Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-03 / 52. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1987. március 3., kedd KI KI ELLEN? Csádi csaták Hosszabb békés időszak után néhány hete ismét fel­lángolt a csádi polgárhábo­rú. A támadó fél ezúttal a Hisszen Habré vezette köz­ponti kormány volt. amely elérkezettnek látta az időt. a Líbia támogatását élvező ellenzéki fegyveres szervezet, az Ideiglenes Nemzeti Egy- ségkormány (GUNT) által ellenőrzött északi országrész elfoglalására. Ebben legfőbb szövetségesei, Franciaország és az Egyesült Államok is támogatják, amit az is jelez, hogy Párizs közvetlenül is beavatkozott a konfliktusba. Arra hivatkozva, hogy Csád- ban líbiai csapatok harcol­nak, és líbiai repülőgépek több várost bombáztak, a francia légierő támadást in­tézett egy észak-csádi tele­pülés ellen. A francia had­sereg vezérkari főnöke rö­viddel később a csádi fő­városban. Ndzsamenában járva kijelentette, hogy kor­mánya „szükség esetén" kész a közép-afrikai ország­ban állomásozó mintegy 1400 fős haderejét is bevet­ni Habré államfő oldalán. A GUNT-on belüli össze­tűzéseket kihasználva az elmúlt év végén Habré csa­patai a 16. szélességi fokot átlépve támadásba lendül­tek. Egyes alakulataik a pol­gárháború során először egé­szen a líbiai határ közelé­be nyomultak, ami viszont már közel sem csupán a csádi ellenzék szétzúzását célozta. Ezt látszik igazolni az is, hogy Franciaország nem habozott bevetni légi­erejét a frontvonalaktól északra, az amerikai kor­mányzat pedig támogatásá­ról biztosította a francia lé­pést. Washington és Párizs magatartása mögött a jelek szerint az a törekvés áll, hogy olyan konfliktusba próbálják belesodorni a tri- poli vezetést, ami ürügyet adhat egy újabb Líbia elle­ni akcióra. Az amerikai és francia beavatkozás tehát a csádi polgárháború nemzet­közi válsággá mélyülését eredményezheti. A szovjet javaslat Genfbeo A szovjet fél javaslatára hétfőn plenáris ülést tar­tott Gén (ben a nukleáris és az űrfegyverekkel foglalko­zó tárgyalásokon részt ve­vő szovjet és amerikai kül­döttség. Mihail Gorbacsov- nak, az SZKP KB főtitká­rának február 28-án elhang­zott nyilatkozatával össz­hangban, a szovjet delegáció előterjesztette azokat a ja­vaslatokat, amelyek arra irá­nyulnak, hogy különítsék el az európai közepes hatótá­volságú rakáték felszámo­lásának problémáját a töb­bi kérdéstől és haladéktala­nul kössenek róla külön megállapodást. Az iráni fegyverszállításokról Reagan elnök a hét vé­gén bizalmas tanácskozáso­kat folytatott kormányon kívüli politikai tanácsadói­val a Tower-bizottság je­lentésének közzétele után kialakult helyzetről. saját következő lépéseinek ter­veiről. Értesülések szerint ta­nácsadói arra sürgetik az elnököt, hogy ismerje el: az Iránnak teljesített fegyver- eladások politikája eleve hi­bás volt, s vállalja saját hi­báját is. Paul Laxalt volt szenátor, aki Reagan szű- kebb baráti köréhez tarto­zik azt mondotta egy vasár­napi televíziós nyilatkoza­tában, hogy egyelőre kevés esélyt lát egy ilyen beisme­résre, bár azt maga is kí­vánatosnak tartaná. Howard Baker. a Fehér Ház új kabinetfőnöke hét­főn veszi át új megbízatá­sát. Baker egyelőre csak ki­sebb személyi változásokat tervez az apparátusban, de máris kijelentette, hogy a legszigorúbb ellenőrzést kí­vánja megvalósítani a Fe­hér Ház minden politikai részlege. így a nemzetbiz­tonsági tanács apparátusá­nak tevékenysége felett is. A volt szenátor egyelőre nem nyilatkozott arról, mi­vel akarja megkezdeni a „kármentő'' akciót, a súlyos politikai botrány kihatásai­nak csökkentését, de egyes értesülések szerint maga is arra ösztönzi Reagant, hogy televíziós beszédében gya­koroljon önbírálatot. Howard Baker, a Fehér Ház új kabinetfőnöke átvette új megbízatását. A legszigorúbb ellenőrzést kívánja megvalósí­tani a Fehér Ház minden politikai részlege, így a nemzet- biztonsági tanács tevékenysége felett is (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) ÁTÉPÍTÉS ÉS GYORSÍTÁS Az SZKP kongresszusáról — egy év után Az SZKP egy esztendővel ezelőtt befejeződött XXVII. kongresszusa szélsőségektől mentes, és minden eddiginél differinciáltabb képet festett a tanácskozást megelőző másfél évtizedről. Értékelte az elért eredményeket, egyúttal nagy nyomatékkai fel­hívta a figyelmet a társadalmi-gazdasági fejlődés azon nehézségeire és negatív folya­mataira is. amelyek a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején az élet sok te­rületén jelentkeztek. Jóllehet az elmaradások­ban objektív okok is szere­pet játszottak, a kongresz- szus megállapítása szerint, nem ezek voltak a meghatá­rozóak. Az alapproblémát az okozta, hogy a szocializ­mus építésének mind a ha­zai — vagyis a Szovjetunión belüli —, mind ptedig a kül­ső feltételei erre az időre jelentősen megváltoztak, a politika azonban nem kö­vette megfelelően a mozgá­sokat. Ennek hatására na­gyobb fáziskésés keletkezett a társadalmi-gazdasági vál­tozások. a nemzetközi élet új jelenségei, és — másrész­ről — az azokra való reagá­lás, az érvényben lévő poli- cika között. Ez a társadal­mi-gazdasági ellentmondá­sok növekedéséhez vezetett. A gazdaság 'prioritása A kongresszus állásfogla­lása szerint a párt tevékeny­ségének fő területe tovább­ra is a gazdaság. E szféra dinamizálására az SZKP XXVII. kongresszusa a fej­lődés intenzív szakaszára va­ló áttérést, a minőségi vál­tozást magában hordozó ütemgyorsítást tűzte ki cé­lul. A párt a soron követ­kező XII. ötéves terv ide­jén a gazdaságot a fejlődés magasabb, a modernizálást magában foglaló pályára akarja állítani, a gazdasági munkában elérendő gyöke­res fordulattal pedig 2000-ig a gazdaság és a társadalom minőségileg új állapotát kí­vánja elérni. Az SZKP el­gondolásai szerint minden­nek úgy kell végbemennie, hogy az országban széleskö­rűen megvalósul az ipari­műszaki forradalom: min­den népgazdasági ágban meghonosodnak az élénjáró technológiák, megvalósulást lehetőséget kap az innová­ció. Ezzel egy időben gyöke­resen megszilárdul a fegye­lem, megszűnik a pazarlás az erőforrásokkal, anyaggal, energiával — s mindehhez a keretet a radikális gazda­sági reform biztosítja. A kongresszus egyik nagy újdonsága az a program volt, amelyet mind Gorba­csov. mind pedig Nyikolaj Rizskov. a minisztertanács elnöke a KB beszámolóiban a gazdasági mechanizmus radikális reformjaként hatá­rozott meg. Ez a szovjet népgazdaság új utakra ve­zérlését, az egész tervezési, irányítási és vezetési tevé­kenység mélyreható átala­kítását jelenti; önelszámo­lást, a tervmutatók számá­nak jelentős csökkentését, és olyan ösztönző rendszer ki­munkálását, amely minőségi termelésre, és az intenzív tényező fokozottabb figye­lembevételére irányul. A kongresszus az irányítási rendszer minden szintjén a gazdasági eszközöket helyez­te előtérbe az eddig túlnyo­mórészben használt admi­nisztratív eszközök helyett. Reális módon, korábban ki­alakult téves elképzeléseket elvetve fogalmazott a kong­resszus, amikor megállapí­totta. hogy a szocializmus teljes megvalósítása még hosszú időt követel. Külpolitikai tekintetben a biztonság globális, koránt­sem csupán a katonai té­nyezők korlátozódó megkö. zelítése jellemezte a tanács­kozást. amely sürgette a vi­lágpolitikában a nukleáris­rakétakor új realitásainak megfelelő gondolkodásmódot. ,Politikai felpezsdülés A kongresszusi határoza­tok végrehajtása során a Szovjetunióban nagyobb vál­tozások kezdődtek, mint ko­rábban évtizedeknél is hosz- szabb periódus alatt. Erősö­dött a nyilvánosság és a bí­rálat szerepe, nyíltabb lett a közélet, a politikai folyama­tokba a korábbinál nagyobb tömegek kapcsolódtak be. márpedig épp ez utóbbi — a párt főtitkárának szavai­val szólva — „a legfonto­sabb egy kormányzó párt számára". Megszilárdult a törvényesség. sokarcúbbá vált a kulturális és a mű­vészeti élet, figyelemre méltó megújulás kezdődött a tö­megtájékoztatásban. Foko­zódott a rend, az igényesség és a fegyelem. Hosszú idő alatt kialakult káros szoká­sokat — gondoljunk csak az alkoholizmusra. — állítot­tak kíméletlenül pellengér- íre. Az ötéves terv első esz­tendejében megkezdődött a termelés növekedése olyan termékek esetében, amelyek­nél hosszú éveken át egyál­talán nem lehetett növeke­désről beszélni. Vonatkozik ez az iparra is, ahol a mi­nőségi átalakítás, a műsza­ki-tudományos fejlesztés el­ső következményei is jelent­keztek: a robotok termelése például eddig nem látott mértékben nőtt. Vonatkozik ez a mezőgazdaságban a ga­bonatermesztésre, amely hosszú idő óta először ha­ladta meg a 200 millió ton­nát. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban meghir­dették a gazdaság radikális reformját, és megkezdték ennek előkészítését. „Fékező ! mechanizmus” A januári KB-ülés megte­hette volna, — s lehetséges, hogy a „rutin", a korábbi gyakorlat ezt diktálta —, hogy az eredmények mélta­tására teszi a fő hangsúlyt. Ám nem ezt tette, sem a beszámoló, sem pedig a KB- ülés határozata. Abból in­dultak ki, hogy az elért eredmények nem elégsége­sek, az átalakítással szem­beni objektív és szubjektív ellenálló erő pedig a várt­nál erőteljesebb „fékező mechanzimus” formájában jelentkezik. Ezért helyezte előtérbe ez a plánom a fé­kező mechanizmus leküzdé­sét, s az eszközrendszer megteremtését a kongresszu­son felvázolt célok megva­lósításához. Ide tartozik a demokrácia sokoldalú fej­lesztése. — a gazdaságban, az államéletben, s magában a pártban is, más szóval a társadalom életének min­den területén — és ide tar­tozik a káderpolitika ügye. Hiszen a legjobb politikai döntés is zátonyra futhat, ha nem megfelelő emberek kezébe kerül a végrehajtás. Ide tartozik a nemzetségi pdlitikában az eddiginél kö­vetkezetesebb küzdelem bár­miféle nacionalista irányzat, a párt politikájának torzítá­sa ellen. A januári plénum kitel­jesítette a XXVII. Icongresz- szus munkáját, mérföldkő a megvalósítás útjában. Az SZKP következetességének, a párt tanácsikozásain megfo­galmazott szándékok sikeré­nek 'különös jelentősége van a szocializmus nemzetközi tekintélye szempontjából, amely elválaszthatatlan a megújulási képességtől, s a béke fenntartása szempont­jából is. amit nem lehet el­választani a nemzetközi erő­viszonyoktól, s a gazdasági potenciáltól. V. P. —( Külpolitikai kommentárunk )— Amerikai vendég Kínában GEORGE SHULTZ amerikai külügyminiszter a kínai fővárosban tárgyal. Ez még akkor is jelentőd világpolitikai esemény, ha a Gorbacsov-nyilatkozat jórészt „ellopta a színpadot" minden más külpoliti­kai hír elől. A Zsenmin Zsipao, a KKP központi lap­ja például egyértelmű elismeréssel és érdeklődő vá­rakozással kommentálta az új szovjet javaslatokat, s ez jól érzékelteti: sok minden megváltozott a világ politikájában azóta, hogy — éppen másfél évtizede 1972. február 28-án Sanghajban — aláírták a neve­zetes kínai—amerikai közleményt, a két ország kap­csolatairól. Akkor, tizenöt esztendeje az aláírás legfőbb kül­politikai célja mindkét részről a Szovjetunió kato­nai-diplomáciai bekerítése, elszigetelése, gyengítése volt. A most Pekingbe látogatott amerikai külügy­miniszternek már aligha lehetnek olyan illúziói, hogy a Kínai Népköztársaság á másfél évtizeddel ezelőtti szovjetellenes célok jegyében lehet Washington part­nere. Ehhez alapvetően megváltozott mind a szov­jet—kínai, mind a kínai—amerikai viszony jellege A szovjet—kínai viszony változását nemcsak a Gorbacsov-javaslat kínai kommentálása tükrözi Shultz már Kínába érkezett, szovjet kollégája pedig nagy ázsiai körútra indult, amikor a moszkvai tele­vízió Kilences Stúdió című reprezentatív műsorában Igor Rogacsov, a területileg illetékes szovjet külügy­miniszter-helyettes szükségesnek látta annak hang- súlyozását, hogy „a hatalmas gazdasági és emberi potenciállal rendelkező Kína a maga nemzetközi te­kintélyével igen konstruktív szerepet játszhat az ázsiai—csendes-óceáni térségben". A voltaképpen szívélyes kínai—amerikai kapcso­latokat néhány tényező árnyékolja be. Pekingben úgy látják. Tajvan még mindig túl nagy gazdasági és katonai segítséget kap Washingtontól, bár az sza­vakban egyetért az „egy Kína" koncepcióval. Továb­bi „árnyék" az a máig tartó amerikai csalódás, amely a kínai—amerikai gazdasági csere nagyságrendjével kapcsolatos. A nagy kínai belpolitikai nyitás után bizonyos amerikai körök évtizedeket átívelő milliár­dos szuperüzletekre számítottak. Ezeknek azonban határt szabtak — a nemzetközi helyzet változása mellett — bizonyos belső kínai realitások is. A NYILVÁNVALÓAN szívélyes hang mellett a je­lentős vendég mostani tárgyalásai is csak a realitá­sok medrében folyhatnak. Harmat Endre Gyorslistca Az Országos Takarékpénztár a gépkocsi-nyereménybetét- könyvek 103. sorsolását február 27-én, Budapesten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétkönyvek .vettek részt, amelyeket 1986. október 31-ig váltottak és 1987 január 31-én még érvényben voltak. Ezúton tájékoztatjuk az érdekelteket arról, hogy a forga­lomban lévő gépkocsi-nyereménybetétkönyvek között van­nak olyanok, amelyek számában — nyomdatechnikai okok­ból — az értékelt szám előtt eggyel több nulla van, mint amennyi a jegyzékben szerepel. Az eredmény megálltapításá- nál az értékelhető számok előtt szereplő nullás számokai természetesen figyelmen kívül kell hagyni. A gyorslistábar» használt rövidítések: Dacia Combi: Dacia 1310 TLX: Trabant Combi: Trabant Lim. Spec.: Polski Fiat 126: Wartburg Spec.: Wartburg Spec. TT: De iDc Te TI ,P Ws Wt 09 0 008 519 Wt 09 0 081 607 TI 09 0 704 312 Ws 09 0 042 473 TI 09 0 553 464 Te 09 0 722 841 Wt 09 0 044 217 TI 09 0 597 224 De 09 0 712 650 P 09 0 054 684 De 09 0 623 357 Ws 09 0 728 718 Ws 09 0 056 932 Te 09 0 630 998 Wt 09 0 729 797 Ws 09 0 058 768 P 09 0 644 067 P 09 0 733 998 TI 09 0 058 930 Ws 09 0 661 383 TI 09 0 734 876 Dx 09 0 066 351 TI 09 0 680 985 Te 09 0 738 672 P 09 0 066 931 Te 09 0 681 729 P 09 0 745 700 TI 09 0 069 987 Dx 09 0 682 829 Wl 09 0 747 339 P 09 0 073 819 TI 09 0 685 508 Te 09 0 750 588 Te 09 0 074 227 Te 09 0 691 633 Ws 09 0 751 563 P 09 0 078 851 TI 09 0 692 928 Wt 09 0 757 105 Ws 09 0 083 436 Te 09 0 700017 Ws 09 0 759 695 P Fel nem vett gépkocsinyeremények jegyzéke 10 000 forint összegű betétkönyvek 1 095 822 2 091 356 2 092 303 2 092 404 2 096 629 4 092 637 4 092 993 4 099 159 4 907 629 5 090 249 5 093 902 5 094 447 8 093 083 8 095 516 8 096 471 12 092 754 12092 843 12 903 342 21 090 834 21 094 931 21 095 695 22 094 085 22 096 498 22 096 798 22 097 048

Next

/
Thumbnails
Contents