Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. április 15., szerda S. MÁR KÉSZÜLŐDNEK A RÉSZTVEVŐK Országos diáknapok Egerben A Központi Bizottság pályázatát elnyerve a KISZ Hevei Megyei és Eger Városi Bizottsága a megyeszékhely tanácsával közös szervezésben rendezi meg az idei Országos Gárdonyi Géza Diáknapokat. Az április 30- tól május 3-ig tartó esemény előkészületei már az elmúlt esztendőben megkezdődtek a diákvárosba érkező közel ezer fiatal színvonalas vendéglátása érdekében. Már a színes programot tartalmazó programfüzetet, a különböző színű táskákat és egyensap- kákat is bemutatták. A diáknapokat megelőző találkozást használtuk ki. hogy a vendégeket a készülődésről, a várakozásról kérdezzük. — Nálunk már februárban elkezdődtek a selejtezők a megyei csapatba kerülésért — mondja Nagy Szilvia, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanulója. — Például a Verseghy Gimnázium hagyományos prózamondó versenye is „válogató” volt az egri utazáshoz. A színvonalat egyebek mellett a hagyományosan részt vevő Ti_ sza-parti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola énekkara most is biztosítja majd. Gadanecz Éva, a budapesti Körösi Csorna Sándor Gimnázium diákja a fővárosi gárda sajátos helyzetét említi elsőként: — A válogatást nehezítette. hogy Budapestről Eger mellett Székesfehérvárra és Gyulára is küldünk csapatot. A selejtezők jó lehetőséget nyújtottak az idei tanévben alakult öntevékeny diákkörök számára. Jellemző, hogy azok szerepeltek jól. ahol az iskolád diáknapoknak. hagyományai vannak. Az országos rendezvény Diáktanácsának tagja lesz Szabó Annamária is. a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumból, aki már a két évvel korábbi Gárdonyi-napokon is részt vett. — A városi és megyei szintű vetélkedés után kialakult csapatunk a balassagyarmati KISZ-táborban készül a jövő héttől. A legtöbb résztvevő idén is a Bolyai és Balassi gimnáziumokból került ki. A hagyományoknak megfelelően Nógrádban a hazaérkezésünk után rendezzük meg az „idegen földön” sikert aratott számokból álló gálaműsort. A' fiatalok véleményét remélhetőleg a megyeszékhely lakossága is osztja majd a rendezvénysorozat alkalmával, ugyanis minden programot — melynek során kiváló művészek, népszerű együttesek lépnek fel — díjtalanul látogathatnak. Honfi Gábor Tébor diák újságíróknak Huszonegy ifjú — talán leendő (?) — kolléga. Kihegyezett toliakkal, tudásra szomjasan, hírekre, információkra éhesen. A színhely a megyei KISZ- bizottság felsőtárkányi politikai képzési központja. Éppen a szerencsét hozó számú kisdiák jöhetett el múlt hét végén a megyei úttörőelnökség és lapunk KISZ-szervezetének együttes szervezésű táborába. A válogató egy — ugyancsak közös — pályázat volt. Hatvani, karácsondi, füzesabonyi, verpeléti, bélapátfalvi, tarnaleleszi, parádi és egri pajtások a kiválasztottak — megérdemelten. Szembetűnő ez azokból a kérdésekből, amelyeket a meghívott vendégeknek — Zay Zoltán idegenvezetőnek, s a Palermóból érkezett Salvatore Rossinak — tesznek fel a rögtönzött „sajtótájékoztatón”. Olyan momentumokra is kíváncsiak, amik profi toliforgatónak eszébe sem jutnának. S másnap már olvashatók is a kézzel írott, gondolatgazdag, lényeglátó tudósítások. Az éjszaka csak résziben a pihenésé. Készül a 16 oldalas újság, amelynek neve — némi vita után —: Mi írunk — a diákok. A „főnöki” hármas — Korpo_ nay Bereniké, Kálmán Bea és Horváth Izabella — alaposan meghajtja a társaságot. Igaz, mindenkinek jut bőségesen a munkából, s összeállhat a kulturális témákat feldolgozó komoly- humoros-rajzos diáklap. A második napi foglalkozások először is ismereteket adnak a napilapok készüléséről. Nagy a sikere a Kérdezőversenynek. A megszabott helyzetekkel kapcsolatosan valamennyi kérdés — csakúgy, mint a gyerekek érdeklődése, lelkesedése — arra bizonyíték, hogy hasznos kezdeményezés látott napvilágot. Remélhetően olyan, amely hagyományt teremtett... fsz. z.) Manökentanfolyam és sakkhír Egri levélírónk K. Erika azt tartotta cikinek, hogy rettentően magas a manöken és fotómodell tehetség- kutató tanfolyam díja. A szervező, Csákvári Antal, a TIT Eger Városi Szervezetének titkára elmondta: azért négyezer forintos a díj, mert eleve kevés ember jelentkezésére számítottak. Az előadók díja és a terembérlet viszont sok, s ez a vállalkozás csak akkor nyereséges, ha legalább tíz jelentkező akad. Igaz, nem gondolták, hogy az április 11-től meghirdetett „okításra" csak ketten fizetnek be, így le kellett mondaniuk -minderről. Szerkesztőségünk sportrovatának munkájával kapcsolatban is érkezett kérdés. Kovács Sándor, Eger, Bástya utcai lakos arra volt kíváncsi, hogy a múlt hónapban megrendezett városi és körzeti úttörő^olimpiai egyéni sakkversenyének eredményeit miért nem közölte lapunk? Budavári Sándor, a sport- rovat vezetője elmondta, hogy azt nem is volt szándékunkban közölni. A sportágak közül ezen a szinten csak a körzeti labdarúgás eredményeinek tudunk helyet szentelni. Az utánpótlással megyei szintű, fontosabb versenyek esetén foglalkozunk. Ártatlan intelmek Bolondságok? Még az igazán jó humoristáknak is nehéz lehet újra és újra friss, aktuális tréfákkal megtölteni egy vicclapot, vagy egy kabarémű- sort. Hát még amatőröknek! Ámbár, az idősebb korosztály publikáló tagjai is úgy tartják tizen-huszonéves korukban nyitottabbak voltak. Friss elmével. baráti társaságban, szinte maguktól sarjadtak a jobbnál jobb tréfák, diákcsínyek, amin nemcsak szórakozni lehetett, de uram bocsa’, a károsultak önérzetét is kevéssé bántotta. Legfeljebb jót mulattak a jól sikerült paródián, vagy olykor magukba szálltak megkeresni a kipellengérezett hiba gyökerét. Nemrégiben a közkedvelt (vagy sokat vitatott?)■ ifjúsági rádióműsor, az ötödik sebesség riportere előtt középiskolások és tanáraik mondták el véleményüket egy április elsejei tréfa kapcsán. A „bűnös” diákok a bolondok napján nem átallották egy rendhagyó — a sulirádión át sugárzott — adással zavarni a tanítást. A kihágás felkavarta a kedélyeket. A pedagógusok tiltakoztak, hogy zavarták a munkájukat, míg a gyerekek úgy érezték, ötleteiket már csírájában elfojtották. Az ilyesmi pedig — érveltek — rossz közérzetet szül. Minden bizonnyal az elmúlt napokban nem egy iskolában éltek át hasonló helyzeteket. Háttal a pódban ülni, gombostűt a tanár székére tenni, egy vödör vizet a nyakába zúdítani, tankönyveket otthon felejteni — valljuk be. már Karinthy korában sem volt igazán vadonatúj. Mert eredetinek lenni legalább olyan nagy erőfeszítést kíván, ha nem többet, mint tanulni. S a jó viccet megértőén és humorral fogadni, szebb és nevelöibb feladat, talán még inkább az, mint átadni a tananyagot. Ahol mindkettő jól sikerült, ott bizonyára igazán mulattak. Ahol nem? Talán nem korai most fci- fundálni egy szellemes csínyt jövőre a bolondok napjára ... (jámbor) Rockzene az Egri IH-ban Jön az East... A dzsessz-rock gyökereiből indult, s jelenlegi felállásában leginkább a rockzene felé közelít az East együttes. Az ősi műfajból elsősorban a hosszabb lélegzetű zenekari improvizációkat vették át, s énekkel, mondanivalóval töltötték meg azt. E különös hangulatú muzsikát élvezhetik mindazok, akik csütörtökön este 7 órakor ellátogatnak az Egri Ifjúsági Házba, az együttes koncertjére. A zenészek (Dorozsmai Péter dobok, Móczán Péter basszus- gitár, ének. Varga János gitár, Oláh AU billentyűsök. Takáts Tamás ének) elsősorban tavalyi LP-jükről mutatnak be néhányat, de felcsendülnek régi slágerek, és lemezen még meg nem jelent új számok is. Európa Kiadó: Popzene „Jami-jami, konzumter- ror...” — dúdolhatjuk vásárláskor a címadó dal egyik sorát, amikor leszurkoljuk' a fekete korong frissen megemelt árát. száznegyven forintot. Erről persze nem az Európa Kiadó tehet, és az sem az ő hibájuk, hogy az MHV „fontolva haladó” kiadáspolitikája miatt több mint öt évet kellett várni a 80-as évek egyik kulcslemezére. Nagyjából ennyi ideje jegyzik ugyanis az utánpótlás legnagyobb reménységei között az együttest, melyet most a tetszhalálból hozott visz- sza a váratlan lemezajánlat. Az eltelt idő abban mindenesetre segített, hogy a kisebb hibák ellenére is érett mű szülessen. Az EK nem a stílusteremtő, hanem az eddigi eredményeket szintetizáló zenekarok közé tartozik. Fantasztikus affinitással ötvözik egybe dalaikban a dzsessz, az indiai zene, a tangó, a rhythm and blues, a rock and roll, a funky, a soul és a reagge, a punk, a new wave, a kortárs komoly zene és a brechti songok elemeit, és elqgtois könnyedséggel alkotnak a zenei közhelyekből organikus rockot. Mindezt rendkívül izgalmas hangszereléssel: amikor „bízni kezdünk” egy- egy sablonban, váratlan hangzások idegenítenek el, s viszik tovább a kompozíciót. Ez az elidegenedettség még inkább nyomon követhető a szövegekben, melyek igazi Brecht utáni songokká emelik a dalok nagy részét, s a „minden egész eltörött”-életérzését fogalmazzák újra. Hiányokról értesülünk, az emberi kapcsolatok kiürüléséről. a cselekvések gépiességéről, az „itt élni nem rossz és itt élni nem jó” köztes állapotáról. Az egyetlen menedéknek a szerelem tűnik, de közelről kiderül, hogy már ez sem a harmónia, hanem a harc terepe. A tehetetlenség érzése kozmikus víziókban keres kárpótlást magának. A rezignált hangvétel időnként hisztériába csap át, s ilyenkor egy sebzett, érzékeny lélek tűnik elő a cinizmus álarca mögül. Fontos híradás ez a lemez egy fiatal, nemzedéki réteg létállapotáról, életérzéséről, ön- és világképéről. Bőven kínál továbbgondolni- valót, s megfelel annak az együttes által szabott feltételnek, hogy „küldj egy jelet lentről felfelé”. S hogy az EK pesszimizmusa nem végletes, azt éppen az utolsó felvétel mutatja, mely az atomháború után haldokló világról szól. Aki fontosnak érzi, hogy figyelmeztessen a végső pusztulás veszélyére, még reménykedik. S az apokalipszis képei után felhangzó indiai zenefoszlányok mintha arra biztatnának: törődj többet a lelkeddel! „Meglehet még, ami elveszett.” Koncz János PORTRÉKÍSÉRLET Egy irodalmi díjas — Egerből Tavaly országos irodalmi pályázatot hirdetett a Borsod Megyei Tanács, a Napjaink című irodalmi és művelődési folyóirat megjelenésének 25. évfordulója alkalmából. Rengeteg mű érkezett be, a zsűri — Vasy Géza. Koczkás Sándor és Al- földy Jenő — a széppróza kategóriában egy egri pályázónak ítélte oda a második díjat. A fiatalembert Bányász Istvánnak hívják, igaz, ez „csak” az írói álneve. Sokak szerint egy riportalanyról csak akkor szabadna portrét írnia az újságírónak, ha már jól ismert őt. Ez persze ritkán adatik meg: egy ilyen feladatra legfeljebb egy-két nap áll rendelkezésre, de előfordul, hogy néhány óra. Nos, bevallom Bányász Istvánt régóta ismerem, ám ez a fenti tétel nem is olyan egyszerű. Ha az ember jól ismeri a riportalanyt, nehezebb eldönteni, mi érdekli „belőle” az olvasót és mi az, ami csupán a személyes kapcsolathoz kötődik. Na de azért vannak biztos pontok. Az ifjú irodalmi díjas túl van a harmincon, civil foglalkozása tanár. Jelenleg az egri tanárképző főiskolán tanít filozófiát és szociológiát. Lakótelepen lakik, kedvenc hobbija a sakk, de csak néha nyer. Volt nevelőtanár, muzeológus és dolgozott az ifjúsági mozgalomban is. — 1974-ben végeztem az egri tanárképzőn, magyar— történelem szakon — mondja. — Tulajdonképpen már ez is kapcsolatot jelent az irodalommal. Az évek során persze írogattam, de az első fontos állomás egy Heves megyei irodalmi pályázat volt 1982-ben, ahol is különdíjas lettem — vers kategóriában. Ezután született az ötlet, miszerint alakuljon az itt feltűnt fiatal költőkből, írókból egy irodalmi kör. Ennek az Egri Ifjúsági Ház adott otthont: s nemcsak helyiséget, de támogatást is. A kört először Gábor László — a Népújság munkatársa — vezette, később egy ideig én. Azóta három füzetünk jelent meg Eletjel címmel, a negyediket pedig a napokban szerkesztik. Nagyon sokat segített és segít a kör, hiszen a foglalkozásokon kritizáljuk egymás írásait. bíráljuk egymás hibáit. Mindez rendkívül fontos volt nekem, de a többieknek is, — Eddig főként verseket írt, most azonban széppróza kategóriában nyert díjat. Mi ennek a magyarázata, egyáltalán kell-e ezt magyarázni? — Valóban, eddig főként lírával foglalkoztam. A Napjainkban a Magyar Ifjúságban és az Eletjel antológiákban is verseim jelentek meg. Ismerőseim beszéltek rá, hogy most küldjék be novellákat. Volt régebben néhány kísérletem ebben a műfajban, és úgy határoztam; megpróbálkozom a prózával. Egyébként úgy gondolom, ez is ugyanabból a háttérből táplálkozik, mint a vers, úgyhogy ez a dolog szerintem nem szorul különösebb magyarázatra. — Klasszikus, úgymond irodalmi riportokban gyakran megkérdezik: milyen szerepet játszik írásaiban a táj? Esetünkben ez az egri, illetve a Heves megyei táj ... — Én a főiskola elvégzése után maradtam Egerben, egyébként Komárom megyében születtem. Lábatlanban. Persze engem is megfogott a barokk város varázsa, hangulata. Mégsem hinném, hogy pusztán a táj maga gyakorolna valamiféle hatást írásaimra. Inkább az itt élő embereket, a barátaimat tekintem „környezetnek”. Igaz persze, az ember nagyon is beletartozik a tájba. — A tanítás és az írás mellett úgy tudom mással is foglalkozik? (Fotó: Perl Marton) — Igen van egy terület, amely a szakmámat és az írást is magába foglalja. Egy Ladányi-szótár összeállításán dolgozom immár három éve. Ez a sajnálatos módon korán lezárult életmű foglalkoztat jó ideje. Idáig Ladányi első költői korszakát dolgoztam fel, tehát az első négy kötetet. Ebben a tevékenységben összefonódik a nyelvészet és az irodalom, a vers iránti érdeklődésem egyaránt. íme hát, egy irodalommal foglalkozó ember portréja — vázlatosan. Az újságcikk persze nagyon keveset mutat meg egy személyiségből, az igazi ismeretséghez több idő szükségeltetik. Egy kezdő író esetében azonban szerencsésebb helyzetben vagyunk. Hisz beszélnek helyette a versek, a novellák. Bányász István pályadíjas műveit hamarosan olvashatják a Napjaink hasábjain . . Havas András
