Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-16 / 90. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. április 16., csütörtök Mégis örüljünk ötvenmillió forintos ke­retösszeget hagyott jóvá a Minisztertanács környezet- védelmi beruházások előse­gítésére. Ez a pénz nem pá­lyázat útján elnyerhető egy­szeri juttatások summája, nem kedvezményes hitel és nem bérpreferencia, hanem lehetséges adóelengedés. 1987- ben az ipari üzemek egé­szen addig részesülnek anya­gi előnyben a környezetvé­delmi beruházások megvaló­sításában, míg azok után le­írható felhalmozás, adóked­vezmény eléri az 50 millió forintot. Mióta ráébredtek a hiva­talos szervek is a környezet- védelem fontosságára, azóta van központilag szervezett környezetvédelmi munka Ma­gyarországon. Több szervezet foglalkozik vele, a Környe­zetvédelmi Hivatal, az Or­szágos Vízügyi Hivatal, a Meteorológiai Intézet, a Kö­jál és még mások. Munká­jukat számos eredmény fém­jelzi, de nem átütő a siker. A Balaton vízminősége az erőfeszítések eredményeként nem romlik tovább, de nem is javul látványosan; a le­vegő szilárdanyag-tartalma és kéndioxid-koncentráltsá­ga nem nő, de nem is csök­ken stb. A környezetvédelem ügyét újabban — és részben — a tárcák is magukra vállalják. A Környezetvédelmi Tanács meggyőző tevékenységének eredményeként a legújabb beruházásokat ma már nem­csak a korábbi szempontok szerint értékelik, hanem a környezetvédelem szempont­jából is. Egy fejlesztés már nem nélkülözheti a környe­zetvédelemmel kapcsolatos meggondolásokat, egy beru­házás sem kap szabad utat, míg megnyugtatóan be nem bizonyosodik, hogy működé­sének szennyező mellékter­mékeivel képes megbirkózni, azok nem jutnak ki a sza­bad vizekre, a levegőbe, a földbe. A vállalatok is csatlakoz­nak a környezetvédelmi erő­feszítésekhez. Az Ipari Mi­nisztérium 200 millió forint­tal gazdálkodó tárcaprogra­mot indított, erre vállalatok tömege jelentkezett kuta­tás-fejlesztési ajánlásokkal. Több mint félezer témá­ban indult, vagy indul a kö­zeljövőben fejlesztőmunka, amelyek mindahányan az ipari szennyeződés mérsék­lését ígérik. Sok minden szolgálja te­hát a jövő környezetvédel­mének ügyét, a már létező környezetszennyezés vissza­szorításának igényét viszont csupán a már említett fel­használásiadó-kedvezmény támogatja. De mennyi az az 50 mil­lió. sok pénz a feladatok nagyságához képest, vagy ke­vés? Szakértők szerint a leve­gőnek nem mindentől, ha­nem csupán a kéndioxid­szennyezéstől való teljes megóvásához is milliárdok kellenének. Tehát az 50 mil­lió — mégha nem is beru­házás; összeg, hanem csu­pán adókedvezmény — ke­vésnek látszik. Alighanem hamer elfogy. A vállalatok vezetői úgy fogalmaznak: a kormányzat mindenképpen büntette őket, és —, ha nem részesülnek az 50 milliós keretösszegből, akkor az idén is — bünteti őket. Ha szennyezik a kör­nyezetet, akkor valóban bün­tetéspénzt kell fizetniük,, ha meg akarják szüntetni a szennyezést, akkor pedig fel­halmozási adót, ami az ő pénztárcájuk szempontjából több büntetéssel is felér. Akad vállalat, amely a VI. ötéves tervidőszakban környezetvédelmi beruházá­sokra szánta el magát. Tet­te ezt a hivatalok ajánlásá­ra, a lakosság és nem cse­kély részt saját dolgozóinak követelésére. A korszerűsí­tés számottevően mérsékel­te a szennyezőanyag-kibo­csátást, de abba a vállalat majdnem belerokkant. Nem a fejlesztés került elviselhe­tetlenül sokba, hanem a fej­lesztés és az utána fizeten­dő adó együtt. A vállalat vagyonadója a kizárólago­san környezetvédő beruhá­zás miatt az eredetileg szá­moknak jó egyharmadával, sok millióval megnőtt. Örömünk tehát az ötven­millió okán igen korlátozott, olyannyira, hogy csekélysé­gén el is keseredhetünk. Mégis örüljünk, mert ennek puszta léte elvi jelentőségű változásról tanúskodik a kor­mányzat meggondolásaiban. Vélhetőleg azt sejteti, hogy a v központi irányítószervek vezetői a szabályozók fino­mításának lehetőségeivel is élni kívánnak a környezet- védelem érdekében, más sza­vakkal : belátják, hogy csak büntetéssel a környezetvé­delemre se lehet ösztönözni. M. M. Próbapályán az új metró Az új, energiatakarékos metrószerelvény első két ko­csiját próbálják a BKV szakemberei a gyorsvasúti igazgatóság járműtelepén. A Ganz-Mávag és a Ganz Elektric kivitelezésében ké­szült vasúti jármű hat kocsi­ja 1116 utas szállítására al­kalmas. Az új metró a sike­res próbafutásokat követően segíti majd a főváros tö­megközlekedését. A II. vizs­gáló csarnokban a Ganz- Mávag és a Ganz Elektric szakemberei mozgási próbá­kat végeznek. (MTl-fotó: Krista Gábor — KS) A szovjet—magyar vegyes vállalatokról A Magyar Kereskedelmi Kamara szovjet, valamint a Szovjetunió Kereskedelmi és Ipari Kamarájának magyar tagozata április 14. és 16-a között Miskolcon tartja együttes elnökségi ülését. Megtárgyalják a szovjet— magyar vegyes vállalatok ala­kításának lehetőségeit, a Szovjetunió x külgazdasági te­vékenységében bekövetke­zett változásokat, továbbá a közvetlen vállalati kapcsola­tok fejlesztésének lehetősé­geit is. Mindezekről szer­dán délelőtt Borsod megye székhelyén a kamara észak- magyarországi bizottságának szervezésében sajtótájékoz­tatón számoltak be. Felgyorsultak a munkálatok a füzesabonyi vasútállomáson (Tudósítónktól): Az időjárás kedvezőbbre fordulásával felgyorsultak azok a munkálatok, amelye­ket a füzesabonyi vasútál­lomás területén végeznek. A vasúti aluljáró északi részén a napokban elkészült a két oldalirányú, valamint a MÁV szociális létesítményhez ve­zető le. és feljáró. Ezzel el­nyerte végleges formáját a kettős feladatot — vasúti szerelvények balesetmentes megközelítését, a két község­rész gyalogos közlekedésé­nek a kedvezőbbé tételét — szolgáló aluljárórendszer. Az említett északi szakaszon jelenleg aszfaltozást, terep- rendezést és festési munká­latokat végeznek. Értesülé­seink szerint május elsejére teljes hosszában hivatalosan is átadják rendeltetésének az aluljárót. A vágányok kö­zött lévő három peronszige­tet kerítésekkel választották el, így a múlt héttől már csak az aluljárón keresztül lehet megközelíteni a sze­mélyszállító vonatokat. Hama­rosan befejezik a forgalmi iroda és a MÁV-orvosi ren­delő által határolt területen a kábelek csatornába helye­zését, valamint az első szá­mú vágány peronjának a végleges kialakítását. A közelmúltban birtokukba vehették az utozók az állo­másépület csarnokrészét. amelyben a pénztárak is he­lyet kaptak. Az építőipari szakemberek jelenleg a pati­nás épület éttermi részén vé­geznek átalakítási és felújí­tási munkálatokat, méghoz­zá úgy, hogy a külső fala­zatokat eredeti állapotban állítják vissza. Ide kívánkozik még egy hír: jó ütemben folyik az állomás Budapest felőli ol­dalán a 33-as főútvonal új közúti felüljárójának az épí­tése is. A MÁV füzesabonyi felsővezeték-szerelői elvé­gezték azt a kiszigetelési (áramtalanítási) munkát, ami lehetővé tette, hogy az elő­regyártott hídelemeket be emelhessék helyükre. ( szigetváry) ELLENŐRZIK AZ ÉPÍTKEZÉSEKET Felügyeleti csoport alakul megyénkben Az utóbbi időben sok gondot okozott, hogy sem az állami, sem a magánszek­torban működő építőipar nem tudott kivitelezője len­ni a leendő házak mintegy 50 százalékának. Ebből az okból az építési engedélyek­kel foglalkozó április 1-jén törvénybe lépett új jogsza­bály leszögezi, hogy ezentúl az építtetők kötelesek fele­lős műszaki szakembert is alkalmazni. Ezzel párhuza­mosan ebben az évben az Építési és Városfejlesztési Minisztérium határozata alapján minden megyében kiszélesítik az építésfelügye­leti rendszert is. Hevesben április 15-én kezdi meg munkáját a felügyeleti cso­port. Ott Lászlótól, a megyei tanács építési és vízügyi osz­tályának helyettes vezetőjé­től és Gyökér Józseftől, a csoport vezetőjétől megtud­tuk, hogy munkájukat négy magasan képzett munkatárs­sal kezdik meg. Az előké­szítő munka már korábban megindult, rövidesen a vég­leges terveket is elkészítik. Feladataik között szerepel, hogy tudomást szerezzenek arról, kik kaptak építési en­gedélyt és kik nem szerezték meg ezt. Már a tervek ké­szítésétől ellenőrzik a mun­kát, bepillantva a szintén kötelező építési naplóba is. ■ Ezt követően pedig többször látogatást tesznek a hely­színen. Szerződésük van az Épí­tési Minőségvizsgáló Szerve­zettel, melynek értelmében az országos intézmény bár­mikor elvégzi a szükséges vizsgálatokat, s szabálysér­tés esetén ennek költsége az építtetőt terheli. Ha rendel­lenességet észlelnek, ezt jel­zik az első fokú építésügyi hatóságnak, ám életveszély esetén kötelességük azonnal leállítani a kivitelezést. A felügyeleti csoport tagjait igazolvánnyal látják el, ame­lyet kérésre fel kell mutat­niuk. Elöljáróság a lakótelepen Feléled a fertálymester? Érdekes kérdést feszegettek nemrégiben taggyű­lésükön az egri XII. pártkörzet kommunistái, mi­közben arra próbáltak választ adni, hogy van­nak-e, vagy sem, s kik lehetnének igazából lakó­telepük, a Csebokszári városrész gazdái. Megyeszékhelyi vezetővel ugyanis mindaddig valahogy még nem volt alkalmuk ta­lálkozni összejöveteleiken — mondták — sem örömeiket, sem pedig a gondjaikat nem oszthatták meg velük köz­vetlenül jártukban-keltük- ben. Jóllehet, a helység né­pességének hozzávetőlege­sen egyharmada él ezen a területen, s ennélfogva iga­zán elvárhatnák az élénkebb érdeklődést, akiket a sorsuk idekötött. Ahol a házak kö­zött olykor elveszik az utca, némely épületben falunyi ember van összezárva .. . Távol állt tőlük, hogy kü­lönösebb szemrehányással illessenek mindezeként bár­kit is, sokkal inkább a meg­oldást keresték. S ennek so­rán vetődött fel az izgal­mas téma: ha az egészen kis településeknek is lehet ma már tanácsi elöljáróságuk — miért ne dolgozhatna ilyes­féle még a nagyobb falvak tu— i sokszorosát is megha­ladó népesség szolgálatára. A pártalapszervezet még a területen működő társaival, sőt a szintén itt tevékeny­kedő népfrontbizottságok­kal együtt sem vállalhatja fel teljes felelősséggel a la­kosság ügyeit. Hiszen nem ez a dolguk. Csupán osztoz­hatnak a feladatokon, segít­hetnek ebben vagy abban. S szívesen is adják támogatá­sukat minden okos dolog­hoz, valamennyi nemes cél megvalósításához. Ez azon. oan — érzik, tudják — a leg­jobb igyekezetük mellett sem elegendő. Dehogy azért gondoltak az újabb testületre, hogy f ggyel több legyen a számuk - - ha csupán az üléseket akarnák szaporítani, eszük­be sem jutna az óhajtott cselekvés —. hanem sokkal reálisabb megfontolásból! Nyilvánvalónak találják, hogy igenis, elsősorban a ta­nács legyen itt is a képvise­lő. Jelenlétét pedig — ha nem is a legfontosabb tisztségvi­selőin, munkatársain keresz­tül mutatja — legalább ide­valósi tanácstagjaival pró­bálja az eddiginél meggyő­zőbben kifejezni. Ügy, hogy azok valóban érezzék meg­bízásuk súlyát, képesek le­gyenek mindenben és min­denkor megfelelni választó­iknak. Újra meg újra érde­mi munkát végezhessenek, hogy teljesítményeik adhas­sanak számukra igazán ran­got szűkebb környezetükben — s természetesen az egész városban. Vagy akár azon túl is. A Csebokszáriban elhang­zottak ma még talán külö­nösnek tűnnek az államigaz­gatásban. Mi tagadás, kicsit Ilyennek tartja a felvetést, javaslatot dr. Gyula Zoltán, a városi tanács vb -.titkára is. Éppen elegendő már az a fórum, amelyeken Egerről tárgyalnak. Az említett párt- alapszervezeteken, népfront­bizottságokon, a meglévő 11 tanácstagon, illetve ugyan­ennyi póttanácstagon kívül éppen mostanában választ­ják a lakóbizottságokat is az északi városrészben, s az utóbbiak további 13 testüle­tet jelentenek. A sok „bába" cözött maholnap elvész a „gyerek”. Ám, ha azt tekint­jük — fűzte mindjárt az iméntiekhez a végrehajtó bi­zottság titkára —, hogy az elöljáróság esetleg megpezs- díthetné a tanácstagi igyeke­zetét, nemcsak új színt, ha­nem nagyobb lendületet, ala­posabb tájékozottságot, jó­zanabb mérlegelést, több kedvet, okos kezdeményezést, sikert is vinne a munkába: az ötlet feltétlenül figyel­met érdemel. S még akkor is, ha jelenleg a jogszabá­lyok nem szólnak városon elöljáróságról. Mert nevezhetnénk ezt akár tanácstagi csoportnak is, amelyhez hasonlóról tudunk megyei szinten csak úgy, mint például éppenséggel Eger körzetében. A környe­ző tanácsok elnökeiből álló bizottságnak már négy „al­bizottsága” is van. részint a megyeszékhely térségében, másrészt pedig Bélapátfal­ván, Pétervásárán és Párá­don. Valamennyi egy-egy ki­sebb terület eredményesebb szolgálatára született, mun­kájukat szerényebb, jelen­tősebb sikerek jelzik. Közös lehetőségeik jobb kihaszná­lására. erőforrásaik koncent­rálására törekszenek. A városi tanácstagok kü- lön-külön egy-egy kisebb ke­rületben sem tehetnek so­kat, főleg pedig mindenki kedvére. Az sem vezetett többre, amikor „pénzt kap­tak a kezükbe". Nos. ha ezt a pénzt ezután esetleg együtt bocsátanák a Csebokszáriban dolgozó tanácstagok rendel­kezésére, hogy a helyszínen, széles körű közvéleményku­tatás alapján, „több szem többet lát’’ alapon valóban a legjobb mérlegelés, rang­sorolás után döntsenek fel- használásáról újra meg új­ra: elképzelhető, hogy sze­rencsésebb, a városrészben a legszerencsésebbnek ítélt cé­lokra költenék az összeget. S persze, még sok mást is rá lehetne bízni erre a tes­tületre, illetve később a ha­sonlókra, a kisebbekre is. A látványosabb önállóság ön­magában is növelhetné a ta­nácstagság tekintélyét, az elevenebb iparkodás kétség­kívül felvillanyozná a terü­let lakosságát is. Alighanem nagyobb lenne a bizalom a helyi képviselő iránt, köny- nyebb lenne a mozgósítás a kisebb-nagyobb cselekvésre. Ha közvetlenebbül éreznék a „gazdát", ki-ki tudná, hogy az elöljáróságot komolyan „jegyzik” a városházán, alig­ha levelezgetnének, szalad­gálnának a tanácshoz úgy, mint most. Számos ügy a le­hető legegyszerűbben meg­oldódna, s az információ- áramlás is meggyorsulna. Szóval, mint végtére is ki­derült: a tanácstagi csoport megalakításának nincs kü­lönösebb akadálya a Csebok­száriban. Sőt, működéséhez előbb vagy utóbb feléleszt­hetnék. felhasználhatnák tör­ténetesen még az arra érde­mes egykori fertálymester í hagyományokat is. S nyil­vánvalóan nem puszta nosz­talgiából, a múlt iránti di­vatos ragaszkodásból. Ter­mészetesen a kedves, szép emlékek egyszerű ápolása sem lenne utolsó. Hiszen ab­ban a városban, ahol any- nyit áldoznak a nemes ha­gyatékok megmentésére, óvá­sára, biztos, hogy már a ce­remóniák, a lassan-lassan fe­ledésbe merülő külsőségek felelevenítése sem számítana mindennapinak. Csakis az egriek jó hírét öregbítené. Most azonban többről van szó! Elsősorban a maga után ma még sajnos elég sok kí­vánnivalót hagyó tanácstag­ság jobbításáról, ha úgy tetszik, egy nemcsak vala­mi újabbal, érdekesebbel, ha­nem hasznosabbal is kecseg­tető kísérletről. Ami, ha be­válik, talán követhető lesz a megyeszékhely más kerüle­teiben vagy egyéb város­ban is. S előbb-utóbb több lehet holmi egri szenzáció­nál. Így érdemes hát másoknak is odafigyelni arra, amiről abban a pártalapszervezet- ben beszélgettek. Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents