel ábrázolja az ütközeteket, Budapest felszabadítását, a dunántúli csatákat, a frontélet mindennapjait. A katonai akciók mellett megvilágítja a háború utolsó nyolc hónapjának politikai hátterét, környezetét is. Érdekes és az események megértéséhez nélkülözhetetlen képeket villant fel a kor számos főszereplőjéről, közöttük Malinovszkij marsaiból, Veesenmayer-röl. Horthyról és Szálasnál. A vélemények, viták sorozatban a politikai és kulturális folyóiratokban fel- szabadulás utáni történetünkről megjelent cikkekből készült válogatás. A két köt&tben közreadott publikációkban a történész szerzők röviden, tömören és közérthetően foglalják össze legújabb kutatási eredményeiket. Az úttörővezetök felkészítése Kalina Mária elnök vezetésével kedden ülést tartott Egerben á Magyar Úttörők Szövetségének Heves megyei elnöksége. Az eseményen Javaslat hangzott el az idei padagógusnap alkalmából adományozandó kitüntetésekre, majd az úttörővezetők felkészítéséről volt szó. Két javaslatot hallgattak meg a résztvevők ezután, az első a IX. országos és a megyei úttörő-konferencia határozatából adódó intézkedési tervet, míg a második az 1987—88. évi munka- és üléstervet taglalta. — A Galilei elv című Írásunk folytatása anyagtorlódás miatt kimaradt. A literatúra is arra okít bennünket, hogy figyeljünk a múlt üzenetére, hiszen elődeink már megéltek majd minden sorshelyzetet. Arasznyira vagy hosszabbra mé-" retezett létünk ismét feladja nekünk az ősi leckét, hogy vizsgázzunk, többek között a leglényegesebb. a mindennél fontosabb tantárgyból, az emberségből. Ebben segít például az a Gárdonyi Géza, aki a főváros légkörétől riadozva, tengernyi élménnyel, tapasztalattal telítődve 1897-ben a történelmi hangulatú Egerben keresett és talált menedéket. Ma este a képernyőn Az öreg tekintetes című művének alakjai lépnek elénk, hogy rádöbbenjünk: az idős, a tisztalelkű, a jószívű. a vérbeli humánumtól vezérelt földbirtokos számunkra sem ismeretlen figura. Napjainkban is találkozunk ilyen Goriot apó féle — Balzac is felfedezte ezt a karaktert — apákkal, akik feltételezik a gyermeki ragaszkodást, s az első kedves szóra feláldozzák szeretteikért mindenüket, s eszükbe se jut, hogy óvatlansá- gukkal későbbi tragédiájukat alapozzák meg. Köztünk is járnak mohó, önző, haszonleső, rideg . harminc-negyven éves „fiúk” és „lányok akik elpazarolják másolj munkával szerzett tálentu- mait. Mi is válhatunk ilyenekké? önkritika híján a kísértés erős, de ott az irodalom, ott ez a produkció, amely szembesít mindnyájunkat önmagunkkal, s a felemelő katarzis révén kínálja a jobbá, az igazabbá formálódás nagyszerű lehetőségét. Ezért szorgoskodott Munkácsi Miklós, a forgatókönyv szerzője. Zahora Mária dramaturg. Bornyi Gyula vezető operatőr, Horváth Tibor rendező, s az összes színész. Akiket megigéznek az árnyalt alakítások, koncentráljanak Mádi Szabó Gábor játékára. S természetesen árra a témára, amely a jelenben és a jövőben egyaránt aktuális Higgyék el érdemes . . Pécsi István. Erdei bolyongás április elején Ha a telünk és a hónap első tavaszi hetei olyanok voltak, mint amilyenek, vajon mit tud még erre rátenni ez a szeszélyes április, ez a nem kis szenvedélyű, változatos hónap, amely inkább kedveli a huncutságokat, a komolyan komolytalan mulatságokat. „Hogyan tekintsünk a mára, mit várhatunk ettől az évtől?” — mentem eléje március utolsó napjaiban a kérdésemmel és április rá jellemző, a hozzá méltó tiszteletlen vigyorral az arcán visszakérdezett: „Mi a jobb magának? Ha az erdőtől nem látjuk a fát, vagy ha a fától nem látjuk az erdőt?” Egy pillanatig azt hittem, a kérdést hallván, hogy egy sajtótájékoztatón az illetékes kartárs szózata zúg a fülembe —, értékelve 1987 első hónapjainak eredményeit” — de aztán rájöttem, igen ez április válasza és a humora — fáhu- mor. Felvettem a faháncsból készült kesztyűt és fapofával bedobtam én is kérdéseim forgácsait; — Ismerek egy előadót. Hiába megy az ember a fogadóórák bármelyikére, mindig úgy néz az ügyfélre, mintha azon hangyák vagy meztelen csigák mászkálnának. Es úgy szólal meg, hogy szinte csikorog foga között a szó. Mi a véleménye róla? — Olyan mint egy fadarab, pontosabban mint egv tuskó. ★ — Nem tudok kijönni a főnökömmel. Semmi nem jó neki, mindenbe, még az élő fába is beleköt. Mit tehetek? — Menjen el egy akármilyen ellenőrnek, vagy felügyelőnek és akkor maga teheti azt vele, amit a főnöke tesz magával.. ★ — Fogalmam sincs mi történhetett egyik ismerősömmel. Eddig minden ösz- szejövetelen ott volt, és. ha más nem is történt, de őt mindig köszöntötték, példaként emlegették mint olyat, aki nem közép- hanem felsőfokon szolgálja a közöst. Aztán egyszerre csak mellőzni kezdték, süllyesztőbe került. Miért? — Mert nagy fába vágta a fejszéjét. És bár az illetékes szerv igen nagyra tisztelt vezetője olyan türelmes, hogy ha jól meg van kenve nem csikorog, a hangját sem hallani, csak bólint, azt már azonban mégsem tűrhette el, hogy egy ilyen „szolgáltatócska” még tőle is megkérte az árát a háza csatornájának a bearanyozásáért. És még ezek után mert engedélyt kérni egy kisvendéglő nyitására. ★ Hallom, hogy több ember megvált és eléggé hirtelen ettől vagy attól a nem éppen faipari vállalattól. Igaz ez? És az ok? Nagyon is igaz és az okuk js megvolt. Többen rossz fát tettek a tűzre. Az egyik lefeküdt a főnöke feleségével, a másik nem szavazta meg a tehót, a harmadik, akiről közismert volt, hogy ha tollal fricskázták az orrát, akkor sem tüsszentett, most feljelentést tett a népi ellenőrzésen, a negyedik munkaidő alatt tágította a szipkájának berekedt lukát a vállalat gépén. az ötödik állandóan az orrát fújta és még hangsúlyozta is, hogy facsarja az orrát, a-mi ennél a vállalatnál bűzlik. Érthető hát, hogy a szúette fákat ki kellett vágni, példát kellett statuálni. Vagy nem? ★ — Ismerek embereket, akik olyan türelmesek, hogy — mint ahogy mondani szokták — fát lehet vágni a hátukon. Mit gondol így lesz ez mindig? — Egy idő múltán megmondom. Mert régi igazság; a megtörtént és a meg nem történt esemény között óriási különbség van. ★ Csak úgy köábevetőleg; mi a véleménye az életszínvonal emelkedéséről? Nézze, ez egy fából vaskarika. Olyan, amit fabrikálunk, fabrikálunk, de sok hozzá nem értő is belekon- tárkodik, így aztán csak for- gunk a tengelyünk körül, mint kerek erdőben a kerge nyúl. A kék madarat nem lehet síppal.dobbaí megfogni mert elszáll. Még a veréb is. ★ — Hát hogy lehetne jobban, hozzáértőbben? — Két példát, két esetet mondok el, amelyek azt bizonyítják, hogy így semmiesetre sem szabad. íme a két építész esete: terv -készült, a tervet megkapta a két építész és a tervnek megfelelően a városrendezési terv megvalósításához fogtak. Az egyik odafent a várost körülölelő dombon, le. szanáltatott bizonyos házakat, kivágatott fákat, a gyümölcsösöket, hogy olyan sétányt építsen ahonnét gyönyörű a kilátás a régi városrész messze földön híres házaira. Közben a másik odalent lebontatta a régi városrész házait és felhőkarcolókat épített. Amikor mind a ketten végeztek a munkával...?! díjat kaptak! A másik: egy ember meglátja, hogy a szomszéd városbéli a napon sütkérezik és azt mondja neki: Ember miért nem dolgozol? Ha dolgoznál, több lenne a pénzed! És aztán mi van? — így a másik. Mi van? Vennél magadnak házat, autót, feleségül vennél egy nőt, feltörnél a társadalmi létrán, gazdag lennél. És aztán? És aztán — mondja a másik — elmehetnél üdülni. A tengerparton süttet- hetnéd a hasad a nappal, ennél-innál, kalandokat keresnél. No és? — így a válasz, — minek mennék én dolgozni akárhová? Hiszen már .most megvan mindenem. amit te ajánlsz és már eddig is azt tettem, amire te még csak most jöttél rá: élem a világom, süttetem a hátam, a hasam a nappal és bízom a jövőben. Fűrészpor — Forgácsok ★ íme egy favágó, aki maga alatt vágja a fát. Már négy háza van, két autója, ví- kendháza, szőlője most akar egy halastavat vásárolni, a kiskörei tározó megvásárlására alkuszik. És van még neki tartós álmatlansága, állandó fizikai és idegi kimerültsége, előrehaladott krónikus szívpanasza és üldözési mániája. Nézőpont. A két segéd egyike nagyon szeretne bejutni a mestere felesége mellé az ágyba, de ott a helyet éppen a mester foglalja el. Node semmi baj. A leleményes legény odaáll az ablakhoz és elkezd kiabálni: Mester úr, csalja a felesége! Mester úr, más fekszik az ágyában! A Mester hallgatja — hallgatja, egy ideig tűri a szűnni nem akaró kiabálást. Mit akar ez gondolja, hisz 6 fekszik a tüzes menyecske mellett? Aztán mert fogytán a türelme, kiballag, hogy elzavarja a csendháborítót. Amíg ő kibotorkál a legény máris belép az ablakon, és máris bent van az ágyban a mes- terné mellett. Amikor a mester benéz, megnyugodva — bár egy kissé csodálkozva — feiét csóválva konstatálja: Tényleg a máriá- ját neki! Innét csakugyan úgy látszik, mintha volna bent valaki. ★ Tanulság: A vaddisznóknak kemény a koponyájuk. Az országutakénak, a moto- rizáltaknak is. Űj nők, új kocsik, ital, vágták, tülekedések az országúton. Autójukkal elsöpörnek a tragédiák mellett de eszükbe nem jutna, hogy egyszer ők is fának rohanhatnak. A végére értünk ennek az április eleji bolyon- 1 gásnak, és még most sem tudom megmondani, mi a jobb: ha az erdőtől nem látjuk a fát, vagy ha a fától nem látjuk az erdőt? Ta- | Ián majd később. Mindenesetre megkérdeztem ápriliskát, mikor találkozunk ismét ?,lme a válasza: jövőre újból itt. Április elsején újból facér leszek! (papp) 1 ■M
