Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1987. március 18., szerda

Iskolapadból a katedrára

Avagy: hatvani diáksiker, s aki kovácsolta

V

# i

ISiUítx»

A MEGYEI MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN

Költő-színész a pódiumon

Az elismerő államtitkári levél friss. Törő Elemér, az új-hatvani Széchenyi Közgazdasági és Vasútforgalmi Szakközépiskola igazgatója pedig boldog. Legalább any- nyira. mint a velünk szemközti fotelban Péter Sándor- né. az imént „elkönyvelt" diáksiker, a negyedikes Nagy Eszter és társai előkelő helyezésének kovácsa. Szakterülete? Könyvvitel, statisztika. Ami pedig külön érdekesség: tizenhét esztendeje ebben az iskolában érettségizett, majd elvégezvén a közgazdasági egyetemet, ide tért meg, hogy oktasson. Péter Sándorné, született Czékmány Magdolna tehát az iskolapadból föllépett a katedrára! Minek szólt viszont az államtitkári levél, a KSH elnökének megbecsülése?

•k

— A Központi Statisztikai Hivatal 1986-os pályázatán Nagy Eszter első díjas lett, Mihályi Erzsébet és Juhász Erika közös dolgozata harmadik, Samu Csilla és Juhász Ildikó munkája pedig negyedik díjra érdemesült.

— Gratulálunk mindany- nyiójuknak, miként tanártársának. Misinszki Józsefné- nek, aki szintén részese a sikernek. De pillantsunk vissza kezdő tanár éveire. Milyen volt a visszatérés az ismert falak közé. immár pedagógusként?

— Eleinte furcsa. Azokkal kerültem egy tantestületbe, akik korábban évekig engem oktattak. Sós József, Tőzsén Ferenc, s a felesége, igazgatónk pedig Máté József. De tiszteletükre szolgáljon: az első pillanattól készséggel, szívesen segítették beilleszkedésemet. nevelői munkámat.

— Es mi rejlik a kiugró diáksikerek mögött, amelyeknek előzményei is voltak?

— Rengeteg munka. Meg aztán szaktárgyaim, a könyvvitel és a statisztika iránti szeretet. Ugyanakkor legalább ennyire a tanítványaimé az érdem, akikkel jól együtt tudok dolgozni, s akik sok áldozatot, többlet- munkát vállalnak a jeles eredmények érdekében.

★

— ön emellett szakszervezeti bizalmi, s a tantestület közgazdasági munkaközösségének a vezetője. Mit követel ez utóbbi funkció?

— Heten vagyunk, hetőnk közös szaktárgyának a pedagógiai, szakmai jellegű feladatait kell összehangolnunk. Például íratás előtt megvitatjuk a dolgozatok tematikáját, rendezzük a különböző osztályok feladatait. Ez természetesen befolyással van pedagógiánk hatékonyságára, ami azért is szükséges, mert most már nemcsak a közgazdasági egyetemre, hanem számviteli, kereskedelmi, vendéglátóipari főiskolára is felvételizhetnek' a jól felkészült, jól végzett tanítványaink.

— E munkában, gondolom, túlóra is van ... ?

— Sok. És nem az anyagiasság diktálja, de csak elmondom: kevesebb jár értük, mint a rendes időben letudott foglalkozásokért. . . Egyébként a jövő tanévtől talán könnyebb lesz a helyzetünk. Üj szaktanár ígérkezik. Ráadásul olyan, aki hozzám hasonlóan, itt. a Széchenyiben szerzett alaptudással került az egyetemre.

★

— Térjünk kicsit vissza a friss tanári és diáksikerekhez. A Központi Statisztikai Hivatal, mint a tanintézet felügyeleti hatósága, mit vár ilyenkor a növendékektől? Mit kellett produkálnia például az országosan elsődíj- jas Nagy Eszternek?

— Tavaly egész nyáron erre készült. Szolnok megye, azon belül szülőfaluja, Jász- fényszaru statisztikai adatgyűjtését végezte el. Tanácsoknál, könyvtárakban, kü^ lönböző szerveknél kilincselt. A szerzett információkat feldolgozta, számításokat végzett. Majd mindebből. különböző mellékletekkel. olyan nyolcvanoldalas anyagot írt, amely igazgatónk véleménye szerint is megüti egy diplomamunka szintjét. Tehát igazán rászolgált az elismerésre, akár a többiek, akik rendre növelték iskolánk jó hírét. Vonatkozik ez különben az országos szaktárgyi tanulmányi versenyekre is, ahol utóbb a legjobb húsz között mindig volt diák a hatvani Széchenyi István Szak- középiskolából.

★

— Es hogy ne csak a munkáról beszéljünk: mivel tölti szabad idejét? Van-e különleges kedvtelése?

Gyors, határozott a válasz.

— Ahol három gyerek van. s a Jászárokszálláson dolgozó férj napi munkájából csak este tér meg, ott egv asszonynak vajmi kevés jut egyébre, minthogy az órákra való készülés mellett otthonát rendben tartsa, kicsinyeit ellássa. Ez érvényes rám js! De különösebb panasz nélkül, miután fiunk, ikerlányaink okosak, egészségesek mindkettőnk örömére.

— Végül: hogyan tovább?

— Ahogy eddig. Naprakészen. hittel, hogy az érdemek ne fakuljanak . . .

Moldvay Győző

A Megyei Művelődési Központ és a Hevesi Szemle Miniszínpadán pénteken este Lukács Sándor költő-színész. Jászai-díjas, érdemes művész lépett fel verses-zenés irodalmi műsorával. Bevezetőként saját verseit mondta, énekelte, majd sorjáztak Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Váci Mihály, Örkény István és Bihari Sándor írásai. És, hogy a súlyos, olykor komoran komoly, szenvedélyes mondanivalók könnyedebb érzelmekkel is gyűljenek, netán humorral, helyet kapott az összeállításban néhány Kozma-sanzon, az elmaradhatatlan Hulló levelekkel együtt.

Azt eddig is tudtuk, hogy Lukács Sándor kitűnő színész. A tegnapi színháznál karakterszínésznek hívták azt a művészt, aki ha bejött a színpadra, hozta magával a sodrást, az alakításnak azt az igényét, amely a darab sorsára is hatással volt.

Lukács ezúttal is. itt is ez a jellemszínész maradt. Bejött a színpadra és kezdte pörgetni gyors egymásutánban verseit, ezeket a nagyon is utánagondolandó vallomásait. Talán nem is számított arra, hogy ez a péntek esti közönség, ez a bő kétszáz ember inkább derülni, szórakozni szeretne, s nem belesandítani egy magányos lélekbe, amely olyan védtelen, ha rátörnek az élet nagy kérdései, azok a vad szenvedélyek, amelyek rendszerint az itteni lét kapcsolatainak a megfejtését célozzák meg. És mj valóban elszoktunk már manapság, hogy az írástudók kitegyék a szívüket a tenyerükre. És ez a költő-színész rákezdte a Szabadesés című költeményét. Ez a gyónás nemcsak mélyről jött, s nemcsak a meg- számláltatás komolyságával, hanem a számvetés igényével is. Beszámolás ez arról a szabálytalanul, meglepetésszerűen ránk támadó érzésekről, amikor a tériszonyt felkeltő térből és időből valahová szeretnénk kijutni egy nyugalmas pontra, a békébe, ahol az árnyak, a múltunk fényei, apró históriái már hiányozni tudnának. Mert nagyon szeretjük őket, azokat, akikkel a tudás és a megélés okából itt- ott találkozunk: a szüléinkkel. a tanítóinkkal, a világ felfedeztetőivei és felfedezéseivel. A „megfoghatóság erejével, az érinthetőség mámorával" — mondja költőként Lukács, miközben az arcán a megfeszült idegek azt panaszolják el, hogy neki minden színészi gesztus á harc, a küzdelem egy része.

S ha már a péntek esti közönségről szóltunk előbb, befejezésként megállapíthatjuk: éber figyelemmel

kísérte végig a művészi produkciót és hálásan tapsolt. Tanulság: a legnehezebb

gondolatokat is lehet hirtelen támadt hallgatóság előtt is hatásosan, hasznosan tolmácsolni, ha a tartalom és a művészi forma olyan.

Farkas András

Shakin ’ Sievensszel

Két telt ház, igazi báli hangulat jellemezte az angol rock and roll énekes, Sha- kin’ Stevens budapesti fellépéseit. A parketten szinte mindenki táncolt, mozgott a pergő ritmusú dalokra. Az első sorokban ringatózó tinilányok sálakat, fülbevalókat, virágcsokrokat, játékmacikat dobáltak be az énekesnek, megköszönve a találkozást.

(Fotó. Koncz János)

Farsangi bál

II 2.

— Hogy hívják azt a kis barna doktornőt? Nem. nem. az Éva doktornőt, azt ismerem, azt a másikat...

Fekszünk ebben a kis tengeröbölben. s a hullámok személyesen verdesik a partot. Odaütődnek. aztán visz- szahúzódnak. elenyésznek.

— Ez nem is olyan rossz, ez a kelkáposzta.

— Az nem kelkáposzta, az karalábé.

— Es a fejemben ezek a szurkálások, mintha éles késeket forgatnának benne . ..

— Csak az a baj, hogy mindent lepasszíroznak.

— Aki egyszer idekerül, soha többé nem lesz egészséges.

— Maga méa fiatal, ne mondjon ilyeneket! Az ura is milyen rendes, csak figyeltem. még süteményt is hozott.

— Az uram nővére sütötte, csak az a hibája, hogy túl sok citromhéjat tesz bele.

— En az almáspitébe nem is teszek.

— Azóta nem tudok rendbejönni. mióta a fiammal az a baleset történt!

A nagyon sovány asz- szony kibújik a borsóhü- velyböl, és az ágy végébe teszi. Az embernek az az érzése, egy üres hálóing csúszik be a felhajtott takaró alá. A hálóing szalagfűzé- ses fodra fölött azonban ott egy vékony, inas nyak, afölött pedig egy emberi arc.

Az arc elhelyezkedik a párna közepén, és elfordul balra.

— Miért, hát milyen balesete volt a maga fiúnak?

Az asszony, akinek az ágya mellett ott áll egy pár mankó, kicsit följebb húzódzkodik, és rákönyököl a párnára.

— Nyolcéves volt, én meg éppen gyerekágyas, akkor született a lányom, de haza- kéretőztem ...

A százhúsz kilós fiatalasz- szony, aki a szoba jól érte- .sült embere, mindjárt közbe is szól:

— Éppen akartam mondani, hogy magának kislánya van, nem fia!

— Estefelé leültem egy kicsit, akkor tettem be a kalácsot a sütőbe — folytatja a könyöklő asszony, és höl balra pillant, hol jobbra. — Gondoltam, sütök egy kis kalácsot. Az apósom éppen trágyát hordott. Jött a zetor, ott ment el a kapunk előtt, a zetoros be is köszönt az apósomnak, mert 6 elöl az udvarban éppen trágyát hordott. A gyerek szólt.

hogy elmegy a biciklivel az apja elé. Jó, mondom, csak vigyázz, és el ne csatangolj. Aztán már csak úgy láttam, véresen, az apja karjában, mert az uram hozta be az ölében. Aztán jöttek a mentők, de a gyereket már el se vitték, hanem engem vittek el, nem is igen tudom, mi történt velem, mert csak utólag mondták, hogy valami ideg volt. És higgyék el, azóta van énnekem ez a sok bajom.

A csöpögő vízcsap apró felkiáltójelekkel szabdalja fel a hirtelen támadt csöndet. Az öregasszony horkolása most nem hallatszik. Az ágyak rugói nem moccannak. Cáak a csap dolgozik, mint egy magára hagyott gép, szólja semmibe hulló lövedékéit.

A százhúsz kilós asszony nagysokára megszólal.

— Hát meghalt?

— Ö volt nekem az egyetlen örömem — folytatja az asszony a középső ágyból — és mióta meghalt, azóta ez a tengersok baj ... Mindig csak a munka, meg a munka volt. Es semmi jó.

Három házat építettünk föl. Az anyósoméknak, a sógo- roméknak is. Az uram jó ember. De hát csak mindig a munka volt. . .

A Teri nővér jön be, nagy sebbel-lobbal, ahogy szokott.

— Vargáné, húzza le a bugyogót, hozom a szurit!

Vargáné, a nagyon sovány asszony engedelmesen ki takarózik.

— De hát hogyan történt?

— kérdezi a kövér fiatal- asszony.

— A jó kis finom szurit

— lelkendezik Teri nővér.

— Ügy, hogy jött a busz

— mondja az asszony átkandikálva a Teri nővér hajladozó dereka fölött. — Jött a busz a szomszéd faluból. Azzal jött az uram is haza. A gyerek meg a busz mögé hajtott.

Teri nővér a kövér fiatal- asszonynak is hozott szurit, s miközben beadja, ma is elsüti a már ismert viccét.

— Ha tehetném, összegyúrnám magukat és kettévágnám, mind a ketten jól járnának.

A kövér fiatalasszony fölnevet, s engedelmesen vele nevet a sovány asszony is. Teri nővér elégedetten mosolyog, és a tálcájára szórja a tűket.

— A nagy busz port csinált, mert akkor még nem volt kövesút a faluban. A zetor a portól nem látta, hogy ott a gyerek.

— Hát a zetor ütötte el?

— csodálkozik a kövér fiatalasszony.

— Az hát. Azt mondják, a zetoros sírt is. Az a felnőtt ember. Nem akarta elhinni . . .

Teri nővér a fejét csóválja.

.— Rémes, mik történnek. Most hallottam egy esetet: egy babakocsit ütött el egy autó.

A szoba felszisszen.

— Még elgondolni is ... — motyogja a tanácsi nő.

— Ez a zetoros ügy mikor volt? — kérdi Teéi nővér, már az ajtóból.

— Kilenc éve — sóhajt az asszony, és megtörli a szemét.

— Ja, olyan régen? — mondja Teri nővér. Tálcáján finoman csörömpölnek az ampullák és a tűk. — Az más.

— Az ö fia volt — szól valaki utána bátortalanul, de az ajtó már becsukódott.

A nagyon sovány asszony szólal meg először.

— Nem tudom, most valahogy rosszul adta be. Fáj a helye.

— Biztos eltalált valami ideget — véli a kövér fiatalasszony. — Nekem nem fáj.

A sírás öregasszony nagyot horkant, mint mikor valaki felriadni készül álmából, s a fejek most mind arrafelé fordulnak.

(Vége)

Fesztivál tavasszal, sikerrel

Szokatlanul hangzott a terv: avassuk kulturális seregszemlévé a mindaddig abszolút uborkaszezonként szomorkodó kora tavaszt, ily módon idevonzandó az álmos külföldieket. Amikor először vettük hírét, utópisztikusnak tetszett. Az úgynevezett utazási szokások megrögzöttsé- geiből aligha zökkentheti ki a bel- és .külfödieket éppen egy kulturális eseménysor Amikor az ember turista, akkor elsősorban és mindenáron szabadságon érzi magát, Ehhez először is lazítania kell: kulturális igényeit — ha vannak — elteszi jobb, azaz rosszabb időkre, mondjuk, a hideg téli napokra, úgyis ez az iévadja a koncerteknek, színházi előadásoknak, tárlatoknak. Nem véletlen, hogy az üdülés, utazás szó hallatán először a nyári ég, a homokos tengerpart, a tűző nap, a zöldellő természet jut eszünkbe, nem egy zongorahangverseny, vagy egy kiállitásmegnyitó. A túlnyomó többség szabadságolja kulturális igényeit, ha üdül csak derűs, könnyű szórakozásra vágyik. •

És ilássatok csodát: a halvaszületettnek vélt ötlet megvalósul! Egyre változatosabb kulturális programmal várjuk a közelből — s távolról a jövendő vendégeket: és sereglenek, egyre többen, az egyre gazdagabb kínálat vonzására.

Félreismertük a klienseinket, mármint mi, kicsiny hitűek, akik közé az alulírott is .sorolható. Aki ma már szívből örül annak, hogy ezúttal tévedett. Nem igaz. hogy a közelből, távolról idelátogatót főleg az előnyös vásárlás, illetve a délibábos

tschikos-gulasch-romantika érdekli. Igen sok minden érdekli. Hogy micsoda, azt — az eredmény .bizonysága szerint .— jól tudták a fesztivál létrehozói, szervezői, szellemi szülői.

A fesztivál ma nár- — ez a hetedik! — felöleli a kulturális látni-hallanivalók igen széles skáláját, telefon- könyvnyi mennyiségben. Szlogenje — „10 nap, 100 helyszín, 1000 esemény” — nemcsak reklámfogás, hanem óriási eredmény; olyan kínálat. amelynek egyedüli hátránya: oly sok és sokféle, hogy igen nehéz a választás. Kinek-kinek személyes ízlése dönti el, hova nyúl a bőség e kosarában: a Z’ 'Zi Labor és a Veresegyházi Asszonykórus vitatott, de unikumszenzáció- jú pop-folk társulása vonz- za-e, vagy p Fesztivál Zenekar Fischer Ivánnal, a legsikeresebb, Békefy—Kellér változatú Csárdáskirálynő. vagy a Bartók-, Cziffra-, Kocsis-muzsika. hogy az ötezredik előadásához közeledő Korona Cukrászdát vagy a Mátyás-templom orgonaestjét keresik-e fel a Budai Várban. A választék végtelenül sok és sokszínű. Az utóbbi években felzárkózott Szentendre, Kecskemét és Sopron kínálata is.

A világszerte megrendezett fesztiválok sorában a miénk- a legifjabbak egyike, de már rangot vívott Jci magának. Egyre többen érkeznek hírére, mind távolabbról érdeklődők és szereplők. Mindinkább megvalósul az alapelv: rövid tíz nap alatt minél hivebb képet nyújtani hazánk régi és jelenkori kultúrájának eredményeiről. igyekezeteiről, hogy mi, a vendéglátók, és vendégeink együtt ismerkedjünk meg egymás törekvéseivel, produktumaival, Ausztráliától Japánig, kamarazenétől kórusmuzsikáig.

Óriási érdeme a fesztiválnak, hogy alkalmat ad sokféle társuláshoz, bemutatkozáshoz, amelyek e remek alkalom nélkül létre sem jöhettek volna.

P. G