Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 18., szombat 7 SEGÍTENI A RÁSZORULÓKON Amit a műveseállomásért tettünk Az elmúlt esztendőben lapunk is közzétette a felhívást: ki-ki lehetősége szerint járuljon hozzá az egri megyei kórház műveseállo- másának megvalósításához. Olyan embertársaink életének megmentéséhez kérték a támogatást, akik veszélyben forognak e fontos műszer hiánya miatt. Súlyos vesebetegek, mérgezettek állapotán lehet javítani ezzel, másrészt bekapcsolódva egy nemzetközi hálózatba e szerv átültetésére is nagyobb lehetőség kínálkozik. Nem talált süket fülekre a kérő szó: magánszemélyek, szocialista brigádok, kisebb-nagyobb közösségek mozdultak meg a nemes ügy érdekében. A szervező, a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa. így Fábryné Dobai Ilona titkártól érdeklődtünk az eddigi eredményről. A gyorsaság — Nem árt visszatérni az előzményekhez, igy kérem, mondja el: honnan indult a társadalmi összefogás, s mi indokolta azt! — A kezdeményező a Pa- rádi Üveggyár Május 1. szocialista brigádja, amelyet a vállalat pártalapszervezete és a helyi szakszervezet is támogatott. Mindenki örömmel fogadta a felajánlásukat. amit mi sem bizonyít jobban, hogy az Egészség- ügyi Minisztérium a felhívás megjelenésének idején már ígéretet tett a működtetési költségek biztosítására. A mozgalom kibontakozását a műveseállomás iránti megyei szükséglet indokolta. Ilyen szűkebb hazánkban nem működik, valósággal sorban állnak a kezelésre. A betegeket nem kevés törődéssel — sok idő és az utazás fáradsága — Miskolcon látják el. Hozzá kell tenni, hogy életmentő műszerek beszerzése a VII. ötéves egészségügyi célok között szerepelt, de e kezdeményezés nélkül nemigen lehetett volna előrehozni. A gyorsaság pedig — a szó szoros értelmében — létkérdés. — A szakszervezet milyen szerepet játszott a szervezésben. mit tettek az ügy érdekében? — Szerveztünk és mozgósítottunk: támaszkodtunk a kommunista műszakokra és a szocialista brigádokra. A befolyt összeg 65—70 százaléka ebből a forrásból származik. De hozzá kell tennem: a pá^t, a KISZ, a tanácsok, a Hazafias Népfront is komoly munkát végzett. De azért a legértékesebbnek a munkahelyeken öntevékenyen. belső indíttatásból szervezett akciókat tekinthetjük. Mennyi és mire elég? — Milyen befizetésekről adhat számot, milyenek az eddigi eredmények? — Az egyszámlán 1987 március 31-én 300 befizetésből 1 966 482 forint jött ösz- szC. Mindenki annyit adott, amennyire lehetősége volt. A legkisebb összeg 42 forint volt, a legnagyobb 130 ezer. De mi minden forintnak nagyon örülünk, s minden további támogatást nagyon várunk. Az eddigi adományok a kommunista műszakok bérén, s a szocialista brigádok jutalmán kívül szervezett egyéni gyűjtésből származtak. illetve az ezen kívüli felajánlásokból. Háromszáz vállalatot. kisebb-nagyobb közösséget és magánembert sorolhatnék fel. Külön szeretném megjegyezni, hogy az egészségügyi ágazatban dolgozók is jelentős részt vállaltak ebben az összefogásban. / — Ez az összeg mire elég, s melyek lesznek az első lépések a műveseállomás megvalósítása felé? — A tervekben szereplő négy művesekészülék közül kettőre futja ebből. A berendezések a világszínvonalon dolgozó magyar Rolitron Szövetkezettől származnak, hazai termékek lesznek. Elkészültek a kivitelezésre vonatkozó elképzelések is. Az első változatvszerint a kórház egyik épületének tetőterébe került volna az állomás. Ilyen nagyságrendű beruházáshoz azonban nem volt meg a fedezet. Ezért született olyan döntés, hogy ideiglenesen a régi nőgyógyászati osztály két kórtermében valósuljon meg. Itt megfelelő körülményeket biztosítanak. További segítség — Itt tart tehát ez a kezdeményezés. De mire van szükség a továbbiakban, s mikor fogadhatja a rászorulókat a műveseállomás? — Minden további felajánlásra nagy szükség van. Minél kevesebbet kell fordítani a megyei kórháznak e beruházás kiegészítésére, annál többet tud fordítani más — és nem kevésbé fontos — egészségügyi programjaira. például a műszerezettség javítására. A kivitelezés gyorsításához. a költségek csökkentéséhez az építőiparban dolgozó szocialista brigádok közvetlen segítségét is kérjük. Minden reményünk megvan arra. hogy 1988 első napjaiban a betegeket már a megyei állomáson látjuk el. Minden környékbeli rászorulót itt kezelhetnek. — Manapság már nem ■ könnyű ilyen közadakozást szervezni. Talán túlságosan is elszaporodtak az efféle felhívások. Milyen visszhangja volt ennek az akciónak? — Őszintén megvallom, hogy munkatársaimmal együtt kezdetben mérsékletre intettük a kezdeményező szocialista brigádot. Most viszont azt kell mondanom, hogy az emberekben és a kollektívákban megvan az akarat. a szándék és a tenni- akarás: segíteni a rászorulókon. Azt hiszem, amennyiben eléggé megbecsüljük ezt a szándékot, úgy más alkalommal is számíthatunk az összefogásra. Végül szeretném tolmácsolni a Május 1. szocialista brigád, a Megyei Kórház és Rendelőintézet és az SZMT köszönetét mindazoknak, akik csatlakoztak a felhíváshoz. Gábor László Kokoschka művei Budapesten Ezekben a napokban ritka élményben részesülhetnek a képzőművészet kedvelői. Egyszerre szembesülhetnek a századelő nagy viharokat kiváltó stílusmozgalmainak két vezető mesterével is, Kassák Lajos munkásságával a Magyar Nemzeti Galériában és Os- cár Kokoschka litográfiáival a Vigadó Galériában. Kokoschka századunk egyik legnagyobb művészegyénisége, markáns tehetségével az expresszioniz- mus stílustörekvésének megalapítója lett a századelőn, s még megérte e stílusmozgalom újjáéledését is az ötvenes években. A régi jó békeidőkben, az Osztrák—Magyar Monarchia idején 1886. március elsején született az ausztriai Pöchlarnban, 1904-től az osztrák szecesszió fellegvárában, az Iparművészeti Iskolában tanult. Ipar- művészeti és dekoratív terveket készített; néhány friss hangulatú levelezőlapja a Vigadóban látható ez időszakból, érzékeltetve az iskola új dekoratív törekvéseit Klimt modorában. Később a Wiener Werkstatte tagja lett. 1911-ben Berlinben a Sturm köréhez csatlakozott. Egon Schielével együtt a Brücke festőihez kapcsolódva. E. Münch és Van Gogh sugallatára megalapította Ausztriában az expresszion izmust, a hagyományos akadémikus képzőművészeti kifejezésmódot felrobbantva. Korai főműveiből a Bach kantáta sorozat és az Álmodó fiúk néhány lapja mutatja e stílus fő jellegzetességeit, az érzelmi tartalom érdekében való kiemelést, az erősen torzított, arányaiban eltúlzott formákat, a kifejezést hordozó, nagyfejű testekkel. Korán felébredt benne az érdeklődés a pszichológiai problémák iránt. művészete a lelki problémák korszerű kifejezése irányában fejlődött. Költőként is e néha szélsőséges lelkiállapotok éreztetése foglalkoztatta. Nyilvánvaló, hogy oeuv- re-jében a főszerépet a portré, elsősorban saját portréi játszották. Kortársait, barátait is ezzel a szinte mély- lélektani eszközökkel ábrázolt pillanatképekben hagyta örökül, mint Lebermann és Max Reinhardt portréját. Stílusa megelevenítő erejét és különleges látásmódját nagy szenvedélyes szerelméről, Alma Mahlerről készített sorozatának néhány darabja mutatja különösen, amely az asszonyt zenehallgatás közben ábrázolja, amint a hangok áradásában annyira azonosul a zeneköltővel, hogy vonásai szinte hasonlítani kezdenek rá. Kokoschka ezt a megdöbbentő felfedezést azzal teszi láthatóbbá, hogy Mozart, Beethoven, Haydn hajviseletét néhány köny- nyed vonással a fej köré vázolja (Koncert sorozat). Kifejezésének újszerűsége, megrázó ereje hamar sikereket hozott számára. Az első világháború után. amelyben a galíciai fronton súlyosan megsebesült. 1917-ben kezdődik elismerése. Zürichben, a Dada galériában, 1919- től a drezdai Képző- művészeti Akadémia tanára. A húszas években sokat utazik, gyakran megfordul a nagy európai metropolisokban, Párizsban is 1927- ben a Zürichi Kunsthaus- ban bemutatott kiállítása hozza meg számára a világsikert, 1932-ben részt vesz a velencei Biennálén. A harmincas években újra kezdődnek megpróbáltatásai. A nácizmus elől először Prágába, 1930-ban pedig Londonba menekül, ahol mindent újra kell kezdenie. 1939-től az antifasiszta tartalmú művek egész sorát festi expresszionista hangvétellel. Az ötvenes években valamelyest megnyugszik, szaggatott stílusa klasszicizáló vonásokat vesz fel. 1951-ben mitológiai tárgyú mennyezetképet fest Londonban. A grafikát egész életében különös előszeretettel művelte, művészete erősen grafikai jellegű, az önkényesen megválasztott kevés szín a kifejezés drámaiságát hangsúlyozza képein, íjazásainak benyomásait grafikai lapokon rögzítette. A könnyed vonásokkal odavetett, a látványt sűrítő városképei inkább pillanatnyi saját lelkiállapotának tükrei. (Vallomás Hsl- lászról). öregkori lehelletfinom virágcsendéletei meghatott rácsodálkozások a halál felé zuhanó napok tünékeny örömeiről. Az élet azonban még kárpótolni akarta az idős művészt. Sikersorozata az 1958- as müncheni, bécsi életműkiállításokkal vette újra kezdetét. Grafikai munkásságát a salzburgi Rupertinum őrzi, amelynek válogatott anyagát mutatja be a budapesti kiállítás. A nyughatatlan lelkű nagy mester 1980 februárjában halt meg Svájcban. Brestyánszky Ilona Tower Bridge (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Völgységi Múzeum Bonybádon Bonyhádon a Szabadság téren az 1790 körül késöbarokk stílusban emelt egykori Döry-házban rendezték be a Völgy- ségi Múzeumot. Régi tárgyak, iratok, fotók mutatják be az őslakos magyarok, valamint az ide települt németek, székelyek és zsidók tárgyi kultúráját. A múzeumban külön szoba idézi a Perczel család emlékét, s látható a régi kö- íelesműhely, a borbély- és a szatócsüzlet is. (MTI-fotó: Gottvald Károly — KS) Mindennapi nyelvünk Lila szavunk szerepkörének bővülése mai nyelvhasználatunkban A színeket megnevező szókészletünk nyelvi, nyelv- használati szerepköre olyan változatos és gazdag, mint a színek világa. Éppen napjainkban tapasztalhatjuk, hogy a különböző színek megnevezései elsősorban átvitt értelmükkel egyre alkalmasabbakká válnak a többszörös képzetkapcsolást elindító és felidéző nyelvi szerepkör vállalására, betöltésére. Erről tanúskodik a lila szavunk szerepkörének bővülése is mai nyelvhasználatunkban. Ha a lila szín nem is annyira jelkép értékű, mint pl. a vörös, bizonyos beszédhelyzetekben átvitt értelmű használatával a legkülönbözőbb egyéni és közéleti jelenségek, viselkedésformák kifejezésére, érzékelésére használjuk fel szóban és írásban egyaránt. A lila szó nyelvi szerepkörének bővüléséről bizonykodnak azok a nyelvhasználati példák, amelyek valóban napjainkban kerültek bele jegyzetfüzetembe. A Népsport hasábjairól idézhetjük ezt a mondatot: „Kardos szőtte tovább a lila álmokat”. (1987.' márc. 8.) A magyar labdarúgás életét jól ismerők előtt világos, mit tömörít magába a lila álom jelzős szerkezet. Az Újpesti Dózsa, a lila-fe’ hérek csapata Kardos góljával győzött, és a bajnoki cím elnyerésének versenyében sem maradtak le. Ezekben a szövegrészietekben ismét árnyaltabb jelentéstartalmat és használati értéket társít a jelzett szavakhoz a lila jelző: ..Lilla, kö~ dös, fellengzős szavakat hallok, olvasok a színészi pályáról" (Magyar Nemzet, 1987. jan. 14.). — „Ez a társadalom hosszú időn át volt hozzászoktatva a konfliktusmentesség lila illúziójához" (Mezei: Ki beszél itt már Mexikóról 67). — „A magyar filmek, mint lila alkotások üres nézőtér előtt peregnek" (Sugár András: Gép indul című könyvének záró fejezetéből; Hevesi Szemle, 1985. 1. sz.). Társalgási nyelvhasználatunkban is gyakran elhangzik ez a mondat: „Lila gőze sincs az ügyről: halvány sejtelme sincs róla. Mind gyakrabban halljuk bizonyos humorba oltott nyelvi formaként: Adj egy lilát, kérek egy lilást, azaz egy ötszázforintost. A megfelelő pénznem papírjának színe alapján indult meg a sajátos képzetkapcsolás folyamata a lila, lilás szavak átvitt értelmű szerepvállalásának kialakulásában. ■Ugyanezt tapasztalhatjuk abban a nyelvi, nyelvhasználati formában, amellyel nem is oly régen városunk lakói is nap mint nap találkozhattak. A köznapi egri képeken is gyakran villant fel a lila szín, amikor „üveges ajtajú határban hajtatott el egy lilaöves kanonok" (Kálnoky: Az elsodortak). S végül, egy sajátosan mai jelenségről. Egyre több köztünk a dühös, a mérges, a haragos, az indulatos, az ingerült, a harapós, a háborgó, a bősz ember. Ez a rokon értelmű szócsalád, sajnos, egyre ritkábban jelentkezik nyelvhasználatunkban, s inkább halljuk ezeket a szóformákat: zabos, pipás, lilás, lilába játszik az arca a méregtől, lila a feje a dühtől stb. A lilavörös színárnyalat adott alapot ezeknek a szövegrészieteknek a megfogalmazásához is: „Akkor sem volt lila a fejed a dühtől, amikor a sportvezetés nem akarta megengedni az utazási lehetőséget” (Ádám. 1985. 3. se.). — „Ha rád nézek, lila hajat kapok tőled (És, 1986. dec. 12.). A lilavörös gyökerű cékla szine játszik szerepet ebben a nyelvi formában : Céklavörös arccal ordítozott naphosszat. E képzetsorhoz társított céklafejű szóalakkal bővíti a mai nyelvhasználat azt a rokon értelmű szósort, amellyel minősíteni szoktuk indulatos, lobbanékony embertársainkat. Dr. Bakos József Olda
