Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 15., szerda NEM CSAK A TELEPÜLÉS KÉPÉN MÚLIK Füzesabony legyen város — a fejekben is Füzesabony városi jogú nagyközség. A várossá válás régi vágya az itt élő embereknek. Ez a szándék megváltozott követelmények elé állítja a helyi művelődésügy szakembereit is. A közeljövőben megoldandó feladatokról kérdeztük őket. Beszélgetőpartnereink: Zay Béla, a városi jogú nagyközségi közös tanács vb művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sport- osztály vezetője, Engel Tibor, a helyi pártbizottság politikai munkatársa, Eperjesi László, a Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatója, Blahó Istvánná, a könyvtár igazgatója és Simon Edit, a művelődési központ igazgatója. — Szándékaink, törekvéseink megértéséhez úgy vélem, hogy a jelen helyzet elemzéséből kell kiindulnunk — kezdi a beszélgetést Zay Béla. — Intézményeink pillanatnyilag megfelelnek a követelményeknek. Ha a jövőt tekintjük, akkor az óvodák, a két általános iskola, a gimnázium és a diákotthon, a zeneiskola, a művelődési központ, a könyvtár és a filmszínház helyzetének átgondolására van szükség. Környékünkön már kiépültek az alsófokú általános művelődési központok. A tapasztalatokból kiindulva gondoltunk arra, hogy az itt élő, közel 9 ezer ember igényeit hatékonyabban tudnánk kielégíteni, ha mi is erre a szervezeti és működési formára térnénk át. Az oktatás és a közművelődés összehangolt tevékenységére már eddig is törekedtünk, eredményeink ebből a megközelítési módból adódtak. A jövőben mindenképpen szükséges a szervezeti összefogás is. Ezért egy középfokú általános művelődési központ létrehozására törekszünk. Az országos tapasztalatok figyelem- bevételével most dolgozunk a megfelelő vezetési modell kialakításán. A legjobbnak azt tartjuk, ha a tanács művelődési osztályának irányításával az intézmények önállóan végzik alaptevékenységüket, az ezentúli munkájuk pedig egységesen szolgálja a közművelődést. — Az elnevezésből ítélve a gimnázium jelentős szerepet játszik az együttműködésben. Mit tud adni a felnőttek kulturálódójához? — A már eddig is alkalmazott gyakorlat továbbfejlesztéséről van szó — Válaszol Eperjesi László. — Egyik feladatunknak tartjuk a számítástechnika közkincs- csé tételét. Iskolánk tizenöt személyi számítógépből álló gépparkját az érdeklődők, tanulni, szórakozni vágyók rendelkezésére bocsátjuk. Tanfolyamaink hetediknyolcadik osztályos gyerekek számára alapfokú képzést adnak, ezeket szaktanáraink irányítják. A népszerűségre jellemző, hogy a környező falvakból is járnak erre. Emellett a pedagógusoknak folyamatos gyakorlási, továbbképzési lehetőséget is biztosítunk. Hasonló a szándékunk a xhdeoberen- dezés kihasználásával is. Nyolc helyiségre kiterjedő lejátszórendszer indítását tervezzük 1987 szeptemberére, s ez mind az Oktatást, mind a délutáni szabadidő kulturált kihasználását segítheti. — Az egészséges életmód kialakításához is hozzá tudunk járulni. Pályáinkon eddig is mindenki sportolhatott, tornatermünket ezentúl szombatonként is használhatják a község lakói. Télen korcsolyapályát kívánunk létesíteni a salakos kézilabdapálya helyén. Teniszpályánkon már volt tanfolyam, amelyet a művelődési központtal közösen szerveztünk. — A találkozási pontok itt is adottak, hisz ezek egyeznek a md törekvéseinkkel — mondja Simon Edit. — Szeszmentes övezetet kívánunk létrehozni a megyei alkoholellenes bizottság támogatásával. Intézményünk, a könyvtár leendő nyitott terasza, a pihenőpark, s az Ámor presszó válhat ilyen hellyé. Olyan szabadtéri játékok, versenyek terévé válhat ez, ahol a legkisebbektől az idősekig mindenki hódolhat a hasznos időtöltésnek, a pihenésnek, közös családi játékoknak. Többször esett már szó az épülő könyvtárról. Mikorra várható, hogy az olvasóközönség birtokába veheti az új épületet? — Jelenleg egy 140 négyzetméter alapterületű felvonulási épületben vagyunk, meglehetősen mostoha körülmények között — veszi át a szót Blahó Istvánná. — Az új könyvtár építése 1985- ben kezdődött. Már állnak a falak, s tető alatt van az épület, amely helyileg közvetlenül kapcsolódik a filmszínházhoz és a művelődési központhoz. A 7 millió forintos beruházás várhatóan ez év november 7-re várja az olvasókat. Négyszáznegyven négyzetméter alapterületen, közel 40 ezer kötettel kezdünk majd dolgozni, s már egy fonotéka is helyet kap. Az eszközök egy részét az Országos Közművelődési Tanács támogatásával szerezzük be. A zenehallgatáson kívül nyelvtanfolyamok szervezését is feladatunknak tekintjük. Kérdőíves felmérést végzünk, hogy az olvasók várakozásának minél sikeresebben megfeleljünk. Folyamatosan gyűjtjük a nyelvi kazettákat, lemezeket, hogy a nyitáskor bőséges választékunk legyen. Helyet kívánunk adni kisgrafikai gyűjteménynek és helytörténeti kiállításnak is. Működő gyermekklubjaink mellett felnőtt közösségek szervezésére is gondolunk. Tervezzük egy családi és egy Üj Tükör klub megszervezését. — Valóban lényeges feladat a közösségszervezés, a cselekvő szándékú emberek megnyerése. De ehhez bizonyára be kell vonni a helyi értelmiséget az elképzelések megvalósításába. A művelődési központ milyen szerepet vállal ebben? — Munkánkban a kiscsoportok alakítása és segítése az egyik legfontosabb terület — mondja Simon Edit. — Terveink megvalósítása valóban nem lehetséges az értelmiség megnyerése nélkül. összefogásukat klubformában képzeljük el. Mind szakmai tudásuk, mind közéleti aktivitásuk húzóerő lehet, főleg egy új szemlélet kialakításában, hiszen a várossá válás nemcsak a település képének,- külső megjelenésének kérdése, hanem a gondolkodásmód megváltozását is megköveteli. — Ezen a téren bőven van tennivalónk — mondja végezetül Engel Tibor —, de azt hiszem, a közös gondolkodás, együttműködés, amely már kialakult, a legbiztosabb jele annak, hogy terveink nem légvárak. Itt mindenki „fertőződött” az újfajta alapállással, amely motorja lehet a jövőnek. Rá is vagyunk kényszerülve arra. hogy a különböző területeken dolgozó szakemberek közösen cselekedjenek. A legbiztosabb tőke saját energiánk, s ha összpontosítjuk, okosan szervezzük, akkor a VII. ötéves terv végére minden bizonnyal valósággá válnak terveink. B. Szabó Pál Ha megromlik az egészségünk kezelésre járunk, kórházban, szanatóriumban keressük a gyógyulást. Orvosokkal, ápolókkal, 1 betegszállítókkal találkozunk, esetenként krisztusi alázattal áldás helyett hálapénzt osztunk, esetenként méltatlankodunk és felháborodunk. Orvosokról és betegekről szólnak a következő viccek. A felvételi iroda előtt ül e9V férfi tvérzö arccal. — Neve? — Kovács János. — Nős? — Igen, de karamboloztam, és ott sérültem meg ... — Mennyire lefogyott a felesége, szomszéd! — Igen. Egy kínai diétának köszönheti. Már három hete nem eszik mást, csak rántott levest. — Köménymaggal? — Nem, pálcikával! — Megszöktem a (műtőasztalról, mert az asszisztensnő azt mondta, hogy a vakbéloperáció gyerekjáték, nem kell reszketni tőle. — Ezért szöktél meg? Orvosok és betegek — Igen, mert nem nekem mondta, hanem az operáló orvosnak! •ér Az orvos így szól a betegéhez: — Smidth úr, mától kezdve szigorúan tilos innia, dohányoznia, a mök után futkosnia, világos? — De doktor úr, mi lesz a férfias életvitelemmel, ha minden jótól eltilt? — Tudja |mit? Borotválkozni ezután is borotválkozhat! ★ Falusi hallgatóság előtt antialkoholista előadást tart az orvos, közben két képet mutat be a hallgatóságnak. — Nézzenek vsak ide! — mondja. — Ez la kép egy egészséges ember máját ábrázolja, aki nem fogyasztott alkoholt. Ez a csúnya, foltos, likacsos, összezsugorodott máj pedig egy alkoholistáé volt. Amikor a hallgatóság végignézte a szemléltető képeket, az orvos megszólít egy idős embert, iaki az első sor- í ban ül: — ,Na, bácsikám, milyen tanulságot vont le ebből az előadásból? — Doktor úr, nem eszem töblb májat! ★ — Mondja, Moserné, tapasztalták már a családban valakinél az elmebetegség jeleit? — kérdi az orvos. — Igen, doktor úr. A nővérem egyszer kikosarazott egy milliomost! ■ér — Tetszik tudni, doktor úr, az első még megy valahogy ... A másodiknál, de főleg a harmadiknál azonban már erős szívdobogást kapok, s hasztalan pihenek ködben, a negyediknél egészen kifulladok. — De uram, ön elfelejti, hogy 80 éves elmúlt. Ebben a korban kettőig is gyönyörű eljutni. — iAz lehet. De sajnos én az ötödiken lakom. K. Gy. M. A népmesék idilli világét idézi Dómján József kiállításáról Budai Nagy Antal (meseil- ..Karóból fegyvert” (meseillusztráció) lusztráció) (Hauer Lajos reprodukciói — KS) A nyolcvanéves világhírű magyar fametszőt, Dómján Józsefet köszönti a Magyar Nemzeti Galéria most megnyílt tárlata. Műveit az egész világon ismerik, Kínában, a fametszet ősi fia- zajában Chi-Pai-shi, a kínai metszőteahnika legnagyobb mestere adta át neki a hatvanas években ottani kiállítása alkalmából a szakma legmagasabb kitüntetését, mellyel minden évszázadban csak egyszer jutalmaznak valakit. A jelenleg Amerikában élő mester mélyről, a hazai szegénységből indult sok- gyermekes munkáscsaládból. 1907. március 15-én született. Mesébe illő pályája fordulatokban gazdag. Tehetsége már gyermekkorában megnyilvánult, de tanulásra nem volt lehetősége. Mégsem adta fel a küzdelmet. Gyári munkásként dolgozott, közben egyetemi tanulmányokat folytatott. 1928-ban Bécsbe utazott a világhírű képtár kincseinek tanulmányozására. Hazatérve bányásznak állt, de a nagy gazdasági válság idején elbocsátották. Nekivágott hát a világnak, gyalogszerrel (bebarangolta Itáliát, Svájcot, Német- és Francia- országot, mindenütt alkalmi munkákat vállalva. Hazatérve bevetette magát a Ba- konyba, ott remetéskedett, bicsérdistaként. Ebbe beleunva, pénz nélkül feljött Budapestre és beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei, főleg Szönyi István, tehetségét látva felkarolták. 1942-ben rajztanári oklevelet nyert, de már 1936-ban megkapta a Nemzeti Sza Ion díját. 1942-ben Nagybányán dolgozott. Első nemzetközi sikerét 1948-ban Stockholmban és Malmölben aratta fametszeteivel. Az ötvenes években nagy hatású figurális sorozatokat készített (Budai Nagy Antal, Kádár Kata, Spartacus). Különleges technikája a magyar népi faragás módszereinek átvitele volt a nagyobb méretű dúcokra, melyeket eleinte fekete-fehérben nyomott le. A magyar paraszti motívumokat használta fel mindig a térkitöltés elemeiként, elsősorban a három- és négyszögeket, csillagokat, köröket, a pásztorfaragás motívumait. Ezekkel kombinálta a tulipánokat, a stilizált rózsákat, később a madármotívumokat. Különlegesen dekoratív hatású lapokat. nyert így, amelyeket később tovább variált a galamb, a páva, a tűzmadár, a Nap motívumaival. A Virágok sorozata nagy elismerést keltett. 1955- ben Munkácsy-díjat. 1956-ban pedig Kossuth- díjat kapott. 1956- os genfi kiállítása után Svájcban telepedett- meg, ahol nemzetközi karrierje elkezdődött. Stílusa az utolsó évtizedekig egyre gyarapodott. Alapja ma is á magyar népművészet kimeríthetetlen tárháza, amelyet mértanias képépítéssel kombinál kis példányszámú (általában egy dúcról 15) metszetein. A technika megújítója. Nagyméretű lapokat nyom, több dúcról. A dúcokat színezi is, ezáltal változatos hangulatú alkotásokat nyer. A dús ornamentika teljesen behálózza az alapot. A hagyományt tiszteli, újításai sohasem mennek a kompozíció rovására. Sárospatak városának adományozta művei egy kollekcióját, amely ott, múzeumában állandóan látható. Sikerekben gazdag életében a grafika területén "minden nagyobb kitüntetést megkapott. A közönség kedvence, jeléül annák, hogy korunk sokféle fenyegetettségétől szorongó emberei felüdülnek a művésznek népmesék idilli világát idéző, szép nyomatai láttán. Brestyánszky Ilona Az MMK és a Hevesi Szemle Miniszínpadán A Megyei Művelődési Központ dísztermében. teltházas kiadásban játszotta el a két Jászai-díjas. érdemes művész. Almási Éva és Garas Dezső a Karinthy- írásokból összeállított egyveleget. Ez a két színpadi jelenség, nagy, komoly szerepek hordozói, tragédiáikban a jellemábrázolás mesterei, akik rá tudnak döbbenteni sokszor az író által fel sem vetett kérdésekre, összefüggésekre is. bő egyórás műsorral, amúgy gyorsvonati sebességgel száguldó pontossággal és lendülettel bevezetett minket abba a Karinthy- ba. akit mi inkább más oldaláról ismertünk eddig. Ha egyáltalán egy ekkora formátumú írót ki lehet ismerni? Páros jeleneteket csináltak azokból az írásaiból, amikből kiderül: nekik is. mármint Almási Évának és Garas Dezsőnek is alkalmat szolgáltatnak arra, hogy önmagukat nem ünnepi kiadásban, nem drámai kotumus- ban, hanem házikabátban, netán tovább lazítva a lelki felöltözködést, kitegyék (Gál Gábor fel.) énjük egy darabját a közönség elé. Karinthy címén. okán. hogy ki tessék: az a privát, az a „kis seniki”. pesti nagypolgár. aki szerette volna zabálni az életet két pofára. mert a századelő kapitalizmusa a teljes boldogságot ígérte neki, szóval, ez a „niemand, akinek kurázsija van, és a hölgy, akinek tüneményes stelázsija van”, mit, miért is élt meg, hogyan is látta önmagát és azokat a másokat, akik neki adódtak. De maradjunk Karinthy- nál! Minden mondata, minden sziporkája. fordulata, szellemessége, aforizmasűrűségű szövege csak arra jó, hogy elleplezze magát. De ki elől? Mi miatt? Ki miatt? Magára az íróra mutatunk mi is vissza. Mert ha kifigurázza a saját életét legszentebb vonzalmaiba is belelátja az utca mocskát és abszurdumát, a nagyváros minden rendű és rangú, polgárának kicsinyes ostobaságát és képtelen vakmerőségét. az csak azért van. mert ez az író minden pillanatában. minden mondatában szerepet játszik. Beleképzeli magát. valahová. A címadó panaszos mondat is. ez a sle- milt idéző bekezdése a mulatságos naplónak: „Nem tudom, de nekem gyanús a feleségem.” A szórend önmagáért beszél: nekem, a függő kérdést feltévő bamba jószágnak gyanúja támad és csak harmadsorban fontos, hogy a feleséggel kapcsolatban. A féltékenységnek ez a mély szintre letáplált kérdő állapota, netán kérődzése válik valóban nevetségessé. Miközben akár sírni is lehet rajta. Mert a humor vége fanyarul legörbül. Vagy vegyük a lélekanalízis kísérletét! Hány csavarás ide- oda, míg végül minden kifordul a helyéről, hogy semmis megoldással a semmi helyett a szellemi mutatvány gyönyörködtessen. Garas Dezső nyelve gyorsan pörög, nem kevésbé sebesen matatnak. játszanak az ujjal és az arcán végigvonul a pesti kisember erőlködése, mert naggyá szeretne lenni. S miközben az Énekleckében forgolódik. Almási Éva remeklése az untermannság. aki tudja, hogy a szöveget kell mondani. engedni, hadd hasson. És Karinthy hat! S mire a taps az előadás végét jelzi, rádöbbenünk: az abszurd már Örkény előtt Jel volt találva.” És ez az abszurd nemcsak a humor kedvéért, idézéséért született újjá. hanem azért is, mert ennek a két művésznek volt mersze nekivágni egy ilyen merész feladatnak, Karinthyt „színpad diasí tani”. Farkas András „Nem tudom, de nekem gyanús...
