Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. március 21., szombat 7 Üj Bauhaus „fénytanszéké­nek" vezetője, majd profesz- szor a massachusettsi Mű­szaki Főiskolán. Több ame­rikai egyetemen vendégelő­adó. 1967-től az általa ala­pított Modern Vizuális Tu­dományok Központjának az igazgatója, mely a camb- ridge-i egyetem külön tan­széke. Pedagógiai munkája mel­lett aktív alkotóművész. Mű­vészi munkájának sarkköve a művészet és a környezet kapcsolatrendszerében tük­röződő emberi értékek fel* tárása. Felhasználja a mo­dern tudományok és tech­nológiák legújabb eredmé­nyeit, kapcsolatot teremtve a humán kultúrák és ter­mészettudományok között. Műveivel, könyveivel bi­zonyítja, hogy a mai fiatal generáció a tömegközlekedé­si eszközök kereszttüzében nő fel és ez nagyon külön­bözik a valóságos környe­zettől, amelyben érzékszer­veink teljesebb világot fe­dezhetnek fel. Kepes György nem hajlandó lemondani semmiről, ami értékes le­het az embereknek — „Hi­szen ellenpontoznunk kell, összehangolnunk a régit az újjal, és élnünk kell mind­azzal, aminek értelme van a történelemnek e pillana­tában". Számtalan kitünte­téssel ismerte el sok ország művészi eredményeit. 1987- ben talán a legjelentőseb­bel. a Leonardo-díjjal jutal­mazták, 1986-ban pedig ha­zánk amerikai nagykövete adta át részére a Magyar Népköztársaság babérkoszo­rúval ékesített Zászlórend- jét. Dargay Lajos Fényfolyosó programozott megvilágítással. 1968 Milánói Triennálé A századelő képzöművé- szeti törekvései arra irányultak, hogy behatolja­nak a látvány mögé és fel­tárva a szerkezetet a dol­gok és jelenségek alapvető lényegéhez jussanak el. Magának a művészetnek a társadalmi életben betöltött szerepe is átértékelődött, mert a műkereskedelem ál­tal diktált, az elsősorban polgári igényeket kiszolgáló tendenciákról különvált avantgárd új eszközeiben is más — társadalmi-politikai tartalmakkal jelentkezett. Az adott történelmi viszonyok között a szovjet-orosz konst­ruktivisták azon túl, hogy művészetükkel a Rendet és Harmóniát hirdették, a tár­sadalmi felemelkedés lehe­tőségét a természettudomá­nyok, az ipari technológiák, a modern nagyipar megte­remtésében, általános na­pi gyakorlattá tételében és ezek ihlető erejében látták. A partikuláris jellegű mű­vészi munka helyébe igye­keztek állítani az iparilag gyártott, művészi igénnyel tervezett napi használati eszközöket abban a meggyő­ződésükben, hogy mind szé­lesebb társadalmi rétegek­hez , jusson el a művészet, új emberi és esztétikai igé­nyességet indukálva, meg­teremtve az új művészi gon­dolat bázisait a jövő szá­mára. Az akkor még iparilag el­maradott Szovjet-Oroszor­szág nem válthatta valóra a konstruktivisták álmait. El­lenben kiállításaikkal, sze­mélyes kapcsolataikkal meg­termékenyítették Európát. A németországi Bauhaus, a Kassák Lajos szervezte ma­gyar aktivizmus és sok al­kotó szerte Európában fej­lesztette tovább terveiket a közösségi művészet irányá­ba. Kassák jobb keze. Moholy Nagy László munkatársaként indult Kepes György művé­szi pályája is. Heves megyében. Selypen született 1906-ban. Meghatá­rozó élményként emlegeti édesapjával tett gyakori ki­rándulásainak élményeit a környező hegyek-dombok. erdők-mezök fantasztikus színekben pompázó, gazdag világában. 1924—29 között a budapesti Képzőművésze­ti Főiskolán Csók István ta­nítványa. 1928—30 között csatlakozik Kassák munka­köréhez, majd Moholy Nagy László hívására Berlinbe utazik. A fasizmus uralom­ra jutását követően London­ba. majd 1936-ban Moholyval az Egyesült Államokba uta­zik. Előbb Chichagóban az Egy Leonardo-díjas magyar—amerikai művész Kepes György 80 éves A magyar művészettörté­netben először, az innen in­duló fiatalok emelkedhettek világhírre. meghatározva munkásságukkal a huszadik század művészi arculatát. NYOLC ÉVSZAK - A XV. SZÁZADI ITÁLIA - FECSKÉK ÉS FRUSKÁK Új tévésorozatok Oj sorozatokat láthatunk a televízióban. Nyolc év­szak címmel március 24-én kezdik vetíteni azt a nyolc­részes magyar tévéfilmet, amely egy mai fiatal lány életének két esztendejét öle­li fel. A főhős — egy vidéki tanár lánya — szülei akara­ta ellenére, elhatározza, hogy színésznő lesz. Megszökik ott­honról, s jelentkezik a Színművészeti Főiskolára. A sikertelen felvételi után már nincs ereje visszatérni a szülői házba. Brigitta alak­ját Götz Anna formálja meg, a további szerepeket egyebek között Horváth Sándor, Csomós Mari, Kál­lai Ferenc, Gobbi Hilda, Tordy Géza, Balkay Géza és Bubik István alakítja. A kedd esténként jelentkező sorozat rendezője Várkonyi Gábor. A XV. századi Itália egy izgalmas fejezetét, a Borgiák családjának históriáját dol­gozza fel az a háromrészes francia filmsorozat, amelyet ugyancsak március 24-én — a Il-es programon — kezd sugározni a tévé. A família nevét már a maga korában is elborzadva, babonás ret­tegéssel ejtették ki, s hírü­ket nem szelídítette meg az idő. Rodrigo Borgia, a spa­nyol származású dúsgazdag bíboros ' 1492-ben lett VI. Sándor pápa néven a Vati­kán fejedelme. Jó szervező és tehetséges diplomata volt, aki jól értett nemcsak a gazdagság, de az élvezetek halmozásához is. Fiát, a túl­fűtött becsvággyal megál­dott Cesare Borgiát, Romag­na hercegét az európai tör­ténelem nagyformátumú hős­ként, ugyanakkor a kegyet­len zsarnok megtestesítője­ként tartja számon. A film a legendák és a rágalmak szövevényéből igyekszik ki­bontani igazi lényüket, Ce­sare és Lucrezia Borgia test­vérszerelmének történetét, ugyanakkor érzékletesen idé­Götz Anna és Tordy Géza a Nyolc évszak című tévéfilmsorozatból Arthur Ransome Fecskék és fruskák című könyve alapján készült angol tévéfilmsorozat két gyermekszereplője zi fel a reneszánsz kori Itá­lia szellemét. Az ifjúsági regényeivel népszerűvé vált angol író, Arthur Ransome Fecskék és fruskák című könyve ha­zánkban is megjelent. A BBC kétszer négy részben dolgozta fel a művet, amely­nek első négy epizódját lát­hatják a gyermeknózők va­sárnap délelőttönként. A március 29-én kezdődő soro­zat története a 30-as évek tájékán játszódik, helyszíne a tavakkal és vízi utakkal átszőitt norfolki táj. A gyer­mekfőhősöket a természet szeretete, védelme és a ví­zi élet ezernyi szépsége és izgalma fűzi szoros barátok­ká. A második négy részt — amely A nagy hatos címet viseli — egy későbbi idő­pontban mutatják be. Eszperantó­könyv-kiállítás „Az eszperantó könyv Magyarországon” címmel kiállítást rendeztek Fajszi Károly gyűjteményéből az Országos Szé­chenyi Könyvtárban. A kiállítás április 11-éig látható a budavári palota F-épületében (Fotó: Hauer Lajos — KS> Bizony Ha valaki figyelmesen és türelmesen számba venné, hogy hányszor jut a sajtó hasábjain nyelvi szerepekhez a címbeli bizony szó, igen nagy szám kerekedne ki a statisztikai számvetésből. Ez azért is érdekes nyelv- használati jelenség. mert szótáraink a népi és a bi­zalmas jelzőkkel minősítik szavunkat, s többen ügy vé­lekednek, hogy a bizony a bizalmas beszédhelyzet és a társalgási nyelvhasználat élőszóbeli közléseiben telje­síti változatos szerepkörét. Hogy ma már az írásbeli közleményekben is egyre gyakrabban jelentkezik, ar­ról a napilapokban megje­lent .szövegrészietek bizony­kodnak : „Az éles levegő üdepirosra csípte az arcukat, s bizony ilyenkor jólesik egy kicsit felengedni a me­legedőházban" (Népújság, 1987. jan. 23.). — „Az emlí­tett időpontokban bizony elég mérsékelt volt az ál­lampolgárok érdeklődése" (Népújság, 1987. jan. 26.). — „E fölfogásban van bizony igazság” (Magyar Nemzet, 1987. febr. 2.). — „Hát nem vagyunk egyformák? őszin­te megértéssel és sajnálko­zással csak azt mondhatom: nem bizony” (Nők Lapja, 1987. febr. 21.). — „Bizony nagyon sok az olyan idézet, aminek egyelőre nem akad­tam magyar megfelelőjére” (Kritika. 1987. 1. sz.). Az idézett szövegrészletek­ből is kitűnik, miért szapo­rodott el a bizony határozó­szó. Elsősorban azért, mert fogalmi és használati értéke sokféle közlő, kifejező sze­repre alkalmas. Felhasznál­ható az állítás és a tagadás nyomósitására, a ráhagyás és egyetértés érzékelésére, a feddés és mentegetődzés ki­fejezésére. A gunyoros neheztelés és az őszinte sajnálkozás je­lentéstöbbletét is kiolvashat­juk. vagy kihallhatjuk belő­le. Azt sem tartjuk véletlen­nek, hogy újságjaink vezér­cikkeiben meg különösen gyakran tűnik fel a bizony. Ugyanabban a szövegrészlet­ben, sőt mondatban hal­moztál jelentkezik, mint ahog.' erről e példáink is tanúskodnak: „Az öregasz- szonynak bizony igaza van. s a meggondolatlan szom­szédot bizony kötelezni le­hetne a félig felhúzott falak lebontására" (Népszabad­ság, 1987. jan. 21.). — „Sok­szor bizony gondolkodóba is esek, hogy mi is lehet a hát­terükben : bizony sok min­dent megteszünk a gyerme­kért, erőn felül js" (Népúj­ság, 1987. jan. 23.). A bizony szó halmozott felhasználását már csak azért sem tartjuk célszerű­nek, mert a nyelvi formá­lás elevenségét is gyengíti, s ugyanakkor az olvasónak úgy tetszik, mintha a szö­veg alkotója csak a bizony szavakra bízná állításának vagy tagadásának kifejezé­sét, s ennek következtében meggyengül, sőt el is ma­rad a tények és gondolatok, értelmezések és érvelések logikai rendjének tisztelet­ben tartása. Megzavarja az olvasót a gyakori bizony emlegetése, és jelentkezése abban is, hogy a szólássze- rűen használt isten bizony!, bizony ám.', bizony úgy! tartalmatlan éS sablonszerű nyelvi szerepe is nem kívá­natos stiláris egyhangúságot kölcsönöz azoknak a szö­vegrészieteknek, amelyek­ben feleslegesen sokszor je­lentkezik a bizony. Szinte toliamba tolakodik az ugyan­bizony nyelvi forma is, s még szerencse, hogy érvelő és értelmező szerepet nem kapott, csak a gondolatsor és az ismeretanyag lezárásá­nak céljából jelentkezik a szövegben. Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents