Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 21., szombat poéta elindulunk a magunk területéről a síkról, mint alapról a térbe, úgy. mint akik többet nem kiszolgálni, hanem saját képükre átformálni akarják a világot.’’ A képarchítektúrák fekete-fehér mérnöki konstrukciók, körök, párhuzamosak, négyzetek, háromszögek ötletes kompozíciói geometriai rendbe szorítva. Ilyen képarchitektúrák a Ma címlapjai, de készített színes tér- konstrukciókat is. A húszas évek közepe felé már keveset festett, rajzolt. hazafelé készülődött. A Bauhaus művészekhez: közeledve képarchitektúráit a gyakorlati megvalósítások felé fejlesztette, az új tipográfiával kísérletezett, plakátokat, kollázsokat és. fo- • tómontázsokat készített. 1926-ban hazatért. 1928-ban Kcparvhitektúra (1921) képarchitektúráiból és alkalmazott grafikai munkáiból kiállítást rendezett. Sorra jelentek meg regényei, közben könyv és folyóirat címlapokat, néhány sikeres plakátot tervezett fotómontázsbelső emigrációba kellett vonulnia. Az 1960-as években külföldön sorra rendezte sikeres kiállításait. Itthon nehezen kapott kiállítóhelyiséget. s a mostani, születésének centenáriumán, a MaKompoziciö zsal. Megszervezte a haladó művészek Munka-körét, maga köré gyűjtve a fiatal nemzedéket. Korniss Dezsőt. Trauner Sándort, Lengyel Lajost. Haár Ferencet, Képes Györgyöt, Vajda Lajost, Schubert Ernőt. Megszervezte a korabeli magyar élet visszásságait feltáró szociofotó-mozgal- mat. 1940-ben letartóztatták. Kiszabadulása után irodalom, mai foglalkozott. A felszabadulás után rövid ideig a Művészeti Tanács alelnöke volt, de a fordulat éve után gyár Nemzeti Galéria-beli lesz az első életmükiállitása. Oj korszakában, mely Eu- rópaszerte a konstruktivizmus reneszánszának ideje volt, alkotott még néhány képarchitektúrát, de ezeken már a szürrealizmus hatása látható. 1967. július 22-én halt meg a korszerű század eleji törek. vések haz-ai talajba plántáló- ja, egész művésznemzedékek serkentője és támogatója, aki saját művészetével a húszas évek legnagyobb konstruktivistái között foglal helyet. Elvi viták az irodalomban A Kassák-, illetve a Kom- ját-csoport — a polgári forradalom napjaiban vallott — elvi álláspontjának különbözőségéből természetszerűleg következik, hogy egymással ellentétesen foglalnak állást az író és a párt viszonyának a kérdésében. valamint a párt szerepének megítélésében a proletárforradalom győzelme után Komjáték a párt soraiban akarnak küzdeni, Kassákék ezt vászon i most is helytelenítik, az irodalmi szabadság leszűkítésének tartják, s a proletár- forradalom győzelme után szinte csak a gazdasági feladatok megszervezésében és a reakció feltámadási kísérleteinek letörésében látják a kommunista párt feladatát és létjogosultságát, — Komjáték viszont, az élet minden vonatkozásának újjáterem- tőjét. az ember belső felszabadításának eszközét is benne látják. A két csoport közötti nézeteltérés a „gyakorlat tüzében" természetszerűleg 'elmélyül: Kassákék téves álláspontja és irodalmi gyakorlata körül szélesen gyűrűző vita kerekedik, amelybe a Tanácsköztársaság vezető politikusa, Kun Béla is bekapcsolódik azáltal, hogy az országos pártkongresszus ülésén tartott egyik beszédében „a burzsoá dekadencia *ermékének” nevezi a Ma irodalmát. Kassák Kun Bélához intézett nyílt levelében (Levél Kun Bélához a művészet nevében) utasítja vissza a burzsoá dekadencia vádját. Jogosan hivatkozik az aktivista író- csoport olyan politikai érdemeire. mint az antimilita- rista mozgalom írói támogatása. s különösen a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlesztésében vállalt tevékenysége. Ám, ugyanakkor azt a korábbi elméletét is megismétli, hogy „minden pártpolitikán, nemzeti és faji ideológián túl a soha be nem érhető végcél felé indítottuk el harcunkat az emberért", vagyis a Tanács- köztársaság idején továbbra is fenntartja a lenini pártosság eszméjével szemben elfoglalt álláspontját. A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája megteremtette a különböző irodalmi irányzatok együttélésének lehetőségét. A vita az aktivisták körül azért éleződött ki és kapott különös hangsúlyt, mert gyakran kizárólagosan saját irányzatukat nevezték kommunista irodalomnak ez pedig szük- • ségszerüen azzal járt, hogy a lenini pártosság eszméjét valló írók — s olykor politikusok — határozottan szembeforduljanak a nézeteikben és írói gyakorlatukban megbújó antimarxista elemekkel. A Kassák-csoport írói közül néhányan a későbbi esztendők során a kommunista világmozgalomhoz csatlakoztak — mint például Barta Sándor vagy Kahána Mózes. Magának, Kassák Lajosnak- és a nézeteiket revideálni nem tudó íróknak, valamint a kom mun ista íróknak nézeteltérése azonban egyre mélyült a Tanácsköztársaság tragi kus bukása után, s az ellen- forradalmi idők hajszoltsá- gában egymással szembenálló irányzatokká alakult. A későbbi évek vitáinak eszmei gyökerét a Tanácsköztársaság idején vallott ellentétes nézeteikben lelhetjük meg. A Kassák és á Ma körül kialakuló vitát tovább bonyolította az a korábbi, már a Tanácsközitársaság első heteiben meginduló sajtóvita, amelynek során egyes szociáldemokrata írók az irodalom ürügyén politikai támadást indítottak a művelődéspolitika kommunista irányítása ellen, s ezt az akciót ennélfogva a Kassák- csoport „formalizmusa" elleni támadásnak intették fel. Kéri Pál és Göndör Ferenc fogalmazta meg a Lukács György, Balázs Béla. Kassák Lajos és Mácza János ellen írt támadássorozatot, de a támadók mögött Weltner Jakab és más szociáldemokrata vezérek álltak Azzal rágalmazták Lukácsé- kat, hogy „hivatalos irodalomnak” kiáltották ki az aktivisták csoportját, azt követelték, hogy a kommunista vezetők — Lukács György és Balázs Béla — adják át a kulturális politika irányítását „kipróbált szocialista kezekbe’’, azaz nekik. Rövid sajtóharc bontakozott ki a Népszava és a Vörös Űjság között, amely a kommunista vonal győzelmével végződött; az egyesült párt vezetősége Lukács György mellett foglalt állást, és néhány hétre betiltották a támadást megindító Az Embert, Göndör Ferenc folyóiratát. Ennek a vitának jelentősége volt a forradalmi szocialista irodalom további fejlődése szempontjából is. mert leleplezte az irodalmi szociáldemokratizmus helytelen elvi vonalát és káros gyakorlatát a proletárdiktatúra körülményei között, s az elvi tisztázásnak ez a folyamata lehetővé tette a munkásosztályhoz hű szociáldemokrata írók nézeteinek tisztázását és közeledését a forradalmi szocialista irodalomhoz. Ugyanakkor — a későbbiek során — a vita annyiban nehezítette az aktivisták és Kun Béla közötti nézeteltérés teljes elvi tisztázását, hogy Kun Béla elítélő megjegyzése után Göndör Ferenc és elvbarátai megújuló erővel indítottak igazságtalan, a formalista mozzanatokat gúnyosan túlhangsúlyozó támadásokat. Az Ember és a Színházi Élet hasábjain a Ma írói ellen, ami az amúgy is nehéz helyzetet még jobban el- mérgesitette. (Részlet A magyar irodalom története 5. kötetéből) Tájkép <1955) (Fotó KS) Brestyánszky Ilona Kgy sikeres Kassák-plakál Női portré (195fi)
