Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-31 / 76. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. március 31., kedd Hiiwim~‘ Bemondónö a színpadon Aki rendszeresen látható a képernyőn, hamar népszerűvé válik. Ezt a sorsot Lőrincz Gabriella sem kerülhette el, mint azt a Füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola diákjainak meghívása is igazolja. Ma délután két órakor lesz vendégük a bemondónő a Népújsághét keretében, a nagyközségi könyvtárban. Az ajtó természetesen minden érdeklődő előtt nyitva áll. Addig is: az ismerkedést segítse az alábbi interjú ... Hallani időnként olyan rosszindulatú megjegyzéseket. hogy a bemondónők az életben nem olyan szépek, mint a tévében: valójában a gondosan elkészített sminknek köszönhetik előnyös külsejüket. Lőrincz Gabriella rácáfol erre a pletykára. Festék és púder nélkül is rendkívül csinos, vonzó jelenség. Hellyel kínál barátságosan berendezett, világos lakásának nappalijában, majd kecsesen leül ő is jelezve, hogy kezdhetjük a beszélgetést. — Sokakat foglalkoztat a kérdés: hogyan bújik be valaki a „dobozba”? — Azt hiszem mindenki másként kerül a televízióhoz. Engem egyetemi éveim alatt kezdtek „bujto- gatni” erre, magamtól nem jutott volna eszembe, hogv próbálkozzam. Kétszer hívtak be meghallgatásra, és 1982. szeptember 9-én konferáltam élesben először egy iskolatelevíziós adást. Már hajnali ötkor felkeltem, hogy időben elkészüljek mindennel. Egy sminkelés ugyanis kezdetben negyven percig tartott. Remegő lábakkal mentem be a stúdióba, de a bemondói székben minden félelmem elszállt, és hiba nélkül átestem a tűzkeresztségen — Megszokta már a kamerát? — Egy kis feszültség szerintem mindenkiben van, amikor kigyullad a piros lámpa. Meg lehet azonban tanulni, hogyan gyűrje le, vagy legalábbis hogyan álcázza az ember ezt az izgalmat. Egy gépnek beszélsz és közben tudod, hogy milliók néznek — ez egy kicsit skizofrén dolog. De ezzel együtt is vonzott a pályára, hogy itt „élesben” kell dolgozni, és ez állandó megmérettetést jelent. — Akárcsak a Z’Zi Labor egy-egy koncertjén. Hogyan csöppent ebbe a vállalkozásba? —A zenekar néhány tagja korábban is a baráti körömhöz tartozott. Egyszer ideadták a Boldog békeidőket, hogy énekeljem el. Szerették volna hallani, hogyan szól női énekhangon. A próba sikerült. így kezdettől „munkaviszonyban” vagyok velük. Az első koncertünk a gyáli sportpályán volt: egy teherautó platóján játszottunk, körülbelül száz ember előtt. — Azóta már a platinalemezen is túl van az együttes. Meddig tarthat vajon egy ilyen siker széria? — Ezt megjósolni lehetetlen. Az tény. hogy sokat dolgozunk mostanában. Az idén például négy lemezt adunk ki: két mesejátékot, egy világsláger-válogatást az asszonykórussal, és lesznek Z’Zi-újdonságok is. — Népszerűek mostanában a pályán kívüliek felvételei: Kern András, Gálvölgyi János, Linda ért el így szép sikereket. Nem gondolkodik egy önálló nagylemezen? — Nem is tudom... A fiúk már felvetették ezt az ötletet, én pedig szorgalmasan tanulok énekelni. — A fellépések sok elfoglaltságot jelentenek. Nincsenek emiatt munkahelyi konfliktusai? — A téli turnék alatt merült fel először ez a problé" ma, de nagyon rugalmasak voltak a főnökeim, így sikerült az egyeztetés. — Van mostanában szabadideje? Hogyan piheni ki a fáradalmaikat? — Élvezem mindazt, amit jelenleg csinálok, s a munkámba bőven beleférnek a kedvteléseim is. Az említettek mellett például hétfőnként a Planetárium színpadán is játszom. A Z’Zi bolygó titka című zenés darabban alakítok egy jóságos tündért. Gyakran konferálok műsoros esteket, divatbemutatókat is. Talán csak azt sajnálom, hogy a kedves operalemezeim hallgatására nem jut elég idő mostanában. — Úgy tűnik, hogy szívesen kezd új vállalkozásokba. szívesen próbálja ki magát újabb szerepkörökben. Nem szándékozik a televízióban Kertész Zsuzsához vagy Endrei Judithoz hasonlóan más műfajokkal is megpróbálkozni? — Már harmadik hónapja fut szombat délelőttönként a Másképpen című műsor, aminek az egyik riportere vagyok. Megkísérlünk egy- egy témát újszerűén feldolgozni, egy-egy jelenséget körüljárni. Áprilisban például Nádas György humoristánál vendégeskedünk. — Gondolom, egyre többen megismerik az utcán. Hogyan fogadja a népszerűséget? — Mit tagadjam, egyrészt jólesik. Másrészt viszont kötelességekkel is jár. Hiszen mindig jól öltözöttnek, csinosnak, kedvesnek kell lennem. Az néha zavar, ha mutogatnak rám vagy ösz- szesúgnak a hátam mögött. Eleinte felesleges sztáral- lűrnek tekintettem például a napszemüveget. De már én is rájöttem, hogy az álcázás egyik fontos eszköze. így egyre gyakrabban felteszem, ha inkognitóban akarok maradni . . . Koncz János Televíziós műsorok áprilisban A Költészet Napját köszönti a televízió április 11- én azzal a műsorral, amely Mester és tanítvány címmel idézi fel Juhász Gyula és József Attila művésziemberi kapcsolatát. A magyar líra kimagasló egyéniségeire Péter László irodalomtörténész emlékezik; a versillusztrációkkal színesített összeállítás feleleveníti az idősebb és a fiatalabb pályatárs érzelem- és gondolatvilágának közös vonásait. az atyai barátság és a fiúi tiszteletadás e szép és ritka példáját. Az Űrhajózás Napjának előestéjén, ugyancsak április 11-én sugározza a tévé Az ég katonái című riportfilmjét, amely a Magyar Néphadsereg repülőseinek munkáját mutatja be. Az MTV a Honvédelmi Minisztérium segítő közreműködésével csaknem egy évig készített felvételeket a vadászrepülők és a katonai helikopter- és szállítógép-vezetők életéről és hétköznapjairól. A mintegy 12 órás vi- deoanyagból válogatott műsorban egyebek között láthatók azok az egyedülállóan érdekes és látványos felvételek, amelyeket Edelényi Gábor operatőr szuperszonikus vadászgépek fedélzetéről örökített meg. Április második hétvégéjén kezdik vetíteni a televízióban azt az új sorozatot is. amelyet a világhírű amerikai színész Walter Matthau filmjeiből állítottak össze. Matthau az 1940-es évek végétől modern amerikai szerzők darabjainak sokszínű jellemábrázolójaként, vérbeli komédiásként aratott sikereket a színpadon, s mozifilmek egész sora tette nevét világszerte ismertté. Pályájának kiemelkedő állomása volt színpadon és filmen egyaránt Neil Simon számára írt komédiája, a Furcsa pár címűnek, valamint Billy Wilder kesernyés történetének, a Sógorom, a zugügyvéd címűnek a szerepe, amelyért O^car-díjat is kapott. Ez utóbbi, 1966- os filmjével kezdődik a sorozat, amelyben nemcsak már ismert, nagy sikerű produkciók, hanem hazánkban még nem vetített filmek is szerepelnek. A színész több mint két évtizedes pályáját, emlékezetes alakításait, sokszínű játékát reprezentállja majd az 1969-es Kaktusz virága, a Jack Lemmon által rendezett Csakazértis nagypapa, továbbá a 70-es években készült Szenzáció, a Hello, Dolly, a Hotel Plaza, a Hajsza a föld alatt című filmek, végül a Furcsa pár. KISS DÉNES A GALILEI mi. Hetek teltek el azóta. Nem gondolta, hogy Döme jelentkezik. Aztán egy bo- rongós őszi napon csengett a telefon. — Halló!... Itt Döme. Te vagy az, Danai? . . . Jól megugrottatok!. .. Miért várt ebédig? Már valamennyien a megterített asztalnál ültek, amikor Danai kirúgta maga alól a széket. — Gyertek! — szólt a feleségének és a két gyereknek. A háttérben ott állt, Kezében a levesestállal Döme felesége, a hosszú szőke hajú Giziké. Az ő ijedt arcán látta meg a gőzölgő tál fölött a halálba induló Andi tekintetét... Dömét nem érzékelte, elsüllyedt, megsemmisült kopasz fejével, nagy tokájával. Kövérkés fia is folttá változott. Minden állt. Megmerevedett a nyár végi kert. A pillanat se moccant. Danai is állt a hirtelen, indulatos mozdulat után. Keze a hátralökött, ferde szék támlájára nehezedett. Tenyerét víz futotta el. De bár vér lett volna! — Megyünk! — mondta újra. A kép elhomályosodott. a hivalkodóan nagy nyaraló omladozni kezdett, elszürkültek a falaik, az emeleti rész mintha behorpadt volna. Danáiban robbanásként verődött szét az indulat. — De hát szép laz idő .. . Végre annyi év után találkozunk ... — Döme még mondott valamit de a szavakra nem emlékezett. — Nem hallottátok?!... — Végre megmoccant a felesége, fölállt, száját nyitotta, de nem szólt. A fia és a lánya is riadt tekintettel léptek el az asztaltól. A fák között átcsillant a tó kékje. Az állóképből leginkább Giziké arcát látta, és a kis Andi szemét... — De hát az ebéd... — lebegte Giziké, és még mindig ott állt a terasz szélén, néhány lépésnyire a megterített asztaltól, kezében a tállal. — Nekünk itt ma nincs ebéd! — Igen, durván mondta, aztán hátat fordítva az állóképnek, elindult a fehér kaviccsal frissen felszórt kerti úton a kapu felé ... Utólag tudja, mást kellett volna tennie. Megkérdezni Dömét. Mikorra érett meg benne a düh?... Talán akkorra, amikor megtudta, hogy Andi húga lett Döme felesége. Mint valami undorító tárgyat, csapta le a kagylót. Akkor vette észre, hogy Anna sötét haja ott göndörödik előtte. — Apa, ma feleltem és... Hiszen mindent megértett alighogy odaértek. „Nahát. te nem is ismered Gizit? Persze, elkerültél a faluból, és ő még kicsi volt. Hát ő Andi húga!” Döme harsány volt, dicsekedve mutatta meg a nyaralót. Rövid nadrágban, atlétatrikóban iptt- ment. „Ezt nézzétek meg!”... Megnézték a két fürdőszobát, a négy szobát, a nagy konyhát, és ki tudja még, hány helyiséget. A garázsban új Mazda, és ott csillogott-villogott a kertben Annával egyidős fiának új, mindössze kétnapos Yamaha motorkerékpárja. „Pesten vettem a piacon!” — mondta röhhintve. — „Mert mindent meg lehet venni, csak legyen elég kenőolaj ...” Tulajdonképpen már ekkor el kellett volna jönniük. „Apám, mindenki így csinálja!... Ez meg itt körben márvány. ..”. Andi, szegény Andi. Nem emlékezett rá, hogy húga is lett volna. Ámbár rémlik, hogy totyogott az udvarukban kistestvér . .. Egy, másfél éves lehetett? „Pénzzel mindent el lehet érni!” — harsogta Döme. (Folytatjuk) Nemcsak tanácsadás Vannak programok, amelyek örökzöldek, amelyek nem kívánnak látványos formai megújítást, mivel a gondolati mag folyvást változik, s az egyes „fejezeteket" maga az ezerarcú élet produká íja. Ilyen műsor a hetente rendszeresen jelentkező Mit üzen a rádió? Ennek alapvető célja az, hogy a hallgatók számára kamatoztatható tanácsokat adjon, hogy eligazítsa őket a paragrafusok útvesztőiben. A gárda tagjai a beérkező panaszos levelek indítékait vizsgálják, s legtöbbször izgalmas oknyomozás révén születnek a közérdeklődésre szárnot- tartó riportok, ugyanis a bennük sűrített információk nemcsak az érintetteknek nyújtanak iránytűt. A legutóbb — vasárnap délután — először munkaügyi problémákat feszegettek, akaratlanul is hangsúlyozva azt, hogy minden döntés mögött ott kell rejtenie a kézzelfogható, a félreérthetetlen emberségnek. Később egy szavatossági per labirintusába kalauzoltak olyan Ari adne-f onalat kínálva, amely a hasonló cipőben járók ismereteit is bővítette. Megtudtuk — ez sajnos nem hatott a meglepetés erejével —, hogy a kivitelezők egy része nemcsak lelkiismeretlen munkát végez, de arra is berendezkedett, hogy nyilvánvaló hibáit konokul tagadja, mit sem törődve azzal, hogy a lakástulajdonosok menekülni kényszerülnek a drága pénzen megvett hajlékukból. Szerencsére azt is nyomatékolta dr. Szegő Tamás, hogy az efféle bonyolult szituációkból is létezik megnyugtató kiút. Eddig terjed a felelősség- érzet, a kötelesség megszabta szint, ö és kollégája, Herényi Mária azonban nem elégszik meg ennyivel. Mindketten arra is vállalkoznak. hogy a kaotikusnak tűnő esetek mozgatórugóit is felvillantsák. No nem a szenzációkeltés igényétől sarkallva, hanem azért, hogy valamennyiünket meggyőzzenek: az elszabadult indulatok nem hoznak gyógyírt, hanem tovább súlyosbítják a fekélyesedő kórt. A valaha felhőtlen házasság megfeneklett, az egykori szerelmesek gyűlölködnek, ütköznek a rendőrségnél, a bíróságnál kopogtatnak, s közben dühük csak sokszorozódik. Egyikük sem döbben rá, hogy a megoldás kizárólag tőlük függ. A többiek csak javasolhatják ezt a cselekvési irányt, de a megértés szellemét nekik kell megteremteni. Nem akármilyen küldetés ösztönzi az egymást követő ajánlatok készítőit, hiszen bíznak abban, hogy ha hosz- szú távon is, de csak eredményesen szolgálják azt a humánumot, amely gyakorta hiánycikk hétköznapjainkban. Elismerés érte ... Pécsi István Ifjúság ’87 Már a 2—3 éves gyermek is foglalkozási szerepeket utánoz. A kisiskoláskortól a végzett mérnökig többen megszólaltak a Kossuth adó Pályaválasztás című műsorában, melynek riportere Mogyoró Katalin, szerkesztője Kavalik Márta volt. Sokat foglakozik a rádió a pályairányítás kérdéseivel. Most az egyik legjobban összeállított és szerkesztett műsort hallhattuk 60 percben. Többirányú megközelítéssel járta körbe a műsor azt a döntő fontosságú lépést, mely meghatározója a 14, illetve 18 éves tanuló további életének. A teljességre való törekvésben kevés idő jutott — csak érzékeltette — arra, hogy alaposabban foglalkozzon a nyolcadik osztályos gyermek életkori sajátosságaival. Egyáltalán elvárható-e dbben a korban a döntés, s milyen, mértékben. A riporter szociológusok megszólaltatásával láttatta a környezet alakító hatását, a szülők szerepét és a pedagógusok feladatait. Az egyik megszólaló szülő kifogásolta, hogy nem ismerik a tanulók a különböző szakmákat, a gyakorlati bemutatást, üzemlátogatást, ezeket nem pótolhatja semmiféle kiadvány. A pedagógusok ilyen irányú orientáló szerepéről a tapasztalatait sorolta. A legszélsőségesebb véleményeket is hallhattuk a szülők részéről arra a kérdésre, hogy érdemes-e továbbtanulni. A szakmunkásképző iskolákba egyre gyengébb tanulmányi eredménnyel jelentkeznek. Az oktatási statisztikák lehangoló képet tükröznek. A szakközépiskolák választása az ambíció- zusabb szülőkre és tanulókra jellemző. Legtöbb esetben nem a képességekkel van baj, azért elégszik meg a tanuló a gyenge teljesítménnyel, mert eldöntötte, hogy szakmunkás lesz, ahhoz pedig nem kell jobb előmenetel. Meg kell tehát találni — és alkalmazni — az általános iskoláknak azokat a beavatkozási pontokat, melyek kedvezőbb szemléletet garantálnak. A család, a környezet kulturális hátterének kényszerítő hatására is szükség van. Szép példákat hallottunk azoktól a tanulóktól, akik az Apáczai Csere János Gimnáziumban készülnek további életpályájukra. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek otthont is adó intézetből többen pályáznak jó eséllyel egyetemi tanulmányokra. Kozma Tamás iskolaszociológus a társadalom és az iskola kapcsolatát elemezte. Rámutatott, hogy a környezet nagymértékben befolyásolja azt. ami az iskolában történik. A társadalom nyitottabbá tételéhez csak kismértékben tud hozzájárulni. Boros László szociológus azt vizsgálta, hogy kikből lesz a társadalom szellemi ereje. Beszűkül az a csoport, mely az értelmiség utánpótlását adja. Más és más mértékben a humán- és műszaki területen. A továbbtanulók jelentkezési lapjait a választott intézetek már megkapták. Lehetőségük lesz úgy tanulni, hogy a holnap követelményeinek megfeleljenek. Lövei Gyula Kiállítások a gyöngyösi Diósy-teremben A Képcsarnok Vállalat boltjai kettős szerepet játszanak egy város életében. Vásárlásra kínálják az alkotásokat, de nem mondanak le az igényes művészi színvonalról sem. Jó lehetőség ez az ízlésformálásra, mindennapi életünk szebbé, harmonikusabbá tételére. Ezek jegyében dolgozik a gyöngyösi Diósy-terem is, ahol nemrég zárult Bodrogi Dalma gyöngyösi festőművész tárlata. Ezt követően április végén Somogyi Imre olajképeiből rendeznek bemutatót.
