Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-11 / 59. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. március 11., szerda A HEVES MEGYEIEK BARÁTI KÖRÉBEN Közelebb egymáshoz Bemutatkozott megyénk közművelődési folyóirata Régóta készültünk erre a vállalkozásra. Kialakult a precízen tervezett műsor. Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában fellépett legnevesebb művészvendégek produkcióiból kifejező erejű vi- deoblokkot állítottunk ösz- sze. Dr. Kovács János megyei művelődési osztályvezetővel, a szerkesztőbizottság elnökével megegyeztem, hogy mindöszI sze öt percet beszélünk, hadd legyen az igazi főszereplő a látvány. Felkértük Avar István, Eger- csehiből elszármazott színészt, hogy válogasson a sajtóorgánum irodalmi anyagából, s ezeket az általa is nívósnak tartott — a minősítés tőle származik — tolmácsolja majd a közönségnek. Egyszóval március 5-én „bevetésre" edzetten érkeztünk. Sanyi — dr. Misi Sándor, a MÉM főosztályvezetője, a szülőföldhöz ezer szállal kötődő gárda titkára bemutatott minket, s máris rajtolhattunk. Elhangzottak bevezető mondataim, intettem a technikusnak. A képernyőn megjelent Tolnay Klári. . . .Aztán ropogás, sistergés, némaság, s végül — legnagyobb megdöbbenésemre felmondta a szolgálatot a tévé. Borzalom! Diszkréten odalépett hozzám Sanyi, s halkan közölte: Thália huszadik századi papja nem jöhet. harminckilenc fokos láz gyötri otthon. Csináljak valamit. Megdermedtem. Néhány másodpercre nem emlékszem most sem. Arra már igen. hogy otthagytam a „díszasztalt', s a küldetésérzettől vezérelt volt középiskolai tanár biztonságával elindultam a ránk figyelők közé. — A technikát tanuljuk, a gépek leblokkolhatnak, a betegség orozva támadhat, ám van egy sok ezer éves. ősi eszközünk, a mindennél hatásosabb élőszó. Hát folytassuk így. Feloldódtam. Kollektívánk missziójáról idéztem történeteket. azt hangsúlyozva. Így kezdődött hogy legfőbb célunk volt és lesz a veretes humánum képviselete, a sokak által sóvárgott egymás felé közelítés szorgalmazása, ennek a szívmelengető érzésnek, ennek az érzelmi hiánycikknek a propagálása, az otthoni tájtól messze szakadtak szellemi ajándékainak példamutató népszerűsítése. Sztorikat soroltam. Jeleztem munkásmüvelödési modellünket, azt, hogy kiállítási akcióinkat Eger szak- középiskolái patronálják, s a nagyüzemek finanszírozzák. hogy viszonzásként a félreérthetetlen értékeket kínáljuk nekik. Értelmi, emocionális épülésükre. A Ne- ményi Liliről írt könyvet emlegettem, őt, aki férjével. Horvat Árpáddal együtt valaha ilyen próbálkozás sokkal magvasabb kivitelezésére áldozta energiáit. Jancsi csatlakozott. Ilyen hangoltságú terveinket taglalta. Karcsi — dr. Szecskó Károly, a megyei pártarchívum vezetője, a lap társ- szerkesztője termékeny párbeszédre serkentett. Pista — Mika István, galériatitkár — a terjesztés érdekében érvelt, méghozzá sikerrel. A Népújság nevében is valamennyiünknek kamatozó egyezséget kötöttünk. Oldott, fesztelen légkörben tereferéltünk. Maradandó barátságok szövődtek, rendszeres találkozásokat ígértünk Feltöltődve távoztunk, egyikőnk se törődött már a tőlünk független bakikkal. Másnap — valamiféle megérzés sugallatára — az operett és az opera műfajának nagyszerű művelőjét hívtam telefonon. — Ö, ismerem önt . . . Majd leejtettem a kagylót. — Ez csak fordítva igaz. Ne haragudjon, de az utóbbi képtelenség — tiltakoztam. így reagált: — Tegnap Budapesten olyan megkapóan ecsetelte az emberség kötelmeit, a lét egyedüli értelmét. Kerestem volna. Mikor jön fel...? Utána újabb jelzés: — Kérem, bármikor pótlom a kényszerű mulasztást. Természetesen grátisz. Küldjék a levelet, s én megyek és fellépek. Ugye nem kell bizonygatnom, hogy hálásak vagyunk azért, mert a körszerűség elégtelen érdemjegyet szerzett. Az a másik jeles mindenért kárpótolt valamennyiőn- ket. De jó leírni, s még inkább feltöltődve folytatni az effajta. a sosem könnyű, de varázslatos munkálkodást. Ugye nem feledted el Sanyi. hogy két és fél esztendővel ezelőtt létesítettünk egy sajátos rovatot. A címe: Mint a mesében. Most újabb tétellel gyarapodott. Kérünk engedélyt örülni. Gondolom te is így vélekedsz. Köszönjük . . . Pécsi István A közönség egy csoportja (Fotó: Gál Gábor) Máriássy-sorozat Január 26-án volt 12 ^esztendeje, hogy ő6 éves korában elhunyt a felszabadulás utáni magyar filmgyártás egyik legjelentősebb rendezőegyénisége, Máriássy Félix. A hétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész alkotásaiból március 13-i kezdettel .válogatást mutat be a .televízió. És ezzel egyben megemlékezik a rendező élet- és munkatársáról, a ,tavaly elhunyt kitűnő újságíró-, forgatókönyvíró Máriássy Juditról is, aki a sorozatban szereplő legtöbb alkotás szerzője volt. Jelenet a Külvárosi legendából Máriássy Félix 1919-ben született Mikófalván. Húszévesen került a filmhez, volt vágó, segédrendező, készített dokumentumfilmeket, majd 1949-ben mutatkozott be első önálló rendezésével. Mint a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, számos. azóta kitűnő művekkel jelentkező tanítványának adta át tudását. A filmtörténeti jelentőségű Valahol Európában (1946) elkészülésének is részesei voltak Máriássyék. hisz a rendező Radványi Géza és az író Balázs Béla mellett Félix és Judit írta a forgatókönyvet, és Máriássy Félix volt a film vágója. 1949—50—51-ben három filmet forgatott a rendező: a Szabónét, a Kis Katalin házasságát és a Teljes gőzzelt. A sematizmus korszakának filmjei voltak ezek. de Máriássy később így vallott róluk: ,.A kulturális vezetés .is. és mi is elhittük, hogy a művészetnek — különösen a filmnek — konkrét, közvetlen agitatív hatása lehet . . . Ennek a vakhitnek a dokumentuma első három filmem S a stílusváltásnak nem esztétikai alapja van. hanem a gondolkodás megváltozásának következménye ... mindig hittem, és ma is hiszek a művészet hatásában, elkötelezett művésznek tartom magam, aki hatni akar közönségére, és sose tértem ki az aktuális feladatok elől ... A Budapesti tavasz megszületésében sem a neorealista filmek hatása játszott döntő szerepet — hiszen alig láttuk akkor a nagy olasz neorealista filmeket —, hanem ez volt számomra az első lehetőség, hogy arról csináljak filmet, amit személyesen is átéltem." Valóban átélte. Egy másik interjúban mondta el, hogy 1944-ben együtt „dekkolt" Gábor Miklóssal — a Budapesti tavasz főszereplőjével —. néhány háznyira a forgatókönyv írójától. Karinthy Ferenctöl. „Azonos élmények alapján készült a film. Miki a frontról lógott még. Én itthon lógtam, és én szereztem neki mindenféle papiro. kát. Egyetlen sapkánk volt. emlékszem, egyszerre sose tudtunk kimenni, mindig felváltva jártunk ki a városba . . . Az együtt átélt, óvóhelyen töltött napok, belvárosi pinceélet, egy csomó közös élmény volt a film anyaga .. . Amikor a filmet csináltam, alapgondolatom a döntés kényszerének problematikája volt. Az embernek döntenie kell, hova tartozik, nincs középút Azt hiszem, ezzel a néhány idézett sorral kirajzolódott a rendező portréja. Amihez még hozzá tartozik, hogy több mint negyedszázados tanári pályája során olyan rendezők kerültek ki például az 1961-ben végzett. úgynevezett „első nagy Máriássy- osztályból", mint Gábor Pál. Huszárik Zoltán, Gyöngyös- sy Imre, Kardos Ferenc. Kézdi-Kovács Zsolt, Rózsa János és Szabó István. Az életműválogatás első darabjaként az 1957-ben készült Külvárosi legendát mutatja be a televízió, március 13-án. Ezt sorra követi az Egy pikoló világos (1955). a Budapesti tavasz (1955). a Csempészek (1958), az Álmatlan évek (1959), a Próbaút (1960). a Karambol (1964). a Fügefalevél (1966). végül az Imposztorok (1969). Témájában, műfajában színes a paletta, abban egyeznek meg csupán a filmek, hogy valamennyi társadalmi problémákat vet fel. a dráma vagy a szatíra eszközeivel. Lázár István ezt így fogalmazta meg: „Bár filmjei stílusában, a formai elemekben avantgárd kísérletezésnek valóban nemigen volt nyoma sem, kérdéséit mindig kora problémáiról vagy korához intézve tette fel, feleleteit mindig előre tekintve fogalmazta meg. Ez teszi legjobb műveit korszerűvé és maradandóvá." (erdős) KCWCZEK DÓZSEE: (III 1.) E ' rdekes. itt van az akácos, amott pedig, a vasút másik oldalán a hétvégi házak, itt van a homokföldes talaj, a domb is a helyén van, csak az a ház nem akar előkerülni semmiképpen. Akkor még nem volt neve az utcáknak. Most itt van kiírva, hogy Tavasz utca, lejjebb Nyár utca. és természetesen Ősz utca, majd Tél utca. A városka szélén kifelé terjeszkedő üdülőövezet rendezett parcelláin házikók, kerítések. mindegyik másként hivalkodik, leginkább a zöld. a sárga meg a vörös pompájában, aztán a vaskerítéseket felváltja egy-két fényesre lakkozott. gondosan formára fűrészelt elemekből felépített fakerítés, akad azért köztük olyan is, amelyiket sötétbarnára pácoltak, vaski- líncsek. rézkilincsek, nyírott sövény, betonból öntött párhuzamtalp a gépkocsinak, itt- ott nyitva a hétvégi ház földszint-garázsa. előtte a gépkocsik, Ladák, Trabantok amott egy Mercedes, vödörrel. ronggyal, slaggal, habzó mosószerrel gatyás, me- legítős, szőrösmellű, fürdő- ruhás férfiak csutakolják a kocsit, asszonyok, söprűvel ásóval, kapával, ni, vasvillával. állnak, lépnek, hajol- doznak. az utca felé néznek nyírott gyep, motoros géppel fut rajta egy fiatal lány szekfű. rózsa, mályva, beljebb sárgarépasor. petrezselyemsor. a körtefát rázza egy sörpocakos ötvenes férfi. a ribiszkebokrok előtt kislány hasal, könyv van előtte, aha. aha. itt a hinta azon a telken állt egy hinta, igaz, nem ebben a szögben, de azt mondták, kivették, és máshogyan állították. Ez lenne az? A hinta hasonlít, de ez a bejárat! Mint valami svájci villáé. Réz névtábla, villogó postaszekrény, beljebb keramitkocka-gyalogút Ez nem az. Talán a hidrofor De az itt sehol nincs. Megvan a vízvezetékük. Ugyan már, hidrofor? Hát akkor hová lett? Itt kell lennie. Az a telek nem messze volt a vasúttól. Ahogyan ráfordul a földút, kicsit emelkedik a töltésnél, aztán vet egy hurkot, szemközt tama- riszkusztüskés szélső ^saroktelek, mellette pedig éz. Ez? Melyik? Hát nincsen és nincsen. Tavasz utca. Nyár utca.,. A legszélső a Tavasz utca. Mögötte már csak a mező húzódik. A gyalogösvény persze nem törődik vele, hogy az évszakok befelé folytatódnak, a városka felé. onnan nézve meg a Tél utcával, a téllel kezdődik az egész telep, az ösvény vidáman kanyargózik-a nyárfásig. ott a domboldalban jobbra vált. hosszan fut a dombtetőn, mintha az, aki erre jár, nem akarna elszakadni a telep új házainak látványától, odébb aztán lebukik a domb mögött. Erre nem érdemes tovább menni. A ház körül itt-ott már voltak más házak is. Fel kellene valamelyiket ismerni. Hát persze, tíz éve, tíz éve. azalatt minden megváltozik. De a háznak itt kell lennie valahol. Zöld vaskerítés. elég »agy telek, akkor még ideiglenes szetszá- moskamraszerű ház volt. balra, előtte a hinta, beljebb a melegágyak, és a kerítés mellett törpeszekfű. végig az utca haladtában. És egy kicsit feljebb állt, mint a másik házsor, illetve az utca felső része kezdett épülni. szemközt talán kukorica volt. Balra pedig a ta- mariszkusz. No. kukorica Tíz évig fog itt állni talán? A tamariszkuszt is ki lehet vágni. Pláne, ha valaki örökzöldet ültet a helyébe. Mintha a tamariszkuszt nem lehetne ugyanúgy vagdosni nyesőollóval. bőrkesztyűd kézzel, ha már így látta gazdája valamelyik szabadidőmagazinban. és elirigyiett»- magát, hogy majd ő is úgy (Folytatjuk)
