Népújság, 1987. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-14 / 88. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. április 14,, kedd Domanovszky Endre emléke Domanovszky Endre: Pihenő lányok (1948) Minősítők Bodonyban és Sarudon Népdal­körök a pódiumén Nagy érdeklődés kísérte az idén is a népdalkörök me. gyei minősítőiét, A Megyei Művelődési Központ két helyszínen szervezte meg a bemutatót. Bodonyban tizen­egy hagyományőrző csoport lépett a közönség, s a szak­emberek elé. A színvonalra jellemző, hogy közülük ha­tan kiváló, öten pedig a jól megfelelt címet nyerték el. Különösen jeleskedtek a nagyrédei dalosok. A rendez­vény sikerében nagy része volt a házigazdáknak. A bo- donyi Mátraalja tsz kollek­tívája nemcsak a feltételek megteremtésében iparkodott, de értékes jutalmakkal is megtisztelték a résztvevőket. Sarudon az Általános Mű­velődési Központban került sor az újabb fordulóra. Itt 12 csoport lépett a pódium­ra, köztük vendégként a komlói kórus. A férfiakból toborzott, több mint fél év­százados múlttal rendelkező együttes népdalfeldolgozá­sokkal szórakoztatta a pub­likumot. A résztvevők kö­zül öten kiválóak lettek, he­ten pedig jól megfeleltek. Ki­emelkedett a Mátrai Egye­sült Szövetkezeti pávakör Némethné Süveges Zsuzsa vezetésével — akik több köz­ség dalosaiból egyesültek, s szép hangzású előadásukkal — méltán vívták ki a töb­biek elismerését. Az elért eredmények alapján vala­mennyien indulhatnak a jö­vő esztendei országos ver­senyen, amely előrelátható­an április végén lesz. Domanovszky Endre nyolc­van évvel ezelőtt, 1907-ben született Budapesten. Ebből az alkalomból rendeztek em­lékkiállítást a Magyar Kép­zőművészeti Főiskolán. Pá­lyája 1929-es római ösztön­díjával kezdődött, ekkor fes­tette egyik legjobb képét feleségéről. Bella portréja A Heves megyei TIT szer­vezésében egy hónapon ke­resztül mintegy kilencven anyanyelvi előadásra kerül sor a művelődési és oktatá­si intézményekben. f A programsorozatot ma délután 17 órakor nyitják meg Hatvanban, az ifjúsági házban. Köszöntőt mond Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára Ezt követően dr. Bakos Jó­zsef. nyugalmazott főiskolai címmel. Ezen korszakából számtalan remek csendélete ismert; 1945-től monumen­tális művek reprezentáns al­kotója lett, melyről dunaúj­városi freskója, debreceni sgraffitója, a Gellért Szál­lóban látható gobelinja és gödöllői mozaikja tanúsko­dik 1972-ben szerepelt a tanár tart bevezetőt A ma­gánéleti és közéleti nyelv- használat csapdái címmel. Külön érdekesség, hogy ez­úttal nemcsak a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nyel­vészeti tanszékének oktatói tartanak előadásokat szerte a megyében, de ebbe a mun­kába bekapcsolódnak az ál­talános és középiskolák pe­dagógusai is. Közreműködé­sükkel további hetven ren­Velencet Biennálén. Hatása ma is széles körű. A kiállítást Cifka Péter művészettörténész, a Kép­zőművészeti Főiskola tanára ' rendezte, világosan megje­lölve nemcsak az egyes pá­lyaszakaszokat, hanem a ki­emelkedő mesterműveket. Ennek jegyében kölcsönzött több képet, gobelint a Ma­gyar Nemzeti Galériából, a Kiscelli Múzeumból és a csa­ládi hagyatékból, melyet a nagy festő fia. Domanovszky Ádám bocsátott az emlék- kiállítás rendelkezésére Berényi Róbert hangoz­tatta Domanovszkyról, hogy ..oroszlán körmei ' vannak tehetségét és lehetőségeit il­letően. Ez a lehetőség nem mindenben vált valóra. Igaz, a Lovak című gobelin, az 1936-os Halász, az 1949-ből datált Csillések, az 1969-ben festett Nő kosárral című festménye, számtalan ente­riőrje, csendélete és a Dis­puta kifogástalan mű, Do­manovszky Endre azonban ennél is többet hordozott magában. Talán rektori teen­dői vonták el a figyelmét a művekről, vagy kevés ideje maradt a szellemi betakarí­tásra? Mégis főhajtással em­lékezünk nagyszabású mun­kásságára. Végtére is mes­terművek maradtak utána — igaz, remekművek helyett. dezvényre kerül sor május végéig. Ezek között lesznek vetélkedők, a Kazinczyról el­nevezett szép magyar be­széd versenyek elődöntői, és játékos nyelvművelő dél­utánok. Heves megyében első al­kalommal kerül sor ilyen gazdag sorozatra. amikor írott és beszélt nyelvünk kérdései állnak az érdeklődés középpontjában. Losonczi Miklós MA: MEGNYITÓ HATVANBAN Anyanyelvi hónap a megyében MATUZ GÁBOR: Hon-biues Ék mikor a magnóval /^egybeépített óra szür­ke, enyhén csillámló számlapján az élesfekete vo­nalú egyes kettessé, a kilen­ces pedig nullává rajzoló­dott át, a többi „munkás" ünnep- és hétköznap kezde­téhez hasonlóan az automa­tika ezen a szombat reg­gelen is behúzta a „play" feliratos gombot, a jobb olda­li orsóról lassan lecsévélő- dött az első fordulatnyi sza­lag, és a feszültségkijelző mutatók a működési tarto­mány zöldje fölé lendültek. Hét óra húsz perc. Heli­kopterrotorok bögése, ré­mült, megvadult emberek ordítása töltötte meg a szo­bát. a négy sarokban plafo­nig tornyozott hangfalak egymást bombázták hullá­maikkal. melyek valahol a széles, sárgaréz vázon nyug­vó ágy fölött értek össze, az­tán hirtelen megszűnt a csa­tazaj, és a durva bevezetést finom, egyszerű zene követte. Géza kinyitotta a szemét, felült az ágyban, .hátát a fa­lat borító jegesmedveprém­nek nyomta, és vakargatni kezdte gondosan ápolt, ám borostás arcát. A legkisebb fáradtságot sem érezte. Agyán gyorsan keresztülfut- tatta az aznapra tervezette­ket, majd felkelt, ledobta magáról pizsamáját, és für- dönadrágba bújt. Mielőtt a kertet teljes szé­lességében elfoglaló meden­céhez indult volna, sorra kitárta a ház ablakait, rög­zítette a zsalugátereket, és a konyhát útba ejtve kitöltött egy pohár rostos gyümölcs­levet. A júliusi reggel napsuga­rai langyos simogatással, ere­jüket tartalékolva cikáztak ruganyos, kellemes barnára sült' bőrén, a medence fe­szített víztükrének majdnem mozdulatlanságát még nem akarták áttörni, de érezni lehetett, hogy „igazi" káni­kulai nap van kezdődőben. Géza fellépett a startköre, kissé a medence felé homo- rított, aztán egy laza fejes­sel a vízbe ugrott. Nyugodt, egyenletes tem­pókkal gyűrte le szokásos kétezer méterét, utána ki­mászott a partra, csinált né­hány tucat fekvőtámaszt, megmozgatta egy kicsit a nyár elején a szabadba tele­pített izomfejlesztő gépeket, befejezésül pedig pillangó­zott pár hosszt. Enyhén hajlított karú kéz­állásba érkezve tornászta ki magát a vízből, précíz ívű „híd’-ba•/ hajolva talpra emelkedett, beszaladt a ház­ba, egyenesen a zuhany alá cövekelődött, és megnyitotta a csapot. Jó ideig vágatta testét, váltakozva hol hideg, hol forró vízzel, aztán tö­rülközni kezdett. Miközben egyik kezével sűrű. fekete haját dörgölte. feltrappolt az emeletre, itt szabad jobb­jával megpróbálta szájához emelni a gyümölcsleves po­harat, de csak úgy sikerült meginnia a lét. hogy kis időre abbahagyta a fejtör­lést. Ez volt az egyetlen játé­ka: Meg bírja-e inni ide- oda rángó fejjel a gyümölcs­levet? Ma nem sikerült. Fürdőköntösben látott hoz­zá a reggeli készítéséhez. Bekapcsolta a kenyérpirítót, kenyeret szelt, vizet tett föl a teának, vajat, tintahalat, sajtot és gyümölcsöt pakolt az asztalra — a pirító már ki is do(bta a kenyereket. Géza ügyesen, vékonyan megvajazta mind a kettőt, jól megrakta tintahallal őket, és sajtot reszelt rájuk. Ezalatt felforrt a viz, le­vette a villanytűzhelyről a kis fémedényt, várt néhány másodpercig, aztán beletette a teástasakokat. és letakar­ta. Miután megreggelizett, be­csukta az ablakokat, minde­nütt leengedte a biztonsági rácsokat, és a gardrób-szobá­ba sietett. Viszonylag sokáig álldogált tanácstalan, tűnődő tekin­tettel n szekrények előtt, majd találomra kinyitotta az egyiket, kiemelt egy vállfát, az ajtóra akasztotta, és át­nézte a zsebeit. Erősen foltozott, kopottas ingvalamit vett magára el­sőként, aztán egy szakado­zott, ritkás szövetű nadrá­got, stoppolt zoknit, és szí­nét vesztette, lyukas talpú bakancsot. A szekrény felső polcán sorakozó rongyos ka­lapok közül kiválasztott egyet, a fejébe csapta, mo­solyogva a tükör felé for­dult, elégedetten bólintott, a fogast visszatette a helyére, gondosan becsukta maga mö­gött a szoba ajtaját, és a fürdőbe ment. A tükör előtt megmasszí­rozta kicsit az arcát. sze­mét, kinyitotta a pipereszek­rényt, apró, két különböző — fekete és fehér — színű fedéllel záródó műanyag do­bozkát emelt ki az oldalát bordázó rekeszek egyikéből, lefertőtlenítette a kezét, ki­nyitotta a dobozkát, és elő­ször a bal, utána a jobb szemére illesztette föl a kon­taktlencsét. Mikor újra a tükörbe né­zett, a fél perce még tiszta, világos tekintetű fiatalem­ber helyett egy hályogos sze­mű, nyomorék pofa meredt rá. Erőteljesen pislogott né­hányat, visszazárta a doboz­kát, majd a borotválkozó­készletéből egy gyógyszeres üveget vett elő. Lepattintot­ta a tetejét, hamut ütöge- tett belőle a bal kezébe, az arcára kente, utána a tenye­rébe köpött, és az egészet elmaszatolta. A gyönyörű, háromemele­tes magánvillából kilépő hajlott hátú. fehér botjával bizonytalanul tapogatózó fér­fi óvatos botladozással in­dult a buszmegálló felé. Fénytelen, kocsonyás szemeit öntudatlanul a tér melletti működő díszórára „szegezte" — „féltíz", mormogta visz- szafojtottan. Kissé dühítette a késés. Más napokon ilyen­kor már a templom előtt szokott kuporogni. A hozzáértők rögvest so­rolnák e műfaj, illetve meg­nyilatkozásmód számos meg­határozását, kritériumát. Te­kintsünk el most ezektől, elég, ha megelégszünk any- nyival, hogy hajszás napja­ink után szinte szomjúhoz- zuk a gondűzö kikapcsoló­dást, többek között azt a tartalmas szórakozást, amit a gyógyító humor kínál mindnyájunknak. Hallgatjuk a magánszámokat, élvezzük az egymást követő jelenete­ket, s közben úgy derülünk a többiek botlásain, hogy közben magunk is megtisz­tulunk. Ezért' kedvelik oly sokan a mindig színvonalas pro­dukciókat felvonultató Rá­diókabaré havi programjait. Április hatodikén se csa­lódtunk. hiszen Farkasházy Tivadar szerkesztő és tehet­séges kollégái ezúttal is hű­ek maradtak elveikhez. s nem engedték lejjebb a mér­cét. Ismét igazolták: bármi­kor lekörözik tévés társai­kat. mivel az igényesség kö­vetelményeinek hiánytala­nul eleget tesznek. Alapvető erényük nemcsak a pozitív értelemben vett rutin, a széles körű tájéko­zottság, az irigylendő ötlet- gazdagság. hanem a problé­maérzékenység. a valóságis- mer.etből fakadó életközelség is. Nem valamiféle légüres térben mozognak, ugyanis észreveszik az olykor bántó bakikat, visszásságokat. s teljes vértezetben küzdenek ezek ellen. Szerencsére attól sem ria- doznak. hogy a szellemes kritikai megjegyzéseket konkrét címekre postázzák. bízván abban, hogy az érin­tettek veszik a lapot, s okul­nak segítő szándékkal nyil­vánosságra hozott tévedése­ikből. Ráadásul — s ez sem mellékes — mi is ügyelünk arra, hogy az efféle kátyú­kat elővigyázatosan kike­rüljük. Ilyen összefüggésben esett szó Nagy Bandó András ré­vén — az egri megyei kórr ház új szárnyának építési bonyodalmairól, s az egész­ségügyi ellátás majd min­denütt fellelhető apróbb ba­jairól. Ilyen szemlélettől vezérel­ve nevettünk, kacagtunk — de szívesen iriuk le. hogy önfeledten — gazdasági, tár­sadalmi anomáliáinkon Ezt a nemestöltetű nevelői tö­rekvést szolgálta az egyes blokkok frappáns ötvözése, a zenei betétek mértéktartó adagolása. E téren Novák János bizonyította, hogy mél­tó partnere a talpraesett gár­da tagjainak. A hetven perc gyorsan el­röppent. mégsem borong­tunk hiszen májusban ismét találkozunk. Megint a gyógyító humor jegyében. .. • Pécsi István «4 Kicsik és nagyok A fenti című novella szer­zője Sánta Ferenc, aki írá­saiban gyakran foglalkozott gyermekkori emlékekkel tra­gikusan. de költői szépség­gel örökítve meg azokat. Porba, fadarabbal rajzolt te­rületbe a berendezési tár­gyak neveit, és hovakerülé- süket találgatta egy kislány és egy kisfiú. Némi vita után elkészült a valóságban jól ismert otthon. Kezdődhetett a szerepjáték. A család éle­téről. arról a környezetről; amelyben a gyermekek fel­nőnek. A Neveletlenek című rádiósorozat állandó alkotó- közössége valóságos helyze­teket tárt fel abban a két riportban. beszélgetésben, amelyben egy tizéves fiú és 8 éves kislány sorsát kísér­te figyelemmel két éven ke­resztül. Körülményeikhez ké­pest okosan, szépen beszél­tek. természetesnek tartot­ták sorsuk alakulását, több­nyire elégedettek voltak. A hallgató mégis kételyek kö­zött fogadhatta történeteiket. A rendezetlen családban élő gyermekek a legtermészete­sebben. élénk hangon beszél­tek az iszákos apa nevelési módszereiről, az állandó ve­rekedésről. az anya kiszol­gáltatott helyzetéről. Szá­mukra ilyen a világ, ebben nőnek fel. A fiú nemcsak elfogadja a hallgató szerint nyomasztó tapasztalatokat, de példaként is tekinti ap­ját. így örökítve tovább a hagyományokat. A kislány a külön élő testvére után vá­gyik. apja közelségét nem igényli. Elgondolni is szo­morú, mi minden játszódik le a gyermekek lelkivilágá­ban a kérdésekre adott pa­nelok mögött. Válaszaikban megmagyarázzák a gyerme­két globálisan ütlegelő apa tetteit, mentséget keresnek a szülők számára. Elbeszélésük sokszor nincs összefüggés­ben az igazsággal, jogos ön­védelem után kutatnak. A műsorban szakértőként meg­szólaló szociológus és pszi­chológus anélkül, hogy tu­dott volna a gyermekek sor­sáról. a két év utáni álla­potokat a valóban megtör­téntek szerint jelezte. A kis­lány édesanyjával egy be­állt, nyugodt állapotban él, továbbra is külön élő test­vére után vágyik. A fiú a nevelőintézetet is megjárva elfogadta előző életét, meg­izmosodott azon a pályán, amelyen indították. Az ér­zelemre éhes gyermeknél a lopás ténye úgy is magya­rázható. hogy szeretetet lo­pott. Majd a serdülés kör­nyékén nem lesz természe­tes. amit otthon lát. A kü­lönböző hatásokra — peda­gógus barát, élmény — a nyiladozó eszű gyermek ösz- szehasonlításokat végez, köz­vetlen környezete és a kül­világ között. A sorozat már megszokot­tan színvonalas, témáját sokoldalúan megvilágító adásban hívta fel a figyel­met a felnőttek kemény fe­lelősségére. Lövei Gyula Könyvcsekksorsolás a Művelt Népnél Ma már a Müveit Nép 190 boltjában közel 15 ezer ve­vő veszi igénybe a könyv­csekk nyújtotta részletfizeté­si szolgáltatást. A vállalat ezen túl is jutalmazta a könyvcsekk tulajdonosokat. Mindazok, ákik az elmúlt esztendőben 1500. forint ér­ték felett vásároltak. részt vehettek a közelmúltban megtartott sorsoláson. Ez al­kalommal 543 nyeremény ta­lált gazdára. Sajnos, a sze­rencse — legalábbis ami a fődíjakat jelenti — nem ked­vezett lakóhelyünk vásárlói­nak. Az ötezerforintos könyvcsomag tulajdonosa Zgyerka Pál tatai, a három­ezer forint értékűé Farsang Sándor győri, s a kétezerfo­rintosé Petővári Béláné mis­kolci csekktulajdonos lett. Gyógyító humor

Next

/
Thumbnails
Contents