Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-24 / 70. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. március 24., kedd 3. LAPUNK NAPIRENDJÉN: Megyénk színházi élete A színházi a legösszetettebb művészeti ág. Ügy szól alapvető emberi kérdésekről, hogy él a látvány, a szó adta minden lehetőségekkel. így hát különös figyelemmel fordul a közönség is felé: az előadások, a fővárosban és vidéken nagyrészt telt há­zakkal mennek. Közeleg március 27-e, Thália nemzetközi ünnepe. Ezért is válasz­tottuk ezt a témakört, másrészt az egri Gárdonyi Géza Színház történetének újabb fordulópontjához érkezett: a következő évadtól már önálló, bár egyelőre előtársu- lattal dolgozik. Olvasóink kérdéseit továbbítottuk az illetékeseknek. 70 ÉVE TÖRTÉNT (V/2.) Az 1917. évi februári oroszországi forradalom hatása Heves megyére Sokan szívesen veszik, hogy több társulat is je­lentkezik Egerben előadá­sokkal. Nem szűkül-e a kí­nálat, ha önálló együttes alakul? — érdeklődött Óvári Zoltán egri nyugdíjas. Válaszol Gá­li László, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója. — Az 1985. január 1-el bekö­vetkezett önállóság kezdeté­től törekedett az intézmény arra, hogy az egész magyar színházművészet keresztmet­szetét nyújtsa. Szeretnénk, ha havi műsorban látna a közönség operát, nagyope­rettet, vígjátékot, színművet, tragédiát stb. Azonban ez a módszer alkalmatlan a meny- nyiségi igény kielégítésére. A népszerű műfajokat és színészeket sokkal többen szeretnék látni, még a me­gyeszékhelyen kívül is. Rá­adásul más együttesek a mi ellátásunkban nem érdekel­tek. Lehetőségeinket korlá­tozza a távolság, s olykor a rendkívüli időjárás is. Nincs esély így önálló arculat ki­alakítására sem, csak köz­vetíteni tudunk értékeket. Nem az épület jelenti a színházat egy város, egy me­gye számára, hanem a tár­sulat, s az ebben dolgozó művész. A választék nem lesz kisebb, csupán azt sze­retnénk, hogy ne csak né­hány száz szerencsés jegytu­lajdonos jusson be egy-egy sikeres előadásra. — Olvastam, hogy a kö­vetkező évadtól már elő- társulat lesz a Gárdonyi Géza Színházban. Milyen körből szerződnek ide mű­vészek, kialakult-e már erre valamilyen elképzelés? — kérdezte Tóth Tihamér egri olvasónk. Gáli László válasza: — Három év alatt sze­retnénk teljes társulatot lét­rehozni. Tizennégy színész kezdi nálunk az évadot 1987 augusztusában. Az ala­pító tagok két budapesti, né­hány vidéki színházból, va­lamint a Színház- és Film- művészeti Főiskoláról ke­rülnek hozzánk. Valameny- nyien aláírták szerződésü­ket, személyes bemutatásuk­ra később vállalkozunk. Lesz­nek másodállásban itt dol­gozó művészek, s tervezzük neves vendégek meghívását is. — Eger mely részén áll majd a színészház, s elké­szül-e a társulat tagjainak érkezéséig? — érdeklődött Tóth Géza egri olvasó. Gáli László vá­lasza : — A Vörös Hadsereg út­ja és az Árpád utca sarkán épül majd. Jelenleg a terü­let előkészítése és a tervezés folyik. Várhatóan 1988 au­gusztusában vehetik át a la­kói. Az előtársulat tagjait egyelőre bérelt lakásokban helyezzük el. Igazság sze­rint kinevezésem óta arra törekszem, hogy a színház­fejlesztés terén mutatkozó, örökölt lemaradást behoz­zuk. Bár az új vezetés olyan időszakban vette át a szín­házirányítást, amikor már elkészültek az 1987-re vo­natkozó tanácsi költségveté­si elképzelések, de a megyei tanács művelődési osztálya — a körülmények elemzé­sét követően — támogatta a gyorsítást. A közös fárado­zással elért eredményt szín­háztörténeti jelentőségűnek kell tekinteni. Reméljük, a színészház átadása, illetve a még szükséges díszlet- és jelmezkészítő műhelyek fel­építése nem várat sokáig magára. — Hogyan alakítják ki az önálló társulattal rendel­kező színház műsortervét? — kérdezi Trencsényi Lász­ló Egerből. Gáli László vá­lasza : — Közönségvonzó, válto­zatos műsorpolitikát terve­zünk, olyat, amely megfe­lel valamennyi közönségré­teg igényeinek. Javaslom, tanulmányozzák végig ja­nuári, februári, márciusi és áprilisi műsorunkat: a mű­fajok aránya további elkép­zeléseinket is tükrözi. Nem szeretnénk a kevesek szín­háza lenni, de a művészet ínyenceinek is meg kell ta­lálniuk nálunk a kedvükre való darabokat. A részletes tervet hamarosan nyilvános­ságra hozzuk. — Tervezik-e a tájegység­hez kötődő darabok bemuta­tását? — Somos Ernő várja a kér­désre a választ Egerből. Gá­li László: — Szeretnénk, ha vala­mennyi előadásunk kötődne a tájegységhez. Egerben, He­ves megyében érvényes szín­házat szeretnénk teremteni. Olyat, amely az itt élők gondjait enyhíti, örömüket szolgálja. Keressük az olyan szerzőket is, akik közvetle­nül kapcsolódnak ide, de darabjaik bemutatására csak akkor vállalkozhatunk, ha megfelelő művészi szintűek. — Gyermekeim imádják a színházat. Ezért kevésnek tartom a nekik szóló elő­adásokat. Várhatunk-e több ilyen jellegű darabot? — Kristóf Mihályné egri ol­vasónk kérdése ez. Gáli László válasza: — Megkülönböztetett fi­gyelemmel fordulunk majd a gyermek- és fiatal közön­ség felé. A bábelőadások száma is emelkedik, s lesz­nek gyermekszínházi, ifjú­sági előadások is. Az önálló társulat létrehozása mellett talán ez a legdöntőbb érv: a színház ezután szolgálhat­ja majd a felnövekvő nem­zedék nevelését. — A színházba járás anya­gi kérdés is. Számíthat-e a közönség a jegyek árainak emelkedésére? — kérdezi Papp Gábor eg­ri olvasónk. Gáli László: — Lényeges áremelésre — hacsak erre központi ren­delkezések nem kényszeríte­nek — nem kerül sor. Igaz ugyan, hogy a jegyárakból származó bevétel a töredé­két sem teszi ki az előadás létrehozási költségének, de az árszínvonalat nem ehhez, hanem a mindenkori fizető­képes kereslethez kell iga­zítanunk. Magyarán: azt kell felmérnünk, hogy a néző hány forintot hajlandó fi­zetni. Ezért is követjük azt a gyakorlatot, hogy — a da­rab műfajától, várható nép­szerűségétől függően — a jegyárakat produkciónként külön határozzuk meg. Jö­vőre bérletet hirdetünk. Az ára természetesen előre rög­zített lesz, a bérlő minden előadást egységáron kap. Bogdán József gyöngyösi olvasónk kérdése: Miért szüntették meg a Mátra Művelődési Központ­ban a színházi bérletek áru­sítását? A kérdésre Baranyi Imréné­től, a ház igazgatóhelyette­sétől kértünk választ. — Kifejezetten anyagi okok vezettek bennünket, amikor a bérletek terjesztését abba­hagytuk. Tessék számolni! A Csárdáskirálynő 70 ezer­be, a Hyppolit 55 ezerbe, a Villa Negra 63 ezerbe ke­rült. Ezekhez az összegek­hez még a mi rezsinket is hozzá kell számolni, például a világítást és a fűtést, a többiről nem is szólva. A teremben 468 nézőt tudunk elhelyezni. Ha csak 500 fo­rintos bérleteket veszek ala­pul ahhoz, hogy a kiadások nagyobbik hányada megté­rüljön, aJckcrr is egy család­nak egyszerre ezer forintot kellene kifizetnie a bérletért. Ez eléggé riasztó összeg. Egy-egy előadásért szemé­lyenként 100—120 forintot kérhetünk. Ezt már köny- nyebb kifizetni. Így is min­den színházi programunk nem nyereséget hoz, hanem viszi a pénzt. Ellensúlyozá­sul kénytelenek vagyunk diszkóműsorokat beállítani. — Mi várható a nyári idényben? Ezt a kérdést Halász Tiva­dar nevében tettük fel az igazgatóhelyettesnek. — Tanultunk a tavalyi súlyos kudarcból. Képzelje el. a Toscára 11 jegyet tud­tunk eladni. A szabadtéri színpadon ezért az idén egy- egy könnyebb fajsúlyú elő­adást szervezünk csak, lé­nyegében modern popzenei koncerteket. Az ifjúsági par­kot június 1-én nyitjuk meg és augusztus végéig üze­meltetjük. A hét második felében tánc várja a fiata­lokat. A többi estéken pe­dig komolyabb szórakozást, úgynevezett közösségi játé­kokat kínálunk. A büfét nyitva tartjuk, de csökken­tett választékkal. Még nem döntöttünk, melyik ifjúsá­gi szervezetnek adjuk a ke­zébe üzemeltetésre a szóra­kozóhelyet. Attól tesszük függővé, hogy melyik lesz a legkedvezőbb ajánlat. Ugyancsak gyöngyösi ol­vasónk, Krakóczky Zsolt fo­galmazta meg a kérdést: Hogyan akarnak eljutni a lakosság rétegeihez a színházi előadásokkal az MMK vezetői? Ugyancsak Baranyi Imr éné­től kaptunk választ. — A műsorpolitikánk ki­mondottan ezt a célt szol­gálja. Kijelenthetem, hogy a megvalósítása nem könnyű. Ha arra gondolok, hogy az igényesebb előadások iránt eléggé lanyha az érdeklődés, már jeleztem a nehézségein­ket. Mai társadalmi témá­jú drámát nem nagyon kí­nálnak a színházak. De az is fokozza a nehézségeinket, hogy az ajánlott darabokat csak kivételesen ritka eset­ben nézhetjük meg előzete­sen. Így fordulhatott elő, hogy a gyerekelöadásoknál gyenge színvonalú művek is szerepeltek. Ide tartozik az is, hogy az ifjúsági szín­házi előadásokon a fiatalok magatartása, viselkedése kí­vánnivalót hagy maga után. Nemrég olyan eset is elő­fordult. hogy emiatt a szí­nészek abba akarták hagy­ni az előadást. Hozzáteszem: ezek a műsorok is ráfizeté­sesek. tehát mi csupán a művészeti nevelés céljából szervezünk ilyen programo­kat Vályogos Margit a parád- fürdői gyógyintézet dolgozó­ja. elismerően szólt a gyön­gyösi színházi előadások színvonaláról, majd megkér­dezte: Miért nem a hét utolsó két napjára teszik ezeket az előadásokat? Azoknak a nevében ér­deklődött. akik ugyan gyön­gyösi lakosok, de más hely­ségben dolgoznak és csak szombaton és vasárnap van­nak otthon. A válasz úgy hangzik, hogy az előadások szervezői csak a kínálatból tudnak vá­logatni. Az időpont megha­tározása sem rajtuk múlik a legtöbb esetben. A szín­házak a hétvégeken általá­ban otthon tartanak előadá­sokat, és csak a legkivéte- lesebb esetben vállalkoznak ezeken a napokon arra, hogy mondjuk, Gyöngyösön lép­jenek közönség elé. Hatvan és a környező települések lakossága meg­szokta már, hogy — az év egyetlen lehető színházi vál­lalkozásaként — a nyár vé­ge a szabadtéri játékok je­gyében zajlik. Ehhez mér­hető a fokozódó érdeklődés, ami természetesen nem füg­getlen a változatos, többszí­nű műsorrendtől, de kiolvas­ható néhány olyan friss le­vélből is, amelyeknek írói, így Mozsár Ferenc, az Apci Qualitál szb-titkára, vagy Cserkúti István boldogi ta­nácselnök már most szeret­né tudni, hogy a Hatvani Galéria, mint a Zenés színházi nyár gazdája, milyen előadásokra készül az idei esztendőben? — Négy produkciót mu­tatunk be nyár végén a nép- kerti szabadtéri színpadon. Ezek közül mindenképpen a Szegedi Nemzeti Színház Operatársulatának az elő­adása emelkedik ki. Puccini Pillangókisasszonyáról, az egyik legnépszerűbb, legis­mertebb daljátékról van szó! A Népszínház vendég­játéka sem lebecsülendő, hi­szen a direktor Miszlay Ist- vánék Offenbach Párizsi élet című nagyoperettjét hozzák Hatvanba, amellyel múlt év őszén sikerrel turnéztak az NSZK-ban. A budapesti Jó­zsefvárosi Színház egy vér­beli rockmusical-lel, Ter- sánszky—Szakcsi Lakatos: Szidike lakodalmá-val lép a szabadtéri színpad deszkái­ra. A záró produkció pe­dig ismét, immár a negye­dik nyáron a békéscsabai Jókai Színházé lesz. Társu­latuk .vadonatúj zenés víg­játékkal, Srassnov—Z erko­vitz: Szélhámoskirályával lesz a nyári játékok vendé­ge. E darab címszerepét kü­lönben az István, a király filmváltozatának főszereplő­je játssza, énekli majd kaptuk az információt a Hatvani Galéria illetékesé­től, aki arról is említést tett. hogy a negyedik Zenés színházi nyár előadásai au­gusztus 23. és szeptember 2. között lesznek, s már eddig ötszáznál több bérlet talált gazdára a városban. Az Eternit Vállalat selypi üzemének tisztviselője, Varjú Istvánná egy ötlettel ' ruk­kolt elő levelében. Mint ír­ja: Petöfibányán, ahol lak­nak, a művelődési háznak korszerű, jól felszerelt szín­házterme van, s ezt nem­csak a község, hanem Itat­ván javára is hasznosítani lehetne ősztől tavaszig kü­lönböző színtársulatok foga­dásával. A közönséget alkal­mi buszokkal utaztatnák a városból Petőfibányára és vissza. A fölvetett kérdés kapcsán azt a választ kap­tuk, miszerint a színházte­rem valóban korszerű, pom­pás, de nem olyan befogadó képességű, hogy nagyobb ki­állítású, költséges színházi vállalkozásokat rentábilisan lehetne (itt közönség elé vin­ni. — No meg, ha már vonat­ra, buszra ülnek a hatva­niak, akkor ellenkező irány­ba indulnak el, s egy-egy operát, színművet Budapes­ten, a produkció saját szín­padán tekintenek meg. Az inkább elképzelhető — mon­dotta Fehér Zsolt művésze­ti előadó —, hogy a petőfi- bányaiak a most formálódó egri színházzal lépjenek kap­csolatba. s közönségüket a környező településekről is toborozva, növeljék színház- termük kihasználtságát. 1915—1916-tól a lakosság hangulata annyira romlott, hogy a már „hősök válasz­tójogának” parlamenti vitái sem keltették fel a figyel­mét. A békevárás egyre nőtt. Sokan a háború csodálatos befejezésében reményked­tek. Amikor 1916. november 7-én, 18 óra körül kétszer is megrázkódott a föld Dorog- háza határában, egyesek a béke előjelének vélték. A békevárás ellenére a vármegye vezetői nyílt há­borúellenességet sokáig nem tapasztaltak. Az emberek csak titokban, családi vagy baráti körben szidták a há­ború elindítóit. Ha akadt, aki nyíltan hangoztatta béke­vágyát, katonai bíróság elé került. Ez történt Stiller Já­nossal, a gyöngyösi állami gimnázium igazgatójával, aki az 1915. január 25-i év­nyitó tanári konferenciáján elmondott beszédében a „sa­ját és a nemzet” békeóhaját hangoztatta. Emiatt 1915. ok­tóber 1-jén felmentették igazgatói tisztségéből. Való­színű, hogv azért nem súj­tották keményebb ítélettel, mert ferences paptanár volt. A háború híreit az első percektől több településen is megvitatták a munkásott­honban vagy a szakegylet­ben a szociáldemokraták. Amikor a gyöngyösi Munkás Otthonban Czakó Sándor, a Magyarországi Földmunká­sok Országos Szövetségének (MFOSZ) ifjú tagja, az 1914. július 26-i Népszava-vezér- cikket felolvasta, piros ce­ruzával sorról sorra megje­lölték a legfontosabbnak tar­tott mondatokat: ,,A magyar szociáldemokrácia hangja az egyetlen hang az ország­ban, amely még az utolsó oillanatban is tiltakozását kiáltja ki a háború ellen." A bevonultatások érzéke­nyen érintették a mozgalmi életet. De az itthon maradt vezetők azonnal intézkedtek a Népszava július 29-i fel­hívása szerint, és a bevonult vezetőtársaik vagy szervezők helyére újakat állítottak. A megyei szociáldemokrata és szakszervezeti vezetők és csoportok leginkább a Nép­szavának. mint az MSZDP vezetősége hivatalos orgá­numának állásfoglalásaihoz tartották magukat. így a há­ború mellett és a háború ellen egyaránt ott találhatjuk őket. Tény, hogy például a „fővárosi elvtársak” közül Nyisztor György állandó kap­csolatot tartott a hatvaniak­kal és a gyöngyösiekkel. Nyisztor valahányszor a gyöngyösieknél volt „kör­úton”, az MFOSZ tagjai előtt a háború ellen szólt. A bevonultatások ellené­re az első hetekben a me­gye munkás- és parasztmoz­galma nem bénult meg. Pásztó, Hatvan, Gyöngyös és Pálosvörösmart szakszerve­zeti csoportjaiban rendszeres foglalkozásra jöttek össze. A beszédtéma a háború volt. A megcsappant létszámú szegényparaszti és földmun­kás mozgalmi vezetők gyak­ran titokban tartották a gyűléseket. Szakegyleti ösz- szejöveteleket szerveztek Tas-pusztán, a Borhy-féle gazdaságnak, valamint a Fay- zat-pusztai és a Téven-féle uradalomnak, továbbá né­hány gyöngyösi gazdaságnak az aratói között. Legfőkép­pen a háborúról beszéltek, amelyet mindnyájan kárhoz­tattak. Ezeken az összejöve­teleken a napszámos és a marokszedő nők is jelen voltak. A háborúellenesség au­gusztus végén Gyöngyösön felszínre tört. Ma már kide­ríthetetlen, kik szervezték a Piac téren az ipari szakszer­vezetek csoportjainak „ri- billióját”. Az ipari munká­sok odahívták napszámos és paraszttársaíkat is, és „Éljen a béke!” kiáltással háborúellenes gyűlést akar­tak tartani. A gyülekezőket a rendőrök szétkergették. A helybeli hírlapok hallgattak a tüntetésről, illetve annak megakadályozásáról. Lehet, hogy azért, nehogy a megyé­ben máshol is sor kerüljön hasonlóra. A munkáltatók kerülték a „súrlódást” a szervezett munkásokkal. Sorra megújí­tották az éppen esedékes kollektív szerződéseket, mi­vel a háborús állapotok el­lenére is számoltak szerve­zettségükkel. (Folytatjuk) Dr. Misóczki Lajos Új riasztóberendezés a lakásokba Üj riasztórendszert fejlesztettek ki a Mikrothéka Műszer­ipari gmk-ban. A rádióhullámokkal működő számítógépes berendezés egyszerre 64 ezer lakás őrzésére alkalmas. A készülék nemcsak betörés, hanem pl. tűz esetén is riasztja a központban elhelyezett vevőkészüléket. A Safe Ray-t a Data menedzseriroda forgalmazza. A képen: készül a köz­ponti vevőegység (MTI_fotó: Baric Imre — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents