Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-13 / 37. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 13., péntek 3. Grósz Károly, a Politikai Bizottság tagja Heves megyébe látogatott Konzultatív megbeszélés vállalati, szövetkezeti vezetőkkel (Folytatás az 1. oldalról) végrehajtásra kell a jő hangsúlyt fektetni. Ugyanakkor az idei szabályozó- rendszer semmi újat nem hozott, és ez gátja a termelés, az értékesítés növelésének. A bürokrációról szólva kifejtette, hogy jelenleg 1019 olyan rendelet van, amelyik rájuk vonatkozik, s ezeket neon betartani, hanem követni sem tudják. A munkát a rendkívül nagyarányú elvonás is nehezíti. Ezt követően Petrahai Ferenc, a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalat igazgatója, a mikroelektronikai kormányprogram megvalósításáról szólt. Véleménye szerint, az elektronikának a magyar iparban meghatározó szerepe kellene, hogy legyen, de a program megvalósulása sokszor szubjektív tényezőkön múlik, ami semmiképpen sem helyeselhető. Dr. Domán László, az Egri Dohánygyár igazgatója azt fejtegette, hogy ma olyan szabályozórendszer kellene, amely a vállalatokat a maximális erőkifejtésre késztetné. De nagyon sok még a maradvány a régi tervutasításos rendszerből. A Központi Bizottság határozata azt célozza meg, hogy akik tudnak, azok haladjanak is előre. Ugyanakkor ez a gyakorlatban nem mindig így van. Bódi Béla, a Gagarin Hőerőmű vezérigazgatója arról szólt, hogy a politikai munkában is jobban kell alkalmazkodnunk a valós helyzethez. Ma sokszor parttalan viták folynak, és ezek zavart okoznak a közvéleményben. Kifogásolta, hogy sokszor késnek az intézkedések. Továbbra is nagy a bürokrácia, és, hogy sok még népgazdaságunkban az „ottfelejtett ember és szervezet”. Molnár Gábor, a Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, a vállalat gondjai közül megemlítette, hogy még min tegy 7—809 mi Utó forintos rekonstrukciót kellene végrehajtani. Ezt önerőből nem tudják megvalósítani. Ha viszont a beruházás késik, ez később az export csökkenéséhez vezethet. Dr. Horváth Lajos, az Apói Qualitál Könnyűfémöntöde igazgatója kifogásolta, hogy a jelenlegi szabályozó- rendszer, nem teszi lehetővé a biztonságos távlati tervezést. Sok a bizonytalanság, az értelmezés körüli zűrzavar, és az sem jó, ha a szabályozás visszamenőlegesen érvényesít valamit. Bá- der Miklósné, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke a KB- határozat kapcsán elmondta, hogy igen sokszor nagyon sokat heszélünk valamiről, de keveset teszünk. Gyorsabb és következetesebb végrehajtás kell. Dr. Goda Miklós, a Mátraalji Szénbányák vezérigazgatónhelyettese elmondotta, hogy következetes és hosszú távú energiapolitikára lenne szükség. Váradi János, az Eger—Mátravidé- ki Borgazdasági Kombinát vezérigazgatója pedig azt tette szóvá, hogy a jelenlegi támogatási rendszert felül kellene vizsgálni, mert a magyar élelmiszeripar a világban egyre veszít a versenyképességéből. Grósz Károly, a Politikai Bizottság tagja megköszönte a résztvevőknek a nyílt, őszinte beszélgetést. Megtiszteltetés volt számára, mondta, hogy a hozzászólók egyértelműen fogalmaztak. Mindazt, amit a Politikai Bizottságnak továbbítania kell, meg is teszi, mondta. A felvetett problémákból is kitűnik, hogy az aggodalom közös a jövőnkért. A vezetésben most egyik legfontosabb kérdés az, hogy a Központi Bizottság novemberi ülése után hogyan tudunk továbblépni. A felelősségteljes gondolkodás olyan tőke, amire építhetünk. Ha ezt nem tesz- szük, ennek hátrányos következményei lesznek. Igen fontos kérdés most az, hogy saját erőforrásainkat miként tudjuk aktivizálni. A magyar gazdaságnak a következő fél érvben demonstrálnia kell a világ felé, de közvéleményünk felé is, hogy képesek vagyunk az elmúlt évek mem kívánt tendenciáinak felszámolására. Ha e2 nem következik be, akkor elveszítjük azt a szimpátiát, ami ma a magyar gazdaság számára létkérdés. Nem mindegy számunkra, hogy gazdasági telj esítők épességünket miként ítélik meg a baráti országok, de az sem közömbös, hogy a tőkés világ miként vélekedik rólunk. Kifejtette, hogy a magyar gazdaság fordulóponthoz érkezett. Elmondotta, hogy korábban több. rsúlyos hibát vétettünk. Az 1982-es gazdasági mélypont után bekövetkezett egy rövid konszolidációs folyamat. Ezt túlértékeltük, és nem vizsgáltuk meg az előző húsz esztendő gazdaságpolitikai tendenciáit. Hiba volt az is, hogy 1985-ben a felmerült problémákat átmeneti állapotnak tekintettük, és nem jöttünk rá, hogy sem gazdaságpolitikai stratégiánk, sem az eszközrendszer nem bírta ki az idő próbáját. Hibásnak bizonyult az is, hogy a korábbi pillanatnyi pénzügyi stabilitást biztosító intézkedéseket túlértékeltük, és nem biztosítottuk a hosszú távú fejlődési lehetőségeket. A Központi Bizottság novemberi határozata új helyzetet teremtett. A fejlődés lehetőségei ma alapvetően biztosították, a vezetés határozottan, de nem ész nélkül kíván továbbhaladni. Több olyan intézkedés születik a közeljövőben, amely a vállalatoknak nagyobb mozgásteret biztosít. Az 1988-ban bevezetésre kerülő hozzá adott értékadó ismét sok mindent segít tisztázni. Ennek alapján a szabályozás is alapvetően megváltozik. A közvélemény hangulata jelenleg tükrözi azt, hogy az útkeresés időszaka sok kínnal, gonddal jár. Alapvetően fontos, hogy a központi vezetés és a vállalatok egymással összhangban oldják meg feladataikat. A helyzet jelenleg nem könnyű. Ennek ellenére bízunk abban, hogy megoldjuk feladatainkat, hiszen — mint mondotta — már nagyob nehézségeken is túljutottunk. Hasonló gondolatkör fogalmazódott meg a délutáni program során is, amikor Grósz Károly Barta Alajos társaságában Visontára, a Gagarin Hőerőmű Vállalat egyik pártalapszervezetének beszámoló taggyűlésére látogatott el. A vendéget Bódi Béla, a hőerőmű vezér- igazgatója, valamint Rajki Sándorné, a GHV pártbizottságának titkára fogadta. A rövid és tartalmas beszámolót követően — amit Boros László alapszervezeti titkár tárt a tagság elé — élénk, s parázs vita alakult ki. A hozzászólások szinte mindegyike egy-egy gazdasági helyzetünkkel összefüggő, életszínvonal-politikánkkal foglalkozó kérdést tartalmazott a Politikai Bizottság tagjának. Ugyanakkor kitűnt a felszólalók mondandójából a jövőnkért aggódó, s azért mindenképpen tenniakaró készség is. Varga István például arra hívta fel a figyelmet, hogy nem elegendő a pontos időben történő blokkolás a kapuknál, bent az üzemben, a munkahelyen kell odaadóan a figyelmet a mindennapi teendőkre összpontosítva dolgozni. Majd felháborodásának adott hangot a Rába kontra Rába című televízióműsor kapcsán, a Vörös Csillag Traktorgyár felszámolása miatt. Tóth Péter a helyi gazdasági vezetés őszinteségét dicsérte. Azt a tényt, ahogy a kommunisták elé tárták itt a gondokat, s meggyőződését fejezte ki, hogy ezek után, ennek a légkörnek köszönhetően túlteszik magukat a problémákon. Arra volt kíváncsi viszont, hogy ez miért nem országos gyakorlat. Zsóri László, a főmunkaidő becsületét kérte számon kollégáitól, elvtársaitól. Arra világított rá mondandójában, hogy az egyik oldalról több szabadidőt biztosítottunk, hangsúlyozva: több pihenésre van szükség. Ugyanakkor másodállásokra, gmk-kra ösztönzünk. Megfogalmazódott költőinek szánt kérdése is, meddig mehet ez így, meddig bírhatja ezt az ember, s meddig károsulhat ezzel a főmunkaidő. Részletesen beszámolt arról is, hogy a visontai bánya és a Gagarin Hőerőmű Vállalat között érdekellentétek vannak, amelyek hosszabb távon magát a népgazdaságot károsítják. A számos érdekes felszólalás közül még egyet kiragadva: Tresó László elmondta, hogy véleménye szerint túl sok a határozat. Így ezek elveszítik jelentőségüket. Az újabb határozatok helyett azt hangsúlyozta, hogy a már meglévők maradéktalan végrehajtására kellene összpontosítani az erőket. Aggasztónak ítélte adósságállományunk nagyságát, annak növekvő mértékét. A felszólalások során többször szóba került az MSZMP KB novemberi határozata. Itt is kitűnt, hogy a munkások, a kommunisták nagyon sokat várnak ennek a határozatnak a megvalósításától. Grósz Károly felszólalásában igényesnek és színvonalasnak ítélte a beszámolót, szenvedélyesnek a vitát. Elmondta, hogy több helyen megfordult hasonló fórumokon, s általában ugyanilyen problémák fogalmazódtak meg. A hozzá intézett kérdések megválaszolása során első helyen említette, hogy a magyar politika az útkeresés állapotában van. Kitért arra is, hogy olyan hosszabb időszaknak nézünk elébe, amikor az adósságunkat kell ledolgozni, s közben egy új pályára állítani a gazdaságot. Emlékeztetett arra. hogy korábban már volt hasonló nehéz helyzete a politikának és a gazdaságnak is. Meggyőződését fejezte ki, hogy kilábalunk nehézségeink sűrűjéből, csakúgy, mint akkor. S szólt arról is, hogy országunk hihetetlenül sokat fejlődött a felszabadulást követően. Ennek az útnak az értékeiről gyakran elfeledkezünk, mert ma a problémák állnak előtérben. Rávilágított arra is, hogy a propagandamunka során ne mindig csak ezzel érveljünk, de egymás között mondjuk el, hisz láthatjuk, érdemes volt a küzdelem. Mint elmondta, a tudományos technikai forradalom, amelynek korát éljük, teljesen új viszonyokat Köz létre. Sajnálattal szögezte le, hogy erre nincs kellő válaszunk sem nekünk, sem a szocialista tábornak. Ehhez a forradalomhoz kell felnőni. Gazdasági helyzetünket rossznak ítélte, ö nem a fogyasztást tartja soknak, hanem a termelést kevésnek. Szükség van az ipar szerkezeti átalakítására. Ezt követően pedig a mezőgazdaságnak kell hasonló fejlődésen átmenni. Jelenleg az okozza leginkább a feszültséget, hogy a magyar struktúra nem ismeri a leépítést. A fejlődés pedig elképzelhetetlen a régi lerombolása nélkül. A televízióban bemutatott Horváth Ede-féle lépés után ez borzolja a kedélyeket. Amit csinált, az maga jó, csak ahogy csinálta, az hagy némi kívánnivalót maga után. Hangsúlyozta, hogy hozzávetőlegesen tíz év alatt 350—400 ezer embert kell majd jelenlegi munkaterületéről átcsoportosítani. Adósságállományunkkal kapcsolatosan azt jegyezte meg, hogy a hetvenes évek közepének döntő hibája jelenlegi nagymértékű tartozásunk. Akkor kellett volna — véleménye szerint — a szerkezetátalakítást megvalósítani, e helyett viszont a felvett kölcsönöket elköltöttük. A munkaerőmozgással kapcsolatban kifejtette összeg - zésként, hogy egy vezetés nem kérhet megértést, ha százezer ember sorsába drasztikusan kénytelen beavatkozni. Ezt vállalni kell, s csak akkor lehet eredményes — amiért viszont kiállt —, ha egy tisztességes, önmagával mindig elszámolni tudó vezetés valósítja meg.. Sok minden másról szólt az esti órákig eltartó vita. A tagság ennek végeztével a beszámolót, valamint az idei munkatervet, a felsőbb pártszervezet értékelését egyhangú szavazással elfogadta. Tudósítás: Kapóst Levente Kis Szabó Ervin Fotó: Szántó György Boros László alapszervezeti titkár a beszámolót tartja A taggyűlés résztvevőinek egy csoportja Grósz Károly gazdasági kérdésekről szól Beszélgetés a szünetben
