Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. március 18., szerda TTTjjjni f *1 ■ | 3* ELSZÁLLT A HÍRNÉV Egy ígérettel több... Vajon mennyit ér az adott szó? Lehet-e hinni az újabb ígéretben? A kérdések ma­napság a gyöngyösii Petőfi utca lakóinak a körében hangzanak el. Mert elmúlt az a bizonyos kritikus idő­pont, amelyre azt ígérték a vállalkozók, hogy rendbete- szik, járhatóvá varázsolják a feltúrt útszakaszt. De eb­ből nem lett semmi. Az sem vigasztalja az érintett házak tulajdonosait, hogy a mosta­ni tél egyébként is sók zűrt okozott már a közlekedésben. Éppen a gyöngyösi Petőfi utca ügye lenne olyan fon­tos? Nem erről van szó. Az adott szóról. A szavahihető­ségről. Egy vállalat presz­tízséről. Amely... az őszi felhőkkel együtt szállt el. — Versenytárgyalást hir­dettünk a munkák elvégzé­sére. Ezt a Budapesti Víz­ügyi Építő Vállalat nyerte el. amelynek egri fő-építés- vezetősége látott hozzá a munkákhoz. Az ígért határ­idő 1986. szeptember 30. volt. A teljes költség megközelí­tette a 17 millió forintot — mondta Kiss József tanács­elnök-helyettes. Teljes felújítás: ez volt a cél. Ehhez hozzáadta a ma­ga pénzét a posta, az ÉMÁSZ, a vízügy, a közút és természetesen a tanács is. Egyetlen kérdés maradt függőben: vajon a csapadék- csatorna teljes újjáépítése elkerülhető lesz-e? A vá­laszt csak az úttest felbon­tása adhatta meg. Az pedig egyetlen szót tett világossá: „Nem!" De ha így van, mi lenne, ha a gázvezetéket is lefek­tetnék. ha már a csapadék- csatorna kiépítése úgyis „közbeszólt"? Igen ám, de a tervek...! Jól tudjuk, a műszaki raj­zokat meg is kell rendelni, a megrendelést el kell fo­gadni. a kiadásokat fe­dezni kell és ... ! Nem foly­tatom. Példás gyorsasággal pörgették fel a tennivalókat. Előbb a csapadék elvezeté­sére. Július végén megszü­letett a döntés, egy hónappal később már rendelkezésre álltak a rajzok, igaz, ezek csak a munka megkezdését teriék lehetővé, de a terve­zők megígérték a folyamatos szállítást. Ojabb esemény: szeptem­ber 11-én jegyzőkönyvben rögzítik, hogy a hónap vé­géig kiépítik az ivóvíz ge­rincvezetékét és a szenny­vízcsatornát. November el- ' ső napjára a csapadékvíz elvezetését is megoldják. Két héttel később már majd odáig jutnak a munkákkal, hogy a házak rácsatlakozta­tását lehetővé tegyék a fő­vezetékekre. A gáz? Október 13-ra la­kógyűlést hívtak össze az 1. Számú Általános Iskolába, ahol a városi tanács általá­nos elnökhelyettese ismer­tette a lehetőségeket. Az érintett lakók, háztulajdo­nosok hetven százaléka vál­lalta az építkezés, a szere­lés költségeit. A szükséges műszaki dokumentációk el­készítésére a megbízatást a Kelet-magyarországi Víz­ügyi Tervező Vállalat kapta meg, amelynek egri kiren­deltsége végezte a tényleges munkát. Az újabb feladat azon­ban időmódosítást tett szük­ségessé. A tervezők vállal­ták, hogy a rajzokat 1987. február 15-ig leszállítják. Természetesen szükség volt a Tigáz engedélyére is, amely a gázszolgáltatás köte­lezettségét tartalmazta. Anél­kül se tervezni,-se építkezni nem lehetett volna. A kitérő után menjünk vissza az események időrendi sorában ahhoz a bizonyos jegyzőkönyvben rögzített ígé­rethez. Hogyan is volt? A víz­ügyi építők úgy nyilatkoz­tak, hogy az elmúlt év vé­géig a Petőfi utpa munká­ba vett szakaszát olyan mű­szaki állapotba hozzák, hogy az úttestet a betonaljzatig elkészítik. Az újabb ígéret azonban éppen olyan alaptalannak bizonyult, mint minden ko­rábbi. Hogyan összegezte a végzett munka mértékét a tanács elnökhelyettese? — Az építők teljesítménye a feladat negyven, legfel­jebb ötven százalékának fe­lel meg. Eléggé lehangoló megál­lapítás. De a kérdés adó­dik: Nem láthatták már „me­net közben” is, hogy a vál­lalt határidők igencsak ve­szélybe jutottak? — A munka felügyeletét a megbízásunkból az UTI- BER hatvani kirendeltség? végezte — érkezik a válasz. — Az építési naplóba beve­zetett megállapításai azt mu­tatják, hogy időben és meg­felelő határozottsággal hív­ták lel a figyelmet a hiá­nyosságokra. Már a kezdésnél is baj volt. Két héttel azután je­lentek meg a vállalkozók, hogy megkapták a munka- területet. Később pedig sor­Patkázik-e a hivatal? Ha most közvélemény­kutatásra adnám á fejem, a megkérdezettek 90" 0-a minden bizonnyal habozás nélkül igennel válaszolna. S még csak fezt sem mond­hatnám, hogy ezek a na­gyon js egyértelmű vála­szok elfogultak vagy rossz- indulatűak lennének. Miután korunk egyetlen embere sem térhet ki társa­dalmi és egyéni életének problémái elől, el kell fogad­nunk azt a nagyszerű tapasz­talati tényt, hogy napjaink jelentős hányadát, mint ügyfelek éljük meg. Ügyfe­lek vagyunk az ingatlanköz­vetítőnél, a kéményseprő vállalatnál, az üzletekben, a biztosítónál, vagyis minde­nütt, ahová csak lépünk, legfeljebb a megnevezésük változik. Találkozunk hát a hivatallá' naponta, ha akarunk, ha nem, s nem le­het véletlen hogy ezek a ta­lálkozások nem sorolhatók életünk felemelő élményei közé. Mert pusztán a szó: ügyfél jelzi, hogy ügyeink­nek csupán az egyik felét tarthatjuk a kezünkben. A másik fele mindig annak az embernek a kezében van, aki a pult, az íróasztal másik oldalán áll és a hivatalt képviseli. A hivatalt, ami bizony — tisztelet a kivé­telnek — packázik velünk. Mindezzel persze nem mond­tam semmi újat. Ezt mind­annyian tudjuk. De vajon világosan látjuk-e, valóban jól tudjuk-e? S nem arról van-e szó, hogy most némi önkénnyel Pascalt idézzem — ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó ha van valami közös tévedés, amit mindenki elfogad. Nos, úgy gondolom, hogy erről van szó. Újságolvasó emberek va­gyunk. Képzeljük most el, hogy valahol egy újságban megjelent egy hír: ,,Y köz­ségben X-én éjszaka a Mátra Volán egyik autóbu­sza a jeges úton megcsú­szott és egy lakóház keríté­sének ütközött. A baleset so­rán személyi sérülés nem történt. Az anyagi kár je­lentős”. A hír persze pon­tatlan, mert figyelmen kí­vül hagyja, hogy a bal­esetben részt vevő személyek­nek nemcsak kezük vagy lábuk, de Idegrendsze­rük is van. Magam részé­ről nem szívesen cserélnék jáztak azok a megállapítások, amelyek hol a dolgozók létszámának elégtelenségét, hol a műszaki körülmények hiányosságait hangsúlyoz­ták. Az eredmény . . . ? Az eddigiekből már ismert. önkéntelenül a kötbére­zés jut az eszünkbe ilyen­kor. — Igen, ez a lehetőség adott — erősíti meg az el­nökhelyettes. — De nekünk most a munkák gyorsításá­nak a lehetőségét kell ke­resnünk, mert az idén má­jus végéig szeretnénk a Petőfi utca felújításának mostani szakaszát befejezni. Tehát a Csárda-iskoláig akarják rendbetetetni az út­testet. Érthető ez a szándé­kuk, mert a lakosság úgy van vele. hogy az ígéretek­ből már elege van. Legfel­jebb azon csodálkoznak az emberek, hogy miért bíztak meg a munkák elvégzésével egy olyan céget, amely tel­jességgel nem tudott vagy talán nem is akart meg­birkózni a feladattal. — Véleményem szerint nem rosszindulatot kell feltéte­leznünk a vízügyi építők magatartásában — figyel­meztet Kis József. — Sok­kal inkább arról van szó, hogy rosszul mérték fel a teendőket és a felkészült­ségüket. A pályamű elbírálásakor is felvetődhetett volna ez a „gyanú” a bizottságban és akkor nem teszi ki magát a tanácsi vezetés annak a sok megjegyzésnek, amely a lakosság köréből elhangzott az elmúlt hónapokban és el­hangzik még manapság is. A gyöngyösiek csak a ténye­ket látják. Hogy mi van ezek mögött, nem tudják ér­zékelni. Az pedig, ingerült megál­lapításokra ragadtatta a Pe­tőfi utcaiakat, amikor lát­ták, hogy esetenként egy­két ember támaszkodik a lapátja nyelére, ha éppen nem söröznek békés nyu­galomban — órabérért! Ez a fajta nyilvánosság nem használt a vízügyi épí­tők megítélésének. Sok jót nem tudnak mondani róluk azok, akik hónapokon át főként az ígéretekkel vol­tak kénytelenek beérni. ■ • . És a türelemnek is van határa. Éppen ezért várnak a gyöngyösiek ha­tározott intézkedéseket a Luca székeként készülgető Petőfi utcai útfelújításra. G. M. F.-------------------------------------­h elyet a busz vezetőjével, de nem szükségeltetik kü­lönösebb smpatikus képes­ség ahhoz sem, hogy el tud­juk képzelni milyen érzés fölriadni a lakóházban al- vóknaik az éjszaka csendjé­ből az 'szonyú csattanásra, a robajra, ahogyan egy erős vaskapu recsegve-ropogva zúzódik össze, és törik ket­té, és dől le egy hatalmas vasbetonoszlop. Az esemény, amiről a kishírben olvashat­tunk volna, ha megjelenik, megtörtént. Számomra ta­pasztalati tény, ahogyan édesanyám számára is az, aki bár nem tartozik a gyen­ge idegzetű emberek közé, s ha személyi sérülés nem is történt, még órákig nem tudta abbahagyni a sírást. Ahogyan nővérem 3 éves kislánya is összerezzen minden erősebb zajra, még egy hét múlva is. És holnap_ majd belép az életembe a hivatal, a packá­zó hivatal, ahol mindaz, amit néhány ember átélt az éjszaka, adatokká, aktává, személytelen üggyé alakul, mintha, emberekhez többé nem volna semmi köze. Megvallom nem voltam túlságosan bizakodó, ami­kor egy kárbejelen,tő-nyom­tatvánnyal a kezemben, ko­pogtattam a Volán vonatko­zó irodájának ajtaján. De mi történt? Nagyon előzé­ZhÉV-^záWodQ” Zalaegerszegen Szállodának is beillő munkásszállót avattak Zalaegerszegen. A Zalai Állami Építőipari Vál­lalat ú.j létesítményében 250 dolgozó elszálláso­lására nyílik lehetőség. A 2—3 ágyas szobák mindegyikéhez fürdő­szoba és WC is van (MTI-fotó: Czika László felv.) A jobb lakossági kapcsolatokért: Hatvani képújság Néhány hete új „látványos­sága” van Hatvannak. És­pedig a képújság, amely — immár a Vörös Hadsereg utcai Keravill kirakatában — szinte reggeltől estig szol­gáltatja műsorát, a tanács által szerkesztett tájékoztató programot. Milyen megfon­tolás szülte a vállalkozást, illetve minő reményeket fűz hozzá a tanácsvezetés? — Eleddig joggal sérelmez­te városunk lakossága, hogy nem minden öt érintő kér­désben kap illő tájékoztatást, nem tud a legkülönbözőbb tanácsi döntésekről, bár a tanácstagi beszámolókon és a népfronttal közösen szer­vezett fórumokon erre töre­kedtünk — mondja Tóth Já­nos tanácselnök-helyettes. — Így született meg az elkép­zelés, hogy a technika új vívmányait kihasználva, szá­mítógépes, tévéernyőre vitt képújság révén teremtsünk jobb kapcsolatot a lakosság­gal. Ez egyelőre kísérleti jelleggel folyik. Technikai felszerelést. Tóbi László sze­mélyében értő szakembert saját erőből, biztosítottunk hozzá, s a tanácson — a szakigazgatási szervek által biztosított információk ré­vén — áll össze egy-egy hét műsoranyaga. Tartalmát tekintve mivel találja szemben magát a hatvani utca népe ezen a héten, a képújság jóvoltá­ból? Megnéztük. Az egyik tájékoztatóból megtudni pél­dául, hogy 1986-ban, lakos­sági erőforrások felhasználá­sával 17 kilométer gázelosz­tó hálózat épült 600 új fo­gyasztóval, s ez az akció az idén folytatódik. Egy másik felhívásban arról értesíti a tanácsvezetés a képújság ol­vasóit, hogy április 1-től megváltozik az építési, hasz­nálatbavételi. engedélyezé­si eljárás tartalma és folya­mata. Ugyanakkor, figyelem­mel az időjárás alakulására, felszólítják a helybéli ingat­lantulajdonosokat a házak előtti járdaszakasz és árok rendben tartására, a felgyü­lemlett téli hulladék sürgős eltakarítására. Vagy: mi szükséges a lakásigénylés­hez? Nos, aki veszi a fá­radságot, hogy elballagjon a képújság kirakatához/ ezzel kapcsolatban is bőven jut információhoz. Miként to­vább ? Kérdésünkre így fo­galmazta meg mondandóját Tóth János: — Kell bizonyos idő, hogy kiforrja magát a vállalko­zás. és tiszta képet nyerjünk annak sikeréről, fogadtatásá­ról. Reméljük, észrevételei­vel. ötleteivel ebben segít­ségünkre lesz a lakosság. És amennyiben hasznosnak, kedvezőnek minősül képúj­ságunk, annak hálózatát nem csak bővítjük a város több részén beindítandó új tech­nikai felszerelésekkel. ha­nem az adás tartalmát is igyekszünk színesebbé, von­zóbbá tenni. így például nem csupán a tanácsi mun­kával összefüggő kérdések­ben nyújtunk rendszeres tá­jékoztatást, hanem „adásba vesszük" a városi intézmé­nyek — múzeum, ifjúsági ház, könyvtár, galéria — he­ti programját, illetve mind azt a hasznos ismeretanya­got. amely lakosságunkat érinti. De hangsúlyozom: várjuk az észrevételeket, az igény megnyilvánulását, hogy a képújság valóban megfe­lelhessen küldetésének! Nos. kedves hatvaniak, itt az alkalom. Ki él a lehető­séggel, a beleszólás jogá­val .. . ? M. Gy. NAPIRENDEN: Megyénk gazdasága A Heves megyében tevé­kenykedő műszaki, agrár- és közgazdász értelmiség mit tehet, hogyan járulhat hoz­zá szűkebb hazánk gazda­ságpolitikai feladatainak megvalósításához? Erről volt szó többek között kedden délután Egerben, a Techni­ka Házában, a MTESZ He­ves Megyei Szervezete ki­bővített elnökségi ülésén Ezen részt vett Maróti Sán­dor. Heves Megye Tanácsá­nak általános elnökhelyette­se is. Dr. Domán László titkár megnyitó szavai után. dr. Asztalos Miklós, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkára beszélt az évindítás tapasztalatairól, megyénk üzemeinek. vállalatainak, szövetkezeteinek gazdaság- politikai feladatairól. Ki­emelte. a párt Központi Bi­zottságának múlt évi decem­beri állásfoglalását, amely a műszaki fejlesztés gyorsítá­sát, az ebben közreműködő alkotó értelmiség fokozott szerepét tűzte célul. Ezután a résztvevők tájé­koztatót hallgattak meg dr. Kovács Jenőnek, a MTESZ Heves Megyei Szervezete el­nökének előterjesztésében. Rámutatott arra a tevékeny­ségre, amelyet a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek tagegyesületei a VII. ötéves tervidőszakra előirá­nyoztak, ezzel is segítve me­gyénk középtávú gazdaság- politikai céljainak megvaló­sítását. kényén, udvariasan fogadtak. Majd tájékoztattak, hegy miután vállalatuk a Hungá­ria Biztosító Gépjárműkár­rendezési fiókjával kötött felelősségbiztosítást, ügyem a továbbiakban rájuk tarto­zik. Ma fogják postázni a már kész ügyiratokat. Ne­kem persze nincs annyi időm, hogy megvárjam, amíg a posta továbbítja a levelet. Még ma, most fo­gok átmenni a biztosító tár­sasághoz. Megkérem a Vo­lán munkatársát, hogy szól­jon oda telefonon, és jelez­ze az érkezésemet. Amikor elköszönök, még egyszer el­nézést kérnek az okozott ká­rokért, s miközben azon tűnődöm: Lehetséges volna, hogy ez a hivatal nem az a hivatal? Vagy ez volna ama bizonyos kivétel? A biztosító társaság egri irodájában Török Zsuzsannát keresem. Hozzá irányítottak. Fiatal nő fogad, kedvesen és figyelmesen. Elküldhetne, mondhatná, hogy nem fog­lalkoznak az ügyemmel, amíg nem kapta meg az ira­tokat, de nem mondja. És én azt látom, hogy nem egv hivatal áll előttem, hanem egy ember, aki el tudja fo­gadni, hogy az ügy akkor is létezik, ha még nincs do­kumentálva. A figyelem nem kifejezetten az én személyem­nek szól. Kívülem még tu­catnyi ügyfél és ügy; ntéző van az irodában, de egyetlen ingerült arcot sem látok. Pedig a jelenlévőknek leg­alább a fele hozzám ha­sonlóan ügyfél és „károsult”. Mindez nem lehet véletlen. És ugyanezt tapasztalom másnap reggel is, amikor megérkezik a biztosító tár­saság két szakértője. A hő­mérő —17 fokot mutat. A két ember arcán mégsem a hideg tükröződik, hanem a szakértelem és nyugalom. Nem beszélnek sokát. Nem próbálnak meggyőzni arról, hogy a kár nem akkora, amekkora. Korrektség van. S miközben Szakács István, az üz'eti osztály helyettes vezetője csendesen, de ha­tározottan beszél, tanácsot ad. és hálával és tisztelettel gondolok egy másik ember­re, az édesapámra, aki azt a bizonyos vasbetonoszlopot állította. Mert egy lakóház fala ugyebár nem föltétle­nül vasbetonból készül, s ha nincs az az oszlop, most semmi garancia arra, hogy megírhatom ezeket a sorokat. De volt oszlop és én másnap délelőtt már egy kisiparosi árajánlattal kereshettem a hivatalban Szakács Istvánt. 0 gondosan átnézte az ár­ajánlatot. s egyszerűen csak annyit mondott: reálisnak tartom. Óvakodnunk kellene attól. hogy az úgynevezett hiva­talnak tényleges valóságot tulajdonítsunk. Ellent kel­lene tudni állnunk a kísér­tésnek, hogy akár képzelet­ben, akár valóságosan egy olyan fikció ellen hadakoz­zunk, amelyet mi magunk hoztunk létre abból a közeg­ből, amellyel a tapasztalat megismertetett minket. Nincs az a hivatal, ami önmagában ügyintézésre, vagy packá- zásra volna képes. Csakis és kizárólag általunk. Mert azt, ugye senki sem vonja két­ségbe, hogy ügyeink intézése során — ha többször va­gyunk is ügyfelek — az asz­tal külső oldalán, saját hi­vatalunkban ügyintézők va­gyunk az asztal másik olda­lán. S a mód, ahogyan má­sok ügyeit kezeljük, elsősor­ban minket, embereket mi­nősít. Ha e témában egyszer majd valóságos közvélemény­kutatást végzek, a kérdé­sem így fog hangzani: mi­ért packázunk hát egymás­sal, kedves honfitársaim? Mikor jut eszünkbe végre, az az egyszerű tény, ami a Hungária Biztosító egri munkatársainak olyan ter­mészetes? Mindössze 3 nap telt el a baleset óta és az aktára már­is rávezethető: elintézve. Mert így is lehet... Marsall Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents