Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-12 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 12., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Az egészségügy nem oldhatja meg az ellentmondásokat Őszinte, nyílt és konkrét hangnem jellemezte a Heves Megyei Tanács Kórház- és Rendelőintézetében a járóbeteg-ellátásban dolgozók pártalapszervezetének beszámoló taggyűlését. A beszámolót dr. Ecsédi Dénes, párttitkár tartotta. Amellett, hogy szólt a nemzetközi és a belpolitikai élet főbb eseményeiről, amelyek az elmúlt évet meghatározták, számot vetett a helyi feladatokkal, mindazzal, ami a XIII. pártkongresszus határozataiból az egészségügyi alapellátásban dolgozókra hárul. Mint kiemelte, egyre több helyen megfogalmazódik, hogy nemcsak egyéni elszá- nás kérdése a hajszoltság, a mindennapokat, a testi-lelki épséget kockára tevő életmód. Ahogy a rehabilitációk körüli feszültséget sem tudja az orvostársadalom megoldani: míg nem érdeke a munkahelyeknek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, addig nem érvényesülhetnek teljesen a szakmai szempontok. Az is kormányzati szintű döntéseket igényel, hogy a korszerű táplálkozás ne kerüljön többe, mint az ártalmas. A járóbeteg-ellátásban dolgozókra az elmúlt év során íjok teher hárult. Sokan jönnek a nyitott rendelőintézeti szakrendelésekre. Különösen a reggelek zsúfoltak, s olykor feszült hangulat is keletkezik. Jobb volna, ha előbb a körzeti vagy üzemorvosoknál jelentkeznének azok, akik panaszaikkal rögtön ide fordultak. A táppénzes helyzet javult, bár még mindig feltűnő, hogy nyaranként jóval többen „íratják ki magukat’’, mint más évszakokban. Dr. Ecsédi Dénes kiemelte, hogy javult a felszereltség. A fogorvoslásban olyan országos szakmai komplex programhoz kapcsolódtak, amely jól szolgálja a megelőzést. Kitért egyes területekre, a rendkívül szerte ágazó járóbeteg-ellátás minden színterére. Elemezte a KISZ-munkát is. hangsúlyozva, hogy aránylag kevés a fiatal, s az itt működő két alapszervezet közül az egyik év közben nem végzett megfelelő munkát. összességében az alapszervezet nehéz évet zárt. Az ellentmondások nem tették könnyűvé a munkát, de ezek megoldása csak a társadalom segítségével lehetséges. Az orvosok és más egészségügyi dolgozók feladata a példamutatás, a minél színvonalasabb gyógyítás. Továbbra is a XIII. kongresz- szus és az 1986 novemberi KB-határozat szellemében kell tevékenykedni, egyre jobban támaszkodva a Politikai Bizottság egészségvédelemmel kapcsolatos dokumentumaira. A beszámoló után dr. Tárczy Csaba, a kórházi pártvezetőség tagja tolmácsolta az alapszervezet minősítését, amely jónak ítélte meg az elmúlt esztendőben végzett munkát. Hozzáfűzte. hogy az alapszervezet fontos területen tevékenykedik, egyre jelentősebb feladat hárul rá. Lényeges, hogy növekedjék a már itt gyógyult esetek száma, kevesebb terhelés háruljon a kórházi osztályokra. A táppénz adott esetben gyógy- tényező. amellyel ésszerűen kell élni. Gondot jelent és felszült- ségforrást, bizonyos új gyógymódok túlzott hangsúlyozása, a betegek igen gyakran olyasmit követelnek, ami az országban is csak egy-két helyen létezik. Egy biztos: nagyobb elégedettséget kell kelteni, lényegesen nem javuló feltételrendszer mellett. Ezt követően került sor a hozzászólásokra, amelyekben felvetődött a nagy port felvert új eljárások kérdése, drámaian vetették fel a tömegsport apályát, a munkaerő-átcsoportosítások egészségügyre nehezedő ellentmondásait. Ez utóbbit többen elemezték: sokan leszá- zalékolással akarják megoldani problémáikat. Az alapszervezet végül a beszámolót egyhangúlag elfogadta. (gábor) Oxidkerámiák Orosházáról Az orosházi Kazángyártó és Építőipari Szövetkezel alaptevékenysége a kazán- gyártás. kazánházi berendezések készítése. Termékeik nemcsak itthon arattak sikert, hanem a svájci piacon is. A szövetkezetben a kazánok mellett alu- míniumoxid kerámiát is gyártanák. Az ebből az anyagból készült alkatrészek kopásállók, korrózió- állók. és kiváló elektromos tulajdonsággal rendelkeznek, felhasználási területük gyakorlatilag korlátlan (MTl-t'otó: B. Fazekas László — KS) Szalaika-ifölgyi pisztrángok A Bükk lejtőin az év minden szakában hideg vizű patakok csörgedeznek, futnak a völgyek felé. Szilvásvárad környéke különösen gazdag forrásokban, vízesésekben. A Szalajka-völgy sziklaforrásaival, fátyolvízeséseivel, mésztufa lépcsőivel egyetlen a maga nemében Magyarországon. Ebben a szép természeti környezetben 1957 óta folytat pisztrángtenyésztést a Mátrai Erdő- és Fefeldolgo- zó Gazdaság. A völgyben 92 kisebb-nagyobb tó található, amely jó életteret teremt, friss, oxigéndús és hideg vizet kedvelő pisztrángoknak. A gazdaság jól hasznosítja ezt a természet adta lehetőséget és 25 tóban foglalkozik a tenyésztéssel. Évente egymillió ivadékot keltetnek és nevelnek a Sza- lajka-völgyben. Sáfrán Géza a telep vezetője tizenhárom éve foglalkozik ezzel a nagy szakértelmet és figyelmet igénylő munkával. Idén a telepen 250—300 ezer ivadék felnevelését tervezik. A saját nevelőtavaik mellett az ország különböző gazdaságaiba is adnak el előnevelt ivadékot. Rendszeres vásárlóik közé tartozik a Szigetszentdomon- kos. Bocs és Mezőkeresztes határaiban gazdálkodó tsz, amely nagy mennyiségben foglalkozik pisztrángtenyész- féssel. A horgászok is részesednek a bükki halakból. A Veszprém Megyei Intézőbizottság már megrendelte az idei mennyiséget, amelyet a Viszló-patakban helyeznek el, hogy pótolják a kifogott halakat. A fenyőfákkal övezett telepen ezekben a napokban végzik 710 szivárványos, 35 sebes és 580 kemlox fajtájú pisztráng „fejését”. Az ikrák egy hónap alatt kelnek ki és 2—3 hónapig nevelik a keltetőházban, mielőtt kihelyeznék a mesterséges tavakba. A múlt évi kevés csapadék többször nagy feladat elé állította a telep dolgozóit, mivel a patakok majdnem teljesen kiszáradtak és a friss vizet elsősorban a települések ivóvíz-ellátására kellett adni. Szivattyúkat szereltek fel, hogy az oxigéndúsítást elvégezzék a tavakból visszanyert vízben. A természetes tavak nagy részéből át kellett telepíteni a halakat, amíg a patakok vízhozama meg nem emelkedett. A telep dolgozóinak lelkes munkája eredményeként idén zavartalan körülmények között megkezdődhetett a haltenyésztés. Ebben az évben 1,2 millió termelési értéket állítanak elő. Szabó Lajos Az ikrák lefejése gyors és szakszerű munkát kíván. A telep vezetője Sáfrán Géza és segítője Mátyás Sándor né munka közben A tenyészhalakat kihalásszák a mesterséges tavakból A Tanácsköztársaság helytörténeti irodalmunkban Az ellenforradalmi rendszer időszakában, a felszabadulás előtt a megyei helytörténészek, publicisták az uralkodó osztályok igényeinek megfelelően foglalkoztak 1919 helyi történetével. De- zséry Bachó László, Kálno- ky István és Varga Tivadar monográfiáikban nagyfokú elfogultsággal, s gyalázkodó hangnemben írtak a proletárdiktatúra eseményeiről. Abban csak terrort és felforgató szándékot láttak. Mivel az uralkodó osztályok érdekeit képviselték, nem vették, illetve nem akarták észrevenni a Droletárhata- lom jelentőségét a megye társadalmi fejlődésében. A felszabadulás megyénkben is szabad légkört teremtett 1919 emlékeinek feltárásához. Ezt a munkát Ko- lacskovszky Lajos, a proletárdiktatúra egyik helyi vezetője, első megyei marxista történetírónk kezdte meg. Ö a Tanácsköztársaság 30 évfordulója időszakában, az 1940-es évék végén fogott hozzá az első magyar prole- tárdiktúra helyi emlékeinek feltárásához. 1953-.ban levéltári kutatásai és személyes emlékei alapján megírta ,,Az -őszirózsás“ forradalom és a Kommün Heves megyében" című munkáját. A kéziratot 1969-ben a Megyei Könyvtár publikálta először. A Kolacskovszky halálát követő években Csóka János, Nagy József, Sereg József. Szántó Imre és Szo- kodi József foglalkoztak a munkáshatalom helyi történetével. E munka jelentős eredménye volt az 1959-ben megjelent „Heves megye a Tanácsköztársaság idején" című emlékkönyv, melyet Nagy József szerkesztett. A kötetben a szerkesztő terjedelmes és alapos tanulmányban foglalkozott az 1918— 19-es forradalmak megyei történetével. Szántó Imre a szocialista pedagógusmozgalom és fehérterror megyei eseményeit. Csóka János az 1918—19-es agrárpolitika helyi vonatkozásait dolgozta fel. A jubileum évében önálló kötetben is megjelent Szokodi József „Gyöngyös a kettős forradalom idején" című munkája. Sereg József 1919 hatvani emlékeivel foglalkozott. A negyvenedik évforduló jó alkalom volt arra. hogy Soós Imre a Levéltári Közleményekben tájékoztassa a kutatókat a Heves Megyei Levéltárban őrzött 1918— 19-es forrásokról. 1959—1968 között főként e sorok írója vizsgálta a proletárdiktatúra helyi eseményeit. Kutatási eredményeit az egri főiskola lapjában, az Ifjú Nevelőben és a Népújságban publikálta. A Tanácsköztársaság megyei története feltárásához nagy segítséget ad 1961-től, az egri Dobó István Múzeumban a Dancza János 1919-es veterán által létrehozott legújabb kori és munkásmozgalmi adattár. Dancza János nemcsak a gyűjtemény létrehozója volt, hanem a helyi munkásmozgalom — igy 1919 — kutatója is. Tevékenységét több tanulmány és cikk is jelzi. A proletárdiktatúra kikiáltásának 50. évfordulója 1969-ben ismét újabb lendületet adott a forradalmi időszakok kutatásának. Épnek első eredménye az e sorok írója által összeállított. Eger város 1918—19-es forrásaival foglalkozó kiadvány volt. Hézagpótló az a dokumentumgyűjtemény, amelyet Nagy József szerkesztésében a kettős forradalom megyei, még publikálatlan levéltári és sajtó- forrásaiból állítottak össze. A jubileum kapcsán figyelemre méltó munkát végzett Egerben Molnár József. aki a haladó nevelők 1919 utáni üldözésével foglalkozott, és Szőkefalvi Nagy Zoltán, aki Bertalan József 1919-es egri kémiatanár életrajzát dolgozta, fel. Varga László pedig az 1918—19- es időszak szövetkezettörténeti monográfiáját készítette el. Gyöngyösön Molnár József és Sereg József, Hatvanban pedig Németi Gábor végzett eredményes kutatásokat. Szép eredményei vannak az utóbbi évtizedek kutató- és feldolgozó munkájának is. Az újabb eredmények közül kiemelésre méltó Csiffáry Gergely két dolgozata. Az egyikben a Tanácsköztársaság megyei szerveivel és azok pecsétjeivel. a másikban a KMP egri szervezetének megalakulásával foglalkozott. Utalnunk kell Dancza János „A két mártír" című munkájára is. amely néhány éve a Népújság hasábjain jelent meg. Ebben a szerző, Nagy József és Nemecz József 1919- es forradalmárok életével és mártíromságával foglalkozott. A Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából adta ki a megyei pártbizottság Propaganda- és Művelődési Osztálya Kolacskovszky Lajos válogatott munkásmozgalom-történeti írásait, 1984- ben pedig napvilágot látott szintén a megyei pártbizottság kiadásában a „Heves megye 1919-ben” című kiadvány. összefoglalónkból kiderül, hogy a felszabadulás után sokat tettünk a Tanácsköztársaság és az ezt megelőző polgári demokratikus korszak megyei történetének feltárásáért. Az elmúlt években végzett kutatásaim azonban arról győztek meg. hogy még sokat kell dolgoznunk a kettős forradalom feldolgozásán. Jelenleg a kutatásra váró témák közül csak néhányat említek meg. Alaposan fel kellene tárnunk a kettős forradalom megyei előzményeit, az első világháború alatti helyi munkás- mozgalom történetét. Nem ismerjük a korabeli pártviszonyokat, a pártok harcát az 1918-as polgári demokratikus forradalom időszakában. Meg kellene írnunk a direktóriumok történetét. Feltárásra váró feladat az egyház és a proletárdiktatúra viszonyának kérdése. Nem ismerjük még az 1919-es megyei ellenforradalmi események több vonatkozását. Folytatni kellene a korabeli kiemelkedő megyei vezető egyéniségek életrajzának részletes feldolgozását és kiadását. Ugyanis eddig csak Kolacskovszky Lajos, Németi Lajos és Jachwerth Ede életrajza készült el. Szecskó Károly
