Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. március 21., szombat 3 Búzanemesítés a martonvásári kutatóintézetben Az MTA Martonvásári Kutatóintézetének búzanemesítési részlegében, a mintegy 800 négyzetméter alapterületű üvegházban, már a második „aratás” előtt állnak. Jelenleg a virágzást ellenőrzik, illetve a kalászokban a magszámlálást végzik. Az eddig végzett módszerek mellett az egyik laboratóriumban steril boxot létesítettek, ahol új biotechnológiai eljárással a búzanemesítés idejét felére, harmadára tudják csökkenteni. (MTI -fotó: Kabáczy Szilárd felv.) KISZ-DÍJAT KAPTAK Fiatal műszakiak és közgazdászok a szénbányáknál A KISZ Mátraalji Szénbányák Bizottsága fiatal műszakiak és közgadászok tanácsának fiataljai a forradalmi ifjúsági napok alkalmából KISZ-díjban részesültek, melyet tegnap vehettek át Budapesten, a KISZ KB-ban rendezett ünnepségen. A Mátraalji Szénbányák vezetése bízik fiatal mérnökeiben. közgazdászaiban, mert olyan feladatokat adnak az FMKT. azaz fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa tagjainak, melyek egyértelműen a vállalat műszaki. gazdasági problémáinak megoldását segítik. Arról, hogy miként járultak hozzá a vállalat VI. ötéves tórvben végzett eredményeihez, jelenleg mivel foglalkoznak, melyek a további elképzeléseik, az FMKT-vezetőség tagjaival beszélgettünk. Elsőként a kezdetről esett szó. — A KISZ-bizottság FMKT-szervezete 1973-ban, elsősorban a termelő területeken, a Thorez Bányaüzemben és Ecséden alakult meg. Ebből következik, főként olyan műszaki megoldásokkal foglalkoztak a fiatalok, melyek közvetlenül a termelést segítették — mondta Rózsa Gyula, az FMKT-vezetőség titkára. — 1980-ban. az országos FMKT-konferen- ciát követően, új munka- módszereket, munkaformákat vezetett be az akkor még 5 fős vezetőség: Koós Gábor, Szerencsés János, Gyuris András, Zaja Gyula és Erdélyi István. Különböző szakmájú fiatalokból álló munkacsoportokat, teameket hoztak létre. Módosították, kiegészítették a működési szabályzatot. Kapcsolódtak az energiatakarékossági kormányprogramhoz. Például az anyagtakarékosság és hulladékhasznosítás terén javaslataik döntő többségét be is vezették. Elterjedtebbé vált a számítógép használata. Megteremtették a kedvezőbb feltételeket . . . — Melyek voltak a közelmúlt jelentősebb feladatai? — 1983 után megnövekedett a fiatal műszakiak létszáma itt, az igazgatóságon — vette át a szót Láng József. — Célszerű volt egy vállalati szintű FMKT-szer- vezetet létrehozni. Jelenleg több mint 100 fiatal végzi ezt a munkát. . . A vezetőséget Rózsa Gyula mutatta be: — Az igazgatóságot Sá- moly György. Láng József, Fekete Iván képviseli, a Thorez Bányaüzemet Félegyházi Tamás. Szalai László, Simonkovits László és Király János. Ecséden az FMKT-munkát Dóra Jenő irányítja. Kapcsolódtunk a KISZ JtB számítástechnikai védnökségi programjához. Szívesen járunk vetélkedőkre. Tavaly a „Versenyzünk a milliókért” versengéssorozaton az első helyet sikerült elérnünk. Ezen szerepelt értékelemzési feladat is. Később a vállalat kért meg bennünket, hogy végezzük el a Thorez Bányaüzem szállítószalagváz értékelemzését, új típusú szalagvázak ki- fejlesztését. A munka végső stádiumához érkeztünk, mindez várhatóan több 10 millió forint költségmegtakarítást jelent! A Thoreznél villamos mérő- és ellenőrző berendezések kifejlesztésében. Ecséden a hidraulikus gépek javításában vannak szép eredményeink. — Jelenleg mivel foglalkoznak? — Az értékelemzés módszerének minél szélesebb körű elterjesztésén dolgozunk. Készülünk a megyei számítástechnikai konferenciára. Létre akarunk hozni a szerződéses közösségi munkák irányítására egy KISZ-es vállalkozási irodát. Nagyobb részt szeretnénk vállalni a műszaki fejlesztés területén. Olyan munkák felvállalására gondolunk, amelyeket eddig egyetemeknek, külső fejlesztőintézeteknek adott ki a vállalat. Szeretnénk a speciális. külfejtéses szakmunkás- képzés felett védnökséget vállalni. Egyébként szívesen segítünk bárkinek az érték- elemzés bevezetésében ... Korcsog Béla TÖRTÉNELMET IDÉZŐ FELVÉTELEK Kukla Ferenc megőrzött fotói Kukla Ferenc 1898. május 31-én született, Nagykőrösön. Szülei földművesek voltak. A négy elemi után tanítója járta ki, hogy kitűnő, tehetséges tanítványát felvegyék a gimnáziumba. Sajnos középiskolai tanulmányait édesapja halála miatt abba kellett hagynia. Üveges és képkeretező szakmát tanult szülővárosában. Felszabadulása után mesterénél, majd Budapesten dolgozott. Nem sokáig tehette, mert besorozták katonának, s már 1916. május 14-én a frontra vitték. A román arcvonalon Sinaiáig, Bukarestig jutott el. 1918-ban az olasz hadszíntéren volt szükség az akkor tizedesi rangfokozatot viselő katona fegyverére. A Piave iszapjában fekvő áldozatok látványa apokaliptikus hatással volt a húszesztendős fiatalemberre. Az összeomlás után. november 16-án érkezett haza. 1919 februárjában már az őszirózsás forradalom katonája. És jött az új világot hozó március. Előkerülnek a csaknem hét évtizedes, féltő gonddal megőrzött dokumentumok: fénykép Csongrádról. a harcok egyik színhelyéről és egy 1919. május 16-án keltezett levelezőlap „Köztársaság" feliratú bélyegekkel, amit a harctéren küzdő vöröskatona írt aggódó édesanyjának és Mariska nevű húgának Csongrádról Nagykőrösre. — 1919-ben Nagykörösön, a vörösszázad egyik meg- alakítója, majd parancsnoka voltam — emlékszik vissza. — Később a kecskeméti 30- as vörös zászlóaljba olvadt be ez a század, a kecskemétiek jöttek Nagykőrösre. Nagysallónál részt vettünk a cseh intervenciós csapatok elleni harcokban, majd az Alföldre vezényeltek bennünket. Abony—Nagykőrös Kecskemét—Kiskunfélegyháza—Csongrád—Szentes . térségében küzdöttünk a román királyi hadakkal szemben. De hiába volt a vöröskatonák hősiessége. Az ellenséges hadseregek óriási túlereje és a belső árulók miatt a t^nácskormány kénytelen volt lemondani. Augusztus 3-án már Kukla Ferenc szülővárosában is a román bojárok katonái jár- őröztek. — Huszár Ferenc nevű barátommal bujkáltunk, az ö menyasszonyánál, Vajda Erzsébetnél húztuk meg magunkat. Egy hétig a pincében gubbasztottunk. Vajdáék láttak el ennivalóval. Huszár Ferenc húga volt az összekötőnk, ő tájékoztatott arról, hogy hányszor kerestek. Egy hét múlva előjöttünk. Éppen hozzánk igyekeztünk, amikor jött velünk szemben két román katona és Kocsis István rendőr. „Itt is jön két jómadár” — mondta Kocsis. Rögtön elfogtak bennünket és bekisértek a városháza udvarára. Ott már körülbelül kétszáz ember zsúfolódott össze. A Szabó nevezetű rendőrkapitány mindjárt „lekezelt” mindkettőnket. Délután, három-négy óra között. a román katonaság körülvette az elfogottakat és gyalogosan átkísértek Ceglédre, ahol a lovassági laktanyába hajtottak be valamennyiünket. Másfél hónapig sínylődtünk itt, mint internáltak. Innen kivittek négyszáz embert — köztük engem is — Romániába, Bukarestbe. Üjabb fotót mutat: csoportkép a romániai internálás idejéből. A felső sorban a kép jobb oldalán áll a fiatal Kukla Ferenc. Meséli a fényképpel kapcsolatos eseményeket: — A román fővárosban az iriternálótáborból malmokba jártunk dolgozni, majd vidékre vittek élelmiszert pakolni, kukoricát törni. Enni csak puliszkát kaptunk. A rossz élelmezés miatt, kezdeményezésemre, megtagadtuk a munkát, ezért huszonöt botütésre ítéltek. Az ütlegek hatására kórházba kerültem. Brailában, majd Bukarestben nyomtam az ágyat. Felgyógyulásom után még másfél évig a bukaresti kórházban dolgoztam mint üveges, majd szanitéc, utóbb főszanitéc lettem. Romániából kerülővel, Csehszlovákián keresztül jött haza, 1921-ben. Csehszlovákiában két hétig megfigye- lőtáborban tartották, majd két társával együtt. Hidasnémetinél tették át a határon. „Na, büdös kommunisták. nézzétek meg, mit csináltatok Magyarországból. Hogy néztek ki, piszkosak, rongyosak vagytok” — ezekkel a szavakkal fogadták őket a magyar határőrök. Kiforgatták a kofferukat, mindent átkutattak. — Bekísértek bennünket Miskolcra, a határőrség központjába, ahol egy Szim nevezetű főhadnagy mindjárt megkezdte a kihallgatásunkat. Nekem azt rótta fel, hogy politikai biztos voltam a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében. Vigyék őket a fogdába! — adta ki végül a parancsot a naposnak a kihallgató tiszt. A körülbelül négy méter hosszú és három méter széles fogda a pincében volt. ahova a világosság egy téglaszélességű résen szűrődött be. Itt zsúfolódtunk össze harminc- ketten. Csak akkor világítottak, ha bejött a föfoglár. Amikor ő megjelent, akár éjjel volt, akár nappal, fel kellett ugrani, s vigyázzba állni. Amint sorba álltunk, egyikünket pofon vágta, a másikba belerúgott vagy korbáccsal végigvágott rajtunk. Tizennégy napig tartottak bezárva a pincében. Kosztol három napig nem kaptunk. Két hét után, anélkül, hogy igazolást adtak volna szabadlábra helyezésünkről, engem és két társamat egyszerűen kilöktek a kavun. Az utcára kerülve, egy gabonát szállító szekérre ké- redzkedtünk fel, így jutottunk Mezőkövesdre, onnan pedig vonattal Budapestre. Itt aztán hárman háromfelé mentünk. Egyik társam — akinek már nem emlékszem a nevére — a fővárosban maradt, a másik, egy Lökös nevezetű MÁV-lakatos Ceglédnek vette útját, magam pedig szülővárosomba, Nagykőrösre igyekeztem. * Kukta Ferenc húgának küldött levelezőlapja — 1919 májusából A vöröskatona ma Ahogy megérkeztem, rögtön a nyomozók kezébe kerültem. „Már megint egy madár” — mondta az egyik Rendőri felügyelet alá helyeztek. mindennap jelentkeznem kellett a kapitányságon. különböző időpontokban. hogy ne tudjak elhelyezkedni sehol. Egyik jelentkezése közben belépett az ajtón egy ismerős, Horváth Lajos rendőr hadnagy, akinek a házában egykor tanoncoskodott. Ez a jóindulatú rendőrtiszt segített neki abban, hogy megélhetése biztosítása végett Budapesten keressen munkát. Arra kötelezték, hogy ott is naponta jelentkezzen a rendőrségen, aminek egyszerűen nem tett eleget. Csak rövid ideig tartózkodott a fővárosban, mert az üvegesszakszervezet közvetítése révén Kaposváron jutott álláshoz. Mintegy három hónapot töltött itt. Gyakori helyváltoztatásai ellenére, a hatóságok figyelemmel kísérték. szemmel tartották, amit az is bizonyít. hogy mint gyanús személyt, váratlanul katonai szolgálatra hívták be. Nyolc hónapig újra egyenruhát viselt. Ezzel le is zárult életének egy szakasza. A rendkívül mozgalmas, harcokkal, majd sok meghurcolás- sal. megkínoztatással teli éveket csendesebb esztendők követték. Budapesten helyezkedett el, mint üveges és képkeretező, Kontúr Alajos Veres Pálné utcai műhelyében. Éveket, majd évtizedeket lép át az emlékezés. Bár a Kommunisták Magyarországi Pártjának nem lett tagja, az illegalitásban küzdők röplapjai hozzá is eljutottak, maga is részt vett — több munkatársával együtt — azok terjesztésében. A KMP egyik, 1930-as évekbeli röplapját ugyancsak megőrizte. Ezen felhívják a munkásokat többek között arra. hogy követeljék lakáskörülményeik radikális megjavítását. A kenyerét egészen 1949 decemberéig az említett budapesti ipari műhelyben kereste. akkor feleségével — aki hevesi volt — úgy döntöttek. hogy hazaköltöznek. Neje szülőhelyén ez idő tájt senki sem űzte az ő mesterségét. 1949. december 6-án jöttek Hevesre, ezt követően több mint húsz esztendeig itt végezte az üveges és képkeretező teendőket, s csak hetvenkét éves - korában hagyta abba a munkát. Hitvese elhunyta után beköltözött a hevesi szociális otthonba. Itt csendben telnek a napok, de' nem vált a világtól elvonult remetévé Csoportkép a romániai internálás idejéből Vörös Dezső
