Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-12 / 36. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. február 12., csütörtök A RADNÓTI MIKLÓS SZÍNPAD BEMUTATÓJA EGERBEN Látomás emberről, hatalomról Az élet álom? Valóban az? Kérdezi a mai néző, aki­nek Pedro Calderon de la Barca háromfelvonásos drá­máját, ezt a színpadra óriási verses „építményt” idézik meg mai magyar színészek. Igaz, magyarázat és né­mileg lelmentéskérés is a színlap közlése, hogy a spa­nyol verses drámát színpadra alkalmazta a rendezést is jegyző Szinetár Miklós. Magyar szobrászsiker külföldön Nyrom munkái a kiállításról (Fotó: KjS) A „színpadra alkalmazás" ezúttal azt is takarja, hogy a rendező igen harsány moz­dulatokkal rövidítette le a drámai cselekményt és fő­leg a szöveget. A valóban barokkosán hosszú, de mag­vas monológok nagy része kimaradt, csak jelzetként, gondolatfoszlányak mérté­kéig maradtak meg néhol részek. S mindezt talán azért vagy elsősorban ázért tette így Szinetár, mert a főhőst akarta láttatni egészen mo­dernnek, olyasvalakinek, aki belső háborgásának, két­ségbeejtő bizonytalanságá­nak okára, feloldására kere­si a megnyugtató választ. A háromfelvonásos drá­mából így született meg egy kétrészes színpadi játék, amely Calderon tói származik. De ez a színpadi esemény sok mindennel kevesebb, mint amit a mai kíváncsi színházlátogató elvárna — Calderon címén, okán. A nagy spanyol színházi szerző — több mint kétszáz darabja ismeretes — hosz- szú élete során kellőiképpen feltérképezte magának a spa­nyol hatalmat. Igaz, az aranyszázad „másnapján” a züllésnek indult spanyol vi­lághatalom hazai színfalai között élt, de IV. Fülöp ud­varában ő a királyi sizínlhá- zi ügyek embere; egyik ko­médiájával nyitják meg a Buen Retivo királyi palotát. Mondják, írják, hogy sok nemes, hasznos ügy sorsa egy-egy mindenre elszánt, megszállott emberen múlik. Olyanokon, akik hitük, szen­vedélyük, hozzáértésük ré­vén nekivágnak a lehetetlen­nek, megbirkóznak az idét­len gáncsoskodással, netán az okoskodókat, az értetle- ineket is ügyük hullámhosz- szára hangolják. Ilyen higanyemberek kö­zé sorolom én Hatvanban például az MHSZ-rádióSklub vezetőjét, aki a közel har­minc esztendeje kibontako­zott mozgalmat egykoron vállára vette, s a közel­múltban lezajlott közgyűlés tanúsága szerint újabb, nagyszerű sikerekre vezérel­te szép számú rádiós csoport­ját. Ezalatt azt is értem, ihogy Hatvan csapata nem­csak rádiótöbbtusában sze­rezte meg tavaly az országos elsőséget, hanem: sokféléi szervezett és szerzett támo­gatásból világszínvonalra emelte a szűkös, mostoha Kossuth-.téri klubházban tá­rolt technikaparkot japán i rövid- és ultrarövid hullá­mú adóvevő berendezéssel, 1636-ban a Santiago Rend lovagja. És a mindenható miniszterei között ülő IV. Fülöpnek 1635-ben megírja a most bemutatott színpadi példázatot. Nagyszerű ver- selésben, barokkos áradással beszélnek itt a hősök, hi­szen a színház stilizált élet, sűrítmény, alkalom arra. hogy az emberek kifejezzék önmagukat, elmondhassák gondolataikat, eszméiket. Amerika felfedezése után, a reformáció viharos évszáza­da után vagyunk. Spanyol!» országot a Nyugatról áradó arany, a csempészet, a kor­rupció, a miniszterek, a spa­nyol nemesség gőgje, a grandok féktelen hiúsága és az inkvizíció kezdik elve- szejteni. Az udvari csillogás­ba viszi bele ezt a „len­gyel példázatot” Calderon, mintha II. Fülöpre is mu­togatna, meg akárkire,, áki a hatalomhoz nem ért. Mi is abban találjuk en­nek a spanyol drámának színreviteli Okát napjaink­ban. hogy sokan, egyre töb­ben elgondolkodnak a hata­lom természetéről, emberi anyagáról, arról a megfog­ható. bizonyos részleteiben mindig is misztifikált álla­potról, amely a népnek a sorsát megszabja. Basilio, az apa-király, és Segismun- do, a fiú párharca, ellentét­párja egy kitűnő logikával felépített küzdelmet terít miközben a vele foglalkozó fiatalok tábora is megöt­szöröződött. Írjük most már a nevén: Szűcs János, a klubvezető, szükség parancsára valóban sokrétű összefogás kovácsa lett három évtized során, hogy az általa szolgált ügy szekerét felgyorsítsa. Mi sem igazolja eizt jobban, mint hogy a rövidhullámú rádió­zás fejlesztését szolgálják im­már az aprítógépgyári ma­rósak, esztergályosok, akik a klub technikai berendezései­nek megteremtésében se- gítkeznek. A Csányi Állami Gazdasággal kötött munka- szerződésük kis pénzcsapot nyitott meg A rózsái mű­anyagüzem a rádióanten­nák hordozóanyagát gyártja le nekik. A MÁV helyi üzemfőnöksége révén pedig tartóoszlopokhoz jutottak, amelyekre az antennákat telepítették. Az utánpótlás szempontjából legfontosabb vívmány pedig a Rákóczi úti iskolában létrehívott rövid- hullámú szakosztály. Íme egy új példa a jó tár­sadalmi hangoltságra, az élénkbe, színes, megszívle­lendő, felemelő gondolatokkal átszőve. Kár, hogy a rende­zés, a színpadra alkalmazás nagy léptékben rostált Cal­deron szövegén és így nem hallgathattuk meg tanítása­it az emberről, nem kaphat­tunk bepillantást abba a korba, amikor is az embe­rek belső élete, tehát a lel­ki valósága értékesebb ké­pet mutatott; Segismundo itt inkább őr­jöngő fúria, mint emberi mértékkel mérhető és gon­dolkodó hős. Szinetár szinte felszabadítja őt — és csak őt — a színpadi szabályok terhei alól, hogy dühöngjön, csaknem gátlás nélkül. A nézőteret nem fűtötte át a Calderon által lázasnak fogalmazott szenvedélyek, eszmék sora. A szöveglet nemcsak a rendezői szándék rövidítette, tovább őrölték a szereplők is, akik vagy a gondolatot, vagy a verset tartották elhadarhatónák; pörgették a nyelvüket; és mi, a közönség, a gyorsaságot nem tudtuk követni sem füllel, sem értelemmel. A vendéggárdából jó szívvel igazán csak Mádi Szabó Gábort említhetjük, aki nemcsak az általa értett, jól tolmácsolt versszöveget küldte át a rivaldán, hanem hatott azzal az alakítással is, amit a többiek olykor csak körbemozgásokkal tudtak megközelíteni, pedig itt na­gyobb fegyelemmel, a vers­re is jobban ügyelve, nagy­szerű előadás kerekedhetett volna. Az erők megvoltak hozzá. És, hogy Jékely Zol­tán fordítása milyen ízesen mondható, azt éppen Basilio, a király alakítója bizonyí­totta. Farkas András ilyetén kapcsolatok szüksé­gére. És ha mégis van vala­mi aggasztó az egészben: az a teremtő, az alkotó vezér- egyéniségek pótlásának a helyzete. Mert rádióst „ter­mel” az iskola, a technika fejlesztéséhez is mindig lesz­nek áldozatos munkáscsopor­tok, üzemek. Kérdésem, hogy ki szüli a szűcsjánoso- kat. honnan termelődnék ilyen-olyan mozgalmaink friss irányítói? Akik oly­kor egészségüket, egziszten­ciájukat teszik kockára fon­tos, a társadalom egészére ható vállalkozások megoldá­sa végett. Vagy: miközben egy-egy ilyen motorember lerobban, társadalmi tényke­désének idejéből arra is ő lopjon órákat, napokat, hogy valakiket tisztének későbbi betöltésére kiszemeljen, föl­neveljen? Elvileg elképzel­hető. Sőt. logikus! De azt mégis intézményesíteni kel­lene, már csak azért is, hogy a nekilendült szekér inkább gyorsuljon, mintsem sebességét veszítse. Moldvay Győző Nyrom, a Magyarországról elszármazott Piszer Mária szobrászművész először mu­tatkozik be önálló kiállítás­sal a Műcsarnok Dorottya utcai helyiségében. Fiatal kora ellenére teljesen önál­ló, korszerű, erőteljes, mo­numentális formanyelve már jelentős sikereket aratott külföldön, ahol a hetvenes évek óta minden nagyobb csoportos kiállításon részt vett műveivel Ausztria több városában és Olaszország­ban. Bécsben, ahol jelenleg él, már csaknem két évtize­de több önálló tárlata volt. Művei megtalálhatók a nagy osztrák állami és nyilvános gyűjteményekben, valamint több magángyűjteményben. Életútja a korán megnyilvá­nult tehetség ellenére küz­delmes volt. 1944-ben született Buda­pesten. Édesanyja, Szabó Éva, a neves textiltervező korán igényességre szoktat­ta az egyéni látású, művé­szi hajlandósággal megáldott lányt. Eleinte kerámikusnak indult, de csakhamar felfe­dezte monumentalitás iránti igényét, és Bécsbe, a Kép­zőművészeti Akadémia szob­rászati osztályára iratkozott be, ahol a világhírű Fritz Wotruba vette fel növendé­kei közé. A hatvanas évek végén fejezte be tanulmá­nyait, amikor Európa-szerte a konstruktivizimus járta diadalútját. Wotruba is eb­ben a szellemben oktatta tanítványait, éppen ekkor a tökéletesen megkonstruált geometrikus térformák meg, jelenítésével. A kocka, a kü­lönféle hengerekből kompo­nált alakzatok, monumentá­lis hasábok uralták ekkor térszemléletét. Tanítványai egész Európában ezeket a tiszta téri elemekből felépí­tett logikai konstrukciókat terjesztették el. Nyrom mesterétől ezt a világot kapta, amelyet bri­liáns kézműves erényeivel a forma tökélyéig fejlesztett. Az anyagok természetével is­merkedve felfedezte a fa, a kő, a bronz, a krómacél, a vas tulajdonságait. Plaszti­kus gondolatai akkor vál­tak teljesen egyéniekké, amikor merészen kombinál­ni kezdte egymással a kü­lönféle anyagokat, a zárt geometriai alapformákat megtörve, például a tökéle­tesen csiszolt hasábot ketté­törte és a törésfelületen meghagyta az anyag erede­ti halmazállapotát és kris­tályszerkezetét, színét. Re­mek kisplasztikák jöttek így létre, melyek európai hírét megalapozták. Az anyagok közötti feszültségek feltárá­sa például a bronz és az ólom egymástól sarkalato­sán eltérő tulajdonságainak kiaknázásával frappáns mű­vészi hatásokat hozott létre. A nyolcvanas években ezen az úton halad tovább az egy­re összetettebb kompozíciók felé. A tisztán geometrikus alakzatokat az amorf alak­zatok váltják fel, amelyek a fémek kristályos szerkezeté­nek megfelelően másképpen viselkednek csiszoltan, vagy meghasítva, vagy bronzle­mez formájában talapzat­ként összegyűrve az alapfor­ma alatt. Tudatosan hasz­nálja fel a látszólag vélet­lennek tűnő hatásokat, mi­által munkái egyre több ér­zelmi asszociációt váltanak ki a nézőből, holt tájakat, a tenger hullámait, leszálló nagy madarakat, vagy lep­lükbe burkolt, magábaros- kadt alakokat sejtetnek. Monumentális érzéke pre­desztinálja arra, hogy mű­vei modern városaink köz­tereit díszítsék. B. 1. Gyorsuló szekéren A z osztályunk kapott egy kitüntetést. Is­merik milyen az?! Háromszögletű kis zászlócs­kán lóg egy kerek fémpla­kett. Magának fis van olyan ? Gratulálok! Miért kapta? Ja. hogy magának az jár?!... Értem. Szóval mi is kaptunk egyet. Minden osztálynak volt már. egyedül nekünk nem. Igen ám. de kinek adjuk? Az utóbbi időben mindenki le­lépett, aki csak tudott, mert veszteséges lett a vállalat. Csak a díjasok maradtak. Az ösztön- meg a nyugdíja­sok. No, meg a sánta Vi- cákné, mert ő a járáshibája miatt mindig lépéshátrány­ban van. összeült a hivatali négy­szög: a frissen választott szakszervezeti bizalmi, az osztályvezetőnk, meg én. A KISZ most van alakulóban, de a géemká miatt még nem volt idő összehívni a tagsá­got. — Nagy a mi dilemmánk — kezdte az osztályveze­tőnk. — Döntéskényszerbe jutottunk, elvtársak! Ilyen már évek óta nem fordult elő a hivatalunkban. íme itt vannak előttem az elvá­rások. Valakit meg kell fe­leltetnünk nekik. Olyan kol­légának kell adnunk a ma­gas kitüntetést, aki fiatal, de legalább öt éve dolgozik a vállalatnál. — Ez csak én lehetek — ugrottam föl izgatottan. — Nem jó — mordult rám a főnök. — Nő legyen a kitüntetett. Barna hajú, kék szemű, 160—170 centi magas, szakszervezeti mun­kás, vagy nőbizottsági tag. — Akkor én! — morzsol­Kitüntetés gáttá izgatottan a golyóstol­lát Icukánk, a bizalmi, mi­közben elmotyogott magá­ban három „Üdvözlégy Má- riá”-t. — No igen... — nézett ki unottan az ablakon ked­venc főnökünk. — Ha eny- nyire ragaszkodtok hozzá, nem bánom. . . Nos, kapja meg a kitüntetést Rózsika, a titkárnőm. — De hiszen ő .. . — Valóban. Egy hónapja van itt, de nagyon csinos, és kitűnő kávét főz. Ittatok belőle, ugye? Elintéztem a folyamatos munkaviszonyát. Igaz, gépelni még nem tud, de majd belejön. Addig a kartársnő majd a segítségé­re lesz. Amint láttátok, a haját már tegnap barnára festette. Ha felveszi a tű­sarkú cipőjét, több, mint 162 centi. Mi van még? Ja! Ma lesz a nőbizottság so­ros ülése. Délután kooptál­ják a vezetőségbe. Van még kérdésetek? — Hát. . . nem is tudom . . . — hebegtem. — Talán a szeme színe ... — Kérlek, ne tégy ilyen szőrszálhasogató! Erről jut eszembe: holnap megbeszél­jük a prémiumkeret elosz­tását. Még nem döntöttem el, hogy ti mennyit kap­hattok. Ami a munkátokat illeti . . . Egymásra néztünk Icuká- val és nagyot bólintottunk. Különben is, mennyit ad­nak egy ilyen kitüntetés­hez? Három-, vagy négyez­ret? . . . A főnök felállt, , és mo­solyogva kezet nyújtott. — Örülök, hogy ilyen lep­lezetlenül elmondtátok a vé­leményeteket. Én mindig nagy súlyt fektetek a dön­tési mechanizmus demokra­tizmusára. Kérlek bennete­ket, hogy közös elhatározá­sunkat, mely a kollektíva megbecsülése érdekében szü­letett, népszerűsítsétek a kol­légák között. Ami pedig a Rózsika szeme színét illeti, azt hiszem tévedsz. Lehet, hogy ma mág nem olyan kék, de azt neked is be kell látnod, hogy napról napra kékül. Ez nemcsak az én véleményem, a vezérigazga­tó elvtrás is észrevette már. — Igazad van, főnök. Ez a kitüntetés leginkább a szürkéskék szemhez illik. — Na látod — veregette meg a váltamat az osztály- vezetőm. — Lehet, hogy jö­vőre olyan kitüntetést ka­punk, amelyik a te szemed­hez passzol... Azóta minden este imád­kozom. Igen, mert ezt a vállalatot már csak a szent­lélek tartja össze, s egy is­teni csoda mentheti meg a szanálástól. Attól pedig még az ember szeme színe is megváltozhat. (T. Ágoston László)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents