Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
Lakatosok Krihidi Imre kepriixirrt sU W iin mii ' mB m m |1 f A társadalmi forradalom sajátos, meghatározott szakasz a történelmi folyamatban: ugrás, amelyben radikális állapotváltozások következnek be, utat nyitva a feltörekvő osztály új rendjének kialakulásához. Ez után már a társadalmi, gazdasági változtatások kislépései, reformok jönnek, hogy kiteljesítsék a forradalmat, részleteiben is megvalósítsák annak céljait. Évekig, évtizedekig forradalmat csinálni nem lehet. A permanens forradalom képtelenség, hiszen nem lehet az embereket egyfolytában lázban tartani. A „tartós" forradalom szükségképpen célt téveszt: a folyamatok kézbentarthatósága, kezelhetősége csökken; túlhangsúlyozódik a diktatúra (legyen bár ez proletárdiktatúra) a demokráciával szemben: a forradalom elöbb-utóbb felfalja gyermekeit, anyagi és erkölcsi tartalékait; kiveszi a nép és a gazdaság erejét. Éppen ezért a radikális állapotváltozás után konszolidációnak, megnyugvásnak, rendbe- és helyrerázódásnak kell kövdtkeznie. A forradalomnak abba kell hagynia önmagát; hogy eredményeit megszilárdítsa. A forradalom: a réginek tagadása, lerombolása. romeltakarítás, feltótelteremtés. s kapunyitás az újnak. Ki tudja használni a régi rendszer működőképtelenségét, de még nem hozza létre az új rendszer működőképességét. Tudja pontosan, mire mond nemet, de még nem tudja pontosan, mikre mond igent. Főleg rombolás a feladata és nem az építés. Ami feltételeket kihasznál, nem ő hozta létre; amelyeket létrehoz, nem ő használja ki. A forradalom — ha megnöveli önmaga szolgálati idejét — túlzásokba fut, sok ellenséget gyárt, a szövetségi politika elveit akaratlanul is megsérti; nemzetközi kapcsolatait szűkíti, merevíti; az államhatalmat túlbürokratizálja. Lenin jól tudta, mikor kell a módszereken változtatni. 1918 áprilisában egyik írásában panaszkodik, hogy egyesek szerint „vörösgárddsta rohamot” intéztek a tőke ellen, és ez nem volt szép dolog. Mi mást lehetett volna tenni? — tette fel a kérdést. És kijelenti, hogy most már az ilyen rohamok ideje véget érit. „Kövenként rakjuk le a szocialista társadalom szilárd alapjait, dolgozzunk fáradhatatlanul, hogy megteremtsük a fegyelmet és az önfegyelmet, hogy mindenütt fokozzuk a szervezettséget, a rendet, a vállalkozói kedvet, az egész, nép erőinek harmonikus együttműködését”. — Az októberi forradalom egymagában még nem teremtette meg az új társadalmat. Üj helyzetet hozott létre, amely új típusú fejlődési folyamatot indított el. Minden eredmény ennek a folyamatnak a sikerétől függött. Akkor sikeres egy forradalom, ha az általa megindított folyamatok sikeresek. Azonnali választ kell adni addig soha fel nem tett kérdésekre. Szinte a szovjethatalom megszületésének pillanatában meg kellett oldani korszakos jelentőségű dolgokat. Hogyan szerveződjön a mezőgazdaság? Miként alakuljon az ipar? Milyen legyen az ország, a gazdaság irányítása? Melyek az új helyzetnek leginkább megfelelő intézmények? A forradalmat követő reformok dolga magának a forradalomnak nem forradalmi eszközökkel való folytatása, az ígéretek valóra váltása, á társadalom, a nemzet életképességének, működőképességének biztosítása; bizalomépítés és bizalomerősítés: jövőépítés és jövővédelem; a hatalom ön- korlátozása; új jogrend kiépítése; igazodás a változó körülményekhez, a közvéleményhez, az immár konkretizált ideológiai tételekhez. A hatalom megragadása más, mint annak kiépítése, megtartása. Az utak, lehetőségek, keretek megnyitása más, mint ezek tartalommal való kitöltése. A forradalom után már szinte minden folyamat evolúciós (továbbfejlesztő), és nem revolúciós (radikális változást hozó). A keretek kitöltése nem robbanásszerű; nem hajtható végre „vörösgárdista” rohamokkal. Nem tudjuk a szocializmus várát „menetben” elfoglalni, és máris továbbmenni a kommunizmus felé. Előbb a szocializmust kel! önalapon fejlődővé, egészségessé, életképessé, működő- és ellenállóképessé tenni. Politikában, gazdaságban, kultúrában sok évtizedes, türelmes, rendszeres tevékenységre van szükség. Mai nehéz helyzetünkben különösen tisztán látjuk, milyen hosszú idő kell ahhoz, hogy a szocializmus hazánkban olyan állapotba kerüljön, amelyben már teljes mértékben képes kibontakoztatni önmaga előnyeit. amikor már valóban a dolgozó kollektívák a főbb termelési eszközök köztulajdonosai; amikor már létrejönnek az osztály nélküli társadalom feltételei. Idő kell ahhoz, hogy megvalósuljon a nemzet erkölcsi-politikai egysége; bejáratott, egyértelmű. összehangolt politikai, társadalmi, jogi és gazdasági mechanizmusok működjenek, a társadalom minden tagja számára nagyjából egyenlőek legyenek a lehetőségek a tanulásra és továbbtanulásra, az egészségügyi, a közüzemi és kommunális szolgáltatások igénybevételére, az előbbre- jutásra, a boldogulásra, a lakásra; olyan szociálpolitikára, hogy önhibáján kívül senki se éljen szegénységben. Amit deklaráltunk, szüntelenül érezze a nép, hogy teljesül. Fokozatosan az emberek. a dolgozó kollektívák kezébe adjuk sorsuk irányításának jogát és eszközeit. A reformok révén állandóan megújítjuk („innováljuk”) a társadalmat, nehogy elmerevedjen, elnehezüljön. Amit a fejlődés kíván, megtesszük. Egyesítjük a társadalmi forradalmat a tudományos-technikai forradalommal. Oj viszonyt alakítunk ki a munka és a tőke között, fokozatosan lehetővé téve, hogy a tőke tegye jóvá történelmi bűneit: hozadékának egy része a munkáé legyen, bérré, munkajövedelemmé, juttatássá váljon. Közben pedig forduljon bírálatunk mindinkább a polgári társadalomtól saját társadalmunk felé. hiszen hibáinkat más ki nem javítja helyettünk. A reformok révén tegyük emberibbé, humá- nusabbá társadalmunkat. jogrendünket, élet- és munkakörülményeinket, gazdaságirányításunkat. És miközben „reformálunk”, tudnunk kell, hogy lényegében a forradalmat folytatjuk. A rabszolgaságból a feudális rendszerbe való áttérés, a feudális rendszerből a tőkés rendszerbe való átmenet évszázadok alatt ment végbe. Miért lenne a mostani fordulat kivétel? A forradalom — szűk értelemben — „pontszerű cselekvés”, amely az alapokat változtatja rr.eg. hogy utána tiszta lappal indulhassunk. De most úgy látjuk, hogy az intézményekben, a mechanizmusokban. a munkában, a munkakörülményekben, a technikában végbemenő gyakorlati átalakulások is a maguk tömegességével és egyidejűségével szinte forradalomszerű, radikális változásokat hoznak. Szinte forradalmi változás az. ami napjainkban a Szovjetunióban és Kínában lejátszódik. Igazi forradalomnak tűnik napjaink tudományos-technikai forradalma és „a minőség forradalma". Amikor egy társadalomban összegyűlnek a bajok, megnőnek a feszültségek, halmozódnak a konfliktusok, és már-már válságjelenségek fenyegetnek, akkor forradalmi jellegű reformok szükségesek. Ilyen reform volt hazánkban az 1957—58. évi változás, az 1968. évi gazdasági mechanizmusreform, s valószínűleg ilyen az a korszerűsítés, amelyet a gazdaságirányításban, a pénzügyi és bankrendszerben, a választási rendszerben mostanában végrehajtunk Eléggé radikálisak ezek a változások. Nem tagadhatjuk persze, hogy talán túl sok eközben a kapkodás, a foltozgatás, a magunk által elkövetett hibák korrigálása, az egyik feszültség csökkentésével más feszültségek növelése. Sok a félmegoldás, a nem elvi alapon álló kompromisszum. De mégis: évtizedek óta olyan utat járunk, ahol a következő lépések érdekében nem kellett egy-két mérföldet visszamennünk Ott folytathatjuk a korszerűsítési folyamatot, ahol annak megérettek a feltételei Olykor fontolvahaladásnak tűnhet ez. de haladás. Elkerüljük a visszalépésekből származó anyagi és politikai veszteségeket. Számos új lépésünk nem egyszerűen ráépül a korábbi viszonyokra, hanem több vonatkozásban ezeket újakkal váltja fel Az igazi reform egyrészt a régi folytatása, másrészt annak túlhaladása és felváltása. Időlegesen szembekerülhetnek egymással azok. akik a szocializmust a reformoktól, s azok akik a szocializmust a lemerevedés- től féltik. Kereskedünk, vállalkozunk, üzeltpolitizá- lunk — nem kevesek felháborodására. Az októberi forradalom negyedik évfordulóján mondta Lenin (írom ezt azoknak, akik az idézeteknek inkább hisznek, mint az új jelenségeknek), hogy „a proletárállamnak óvatos, hozzáértő, ügyes nagykereskedővé kell válnia ... A nagykereskedő mint gazdasági típus látszólag olyan messze v„an a kommunizmustól, mint ég a földtől. De éppen ez egyike azoknak az ellentmondásoknak, amelyek a való életben a kisüzemi parasztgazdaságtól az államkapitalizmuson keresztül a szocializmushoz vezetnek.” N em tehetünk róla, de annyira be- lénkbeszélték, hogy a profit, a tőke, a vállalkozás csúnya dolog, hogy most ezek honosítását a kapitalisz.tikus elemek beszivárgásának látjuk. Az is zavar minket, hogy nagyon eltolódtunk a rideg gazdasági szemlélet felé. Közben örülünk annak, hogy hazánkban mind több tere van a kezdeményezésnek, a piaci viszonyoknak. Hát ilyenek vagyunk. A régi bolsevi- . kck is átélték mindezt. Nekik mondta Lenin : „Tartsd számon gondosan és lelkiismeretesen a pénzt, gazdálkodj takarékosan, ne henyélj, ne lopj, tarts szigorú fegyelmet a munkában — éppen ezek a jelszavak, amelyeket a forradalmár proletárok joggal kigúnyoltak akkor, amikor a burzsoázia mint kizsákmányoló osztály az efféle beszédekkel leplezte uralmát, válnak most a burzsoázia megdöntése után, a mai helyzet időszerű és fő jelszavaivá”. dr. Pirityi Ottó Forradalom és reform
