Népújság, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1987. március 14., szombat AHOL BARÁTOK A PÁCIENSEK Kórház az állatoknak Buksi nyugtalanul fongat- ja szemelt. Föltápászkodik — szűk neki a betonailapza- tú ketrec. Szomorúan ros- kad le: nem a gazdi érke­zett. A nagytermetű fehér kuvasz egy hete lakója az egri állatkórháznak. — Vírusos bélgyulladással hozták be — tájékoztat dr. Kovács László állatorvos. — Infúziót kapott és tablettá­kat. Még egyikét nap, és újra otthon lehet. Buksi — mii neveztük el így — jól tűri a kezelést. Azért se acsarkodik, hogy pár centivel odébb sűrű rá- csú „szálláshelyen” két macs­ka most a lakótárs, ókel­mék a gazdáikat marták meg. Ilyenkor pedig a teen­dő : kéthetes megfigyelés, hogy nem veszettségről van-e szó. Tavaly hazánk­ban két ember halt meg eb­ben a gyógyíthatatlan be­tegségben ... Kilenc kismalac és a császármetszés Buksinak nemigen volt kedve körülnézni, amikor ide került. Ha most sétá­ra indulna, a hátsó szárny­ban kilenc kismalacot láto­gathatna meg. — Az anyjuk egy héttel az ellési idő előtt adott ne­kik életet — meséli a dok­tor. — Tizenkilencen voltak, de csak ezek maradtak meg. Két nappal a fialás után a koca sajnos kimúlt. A szomszédos helyiségben jól megfér egymással tehén és ló. A tófalui tsz-bőil ho­zott magyar félvér érthető­en bosszús: patkolá&kor meg- szegelték! Alig tudja csití- tani gondozója, Tokay László. A gyógyulás ideje 10—14 nap. Szokatlan a környezet, csak nem olyan a takar­mány se, mint odahaza. Az istálló többi részét szarvas- marhák foglalják el. Leg­többjüknek — kapom a felvilágosítást — az emész­tésével van gond. A szemben levő épület­ben viszont operációra ké­szülnek. Besenyőtelki gaz­dálkodó tarkája várakozik kikötve. Császármetszés következik. Az állatot állva tartják, s helyileg érzéstele­nítik. Így egyszerűbb. A stábban dr. Kecskés Vilmos gyakornok az operatőr. Ott szorgoskodnak a többiek: a szaksegéd Montvai Béla, Ze- lei Zsolt, Petres Gábor és Tokay László ápolók. Szőrtel enítés, fertőtlení­tés, majd másfél arasznyi vágás a bal horpaszon A minőségtói a megelőzésig Az intézmény persze, nem­csak a beteg négylábúak, szárnyasok és más jószágok hospitálja. Állategészség- ségügyi és Élelmiszerellen­őrző Állomás, immár 1985 januárja óta. — Űj szárnyat építtettünk — mondja dr. Kőházi Ist­ván igazgató-főállatorvos —. ahol az állati eredetű élel­miszerek minőségét vizsgál­juk. Igaz, ez a tevékenység már 1983-ban is megvolt. Élelmiszer-higiéniai részle­günkben arra adjuk meg a választ, fogyaszthatok-e ezek a termékek. Igazolást adunk ki a húsvizsgálatról. Emellett központi állategészségügyi Dr. Kőházi István igazgató-fő­állatorvos : „Legfonto­sabb a meg­előzés !” (Fotó: Tóth Gizella) Laboratóriumunkban rend­szeresen figyelemmel kísér­jük, pem lépett-e fel vala­milyen kór. Vizsgáljuk a mezőgazdasági nagyüzemek állatállományát. Vér- és pa- razitológiai megfigyeléseket tartunk a sertéseknél, a szarvasmarháiknál és a ju- hoknál. Kórházi részlegünk­ben pedig kezeléssel foglal­kozunk. Együttvéve 131-en dolgozunk. Állatorvosok, la­boránsok, gondozók. — Gazdasági szempontból sem érdektelen, milyen rne- gyénk állatállományának az egészsége'! — Elég, ha csak azt mon­dom, Hevesben 15 eszten­deje nem fordult elő nagy gazdasági kárt okozó fertő­zés. Szarvasmarháink 1982 óta mentesek a gümőkórtól és a brucellózistól. Idén in­dítjuk azt a többéves prog­ramot, amellyel a sertések járványos megbetegedéseit igyekszünk kiküszöbölni. — A megelőzésben azért az állattartóknak is vannak kötelességeik ... — Az emberekre is átter­jedő, illetve a gazdasági kárt előidéző fertőzések észlelé­sekor azonnal bejelentést kell tenniük. Ugyanígy túr­ni, hogy a mentesítést — akár végső eszközként a ki­irtással is — elvégezzük! De a bajok megelőzéséért sokat tehetnek orvosaink is! Főképp a kellő felvilágosí­tással, hisz faluhelyen ugyan­csak adnak a szavukra. — Említett szolgáltató tevékenységet is. — Ez érvényes egyaránt a gazdasági haszonállatok és a kedvtelésből tartottak megvizsgálására, gyógykeze­lésére. Természetesen köz­pontilag meghatározott tari­fa alapján ... Kaloda, hidraulikus döntőasztal A befejező mozzanatok az új élet világra segítésé­nél. Megszenvednek a cso­port tagjai, mire kiráncigál- ják a méhből a 70 kilónyi bikaborjút. Sajnos, már nem él. Megfulladt. Késve hozták az anyját. Az esély ilyenkor egyébként is< 50 százalékos az életben mara­dásra. Mérjük. hetven percnél állt meg az óramutató. Van­nak ennél rövidebb, de hosszabb beavatkozások is. — Ez- a fülcsonkítás — mutat dr. Kovács László az altatástól még bágyadt óri­ás snauzer-kölyökre — har­minc-negyven perc. ötvenig tartott egy lónál a fülsipoly kimetszése. Máskor meg a rejtettheréjű mén gyógyítá­sa több mint két órába tel­lett. Az úgynevezett nagyállat­műtő elég ridegnek tűnik. A kalodával, ahol a lovak kezelése folyik, a hidraulikus döntőasztallal. amely a szarvasmarhák fej- és tőgy- műtéteinél tesz jó szolgála­tot. Egy helyiséggel odébb már barátságosabb a kisállatok­nak való operációs szoba. Megfordulnak itt közönsé­ges baromfiak és madárrit­kaságok. Doromboló, dörgö- lődő cicák és mély hangú, morgós dogok, dobermannok. — Egyszer nemes csincsil­la nyállal jött a gazdája — emlékezik egyik esetére Ko­vács doktor. — Beszorult valahová a hátsó végtagja. Sikerült úgy amputálni, hogy azért még tudott mo­zogni szegény. De lakónk volt már arany hörcsög, ék- szerteknőc is. Ami az ember dolga Buksi addigra már biz­tos rég elfelejti az itt töltött napokat, mire bekövetkezik, amit az igazgató ígér: — Ebben az évben sze­retnénk felújítani a kisálla­tok ..hálótermeit”. Mozgat­hatókkal cseréljük fel a mostani betonba ágyazott ketreceket. Ezek barátságo­sabbak, s ami a fő, köny- nyebben tisztíthatok, fer- tőtleníthetők. Nem maradhat el, hogy szóba ne hozzuk ember és állat kapcsolatát. Kísérőink szerint az nem is lehet jó állatorvos, aki nem szereti a jószágokat. Kőházi doktor­nak például tengerimalac ­és papagájkorszak után már egy Betyár névre hallgató magyar vizslája is van. Ko­vács doktor felesége viszont egy perzsa macskáért ra­jong. Megemlítik egyiiik egye­temi tanárukat, aki hüllők társaságában érzi magát a legjobban. Rémálom lehet úgy felelni, hogy a vizsgáz­tató háta mögött kígyó csö­rög — — Az állatokkal való törődés fontos lehet példá­ul a gyerek magatartásá­nak formálásában is — fo­galmazza meg dr. Kőházi Ist­ván. — Hisz, morvájuk a kutyát rendszeresen etetni, sétáltatni kell. Egyfajta fe­lelősségérzetet is kialakít­hat. Persze, van ennek egy értelmes, egészséges határa. Van, aki tizenvalahány macskát tart a lakásban. Ez közegészségügyi szempont­ból is káros lehet. Mint ahogy állatkínzó dolog nagy­termetű kuvaszt, vagy sza­badságot szerető pulit eme­letes házban nevelni. Sok gondot okoznak a kó­bor ebek is. Tavasz tájé­kán — február—márciusban van a kötelező védőoltás —, amikor az adót is megálla­pítják, fura módon felszökik a számuk ... Igen veszélye­sek lehetnek: nemrég Pető- fibányán majdnem széttép­tek egy gyereket. Befogásuk a gyepmesterek feladata, akik viszont a tanácsok al­kalmazásában vannak. így hiába is telefonálnak a kór­háznak. Mindez után érthető a mondás: némelykor nem is az igazi páciensek, hanem gazdáik szorulnának keze­lésre . . . Szalay Zoltán Szomorú dolog a kórházi ketrec, de Buksi Császármetszés — az operatőr dr. Kecskés hamarosan elhagyhatja Vilmos gyakornok Versenyben vagyunk az OTP-vef Beszélgetés a Szövosz takarékszövetkezeti főosztályvezetőjével A takarékszövetkezeteket a közvélemény csak úgy is­meri, hogy a falusi bankok. A legutóbbi időben ez már nem pontosan fedi a valósá­got, hiszen a városokban is terjeszkednek, s Budapest 15 kerületében már fiókokat nyitottak. Sok mindenre vállalkozhatnak ma már. olyan feladatok is a munká­jukhoz tartoznak, amelyek­ről régebben csak álmodtak. Munkájuk eredményessé­gét jelzi, hogy öt év alatt hatszorosára nőtt nyeresé­gük. Mi van a változások hátterében ? — kérdeztük dr. Majoros Annát, a Szö­vosz takarékszövetkezeti főosztályának vezetőjét. — Hány takarékszövetke­zet van ma Magyarorszá­gon, és mennyi a taglétszá­muk? — A szövetkezetek szá­ma 260, taglétszámuk csak­nem kétmillió, részjegyalap­juk pedig 2,2 milliárd forint. — Tehát több a takarék­szövetkezeti tag, mint az áfész-tag. A közvéleményben mégis az áfész-ek ismerteb­bek. Hogyan lehetséges ez? — Természetes, hogy az áfész-eket jobban ismerik, hiszen minden faluban van boltjuk. Aki manapság falun kenyeret, tejet vásárol, csak­nem bizonyos lehet benne, hogy valamelyik szövetkeze­ti boltban veszi. Persze a takarékszövetkezetek is sok faluban jelen vannak, a 260 szövetkezetnek 1648 üzlete van. A viszonylag kisebb ismertség azzal van összefüggésben, hogy koráb­ban a takarékszövetkezetek sok olyan szolgáltatást nem nyújthattak, amelyeket az OTP adott. Elterjedt az az egyébként helytelen szóhasz­nálat, hogy az áruvásárlási hitelt egyszerűen csak OTP. hitelnek emlegetik, s a la­kossági betétek helyett is gyakran OTP-betéteket em­lítenek még a szakemberek is. Ezek nem fedik a való­ságot, hiszen a takarékszö­vetkezetek is adnak áruvá­sárlási kölcsönöket és a la­kossági- betéteknek is több mint 14 százalékát kezelik. A lényeg azt hiszem az, hogy a takarékszövetkezetek szolgáltatásainak köre csak a legutóbbi öt évben bővült jól érzékelhetően és gyors ütemben. Ma már néhány kivételtől eltekintve a szö­vetkezeti szolgáltatások szá­ma megegyezik a takarék- pénztáréval. — A szolgáltatások kiter­jesztése a magyarázata a legújabb öt esztendő fejlődé­sének is? — Ez is az egyik magya­rázat, de a gondos és fi­gyelmes kiszolgálás is vonzza a tags&qot. A takarékszövet­kezetek öt év alatt csaknem annyi betétet gyűjtöttek, mint az azt megelőző ne­gyedszázadban, s a betét összege meghaladja a 40 milliárd forintot. Ugyan­csak öt év alatt 116 száza­lékkal növelték bevételeiket, a tervciklusban elért 1,7 milliárd forint nyereségük 1,1 milliárddal több, mint az V. ötéves tervidőszakban volt. E méretek és a kiter­jedt szolgáltatások azt is jól érzékeltetik, hogy a takarék- szövetkezeteket ismerik a falvakban. — A takarékszövetkezeti vagy a takarékpénztári há­lózat a régebbi? — Lakossági pénzintézet­ként a szövetkezetek koráb­biak, hiszen már a háború előtt is működtek hitelszö­vetkezetek. A szövetkezeti formák között is elsők vol­tak, mert Magyarországon is a hitelszövetkezetekkel indult a szövetkezeti moz­galom. Az államosítás után viszont csak 1957-ben kezdte meg működését az első ta­karékszövetkezet . — Napjainkban teret hó­dítanak a takarékszövetke­zetek a városokban is. Csak Budapesten 15 fiókot nyi­tottak meg 1986 májusától. — Jelenleg a fővárosban 5496 tagjuk van a takarék- szövetkezeteknek, részjegye­ik összege 87 millió forint. A fővárosi kirendeltségek betétállománya 73 millió forint, s több mint 85 millió forint kölcsönt adtak a hoz­zájuk fordulóknak. — Vannak arról infor­mációik, hogy miként véle­kedik erről az OTP? — Ügy tudjuk, hogy a takarékpénztári fiókok dol­gozói örülnek a szövetkeze­ti terjeszkedésnek, hiszen üzleteik többségében zsúfol­tak, s alkalmazottaik igen sokat dolgoznak, hogy ki tudják szolgálni ügyfeleiket. Persze azt is természetesnek tartom, hogy némi félté­kenységgel nézik a takarék­szövetkezeti üzletnyitásokat. — Fordítsuk meg a kér­dést. A takarékszövetkeze­tek örülnének az OTP ter­jeszkedésének? — Napjainkban a ver­seny idejét éljük, ezzel szembe kell nézni és vállal­ni kell a kihívást. Ez tény, akár örülünk neki, akár nem. Én személy szerint versenypárti vagyok, ez ugyanis a nagyobb teljesít­ményekre sarkall. — A szövetkezeti mozga­lomban sokfelé hallani,- hogy nem mindig azonosak a ver­seny feltételei az állami vállalatokéval vagy a ma­gánszektorral. így van ez a takarékszövetkezeti mozga­lomban is? — így, bár el kell ismer­ni, hogy a legutóbbi öt év­ben kedvező változások kö­vetkeztek be. Már csak né­hány területen vannak hát­rányban a takarékszövetke­zetek az OTP-vei szemben. — A takarékszövetkeze­tek nem mondanak le az öt­letekről. Legújabb céljuk a bankká szerveződés. — A hivatalos besorolá­sok szerint a szövetkezetek már korábban megkapták a banki státuszt, s így számos banki funkciót elláthattak. A lehetőség azonban nem je­lenti azt, hogy minden szö­vetkezet egy csapásra igazi bankká vált. A cél most az. hogy a szövetkezeti önálló­ság és az előnyös sajátos­ságok megőrzése mellett ta­karékszövetkezeti bank rész­vénytársaságot hozzunk lét­re. Ügy tűnik, ez a tervünk már az idén megvalósul. Fontos érdeke fűződik ehhez a mozgalomnak és a nép­gazdaságnak egyaránt, hi­szen a bank révén felgyor­sulhat a tőkeáramlás, meg­szűnnek a takarékszövetke­zeti hálózat szétaprózottsá­gából származó hátrányok. — Végezetül egy szemé­lyes kérdés: ha felesleges pénzem volna és éppen va­lamelyik takarékszövetkezet­nél tagként szeretném azt elhelyezni, milyen előnyöket élveznék? — Korábban szövetkezeti tagnak kellett lenni ahhoz. hogy a hozzánk forduló hi­telt kaphasson. 1986 január, jától megszűnt ez a megkü­lönböztetés, azoknak is fo­lyósítunk hitelt, akik nem tagjai a szövetkezeteknek. Ez a helyzet viszont erősíti azt a követelményt, hogy a szö­vetkezet tagközpontú legyen, gazdagítsa kapcsolatait lét­rehozóival. A tagsággal kap­csolatos előnyökről általában nem lehet beszélni, hiszen a szövetkezetek más-más for­máját alkalmazzák a tagsági kapcsolatok ápolásának. Csak néhány példa: egyes szövetkezetek tagjaikat előnyben részesítik a hitelek folyósításánál — s amíg he­vesebb a hitel mint az igénylő, ez nem lényegtelen — kamat- illetve kezelési költségkedvezményt adnak, utazásaikat önköltségesen szervezik, átutalási betét­számlájukat ingyen vezetik, ifjúsági betéttel ajándékoz­zák meg a tagok gyermekeit, téli tüzelőt vásárolnak ne­kik, és még lehetne folytató ni. A lényeg az, hogy min­denütt igyekeznek szolgál­tatásaikat vonzóvá tenni, tagjaikat megbecsülni, hi­szen a szövetkezeti eszme hordozója a tagság. V. F. J. Figyelem Nem ritkaság egy-egy ülésen, tanácsko­záson, hogy miközben a hozzászólás hang­zik — a7 „elnöklő" személy, vagy éppen­séggel az „elnökség" több tagja is: beszél­get .. . Száll a szó a sorokból gondokat, vágyakat, javaslatokat, kívánságokat fo­galmaz valaki, s aligha pusztán csak azért, mert jólesik fülének, amit hall. Ám, aho­vá címezi — ott, láthatóan nem különö­sebben kíváncsiak rá, mert ha figyelmet érdemlőnek, érdekesnek találnák, bizonyá­ra eszükbe sem jutna a tereferélés. Sajnálom, őszintén sajnálom mindazokat, akik az ilyesfajta sértést újra meg újra, itt is, ott is „lenyelik”. Már a fáradság miatt is, amit a felszólalásra jelentkezés, aztán pe­dig a megfogalmazott gondolatok kimon­dása okoz. A véleményformálásért meg leg­inkább, hiszen az kerül csak igazán erő­feszítésbe, hiszen általában alapos elmé­lyedést kíván a napirendre került témá­ban, a saját tapasztalatok mellett több­nyire mások észrevételeinek, álláspontjai­nak, kéréseinek egybegyűjtésére, összeg­zésére is szükség van, mivel nem mindig 'szerencsés dolog csupán egyéni problé­mákkal, elképzelésekkel a társak elé áll­ni, nyilvánosság előtt szerepelni. Szóval, ha az egyszerű kiállás sem ép­pen könnyű, még nehezebb beszélni, is ott „lenn’’. S ha már a kéznyújtás elisme­rést érdemel, főleg tisztelet kell, hogy illesse a szót. Még akkor is, ha netalán egyedi, sajátos gondolatokat közvetít. Eset­leg olykor éppen ezért, mert valami újat ad, olyant ami egyébként meglehet, hogy magunktól eszünkbe sem jutna, előttünk továbra is vagy éppenséggel örökre rejt­ve maradna. így viszont bővíti az isme­reteinket, valamiben biztosan előbbre visz bennünket. Korántsem a fecsegők, a notórius fel­szólalók, a semmitmondó felszólalások szá­mára hiányolom a néha-néha elsikkadó figyelmet. Azoknak keveslem, kifogáso­lom a tiszteletet, akik mindenféle nóga­tás nélkül is okos dolgokról beszélnek, mialatt az asztal élén vagy a pulpituson kedélyesen cseverésznek, uram bocsá' ne­vetgélnek, fülük mellett könnyelműen és bosszantóan eleresztve a többet érő szót. Ébreszthet egy-egy szó, mondás újabb gondolatot természetesen „odafenn” is, s lehet, persze, hogy lehet reagálni rá, hoz­záfűzhető a megjegyzés — de tisztessége­sebb, ha ez egyelőre csak egy papírlapra kerül, a jegyzetfüzetbe. A szomszéddal való „konzultáció'' pedig későbbre marad. S a választ legelőször az kapja, aki leg­inkább várja, aki ennek kedvéért kért szót. így az illendőbb. Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents