Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 28., szombat 3 A HAZAI ÉLVONALBAN: Rába: ahol tíz perccel hat eltttt bezárják a kapukat A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár külön fogalom a magyar gazdaságban. Ennek bizonyítására gondolom semmi szükség. Amikor ugyanis különböző dolgokról még csak beszélgetnek, az előrelépést sejtető megoldásokat tervezgetik az .országban, akkor (a Rábában már a gyakorlati megvalósításról adnak számot. Megannyi országosan bevezetésre került példát lehetne hozni minderre. Meggyőződésem, hogy !a nemrég oly nagy port kavart Rába — kontra Rába című televíziós adáson is csak mosolyogni fogunk néhány esztendő múltán. Csak legyintünk, s a magyarra [jellemző áronizmussal megjegyezzük: ennél .nagyobb bajunk se tegyen soha. Persze mindez ma még néhány embernek egyenesen traumát okoz, majdhogynem a világ végét jelenti. De nézzük nsak hogyan is élnek, dolgoznak, minek örülnek, mit terveznek a magyar gazdaság egyik legmeghatározóbb termelő egységénél. A munkakönyvi {bejegyzés Még mielőtt azonban meghívnám az olvasót egy kis Rába-parti sétára, játsz- szunk el egy kicsit a gon- dolottal: dolgozna-e ön a Rába gyárban? Egyáltalán dolgozhatna-e ön a Rába gyárban? A két kérdés részbeni megválaszolásához segítséget nyújt az az adat, ami szerint akinek már három munkakönyvi bejegyzése van, tehát eddigi pályafutása során három munkáltató igénybe vette szolgáltatásait, az már nem juthat túl a Rába portáján. Ott ugyanis az egyik bejárat mellett alakították ki azt az irodát, ahol az új felvételisekkel foglalkoznak. Míg a belépési engedélyre várakoztunk, egy lakatost, faggatott a személyzetis ügyintéző. Merthogy nagyon megnézik kit vesznek föl, az biztos. Megvallom, kissé be- leborzongtam abba a kérdésáradatba, amit azalatt a néhány perc alatt hallottam akarva, akaratlanul, amíg az én papírjaimat ellenőrizték, merthogy személyi igazolvány nélkül bárhonnan is jött az ember, fölösleges próbálkozás a belépési kísérlet. Ugyanakkor elgondolkoztam azon is, hogy az ország hány vállalatánál örülnének egy lakatos jelentkezésének. Állítom: sok helyen még a szakmunkás-bizonyítványát sem néznék meg azonnal az illetőnek, máris kapna a munkaruhát, s maga a személyzetis kísérné a munkahelyre, s ígérnének mindent, csak nehogy az utolsó pillanatban meggondolja magát. Amikor a sajtóosztály egyik képviselője értünk jött, s az alig néhány lépésre lévő Rába Szerkesztőségbe kísért bennünket, már feltűnt, hogy kihalt a gyár. Útközben bármilyen hihetetlen, egy teremtett lélekkel sem találkoztunk. Már felvetődött bennem: lehet, hogy rosszkor jöttünk. Lévén hétfő a látogatások napja, biztos a heti teendők megbeszélésével telik a nap — gondoltam —, s ezért nincs ember sehol. Amikor erre vonatkozó bizonytalan kérdésem elhangzott, kísérőnk megjegyezte: — Látszik magukról, hogy messziről jöttek. Itt ugyanis az a szokás — magyarázta —, hogy mindenki különböző színű Ráb a-emblé- mát visel a munkaruháján, köpenyén. Minden szín égy- egy munkaterületet jelöl. így aztán könnyű megfejteni, hogy ki nem tartózkodik a helyén. Egyebek mellett ezért is nem látni csellengő embert. Az év embere Lehet vitatkozni azon, hogy helyes, avagy sem, de tény, Horváth Ede vezérigazgató neve összefonódott az évtizedek során a Rábával. Többször hallani az országutakon, amikor szemben feltűnik egy Rába kamion vagy teherautó: „Jön az Ede". Ez önmagában véve sem számít kis elismerésnek. Sokan tudják, hogy a televízió által * felkért emberek szavazata alapján ipari kategóriában 1986-ban az év emberének választották. Ki is ő tulajdonképpen? Egyáltalán honnan meríti habitusát, mérhetetlen energiáját, mindig megújulni kész tettvágyát? Már Győrbe indulás előtt tudtuk, hogy nem fogad bennünket. E sorozatot — hiába magyaráztuk —, rangsorkészítésnek ítélte. S mert nem a Rábát kerestük először, hanem a Medicort, úgy vélte, másodikként kezelve kívántunk foglalkozni a gyárral. Ö ebből nem kért. Mi mégis igyekeztünk megtudni róla egyet, s mást. mert olyan egyéniség, aki rendkívül érdekes lehet a megyénkben élőknek is Kérdeztünk munkást, üzem- és középvezetőt. Mindahá- nyuk kérte nevük említése nélkül tegyük közzé információinkat. Elmondták, hogy rendkívüli módon tartanak tőle. Racionális döntéseit nem mindig éljenzik meg, de eddig az élet őt igazolta. Sokszor megfordul az üzemekben, s még ma. hatvanon túl is kiveszi a munkadarabot az esztergályos kezéből, ha nem úgy csinálja, ah.ogy azt kell. De nemcsak leállítja a gépet, hanem ö maga meg is mutatja, hogy kell bánni az esztergakésekkel Volt, aki egyszerűen csak zseninek nevezte, hivatkozva arra, hogy annak idején nem számított a legnagyobb iskolakoptatók közé. Ma mégis felkészült, minden újra reagálni képes vezető. Nem tűri a fegyelmezetlenséget, a rendetlenséget. Volt aki csak annyit mondott: mázlista, majd hozzátette, hogy nem vezérigazgatónak kellene lennie, hanem hivatásos lottójátékosnak. Aztán végenincs anekdotákat is hallottunk. Olyan Mátyás király-féléket. Hihetőeket. meg elképzelhetetleneket is. Szólt történet arról, hogy mit tartalmazott a takarítónőnek írt levél, amikor éjszaka alva találta az egyikőjüket az íróasztalon, hogy miként fanatizálja munkatársait, vagy éppen mennyire ragaszkodik egy-egy vezérigazgatói utasítás betartásához. Ugyanakkor minden ötletre odafigyel, mindegy ki annak a kiagyalója Volt vélemény, amelyikből a szeretetet lehetett érezni, s volt olyan is, amelyik enyhén szólva nemtetszését tolmácsolta. Megnézi, hogy a közösből akár tíz fillért is mire fordítanak az ő aláírásának engedélyével, ö volt az, aki nem adott egy forintot sem a Forma I-es versenypálya építésére, de most épül Győr mellett egy hasonló. Úgynevezett nyúzópálya lesz, ahol tesztelhetik, kipróbálhatják a teherautókat. A régi igazság helybe- ni adaptálásában azonban valamennyien egyetértettek: nincs Rába Horváth Ede nélkül, s nincs Horváth Ede Rába nélkül. Mindig az élvonalban A Rába történelmét tanulmányozva kitűnik, hogy az 1896-ban alapított gyár szinte az indulás évétől számítva egy lépéssel mindig képes volt a magyar iparra jellemző fejlettségi színvonal előtt járni. Kétséget kizáróan történelmi a dátum, a millennium éve. Lederer Emil bécsi, Lederer Richard prágai gyárosok álmodták meg a vagongyártást, a gőzkazánok készítését, s mindenféle villamos telepek, berendezések előállítását. Bár a több mint száz esztendő alatt többször élt át a vállalati szervezet hatalmas változásokat, összevonásokat, erőszakos leválasztásokat, gyártási profilok módosításainak egész sorát, nagy világgazdasági válságokat, háborúk okozta pusztításokat, embargókat, új iparágak — . gépgyártás, kohászat — meghonosítását, mindig jellemző volt a vállalkozó felfogás, a tenniakarás. Egy korabeli írás így idézi az akkori ötletek egyikét: „Volt az egyik műhelyben egy hó- rihorgas gépmunkás. A feje mindig beleütődött a gerendába. De kifogott a műhelyen! Árkot ásott a gépe mellé, és a gödörbe állva dolgozott tovább.” Kilenc részvényes * alapította azt a gyárat, amely ma 17 ezer embernek ad kenyeret, amely Európa legnagyobb szakosított, piacra termelő járműipari részegységgyártójává fejlődött. Évi kétszázezres futóműgyártásával piaci befolyása számottevő, hiszen részaránya a világ szakosított főegységgyártásában eléri a 3—5 százalékot. Hazai helyét, súlyát jól érzékelteti, hogy az ország gépipari termelésének 10, exportjának 16, létszámának 4, állóeszközeinek 12 százalékát adja. Termelési értéke elérte a 25 milli- árd forintot, kivitele a szocialista országokba évről évre bővül, ma már a 450 millió rubelt közelíti. A tőkés exportja pedig most már tartósan az évi 100 millió dollárt éri el. A mai Rába nemcsak mennyiségi mutatói alapján tartozik az élvonalba, hanem a technikai felszereltsége, szervezési, irányítási módszerei ugyancsak az elsők közé sorolják. Nemcsak az egy személyre jutó termelési érték a legmagasabb itt a gépiparban, hanem a jövedelem is. Az átlagkereset évente 94 ezer 900 forint. A gyár méreteire jellemző, hogy a 28 ezer négyzet- méteres csarnokuk nem számít igazán nagynak. A futóműgyártó üzem 67 ezer négyzetméter, de most építenek egy százezer négyzet - méteres csarnokot. Napi 103 motor A motorgyáregységben Heizer Dezső termelési vezető kalauzolt bennünket. Elöljáróban elmondta, hogy az elmúlt évben 26 100 új motort gyártottak, 2600-at pedig felújítottak, de jelentős volt az alkatrészgyártásuk is. Naponta 103 motor készül el itt, tíz pedig újjászületik. Maga a csarnok 30 ezer négyzetméter. Zömében francia és nyugatnémet gépeken dolgoznak, komplett gyártósorokat telepítettek, s a munka szalagrendszerben folyik. Maga a motorösszeszerelés nem túl látványos, az automatizálásra jellemző, hogy egy százméteres gépsoron mindössze három ember végzi a dolgát. S ezt szó szerint kell .érteni. Nincsenek kisebb csoportok, ahol Jandera doktor legújabb kalandjait elemzik. mindenki a saját dolgával törődve serénykedik. A legújabb televíziós sorozat fő- .hőse pedig azért jutott eszembe, mert a doktor megirigyelhette volna a motorszerelők fehér (!) overall- ját. Sétánk közben még csak véletlenül sem kellett attól tartanunk, hogy megcsúszunk egy olajfolton. Pedig motorgyártáshoz kell olaj, méghozzá bőven. Csakhogy az kizárólag oda folyik, ahová kell. Nem a földre, nem a munkás nyakába, kezére — a motorba. Az Eaton végbolygós futóművet nyugati (piacon értékesítik. Előtte 'azonban szigorú minőségellenőrzésnek vetik alá A dugattyú megmunkálása Egy önálló .gyáregységben célgépeket is gyártanak — Sárvár, Kapuvár, Kőszeg, Szombathely, Szentgott- hárd. Ezek a belső szállítók — mondta a termelési vezető. — Készáruraktárunk nincs. Az alkatrészek menetrendszerűen érkeznek. Majdhogynem a teherautóról szerelünk. — Nem túl nagy kockázat ez? — A szereidében két számítógép segíti a munkát. Megmondja, hogy mennyi anyag van, milyen alkatrész szükséges, hol tartunk a termelésben Ezen túl pedig jó szervezés kell, s akkor bátran lehet vállalni a kockázatot. No meg olyan partnerek, gépkocsivezetők, akik a legmesszebbmenőkig megbízhatóak. Kőszegről akkor is ideért a sofőr, amikor a harckocsik is elakadtak. Tudja, hogy ha megáll, akkor az egész gyártósoron megbénul a munka. Krajcár Miklós lakatos harmincöt éve tagja a Rába családnak. A 'vagongyártásban dolgozott, mígnem 1980- ban átkerült a főtengelykészítőkhöz. Szükségszerű volt a váltás, mivel a vagongyártás megszűnt. — Az elején egy kicsit nehéz volt megszokni az új munkaterületet — mondta —, de aztán így utólag nem bánom a dolgot. Itt több a túlóra, az elmúlt évben tízezer forint alatt nem kerestem. — Mennyire érzi itt biztonságban magát? — Itt megvan a jövő, lehet tervezni. Akkora a megrendelésünk, hogy három műszakban dolgozunk. A Vörös Csillag traktorgyáriak helyzete engem is megdöbbentett. Nem tudom, hogy mit csináltam volna hasonló helyzetben . . , Mérce a külpiac Jóna Imre terv és program főosztályvezető-helyettes örül a 20 millió dollárt meghaladó amerikai üzletnek. Mint mondta, elsősorban a külpiac méri a Rábát Elmondta, hogy az Opel-üz- let az autókért kért irreálisan magas ár miatt meghiúsult. Ügy ítéli, hogy a már második éve százmillió dolláros bevételről mégis el tudnak mozdulni. Decemberben Írták alá azt a bizonyos amerikai szerződést, s már áprilisban szállítani kell a futóműegységeket, hidakat. Mint azt mindennapi munkája diktálja, előretekint. Azt fejtegeti, hogy a futómű marad a legjelentősebb termékük az idén is. Ugyanakkor minőségi váltásra is szükség van. A teherautók közül új típusokat kell kidolgozni. Alkalmazkodva a vevő igényéhez. Folytatódik a kínai üzlet is. A közel ezer lengyel munkás mellé félévtől háromszáz kínai is érkezik Győrbe. Az ugyanis .az elképzelésük, hogy a közeljövőben összeszerelő üzemeket is szeretnének vásárolni, ezért megismerkednek a gyártással. De nekünk sem árt ha itt helyben tapasztalhatjuk , a távol-keletiek munkastílusát. Én jártam Japánban, amit ott láttam . , , S ha mindezek után van még kedve eljátszani a gondolattal az olvasónak: dolgozna-e a Rába gyárban, mondjuk el azt is, hogy reggel 6 óra előtt 10 perccel bezárják a kapukat. Remélhetőleg ez a szemlélet, s az itt tapasztaltak hamarosan országszerte jellemezni fogják iparunkat . . . Kis Szabó Ervin A Raba Steigereket a magyar mezőgazdaságban is kedvelik (Fotó: Csenkey András) \ kínai piacon értékesített autók
