Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-12 / 36. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. február 12., csütörtök 3 AZ ÁLLAMPOLGÁR ÉS A HIVATALOK (X/4.) Mielőtt hivatalba megyünk, tájékozódjunk! A praktikus és jobban megszívlelendő tanács, hogy mielőtt hivatalos ügyeink elintézéséhez hozzáfogunk, pláne mielőtt megjelenünk a hivatalban: tájékozódjunk. Sok időt takaríthatunk meg iha azt, amit telefonon vagy néhány soros levéllel meg­oldhatunk, nem személyes utánjárással intézzük. Meg­spórolhatjuk az utazást, az óhatatlan várakozást, és mégsem kerülünk hátrányo­sabb helyzetbe. Máskor pe­dig éppen az ügyintéző fel­keresése a járható út. Melyek azok a kérdések, amelyeket előre kell tisztáz­nunk, és ezeket honnan tud­hatjuk meg? A tájékozódás formái sokfélék. Jó eligazo­dást nyújthatnak a „Házi jogtanácsadó” kiadványai. Előnyük, hogy a „mit-hol, hogyan intézzünk” mellett pontos választ adnak a ké­relmek teljesítésének felté­teleire is. A munkahelyeken való tájékozódás kézenfekvő módja a szakszervezeti jog­segélyszolgálatok felkeresé­se. Itt jobban jártas és a hivatalos utak ágát-bogát ismerő szakemberek állnak rendelkezésre. \ Célszerűen használhatók a különböző intézmények és szolgáltató szervezetek (OTP, földhiva­talok, vízmű, IKV, áramszol­gáltató) által kiadott ügyfél­tájékoztatók is. Érdeklődhetünk a tanács­tagoktól is, akik elsősorban a tanácsokra tartozó ügyek­ben tudnak eligazítást adni: milyen problémákkal, me­lyik tanácsi szervhez, mikor és milyen módon fordulha­tunk. Közvetlen felvilágosí­tást tudnak adni ügyfél- szolgálati irodák, illetve maguk a döntésre jogosult hivatalok. Kialakult gyakor­lat, hogy azok az intézmé­nyek: hatóságok, amelyeket nagyobb számban keresnek fel állampolgárok, a hét egyikét napján, állandó időpontban — rendszerint hétfőn és szerdán — az ügyfelek rendelkezésére áll­nak. Sókat segítenek a tanács- házakon. de a más hiva­talokban is kifüggesztett út­mutatók, ügyféltájékoztatók. Itt feltüntetik, hogy a kü­lönböző kérelmeknek milyen adatokat kell tartalmazniuk, milyen mellékletekre, igazo­lásokra van szükség, s ezek hogyan szerezhetők be. Ér­demes tehát nyitott szem­mel járnunk és a nekünk szóló hirdetményeket figyel­mesen tanulmányozni. Egyre több hivatalos he­lyen szokás, hogy az állam­polgárok helyzetét forma­nyomtatványokkal és külön­böző kérelemmintákkal köny- nyítik. Használatuk révén biztosak lehetünk, benne, hogy minden nagyobb fej­törés nélkül azokat az ada­tokat közöljük, amelyekre a döntéshez szükség van. For­makényszer, vagyis, hogy csak meghatározott formá­ban lehet a kérelmet elő­terjeszteni, csak néhány speciális esetben áll fenn. Többek között erről is cél­szerű érdeklődni. Általános elvként azonban azt kell irányadónak tókintemi. hogy a kérelmeket nem a címzésük. nem is elnevezésük, hanem tar­talmuk szerint kezelik. A postán Vagy más úton kül­dött beadványok akkor is eljutnak az illetékeshez, ha a címzés esetleg nem szak­szerű, vagy a kérelmet nem a szabatos kifejezésekkel fogalmazták. A hivatalok­nak még az is kötelességük, hogy ha a hozzájuk kerüli ügy elintézése nem rájuk tartozna, az iratokat az il­letékesekhez továbbítsák. A pontosság azonban minden­képpen előnyös, mert a be­advány gyorsabban eljut rendeltetési helyére, és nincs szükség a -hiányok pótlására. Szép számban fordulnak elő olyan hivatalos ügyek, amikor kérelmünket nemcsak írásban, hanem szóban is előterjeszthetjük. Ilyenkor a hivatal kötelessége, — ha csak azonnal nem teljesíti a kérelmet —, hogy jegyző­könyvet készítsen az elő­adottakról. Ez teljesen azo­nos értékű az írásban be­nyújtott kérelemmel. Mint érdékességet — és sajnos, mint eléggé ki nem hasz­nált tehetőséget — említjük, hogy főként a fővárosi ta­nácsok hivatali időn túl, te­lefonra kapcsolt üzenetrögzí­tőt, magnetofont működtet­nek. A vázlatos felsorolással csupán tippeket adhattunk, hogyan fogjunk hozzá hiva­talos ügyeinkhez. Az előze­tes és körültekintő tájéko­zódásban és tájékoztatásban a hivatalok és a hozzájuk fordulók érdekei azonosak, mert mindkét fél, vagyis valamennyien időt és fe­lesleges munkát takarítha­tunk meg. Közös érdek, hogy lehetőségeinkkel még jobban éljünk. Dr. Bálint Tibor Következik: Az eljárás megindítása Építési panel Szentendréről A SKÁLA BAL' Ipari Szolgáltató Gyáregysége Szentendrén mintegy három éve készít úgynevezett szendvicspanelokat a könnyűszerkezetes építkezésekhez. A 12 tagú kollektíva által előállított oldalfalakból és tetőelemekbői ipari, mezőgazda- sági létesítmények emelhetők. A korszerű építőanyagból, amelyet kemény poliuretánból gyártanak, mintegy 22 ezer négyzetméter készül évente (MTI-fotó: Balaton József — KS) HA BEZÁR EGY BÁNYA Bizonytalanság a föld felett Ólomszürke arcok és bizonytalanság — ezek a szavak jár­nak eszemben, mióta elhagytuk Gyöngyösoroszit. A helybeli ércbányából ugyanis a bányászkollektíva csaknem felének új munka után kellett néznie, vagy valami más megoldást keresnie. Ez év március végéig újabb 95 embert érint hason­lóképpen a gazdaságtalan munkahely felszámolása, decem­ber 31-ig pedig véglegesen bezárják a bányát. Hegy esi Sándor né: — Nem tudom, mihez kezdünk, ha leszerel a férjem ... A levegőtlen, füstös ital­boltban üveges tekintettel mered maga elé egy nyűtt arcú idős ember. Kezében egy üveg Kőbányai. Még fé­lig van, így kitart addig, amíg eljön a műszakváltás, s megérkeznek a bányászok, hogy híreket hozzanak a mai napról. — Nyilasi István vagyok — válik készségessé az öreg, amikor beszélgetésre kérjük. — 1953 óta dolgoztam a bá­nyában, 65-ben leszázalékol­tak. Robbantómester és vá­jár voltam. Azóta a tsz-ben vállalok munkát, takarítást, ezt-azt, amit rámbíznak. Figyelem én, mi történik a bányában, de a telepen töb­bet tudnak mojidani. Oda kell kimenni. Mellénk sze­gődik, s a továbbiakban ő kalauzol bennünket. A bányatelepen Bódi Györ- gyékhez kopogunk be. Kísé­rőnk régi kollégája, öt éve ő is nyugdíjas. — Voltam én csillés, vá­jár, aknász. Negyvenhatban álltam munkába. Ennyi év alatt engem is megtalált a szilikózis, mint annyi min­denkit. 6400 forint nyugdíj­jal jöttem el. A fiam vájár­ként dolgozott. Megkereste a havi tízezret, de neki is menni kellett. Most huszon­hét éves, velünk él, még nem alapított családot. Az üzemvezetőség azért szeren­csére kínált más munkát, de hát ez inkább olyan idősza­kos dolog. így jelenleg Gyön- gyöstarjánban dolgozik a pincebővítésen. Onnan is hazahozza a nyolcezer fo­rintot, de megdolgozik érte. Rajta kívül sokan kerültek még Tarjánba, de jó néhány ember Pécsre jár minden héten vágatot hajtani. Hét végén hazajönnek a család­hoz, aztán vissza. Hegyesi Sándornéval az utcán találkoztunk. Karján kislányával hazafelé igyek­szik. — A férjem a bányából vonult be katonának. Csil­lésként kezdett, hatezer fo­rint körül keresett. Lakást is kaptunk, azért is jöttünk ide. Augusztusban leszerel, de hogy utána hova me­gyünk, azt még nem tudjuk. Csak olyan hely jöhet szá­mításba, ahol lakást is tud­nának adni, mert annyi pén­zünk nincs, hogy egy sa­játra befizessünk. Két kislá­nyunk van, az egyik tizen­öt, a másik két hónapos. Va­lahol lakni kell. Szeretett volna a férjem a bányába visszamenni, de hát nem le­het ... Vége a műszaknak. Fá­radtan indulnak az embe­rek az öltöző felé. Arcukról hiányzik a munka végét jelző megkönnyebbülés. Pe­dig ők még a bánya köte­lékébe tartoznak, de med­dig? A homlokráncok kö­zé szürke gondként ül a por, s a bizonytalanság egy árnyalattal sötétebbre festi az arcokat. Visszatérünk az italbolt­ba, hiszen így délután há­rom óra felé bejönnek né- hányan egy üveg sörre. A véletlen hozza úgy, hogy két névrokonnal elegyedünk szó­ba. Mindkettőjüket Tóth lm- rének hívják. — 1965 óta vagyok itt — mondja az egyik. — A szál­lításnál dolgozom rakodó­ként. ötvenhárom éves va­gyok, már nem sok maradt a nyugdíjig, de februárban leszázalékolnak. Nem is na­gyon bánom, mert nagyon Janák József: A jövő hónap­ban én is nyugdíjba megyek '(Fotó: Tóth Gizella) elfáradtam. Csak az a baj, hogy nagyon kevés lesz a pénz, mert a föld alatt csak három és fél évet voltam, így még a pótlék se jár. Négy gyerekem van. A leg­kisebb még iskolás. Gyön­gyösön lakunk, és a lakás rezsije sajnos nagyon sokba kerül. Ne is kérdezze, hogy fogunk megélni. Nem tu­dom ... A másik Tóth Imre, ha le­het még kilátástalanabbnak látja a helyzetet: — A nyugdíjig még tizen­öt évem van. A bányánál maximum még egy évig dolgozhatok, aztán más után kell néznem. Nem tudom mihez kezdek majd. Beszé­lik, hogy akkumulátorüze- met akarnak csinálni, és hogy ott akad majd munka. De nem lesz abból semmi, mert hát környezetvédelem is van a világon. De ha si­kerül is, mikorra lesz az működőképes? Addig szét­Lovász András: Szeretnénk mindenkit foglalkoztatni veti a kényszer az embere­ket mindenfelé... Lovász András üzemveze­tőhöz indulunk. Az irodát az üzemi étkezdén áthalad­va tudjuk megközelíteni. Az ebédlőben egy munkás kanalazza a kései ebédet. Nem gőzölög már a krump­lileves, a néhány szem pör­költ mellé viszont nagy ha­lom tészta kerül. Hiába, ne­héz fizikai munkához kell a kalória. — Rosszkor jöttek — fo­gad az üzemvezető. — Hol­nap kerül sor egy tanácsko­zásra, ahol jelen lesz a vál­lalat igazgatója, megyei és községi vezetők. Szó lesz a feldolgozó üzemről, és az önöket érdeklő foglalkozta, tottságról is. — Ígérem, telefonon meg fogom keresni a tanácskozás után, de addig is megtud­hatnánk valamit a mostani körülményekről ? — Szeretnénk foglalkoztat­ni minden embert, de egye­lőre nem tudjuk biztosan, hogy megoldható-e. Egy bi­zonyos, hogy a közeljövő­ben sok dolgozónk nyugdíj, ba megy. Igaz, tovább le­hetne alkalmazni őket, de van ennél egy fontosabb igazság. Aki több évet le­húz a bányában, az mara­dandó egészségkárosodást szenved. Ez szinte kivétel nélkül mindenkire vonatko­zik. Megfáradt, beteg em­berekről van szó, akiknek ideje pihenniük is egy ki­csit. Számolhatunk persze másként is. Ha azt nézzük, hogy a kedvezményes nyug­díjazás sok embert érint, s manapság egy jó szakmun. kás kilencezer forint alatt nem kap nyugdíjat, s ha ehhez még hozzáadjuk a le­hetséges termelési értéket, ez hosszú távon bizony nagy kiadást jelent. De tudomá­sul kell venni, hogy a bá­nya fenntartása már évek óta ráfizetéses. Elég, ha azt mondom, hogy évente 40 millió forint állami dotációt kaptunk... Tudom, nagy a bizonytalanság, félnek az emberek, hogy munka nél­kül maradnak. Nemrégiben például egy asszonyküldött­ség járt nálam, hogy nem engedik tovább a férjüket Pécsre ingázni. A másik kérdés a bánya­telep, ahol sokan laknak, és tartanak a felszámolástól. Erre már született megoldás. Az IKLV felértékelte a tel­keket. A közeljövőben kor­szerűsítjük a közművet, és eladjuk az épületeket az ott lakóknak. Ez viszont jó­részt a tervezett akkumulá­torüzem megvalósításán mú­lik. Két nap múlva ígéretem­hez híven telefonálok. A kérdés, milyen eredményt hozott a tanácskozás? — ígéretet kaptunk a megyei vezetéstől, hogy tá­mogatnak bennünket a tel­jes foglalkoztatottság felté­teleinek megteremtésében. Az ólomfeldolgozó művel kapcsolatban egy újabb vizs­gálatot rendelt el az igazga­tóság, amely a gazdaságo­sabb termelés kialakítását segíti. Februárban végleges döntés születik, ami azt je­lenti, hogy ezt követően ha­marosan megkezdődnek az építési munkák, ahol a bá­nya jelenlegi teljes állomá­nyát foglalkoztatni tudjuk majd. Az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal is igent mondott az elkép­zelésre. A feldolgozómű osztrák—NSZK kooperáció­ban, csúcstechnológiák al­kalmazásával épül majd. A tereprendezés, az alapozás, s az egyéb építőipari és gép- szerelési munkákat pedig hazai kezek végzik majd. Az Állami Fejlesztési Bank 486 millió forint alap-, il­letve költségvetési juttatást biztosít, amit annak idején (15 év múlva) kamatokkal együtt kell majd a vállalat­nak visszafizetnie. Mondhatnánk ezek után: a kecske is jól lakott, a ká­poszta is megmaradt. A tervek ismeretében pánikra, elkeseredésre nincs ok. Igaz, egyelőre csak tervekről van szó, épp ezért a mondást csak a jövő igazolhatja majd. Barta Katalin PÁRTGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Realitás és felelősség a gyöngyösi tsz-ben A Gyöngyösi Mátra Kincse Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet beszámoló párttag­gyűlésén is minden a szo­kásos módon zajlott le. Nem volt ez alól kivétel a Szu- romecz János titkár vezető­ségi beszámolója, illetve Horváth Viktor ismertetésé­ben a városi bizottság minő­sítését követő hozzászólások rendje sem. De egyre inkább oda kel­lett figyelni az események során két fogalomra, ame­lyek mind gyakrabban és hangsúlyozottabban felvetőd­tek. Ezek pedig a realitás és a felelősség. Igaz, a párt tagjai nem kerülték meg az időszerű kérdéseket sem, ahogy tette ezt Szabó István is. De már átfogóbb gondo­latot fogalmazott meg Het- tich János, aki a káderután­pótlás kérdésének a megol­dását sürgette. A politikai képzés fontosságát Falcsik János taglalta. Horváth Gyu­la, a gazdaságosságot állítot­ta a mondanivalója közép­pontjába. Nagy István a megújulás készségét emelte ki, mint amihez kötődik a közös gazdaság jövője. De szólt arról is, hogy az érvé­nyes rendelkezések nem ősz. tönzik a szövetkezetei arra, hogy minél nagyobb nyere­séget érjen el. Az új meg­oldások keresése is sok aka­dályba ütközik, mivel a jogszabályozás mindig lépés- hátrányban van a gyakor­lattal szemben. Cserta István azt tette szóvá, hogy a párt- alapszervezet beszámolója sokat foglalkozott gazdasági kérdésekkel. Ez a tény azt jelzi, hogy napjainkban a gazdálkodások eredményes­sége kulcsfontosságú. Vison- tai László, a tsz egészét érin­tő kezdeményezésekkel fog­lalkozott felszólalásában. Ki­emelte, érdemes volt új meg­oldásokat keresniük, hiszen a gyakorlat őket igazolta. Egyre több szövetkezet ér­deklődik a gyöngyösi új módszerek iránt. Szót kért dr. Semperger Tibor, a megyei pártbizott­ság politikai munkatársa is. Kezdetben azt emelte ki, hogy a beszámoló, de a ko­rábban megtartott vezetősé­gi ülés is bizonyította: a szövetkezet kommunistái is­merik felelősségüket a kör­nyezetükért és az egész kö­zösségért, amiben élnek és dolgoznák. Ezért a fő kér­désekre fordítják a figyel­met, és mindig az embert állítják a középpontba. Jól tudják, hogy a párttagok magukban nem képesek a feladatokat végrehajtani. Ha úgy tetszik, az egész nép­pel, mind a tízmillió állam­polgárral együtt tudja csak a párt a célkitűzéseit elérni. Ez a törekvés a gyöngyösi alapszervezetre is érvényes. Azt is hangsúlyozta, hogy megnyugodva tapasztalta: a tsz alapszervezete nem a fel­sőbb szervek segítségére vár. hanem mindenekelőtt saját erejére támaszkodik, és csak akkor „címez” felfelé megál­lapításokat, ha azok már a felsőbb szervek hatásköréhez tartoznak. A párttitkár összefoglal­ta a véleményeket, megálla­pította, melyek azok a kér­dések a hozzászólásokból, amelyeket tovább kell gon­dolni, megvizsgálni és a szükséges intézkedéseket meghozni. Ezután a pártve­zetőség nevében jutalmat, könyveket nyújtott át azok­nak, akik pártmunkájuk nyomán ezt az elismerést kiérdemelték. A gyöngyösi taggyűlés is példázta tehát mindazt, ami ezekben a napokban folyik megyeszerte: a párt tagjai mérlegre teszik tevékenysé­güket és értékelik munkájú­ikat. Mind a valóság talaján állva, a legfőbb feladatokat kiemelve, mindannyiunkért való felelősségük tudatában. (gmf)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents