Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-13 / 61. szám

2.-a iy y NÉPÚJSÁG, 1987. március 13., péntek NSZK NEM VÁRHATÓ GYORS ELŐRELÉPÉS Lengyel—amerikai kapcsolatok Nem várható gyors és ér­demi előrelépés a lengyel— amerikai kapcsolatokban, mert bár Washington feb­ruár végén teljes egészében feloldotta az 1981-ben elren­delt lengyelellenes szank­cióit. az Egyesült Államok vezető politikai és gazdasági köreiben még mindig igen erős a kapcsolatok javulását ellenzők befolyása. Nem le­het egy csapásra felszámol­ni azt a kárt, amit az el­múlt években a lengyelorszá­gi valóságot meghamisító, ellenséges amerikai propa­ganda okozott. A két ország kapcsolatainak normalizáló­dását ezért a kis lépések po­litikája fógja majd jellemez­ni. így foglalta össze a Rzeczpospolita, a lengyel kormány lapja Jozef Czyrek, a LEMP KB PB tagja. a Szejm Külügyi Bizottsága elnöke vezette lengyel par­lamenti küldöttség washing­toni tárgyalásainak tanulsá­gait. Spanyol—francia csúcstalálkozót tartottak Madridban. A ké­pen (balról jobbra): János Károly spanyol király, Felipe González kormányfő és Mitterrand francia elnök (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Szovjet atom robbantás Felesküdtek az új kormánytagjai Az NSZK Szövetségi Gyű­lésének (Bundestag) csütör­töki ülésén felesküdtek az új nyugatnémet kormány tagjai. A szerdán újjáválasz­tott Helmuth Kohl 18 tagú kabinetjében két új .minisz­ter foglal helyet: a szabad- demokrata párti (FDP) Jür­gen Möllemann volt külügy. minisztériumi államminisz­ter a közoktatási és tudomá­nyos ügyek tárcájának bir­tokosa lett, Hans Klein (CSU), a Kereszténydemok­rata—Keresztényszociális Unió (CDU/CSU) parlamenti csoportjának volt külpoliti­kai szóvivője pedig a gazda­sági együttműködési minisz­térium vezetését vette át. Elődeik. Dorothee Wilms asszony és Jürgen Warnke az NSZK—NDK kapcsolatok minisztériumának, illetve a közlekedési minisztériumnak az élére kerültek. Az új ka­binetben a január 25-i or­szágos választásokon meg­erősödött FDP-t a korábbi három helyett négy minisz­ter képviseli, a CDU — a kormányfőn kívül — kilenc a CSU pedig öt politikussal rendelkezik. Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, a CSU el­nöke nem vállalt hivatalt az új kabinetben A Szovjetunióban csütörtök hajnalban — moszkvai idő szerint 5 órakor — újabb föld alatti kísérleti atom- robbantást hajtottak végre a szemipalatyinszki kísérleti telepen. A töltet robbanó­ereje nem haladta meg a TNT-egyenértékre átszámí­tott 20 kilotonnát. A bejelentés szerint a kí­sérletet a haditechnika fej­lesztése céljából hajtatták végre. ★ Dorogi Sándor, az MTI tudósítója írja: A Szovjetunió 1985. au­gusztus 6-án léptette életbe a kísérleti atomrobbantások­ra vállalt egyoldalú mora­tóriumát. amely 569 napig tartott. Moszkva ezt öt íz­ben hosszabbította meg és többször is csatlakozásra szólította fel Washingtont. Ezt azonban az amerikai fél elutasította, s közben a ne- vadai kísérteti telepen so­rozatban hajtotta végre kí­sérleti föld alatti atamrob- bantásait. Moszkvában ezek után bejelentették: ameny­nyiiben az amerikai fél to­vábbra sem hagy fel a rob­bantásokkal, a Szovjetunió kénytelen lesz saját kísér­letei folytatására. E bejelentést követően Washington gyors egymás­utánban két robbantást is végrehajtott, s jelezte, hogy nem áll szándékában saját kísérleti atomrobbantásai­nak leállítása. Az Egyesült Államokban összesen 26 robbantást hajtottak végre a szovjet moratórium időtar­tama alatt. Válaszul a szovjet fél feb­ruár 26-án felújította kísér­leteit: a haditechnika ellen­őrzését célzó robbantást haj­tottak végre Szemipala- tyinszkban, és ezzel hatályát vesztette a Szovjetunió egy­oldalúan vállalt moratóriu­ma. Ezzel a lépéssel egyide­jűleg azonban Moszkvában le­szögezték: a Szovjetunió bármely pillanatban kész is­mét beszüntetni a kísérlete­ket, amint az amerikai fél hasonló lépésre szánja el magát. Nicaraguái ellen­forradalmárok segélyezése Moratóriumot rendelt el az amerikai képviselőház Moratóriumot rendelt el az amerikai képviselöház szerdán, magyar idő szerint az éjszakai órákban megtar­tott szavazásán a nicaraguai ellenforradalmárok katonai segélyezésére. Bár a dön­tést még a szenátusnak is jóvá kell hagynia, s azt követően Reagan elnök min­den bizonnyal megvétózza majd, a képviselőházi sza­vazás politikai vereség és egyben figyelmeztetés is a Reagan-kormánynak. Az el­nök már közölte, hogy az újabb katonai segélyre vo­natkozó követelését ősszel kívánja előterjeszteni — en­nek elutasításához viszonl az egyszerű szavazattöbbség is elégséges lesz. A szerdai döntés szerint a képviselőház nem járul hoz­zá ahhoz, hogy a nicaraguai ellenfórradalmároknak fo­lyósítsák azt a negyvenmil­lió dollárt, ami az idei költ­ségvetési évre jóváhagyott százmilliós katonai segély­ből hátramaradt. A segélyek folyósítását hat hónapra füg­gesztették fel, ezen az idő­szakon belül az amerikai kormányzatnak pontos és részletes elszámolást kell adnia arról, hova lett az ellenforradalmároknak ed­dig juttatott nagy összegű hi­vatalos segély. A kormányzat minden eszközzel meg akarta aka­dályozni a képviselöház dön­tését. Reagan elnök szerdán reggel személyesen figyel­meztette erre a képviselö­ház vezetőit, nemzetbiz­tonsági tanácsadója, Frank Carlucci és a latin-amerikai ügyekben illetékes külügy­miniszter-helyettes, Elliot Abrams pedig a helyszínen igyekezett befolyásolni a szavazást. Shultz külügymi­niszter szerdán délelőtt egy képviselőházi bizottság előtt követelt anyagi támogatást a kontráknak. Ennek ellenére 230 képviselő szavazta meg a moratóriumot, 196 ellenez­te azt. Az igennel szavazók között volt 17 republikánus képviselő is, igaz, a De­mokrata Párt negyven kép­viselője elutasította saját pártja vezetőinek javaslatát. hC Külpolitikai kommentárunk )—i Színfalak a homlokzaton A CHILEI JUNTA ismét szalonképesebbnek látszó színeket fest a homlokzatra. Valószínűleg nem ép­pen nagy örömmel, hanem inkább a körülmények hatalmától kényszerítve. Világosan kitűnik ez az el­múlt két nap híreiből, amelyek között két egymással ellentmondó jelentés érkezett Chiléből. Szerdán arról számoltak be a hírügynökségek, hogy szélsőjobboldali suhancok megfenyegették az ország egyik püspökét, mert az erkölcstelennek nevezte a Pinochet-rendszert. A főpap azért is szálka a fasisz­ta ultrajobbosok szemében, mert kezdeményezője volt annak a pásztorlevélnek, amelyben a chilei püs­pökök állandó bizottsága követelte a kormánytól „a letartóztatottakkal szembeni kegyetlenkedések be­szüntetését”. A most megfenyegetett Camus Larenas püspök igen megbízható információkkal rendelkezik az ellenzéki nézetekkel gyanúsítottakkal való rend­őri bánásmódról: unokahúgát alaptalan vád alapján hurcolták el és kínozták meg a Pinochet-pribékek. AZ ORSZÁG KATOLIKUS FŐPAPJAI nem elő­ször hívják fel a világ figyelmét a santiagói junta immár lassan 14 éve tartó terrorjára, amelynek éles­sége — a homlokzat többszöri átfestése ellenére — ; sem csökken. Most, 1987 tavaszán a magas szintű egyházi tiltakozásnak azonban különös jelentőséget ad, hogy három hét múlva, április elején Chilébe lá­togat a pápa. Érthető, hogy Pinochet rezsimjének nem jön túl jókor az ország egyházi atyáinak tiltakozása, amikor a katolikus egyházfő látogatásától éppen a kedve­zőbb nemzetközi megítélést reméli. A tiltakozók és tiltakozások elnyomásáról, a haladó nézetűek üldö­zéséről nem mond le a rendszer (még a pápa látoga­tása kedvéért sem), hiszen ez hozzá tartozik lényegé­hez. A kedvezőbb látszatot akként próbálják meg­teremteni, hogy ismét engedélyezik egyes pártok mű­ködését. Az 1973-as véres puccs óta legálisan nem léphe­tett fel párt az országban. Most is csak szigorúan el­lenőrzött, sőt, keményen rendszabályozott párttevé­kenységet engedélyeznek. Marxista politikai erő mű­ködése ezután is tilos. A polgári pártoknak is a kor­mányzat szabja meg milyen jelszavaik és jelvényeik lehetnek, s tagjaik nevét — a hatékonyabb kontroll érdekében — pontos névsorban kell a hatóságoknak bejelenteniök. DEMOKRATIKUS ÁTTÖRÉSRŐL szó sincs hát. inkább arról, hogy a hatalomhoz görcsösen ragasz­kodó Pinochet-tábornok így igyekszik csinosabb szín­falakat mutatni a világnak, amikor a pápai vizit mi­att a nemzetközi reflektorok kereszttüzébe kerül az egyik legmegátalkodottabb latin-amerikai diktatúra Avar Károly A BUBIV EGRI BÚTORGYÁRA PÁLYÁZATOT HIRDET számviteli osztályvezetői állás betöltésére. Pályázati feltételek: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, esetleg mérlegképes könyvelő­képesítés, legalább 5 éves szakmai és vezetői gyakorlat, erkölcsi és politikai feddhetetlenség. A pályázatokat a gyár személyzeti vezetőjének címére kérjük benyújtani 1987. ÁPRILIS 1-IG. Fizetés: megállapodás szerint. bubiv S—«-----T' 8 U0APÍSTI BÚTORI?afl 1 VÁLLALAT TÖRVVtOVE Választások Finnországban Cjra osztják-e a politikai szerepeket vagy kisebb módosulásokkal marad a jelenlegi szereposztás? A finn parlamenti választások előtti utolsó napok-hetek nyilatkozatai, rikkei. elrmzései e kérdés lehetséges válaszait firtatják és jósolgatják, rámutatva, hogy már két évtizede is van. amikor utoljára ilyen élesnek mutatkozott a válasz­tási küzdelem. Az érdeklődésnek megfe­lelően hatalmas a „túljelent­kezés” is. Március 15—16- án. vasárnap és hétfőn az északi ország szavazópolgá­rainak több mint 1900 jelölt­ből kell kiválasztaniuk a 200 tagú parlament új képvise­lőit. Mintegy tucatnyi párt, választási tömörülés indul a mandátumokért, s néhányan közülük már a jövő év ele­jén esedékes köztársasági el­nöki választásra is gondol­nak a mostani választási küzdelemben. A versengés középpontjá­ban természetesen belpoliti­kai kérdések állnak, annál is inkább, mert Finnország külpolitikája manapság nem politikai vita tárgya. A bel­politikai vita — túl a kon­junkturális szempontok ál­tal is meghatározott napi jellegű vitákon — két fő kérdésre összpontosul: Az első, és a választások eredményétől közvetlenül függő kérdés az: milyen ösz- szetételü kormány jön létre ez év tavaszán. Évtizedes hagyományai vannak ma már a balközép kormányfor­mulának. amelyben politikai súlyánál fogva a meghatáro­zó szerep a legnagyobb po­litikai pártnak, a Kalevi Sorsa vezette Szociáldemok­rata Pártnak jut. Az SZDP számára a fő kérdés e sze­rep megőrzésének lehetősé­ge. illetve olyan kormány- koalíció megalakítása, amely­ben a fő szerep változatla­nul az övé. 1966 óta folyamatosan el­lenzéki tevékenységre kár­hoztatott konzervatív Nem­zeti Koalíciós Párt számára a kormányba kerülés a vá­lasztás igazi tétje. Megfigye­lők értékelése szerint a párt sok kérdésben közeledett a centrista állásponthoz, sőt. bizonyos gazdasági és társa­dalmi vitákban „centristább" magánál a Centrumpártnál is. így érthető, hogy sok párt egy olyan széles koalí­ció lehetőségét is vizsgálja, amelyben a konzervatívok és a szociáldemokraták kö­zösen kormányoznának. Kü­lönösen akkor merülhet fel e lehetőség élesen, ha a koa­líciósok elérik áthított cél­jukat, s az ország legnagyobb politikai pártjává válnak. A Centrumpárt, amely haj­dan hatalmas paraszti töme­gek támogatása révén volt a meghatározó politikai erő, nagy belső átalakulási fo­lyamat előtt áll. Részben a társadalomban lezajló vál­tozások miatt, részben a pár­ton belüli irányzatok közöt­ti versengés nyomán. A párt ambiciózus elnöke, a mosta­ni kormány külügyminiszte­re — Paavo Väyrynen — a legmegfelelőbb koalíciós bá­zisnak a három „nagy" — szociáldemokraták, a cent­rum és a konzervatívok — együttműködését tekinti, s úgy véli, hogy ez esetben a Centrumpártot „illeti” meg a kormányfői megbízatás. Mivel Väyrynen pártjának hivatalos jelöltje a jövő évi elnökválasztásokra, nem le­het kétséges, kire-mire vo­natkozik több szociáldemok­rata politikusnak az a köve­telése. hogy, aki 1988-ban elnökségre pályázik, az ne lessen miniszterelnök. A kormányban részt vevő két kisebb párt — a Falu­si Párt és a Svéd Néppárt — a végleges választási eredmény közzététele előtt egyértelműen nem kötelezi el magát semmilyen kor­mánybázis mellett, bár poli­tikai beállítottságuknál fog­va bizonyára rokonszenvez­nek egy tiszta polgári kor­mánnyal is. Ez a két szervezet — a Finn Népi Demokrati­kus Szövetség és a Demok­ratikus Alternatíva — nem egymást tekinti ugyan fő választási ellenfélnek, de a haladó erők ilyen megosz­tottsága semmiképpen sem növeli a baloldal esélyeit. A taktikázgatás, a várha­tó nagy versengésre való fel­készülés a magyarázata an­nak is, hogy a kedden isme­retessé váló — nem hivata­los — végeredmények nyil­vánosságra hozatala után hosszú alkudozás várható, s a legtöbben május eleje előtt nem is számítanak az új kormány megalakulására. Az SZDP már jelezte, hogy a korábbi „rutintól" eltérően az idén azt tartaná helyes­nek. ha először egy követen­dő kormányprogramot dol­goznának ki a politikai erők. s annak ismeretében alakul­hatna meg az új kormány azokból a pártokból, ame­lyek készek a program meg­valósításán munkálkodni. A korábbi gyakorlat az volt hogy előbb a koalíciós bázis jött létre. Az SZDP kezde­ményezését majdnem mind­egyik politikai erő támogat­ja. közülük többen abban reménykedve, hogy a válasz­tások után megizmosodva ők is feltételeket diktálhat­nak. Szántó András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents