Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-11 / 59. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 11., szerda NEM „LEADÁS", HANEM KIEGÉSZÜLÉS A főváros ipara és a megyék A kérdés nem elvont: az élet veti fel. Társadalmunk, a gazdaság hajlíthatatlan belső és külső körülményei, az új feltételek kérdeztetik meg, hogy milyen irányban fejlődjék tovább a főváros ipara. Nagy potenciálú monstrum útbaigazításáról lenne szó. merre haladjon a Váci út, Kőbánya, a Budafoki út megannyi régi üzeme a nekünk szokatlan új jelzőtáblák között? S ami nem kevésbé fontos: hogyan érinti, érintheti mindez a megyéket? Végtére is, nem lehet csak önmagában vizsgálni a főváros iparát. Mindig szorosan ösz- szefüggött ez az ország helyzetével is. Bonyolult kölcsönhatás érvényesült a megyék és a főváros között — a jövőben sem lesz ez másképp. Mi hát a baj ? A budapesti ipar évtizedek óta csökkenő szerepvállalása ellenére még ma is jelentős az ország életében. Az iparban kenyérkeresők 40 százaléka dolgozik itt az ipari állóeszközök harmadával, a termelés 35 százalékát adják, de még ennél is nagyobb hányadát az exportnak. Elavult üzemek, kevés munkáskéz Röviden: évi 436 milliárd forint érték, 134 milliárd export a 330 ezer budapesti ipari alkalmazott jóvoltából. Van adat jócskán ennek az iparnak a fejlődésére is. Az elmúlt 10 esztendőben az egy foglalkoztatottra jutó termelés több mint 50 százalékkal nőtt, a termelékenység fokozódása gyorsabb az országosnál. Szintén átlagon felüli mértékben hódítottak meg budapesti iparvállalatok új meg új külföldi piacokat. A gond az, hogy ez az ipar ilyen nem maradhat. Több minden kényszeríti arra, hogy intenzív pályára kerüljön. A gyárak termelőberendezései elöregedtek. 1980-tól minimális eszközöket fordítottak a géppark korszerűsítésére, alig többet, mint amennyi az amortizációhoz szükséges volt. Ez és az elmaradt „profiltisztítás" abból következik, hogy a fővárosban minden termelőhelyet igyekeznek fenntartani. Függetlenül attól, gazdaságos-e. és elég tiszta-e ott a termelés. Így aztán óriási ennek a tevékenységnek az egészségre káros hordaléka is. Majd 100 ezer tonna szennyezőanyag kerül egy évben innen Budapest levegőjébe; a Dunába 300 ezer köbméter szennyvíz naponta, több, mint amennyi vizet biológiailag tisztítani tudnánk; 370 ezer tonna veszélyes hulladék évente, amelynek egyharmadát még nem ártalmatlanítják, szintén a budapesti ipar számlájára írható. Szigorodó környezetvédelmi előírások, a kis hatékonyságból származó veszteségek egyaránt megkérdőjelezik, ilyen maradhat-e ez az ipar. Harangoz neki a munkaerőhiány is. Budapesten legalább 30—35 ezerrel több a munkahely, mint a munka- vállaló. Az elavult üzemek már nem vonzzák az ipari pályát választó, megcsappant számú fiatalságot sem. Viszonylag kevés a korszerű technika, gép a már erre kiképzett ifjú szakmunkásoknak. Még kiáltóbb az ellentét az egyetemi képzés iránya és az ipar valósága között. Fejlődni kell tehát. De hogyan, miből? Fiatalítás A Budapesti Pártbizottság nemrégen külön ülésén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Megállapította, hogy a gondok orvoslására született korábbi párt- és kormányhatározatokból bizony nem sok valósult meg. Vagyis nem haladt előre az ipar átalakítása „hatékony, környezetbarát, precíziósabb, szellemi túlsúlyú” ipari tevékenységgé. Főleg tőkehiány miatt a szelektív fejlesztés szempontjai sem érvényesültek. Nonszensz: a mai fiú igen sok üzemben ugyanazt csinálhatja, amit az apja csinált negyven évig! Az ilyen anakronizmusokat persze nemcsak a pénzhiány szüli. Emlékezzünk csak a Vörös Csillag Gépgyár esetére, ahol a munkaerőhiány és a környezetvédelem kényszerítő hatására az öntödét megszüntették. Igaz, történtek hibák a lebonyolításkor, összességében mégsem fogadta valami jól a főváros közvéleménye a döntést annak ellenére, hogy általa mégis csak egy szennyező forrást és egy egészségtelen munkahelyet szüntettek meg Budapesten. Nem véletlenül konzervatív a társadalmi közeg az elmozdulással szemben, hiszen maga a gazdasági szabályozás is ilyesfajta ellenérzéseket áraszt. Csekély bírságok a környezetszeny- nyezésért, a fejlesztési alapok lesorvasztása, a kiugró teljesítményekre „érzéketlen” bérpolitika, mind-mind fékezőleg hatott és vezetett oda, hogy ma már felerősödőben a budapesti iparban a kedvezőtlen tendenciák, romlik a kapacitások kihasználása. egyre élesebbek a munkaerőhelyzet feszültségei. Ma egy egészen új korszakot kell megtervezni, ami alatt Budapest iparát a fejlett ipari államok nagyvárosaihoz hasonlóan megfiatalítjuk! Országos érdekből Tennivaló lesz tengernyi, feladat sokirányú, bonyolult. Az már világos — és így látta a Budapesti Pártbizottság is — hogy a fejlesztésnek igen jelentős forrását csak a visszafejlesztésből származó megtakarítások adhatják. Ami konfliktust pedig a gazdaságtalanul működő üzemek megszüntetése okoz, azt társadalmilag és gazdaságilag vállalni kell. Az átalakításnak hosszabb távon egy budapesti dolgozó sem lesz vesztese. Vesztesei csupán a mai körülményeknek vannak, amikor a megmerevedett struktúra, az elavult technika komoly fékjévé vált a keresetek növelésének. A fővárosi ipar szelektív fejlesztését ma már nem lehet leszűkíteni az iparkitelepítésre. A párttestület erről azt mondotta: az elavult technika áthelyezése jobb esetben csökkentheti a munkaerőhiányt, enyhítheti itt-ott a foglalkoztatási gondokat. de mégis csak konzerválja a régit alacsonyabb teljesítményi és minőségi fokon. Nem beszélve arról, hogy ma már a megyékben is más a fogadókészség, mint a nagy iparosítás idején, valamikor a 60-as években. Azóta már — érthetően — a megyék igényei is nőttek, ők is korszerűbb ipart szeretnének! Távolabb Budapesttől ma még nincs olyan hírközlés, ami lehetővé tenné a hatékony információáramlást az anyaüzem és a telepített gyáregység között. Valóban igaz: hogy a fővárosi ipar szelektív fejlesztésében milyen hely illesse meg az iparkitelepítést, azt a költségek, a hatékonyság feltételeinek alapos mérlegelésével kell majd eldönteni. Erre is ■biztosíték lehet, hogy a szelektív fejlesztés folyamatát Budapesten egy országos, tárcaközi bizottság vezetné, amely az országos érdekekből indulna ki. és támaszkodna a központi tervező szervek döntéseire. Ilyetén „leadás” helyett a kiegészülés lehetne a főváros és a megyék ipari kapcsolatainak vezérszava, ami egyben garantálná a vidéki telephelyek bekapcsolását a műszaki-tudományos fejlődés folyamatába is. K. F. „Csendes italok” \ Az automata töltőgépnél Mák Jánosné ellenőrzi a „Róna" narancsital töltését (Fotó: Szántó György) Hósivatagba merülten pihen a Csányi Állami Gazdaság üdítőital-üzeme. A munkahelyeken, gépsoroknál azonban pezseg az élet. akár a szénsavas Traubi és testvérei. Okkal! Hiszen a száztíz embernek megélhetést biztosító telep termékei iránt évről évre nő az érdeklődés. Ahogyan Deák Tibor üzemvezető mondja, az elmúlt évben jó negyven- millió palackot töltöttek meg különböző ízű, zamatú üdítővel, ami egyben annyit jelent. hogy 1986-os termelési tervüket nyolc százalékkal szárnyalták túl, s a 120 millió forint árbevétel 28 százalék nyereségtöbbletet is magában foglal. Hogy milyen úton-módon sikerült ilyen jól a „traubisok" tavalyi éve? — Nemcsak a portékánk iránti érdeklődés növekedésének köszönhető az üzem jó mérlege. Hónapról hónapra szigorúan betartottuk a technológia szabályait, ügyeltünk a receptúrákra, a korábbi esztendőhöz viszonyítva kevesebb volt az állási időnk, továbbá hétvégi, munkaszüneti napokra szerveztük meg a karbantartást, fertőtlenítést, hogy a hét öt napját teljes egészében a termelésre fordíthassuk. No és persze bővítettük üdítőink skáláját! Tavaly már gyártottuk, forgalmaztuk a Róna családhoz tartozó man- gót és ananászt is . . . ★ Továbbiakban azt sem hallgatta el Deák Tibor, hogy a partnervállalatok jó üzletpolitikája szintén besegített a százhúszmillió forintos árbevétel teljesítésébe Jelenleg ugvanis már négy megyére — Nógrád, Heves. Pest. Szolnok — terítik az ízletes üdítőitalt, e megyékben összesen százhúsz áfész- szel, kiskereskedelmi és vendéglátó vállalattal vannak szerződéses kapcsolatban, s közülük nem egy árubemutatókkal fokozta a fogyasztók kedvét a csányi szeszmentes italok iránt. Különösen jól sikerült ilyen szempontból Egerben, a Belvárosi ABC rendezvénye, ahol az üditök mellett felvonultatta termékeit a füzesabonyi és komáromi állami gazdaság két húsüzeme, vágóhídja is! Hasonló megmozdulást bonyolítottak le a gyöngyösi Mátrakapu ABC- ben. majd Pásztón. Túrán, hogy a húsz közül csak a legjobban sikerült bemutatókról emlékezzünk meg. ★ — Miként, milyen kilátásokkal fogtunk az idei év munkálataihoz? — ismétli meg kérdésünk szavait az üzemvezető, i— Erős a szándékunk. hogy további ötmillió palackkal növeljük termelésünket. s eközben bővül árucikkeink köre is az úgynevezett „csendes italok” kategóriájával, amibe a szűrt meggy- és almaié tartozik. Ez utóbbiak forgalmazása pillanatnyilag már csak azon múlik, hogy az orosházi üveggyárból vagonhiány miatt mikor érkezik meg a pluszként rendelt palackmennyiség. Tervezzük továbbá az eddiginél több műszak bevezetését, ilyenformán teremtve kedvező feltételt a májusban jelentkező csúcsidőszak problémáinak leküzdéséhez. Itt csak egyetlen gondunk van, egyetlen kérdőjel mered elénk: tudunk-e Hatvanból 12—14 dolgos kezű embert verbuválni az újabb műszak ellátására . . .? Későbbiekben azt is megtudtuk Csányban, hogy az emelt terv feltételeinek biztosítása a forgalom és a választék növelése mellett egv környezetvédelmi szempontból fontos beruházást is meg kell valósítani 1987-ben az üdítőüzem háza táján. Nem éppen korszerű a szennyvíz elvezetése, azt kívánják a szigorú előírásokhoz igazítani. E hálózat tervezése már folyik, s az állami gazdaság biztosítja a vállalkozás költségét, amely becslés szerint kétmillió forint körül lesz. Akkor viszont minden szempontból egy olyan élelmi- szeripari ágazathoz tartozó üzeme lesz a községnek, amelyre büszkén lehet hivatkozni megyeszerte. Es ez nem kis dolog, amikor any- nyi félresikerült vállalkozásról, befuccsolt üzletről hall az ember. Moldvay Győző A tsz 40 hektáron termel cirkot: képünkön a válogatás Ebből seprű lesz . . . A félkész terméket a varróüzembe szállítják Seprűk, Átányból Az átányi termelőszövetkezetben ma már csak egyetlen melléküzemág van. ahol mintegy 16 milliós árbevételi értékben különböző méretű, formájú seprűket készítenek, boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal az asszonyok (50- enj elenyésző számú férfi társaságában. Belföldre 200 ezer darab készül évente, amelyet a Mátra Füszérten keresztül értékesít a termelőszövetkezet Heves és Borsod megyében. Ezen felül még az idén százezret az Egyesült Államokban is megpróbálnak eladni. Szórát Zoltánné a nagy termelékenységű varrógép kezelője (Fotó: Perl Márton) (Gönczi Ferencné a szálakat • nyélhez erősíti
