Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1987. március 21., szombat ^ r\ —M—>Makrisz Zizi grafikái' . AAV Életműve ma is sugárzik Születésnapja a tavasz kezdete, később ezen a napon született meg az első magyar szocialista forradalom is. Életművéhez nehezen találhatnánk kifejezőbb jelképeket. Talán nincs irodalmunknak még egy alakja, akiben oly kitartóan és konokul munkált a művészi- társadalmi megújulás szelleme, mint benne. A magyar avantgárd pápája volt, a fogalomnak minden alkotói és politikai vonzatával együtt. Ady lángelméjétől megérintve a legmaradandóbb impulzusokat adta századunk korszerű művészetének, s a gondos filológia a megmondhatója, mennyire kikerülhetet- lenek törekvései a progresz- szív irányok és formateremtő elvek számbavételekor. Pályájának hosszmetszete sem akármilyen: az ország még a Ferenc József-i kor anakronisztikus idejét éli, amikor a fiatal vasmunkás versei föltűnnek az egyik legradikálisabb lapban, a Renaissance-ban. S már számos háború, forradalom, pártharc, művészeti irányzat, csalódás és megújulási kísérlet áll mögötte, mire a hatvanas évek épp konszolidálódó viszonyai meghozzák számára a fanyalgó elismerést, s végezetül az örök nyugalmat. Hatalmas életművét nagy léptekkel haladva is nehéz áttekinteni. Miként a század kiemelkedő konstruktőrét — számos műfajban alkotott maradandót. író volt és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus — de alkalmanként szakértelemmel szólt zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, s körében születik meg az első jelentős fotómozgalom. Avantgárd folyóiratai : a német aktivisták mintájára indított A Tett, a forradalmakat a művészeti szférákban előkészítő, majd a bécsi emigráció izmusait is átlapozó Ma, a rövid életű, ám kivételes színvonalú Dokumentum modern művészetünknek voltak túlérté- kelhetetlen terepei, az európai kultúrával szinkront kereső fórumai. A szocialista művészetek terjesztésére és a munkásművelődésre szánt lapjának, a Munkának tíz évfolyama — a korabeli frakcióharcok és az író ideológiai tévedéseinek utólag módszeresen fölnagyított árnyékával együtt is — kritikus történelmi időkben őrizte és gyarapította a progresszív társadalmi és művészeti szellem alapvető értékeit; irodalmi, képzőművészeti és színházstúdióiból számolatlanul röpítette föl a baloldali érzelmű fiatal tehetségeket, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat. A negyvenes évek második felében az új szellemi országépítés egyik legaktívabb munkása öreg korában pedig, mikor — ahogy bölcs belátással írja — ,,kihullanak belőlünk a tört cserepek, a sok rendetlen részlet, mindinkább együvé látjuk a világot", roppant életművének gondos betakaríitója. Életfilozófiájából, önmaga faragta kemény jelleméből következik, hogy életének legválságosabb periódusai is termékenyek, kétségéin és csalódásain folyamatosan átüt a teremtő ember éthosza. A húszas évek emigrációjában a konstruktivisták technokrata lendületével rajzolj?» fel egy igazságosabb világ körvonalait, a harmincas évek végének egyéni tragédiákkal és méltatlan viszályokkal kaszabolt magányában a lélek táguló köreit építgeti. A második, a megrázóbb emigrációban pedig — „Hiszen akkor gyilkos ellenség elől mentettem életemet, most elég ki- méletes gesztussal kiütötték kezemből a tollat” — munkásságának fiókba rendszerezése mellett a naplóírás klasszikusainak színvonalán az ötvenes évek társadalmi- kulturális viszonyairól közöl megdöbbentő látleletet. S noha történelmünk legmozgalmasabb fél századát öleli föl a pálya, talán a művek gazdagságánál is megejfóbbek szellemének vertikális mozgásai. Mert Kassák a századforduló magyar társadalmának mélyéről jön, autodidaktaként születik meg benne a munkásság és a nemzet felemelkedésének az igénye, a szegényekkel vállalt sorsközösség és a lázadó indulat röpítik magasba írói ambícióit. Széles karimájú, legendás kalapjával és fekete orosz ingevei személyében a művészek addig nem látott típusát küldi a negyedik rend immár végérvényesen a zajos fórumokra. „Én a nagyváros fia vagyok, a vasszerszámmal dolgozó és az örökké elégedetlen... — írja — Az apám laboráns volt, az anyám mosónő. De én, a dróthajú és a pálinkát ivó rokonaimhoz tartozom, ök már vasutasok voltak, kazánkovácsok, fűtök és mozdonyvezetők. Szerte a fekete városokban éltek éppen úgy, mint ahogyan én is a fekete városokban élek . ..” Ezzel az anyagközelséggel, a felajzott nagyvárosélmény- nyel, lobogó expresszioniz- musával tízes évekbeli súlyos lépésű ódáiban a magyar Whitman-nek bizonyul. Avantgárd lendületű teoretikus művészeti írásait olvasgatva, nemkülönben a modernséget irodalmunkra zúdító ma n i feszt urnáit, s hatvan év távlatából is friss, korszerű líranyelvre nemzedékeket nevelő, hatalmas költeményét, A ló meghal, a madarak kirepülnek című — ki vitathatná, hogy ő a magyar Apollinaire is? Ha korai novelláinak a szegénységre világító romantikus- naturalista színezetű fénycsóváira, forradalmat érlelő politikai felismeréséire, a munkásság szellemi felemelkedéséért tett erőfeszítéseire, nem utolsósorban pedig az addig ismeretlen őszinteséggel és fegyelemmel alkotott önéletrajzára, az Egy ember életére gondolunk — kézenfekvő már a kortársak által is fölismert analógia: ő a magyar Gorkij. Megeshet, az említett párhuzamokban a dolgok végső letisztulásával neki az öntörvényű tanítvány szerepköre jut. Kivételes fogékonyságával, új szellemű műveivel, messze sugárzó műhelyeivel, példamutató következetességével viszont önmaga erejéből vált századunk művészetének egyik meghatározó mércéjévé. Életművében még ma is jelentős értékek kallódnak észrevétlenül, formabontó és új törvényeket alkotó törekvéseiben hosszan hasznosítható energiák tárolódnak. Hiszen — Németh Andornak egy Ny ugat-estélyben szellemes gondolatával szólva — Kassáknak még eltévelyedései is fontosak és tanulságosak. Aczél Géza Költésze fent Mentenem ikéne ami menthető s én csak ülök súlyosan akár egy kőtömb akár az az óriási madár akit kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában. Csendben a világ ismeretlen részének mély csendjében költeményeimet írom amelyek egyszerre innen és túl vannak az irodalmon a megszokás törvényein a hülyék révületén. Elég volt az ömlesztett szépből az örökölt effektusokból. Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából hanem a geometria szigorú rendjéből születik lefejti a gyümölcs héját megszerkeszti az alaprajzot térbeállitjá a tárgyakat eltakarítja a múlt romjait s egy szebb jövendőt ígér. íme költészetem valóságlényege szavaim tartalma vallomásaim értelmetlennek vélt értelme tűzeső és jégcsapok csengése amik az ellentétek törvénye szerint egyszerre egymás mellett élnek és betöltik a világ' ismert ismeretlen tájait. A képzömüvé í Kassák Lajos az európai avantgárd úttörői és haláláig következetes harcosai közé tartozott. Egyaránt jelentékeny író, képzőművész, tipográfus, szerkesztő és művészetszervező volt. A vihart fakasztó, villámokat szóró, szigorú, kemény emberek fajtájából való volt, a forradalmat vajúdó nagy nehizedék utolsó mohikánja. A rombolva építők kíméletlen szókimondásával állt a barikádokon, írásban és tettekben egyaránt küzdött a társadalmi haladásért, az új emberért. A negyedik rend, a proletariátus képviselője volt egész életében. Emberi és művészi fejlődésének útja nehéz küzdelmeken át vezetett, mint önéletrajzában írta: „Művészi fejlődésem útja tüskékkel és vastörmelékekkel volt' telelőn tve.” Fanatikus hit, Idi vétel es képesség, állandó szellemi nyugtalanság és igényesség emelte a századvég proletárnyomorában született érsekújvári lakatosinast a nagy művészeti forradalmak vezéralakjai közé. 1915. november elsején indította meg A Tett című folyóiratát, mely a magyar avantgárd első sajtóorgány- ma volt. 1916. október 2-án már betiltották, de egy évre rá, 1917-ben már követte a Ma, a hazai progresszió legfontosabb folyóirata, melyet még emigrációja alatt 'is kiadott. A folyóirat köré gyűjtött, művészeti felfogásukban is haladó festőkkel kiállításokat is szervezett, melyek a legújabb európai absztrakt törekvések szószólói voltak a lappal együtt. 1919. elején meghirdette az aktivizmus programját, proletárdiktatúrát követelve. A tömegek mozgósításái-a új. plákátszerű művészetet propagált. Forradalom és avantgárdizmus 1919 előtt, sőt, a húszas évek elején is még azonos fogalmakat jelentettek. Nem kis szerepe lehetett abban, hogy a Tanácsköztársaság nemzetközi hírű plakátjait a Ma köré csoportosult aktivista művészek Uitz, Nemes Lampért h. Kmetty készítették. A Tanácsköztársaság alatt a Köz- oktatásügyi Népbizottságon dolgozott. A forradalom után letartóztatták, majd kalandos úton Becsbe emigrált. Nagy nyomorban, szorongásokkal telve lett a konstruktivizmus prófétája. Szerkesztői tevékenységét töretlenül folytatta, kapcsolatba került az európai avantgárd központjaival és neves képviselőivel. Körülötte gyülekezett a magyar haladó művészek zöme, akiknek a Tanácsköztársaság bukása után emigrálniuk kellett (Kern- stock Károly, Tihanyi Lajos. Czóbel Béla, Berény Róbert, Pór Bertalan, Uitz Béla, Nemes Lampérth József, Czigány Ödön, Bort- nyik Sándor. Pátzay Pál). Hozzájuk csatlakozott Moholy Nagy László és a Berlinben élő Bernáth Aurél. Kassák Bécsben kezdte el festeni híres képarohitektúráit az orosz konstruktivisták, például Liszickij Bro- unjainak hatására. Sorra művészetébe emelte a századelő avantgárd stílustörekvéséit, a futurizmust, az expresszionizmust, utolsónak a konstruktivizmust, mely „az új műszaki eredmények összesűrítője... a művészet új szintetikus fejlődésének kezdete.” Első képarchitektúráját 1921-ben festette és állította ki. A képarchitektűra kiáltványa 1922-ben jelent meg a Má-ban: „A képarchitektúra a síkra építés . . . mi hasonlóan minden építészhez. Kassák a festőállványnál <1962)
