Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-04 / 53. szám
1. NÉPÚJSÁG, 1987. március 4., szerda Magyar felszólalás a bécsi találkozón HAZÁNK TÁRSSZERZŐKÉNT CSATLAKOZIK Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó találkozó keddi teljes ülésén Erdős André nagykövet, a magyar küldöttség vezetője bejelentette, hogy Magyarország társszerzőként csatlakozni kíván két, Jugoszlávia által beterjesztett javaslathoz. Ezek szorgalmazzák a nemzetiségi kisebbségek jogainak és jogos érdekeinek védelmére a helsinki folyamat dokumentumaiban és más idevágó nemzetközi rendelkezésekben vállalt kötelezettségek teljesítését, s a különböző államokban élő azonos etnikai csoportok tagjainak kapcsolattartási, anyanyelvükön való informálódási jogát. Hazánk ugyancsak társszerzőként csatlakozik a Kanada és más országok által benyújtott azon javaslathoz is, amely felhívja a részt vevő államokat a nemzetiségekhez tartozó személyek jogainak védelmére, a nemzetiségi kultúrák sajátos arculatának megóvására, többek között a nyelv és az irodalom megőrzésének, gazdagításának, valamint a továbbadás lehetőségének biztosítása útján. A nemzetiségi kérdésről és annak a bécsi utótalálkozón felvetődött vonatkozásairól szólva a magyar küldöttségvezető aláhúzta: a nemzetiségi kérdésnek egyszerre vannak nemzeti és nemzetközi hatásai, amelyek megerősítést nyertek a helsinki folyamat dokumentumaiban. A demokrácia fejlődését minden országban egészséges, ésszerű és nagylelkű nemzetiségi politika folyamatos megvalósításának kell kísérnie, amely kizár mind a többség, mind a kisebbség részéről mindenfajta nacionalizmust, sovinizmust. A nemzetiségi kisebbségek kérdését egyszer s mindenkorra megoldottnak nyilvánítani olyan elképzelés, amelynek semmi köze a valósághoz.' A haladó társadalmi keretek megkönnyíthetik a nemzeti kisebbségek helyzetének igazságos rendezését, de nem biztosítják, hogy a kérdés önmagától megoldódjon. Természetesen ez a rendezés annak az országnak az illetékességi körébe tartozik, amelynek területén e nemzetiségek élnek. Azonban nem szabad azt hinni, hogy a nemzetközi közösség és főleg azok az államok, ahol a lakosság kapcsolatokat tart fenn egyes határokon túli kisebbségekkel, közömbösséggel viseltetnek az iránt, ahogyan az ezzel kapcsolatos problémákat a másik országban kezelik. A magyar álláspont kifejezésre juttatja, hogy szűnjön meg mindenfajta megkülönböztetés, amely a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeket sújthatja, s hozzájárul a nemzetiségek kulturális identitásának fenntartásához és fejlesztéséhez. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a kisebbségek nemzetiségi egzisztenciájának találkozási pontot kell jelentenie. az együttműködés hídját kell alkotnia a különböző országok között — mondotta Erdős André, s rámutatott arra, hogy a nemzetiségi témának a humanitárius kérdések egész körét átfogó vonatkozásai is igazolják a harmadik kosárban szereplő kérdések minden részletre kiterjedő megvitatásának jogosságát. A magyar küldöttség vezetője utalt arra a szovjet javaslatra, amely egy humanitárius konferencia megrendezését kezdeményezi moszkvai székhellyel és éppen azt célozza, hogy az emberi jogokkal összefüggő humanitárius terület valameny- nyi kérdése megvitatásra kerüljön. Ogy véljük, hogy a moszkvai konferencia a lehetséges gyakorlati megegyezéseken és következtetéseken túl újabb ösztönzést adhat azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek az összeurópai tanácskozáson meg akarják szilárdítani a korunk kérdéseivel kapcsolatos újfajta gondolkodást és megközelítési módot. A Mir híre Az előzetes terveknek megfelelően folytatja munkáját a szovjet Mir űrállomás fedélzetén Jurij Ro- manyenko és Alekszandr La- vejkin. A két szovjet űrhajós kedden orvosi vizsgálatot tart, ellenőrzik a szív és érrendszer állapotát és más orvos-biológiai megfigyeléseket végeznek. Folytatják az egyes anyagok űrbéli viselkedésének tanulmányozását is a Kolo- szok nevet viselő kutatási program keretében. Teng Hsziao-ping Kína vezető politikusa a pekingi parlamentben fogadta George Shultz amerikai külügyminisztert (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Új vezetőt keres a CIA Űj jelöltet kell keresnie Reagan elnöknek a Központi Hírszerző Hivatal, a CIA élére: Robert Gates, a kémügynökség helyettes vezetője, akit az elnök javt - sóit a tisztségre, kénytelen volt lemondani a jelöltségről. Mint jelentettük, a Szenátusban rendkívül heves ellenzéke támadt a jelölésnek — elsősorban nem Gates személye miatt, hanem az iráni fegyverszállítási botrány következtében. A kémügynökség szerepe a törvénytelen akciókban egyértelműen bebizonyosodott, s bár Gates eddig elsősorban nem a titkos akciókkal foglalkozott, a jelek szerint maga is részes volt különböző visszaélésekben. A kongresszusi ellenállás láttán Gates maga kérte, hogy Reagan vonja vissza jelölését, mert ezzel megkímélhette az elnököt egy esetleges újabb kudarctól. LENGYELORSZÁG Szakszervezeti tanácskozás A szakszervezeteket képviselő felszólalók szerint az ország belső gazdasági egyensúlyát nem kizárólag az árak emelésével, a reálbérek szinten tartásával, illetve csökkentésével lehet megteremteni. Fontosnak tartják az árukínálat növelését, keveslik az idén januárban megállapított 7 ezer zlotys minimálbért és a márciusi nyugdíjemelések mértékét is. Ezért az év végéig saját tervezetet terjesztenék a kormány elé ebben a kérdésben. A szakszervezetek úgy értékelik. hogy elmarad a tervezettől az egészségügy, az oktatás és a környezetvédelem fejlesztése, s szükség van a lakáspolitika egész rendszerének reformjára. Javasolják. hogy a közös munkaterv alapján a kormány kössön a szakszervezetekkel új társadalmi megállapodási —( Külpolitikai kommentárunk Adósok és hitelezők TÍZ NAP telt el azóta, hogy a fejlődő világ leg- eladósodottabb országa, Brazília bejelentette: átmenetileg nem tudja törleszteni a külföldi magánbankokkal szembeni tartozásainak kamatát. A hír vihari kavart, elsősorban az Egyesült Államok nagy bankházai aggodalmaskodnak, hiszen több mint húszmilliárd dollárral érdekeltek Brazíliában. A megtorlás azonban elmaradt, sőt, a jelentések szerint mindazok az adós államok, amelyek most folytatnak tárgyalásokat külföldi tartozásaikról, kedvezőbb feltételekben reménykedhetnek a brazil döntés után. A tét ugyanis túlságosan is nagy. A világbank most közzétett adatai szerint 1986-ban a fejlődő or-, szágok együttes tartozása túlhaladta az ezermilliárd dollárt, pontosan 1035 milliárdra növekedett. Ha egyszerre mindenki megtagadná az adósságszolgáltatást, úgy összeomlana a nemzetközi pénzügyi rendszer. Ebben viszont maguk a fejlődő országok sem érdekeltek, amelyeknek gazdasági fejlődéséhez elengedhetetlenül szükség van újabb hitelekre és normális kereskedelmi kapcsolatokra a fejlett világgal. Az adósságbomba első ízben 1982 őszén robbant Mexikó fi- zetésképtelenségének bejelentésével. Azóta a megmegújuló veszély mindkét felet — az adósokat és a hitelezőket is — józanságra, megfontoltságra ösztönzi. A válságot persze egy gyors műtéttel orvosolni nem lehet, hosszas tárgyalásokra, s ezen belül olyan új feltételek kialakítására van szükség, amely figyelembe veszi a fejlődő országoik növekedési szükségleteit. Éppen Brazília példája tanúsítja, hogy á jelenlegi gyakorlat nem folytatható. Ez az egyébként iparilag gyorsan fejlődő ország csupán 1980 óta a kamatok törlesztésére 55 milliárd dollárt fordított, miközben a tőketartozása nemhogy csökkent, hanem tovább növekedett, s jelenleg 108 milliárd dollárt ér el. A latin-amerikai adósországok az utóbbi három évben összesen immár százmilliárd dollárral több tőkét utaltak át a fejlett államokba, mint amennyi új hitelt kaptak. Raul Prebisch neves argentin közgazdász ezt a tőkekiáramlást azon beteg esetéhez hasonlította, akinek vérátömlesztésre lenne szüksége az élet- benmaradáshoz, helyette azonban csak vért vesznek tőle. A BRAZIL DÖNTÉS most mondhatni utolsó figyelmeztetés volt a fejlett világ számára: keressenek gyorsabban hatékony megoldást közösen, különben az adósságlavina feltartóztathatatlanul megindul. La- tin-Amerika és a világ más gyengén fejlett térségei sem áldozhatják fel jövőjüket, gazdasági növekedésüket az adósságválság oltárán. Ortutay L. Gyula HETVEN ÉVE TÖRTÉNT Forradalmi nyitány A cárizmus bukása egyben az összes külföldi polgári hatalom erkölcsi, politikai kudarcát, a nemzetközi forradalmi mozgalom fellendülését is jelentette. Az 1917. február 25-én (a mai időszámítás szerint március 10-én) kirobbant, február 27-én győzedelmeskedő és - a következő napokban tovább fejlődő oroszországi polgári demokratikus forradalom — amelyben kezdettől meghatározó szerepet játszott a munkásság — érzékenyen érintette az imperialista kormányokat. Számukra a cári Oroszország társadalmi, politikai elmaradottsága szolgáltatta a kedvező alapot önös politikájukhoz. Ám a februári forradálom egy csapásra számottevően megváltoztatta Oroszország politikai életét. Nem csoda, hogy a nagyhatalmak követei se akkor, se később, emlékirataiban semmi jót sem találtak a győztes orosz forradalomban. Francis, az amerikai kormány képviselője csak abból a szempontból nézte az eseményeket, hogy lövöldözés támadt a követség utcájában. Paléologue, a francia diplomata emlékezésének is csak az volt a lényege, hogy követségük előtt őrült iramban száguldanak a. fegyveres forradalmárokkal megrakott teherautók, s hogy őt megkísérelték felkérni: adózzon tisztelettel a vörös zászlónak Angliában Lloyd George borzongva jelentette ki, hogy az orosz forradalom új fertőzést fecskendezett a társadalom ereibe. Bárki — írta —, felkiálthat: . ami Oroszországban megvalósult, az Britanniában is megtörténhet. Az antant legerősebb katonai szövetségesének elvesztését is féltette a februári forradalomtól. Olyan körülmények között. amikor a francia fronton az odaszállított orosz katonák tízezrei küzdöttek a németek ellen. Az antant- hatalmaknak gabonát és élelmiszert, nyersanyagot szállító Oroszország eddigi függő helyzetének lazulásától tartottak. A francia Ri- bot-kormány és az angol királyi kabinet néhány napig az orosz polgári Ideiglenes Kormány elismerését is megtagadta, hogy valami, képpen fékezze a teljes orosz- országi gátszakadást. Csak a kevésbé merev, de nem kevésbé reakciósán céltudatos amerikai kormányzat rendelkezett akkora lelki erővel, hogy amazoknál gyorsabban levonja a következtetéseket és a Lvov herceg új kormányának elismerésével, erőteljes támogatásával igyekezzen Oroszországban az újonnan létrejött szovjetek megbénításával a helyzetet megváltoztatni, a kettőshatalmat felszámolni. Jellemző, hogy később Rjabusinsz- kij, a Duma Ideiglenes Bizottságának elnöke az amerikai követségen keresett menedéket. Kerenszkij, a következő polgári miniszter- elnök szintén az amerikai követség segítségével nyert egérutat. Az antanthatalmak mindent latba vetettek annak érdekében, hogy Oroszország ne radikálisan, ne a gyökeres forradalmak útján modernizálódjon, s a központi hatalmakkal nehogy békét kössön. Az orosz forradalom ellenségei azonban felsültek. Az októberi forradalommal — amelyhez a februári nyitány tette szabaddá az utat — éppen a leggyorsabb modernizálódás orosz vállfája győzött. Az orosz események azonnal azt a távlatot vetették fel' az Oszrák—Magyar Monarchia előtt, hogy vagy békét köt, vagy kitör itt is a forradalom. A monarchia természetesen csak imperialista. csak diktátumbékét remélt. Csupán ennek hathatósabb módozatait kereste. Ám az Ideiglenes Kormánytól szabályos és tartós fegyverszüneti szerződést nem kaphatott. S, hiába fogott össze a központi hatalmak tábora az antanttal az orosz forradalom végső el tiprásában, diplomáciai lag később mégis követet kellett cserélnie a szovjetha- talommal, az pedig gyorsan le tudta rázni magáról a német, oszták—magyar béke- diktátumot. A februári forradalom belső, oroszországi ellenségei közül a viszonylag legerősebb pozíciók egyikében a nagybirtokosok voltak. Lvov herceg kormánya ugyanis megakadályozta a nagybirtokok kisajátítását. Ez azonban igen heves harchoz vezetett a paraszti közösségekkel. elsősorban a faluközösségekkel, az úgynevezett obscsinákkal. Az újabb szovjet agrártörténe- ■ti kutatás adataiból ítélve a februári forradalom ugyan nem hozta még teljes mozgásba a paraszttömegeket, de visszavonhatatlanul elvezetett az obscsinák forradalmi ébredéséhez. Február a forradalmi cselekvés munkáspéldáival is felvillanyozta a falu népét. Téves Florisky polgári történész véleménye, aki azt hirdeti, hogy a februári forradalom a parasztság részvétele nélkül zajlott le. E revolúció a valóságban a dől. gozó parasztságot közelebb vitte a földek nacionalizá- lásának, szocialista tulajdonba vételének lenini programjához: a parasztok a megújuló obscsinákon belüli demokratikus földfelosztásokat óhajtották összekötni a földek szocializálásával. Még erősebben érintette a februári forradalom az ellenséges rétegek másik csoportját, a régi katonatisztekét. Noha ezek egy része különféle engedményekre kényszerült az események alatt, csaknem egészük így. vagy úgy vadul szembefordult a forradalom népi eszméivel. A bolsevikok és szövetségeseik kemény harcot kezdtek a hadsereg feletti befolyásért. A moszkvai börtönéből kiszabaduló Dzserzsinszkij a döntően fontos tüzérség szervezésével, más bolseviikok egyéb katonaszovjetek irányításával döntő befolyásra tettek szert a katonák között a reakciós tisztikar ellenében. A fronton ösztönzött népi ka- tonabarátkozások a legérzékenyebb területen teremtettek új közhangulatot. Bar- rikádokra általában már kevésbé lett szükség, mert a forradalom győztesen támadhatott. A front helyzete egyébként sem volt azonos a francia hadsereg 1871-es helyzetével, a Párizsi Kom- imün idején. Az orosz hadsereg ugyanis nem kapitulált. Ezért is indokolatlan az a polgári eljárás, amely a februári polgári demokratikus forradalmat az orosz' hadsereg állítólagos vereségéből Vezeti le. A polgári értelmiség reakciós rétegei inkább a forradalom félrevezetett ellenségeihez tartoztak. Ennek ellenére veszélyes volt a forradalom elleni tolsztojánus mezben történt tüntetésük, a szabadságfrázisokkal védett maradiságuk, klerika- lizmusuk és felszólításuk passzivitásra. Nem kevésbé a gyakorlati békeellenessé- gük. Sajnos, az akkori napokban még Gorkij is csak az Ideiglenes Kormánytól várt békét, amelytől nem kaphatott. Az átnevelődés. vagy józanodás később a polgári értelmiségnél mégis bekövetkezett. Ismét kiderült. hogy minden polgá ri radikalizmusnál is különb. többre képes a szocializmus. Az ellenségek feletti győzelemben februárban döntő szerepe volt Lenin sokéves szervezői nevelőmunkájának, külföldről 1917 elején adott útmutatásainak, ö volt a bolsevikok között is az egyetlen, amint ezt a forradalmi fordulat születéséi vizsgáló Saumjan 1918-ban megállapította, aki maradéktalanul. tisztán látta február jellegét, a forradalom lehetséges további útját. A Petrográdon működő bolsevikok közvetlen szervező- munkájukkal, így Kalinyin, Molotov, Sutko és sokan másokba forradalom irányításával, világtörténelmi teljesítményt nyújtottak. Nemhiába jövendölte meg már Engels 1886-bam: „Mihelyt azonban Oroszországban kitör a forradalom, akkor az urak csinálhatnak, amit akarnak." Február olyan népvándorlásszerű hazatérést idézett elő a külföldön élő oroszok és az egykori oroszországi polgárok körében, amilyen addig nem fordult elő a történelemben Február barátai — a Romain Rolland-ok, a Barbusse- ök. a Szabó Ervinek — mindenünnen üdvözölték, segítették, közvetítették a világtörténelmi jelentőségű forradalmat. D. I.
