Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-11 / 35. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 11., szerda • 3. az állampolgárok és a hivatalok (x/3.) A jogviták forrásai Sokat és sokan panaszkodnak, hogy a hivataltól hiába várnak választ, elhúzódik az Ügyintézés, hónapokig tartanak a peres ügyek. Ilyenkor reflexszerűen a hatóságokat, a jogvitákban döntő szerveket hibáztatjuk, bürokráciát, nehézkességet emlegetünk. Az állam a társadalmi viszonyok jelentős részét jogilag szabályozza. Ha a jogszabály nem érvényesül, önkéntes jogkövetés útján jogviták keletkeznek. Az állampolgárok közötti jogviták — igazodva a jogilag szabályozott területekhez — döntően polgári, jogi, államigazgatási jogi és családjogi természetűek. Az állampolgárok vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza a polgári jog. A tulajdonosnak tisztában kell lennie a tulajdonjoga terjedelmével és korlátáival. Így például az ingatlan tulajdonosának azzal, hogy hol húzódik a telekhatára, beépítheti-e az ingatlanát, hogyan teheti ezt, hová kell kerítést építenie, hogy alakul a telekhatáron álló kerítés, növényzet használata, hasznainak szedése, mivel jár, ha ingatlanát haszonélvezeti jog, vagy más használati jog, így teleki szolgalmi jog terheli. Különösen fontos a tulajdonjog, használati jog terjedelmének, korlátainak ismerete közös tulajdonnál. Fontos alapelv, hogy a tulajdonos a használat birtoklás során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Ennek az alapelvnek a megsértéséből fakad a legtöbb tulajdonjogi, használati jogi, birtokvédelmi jogvita, amelyet bíróságok rendeznek, bár birtokvédelmet a tanácsi szakigazgatási szervtől is lehet kérni, ha jogi kérdést nem kell tisztázni, és egy éven belül történt a birtokháborítás. A tulajdonosi jogosítványoknál kell megemlíteni az építkezésekből eredő jogvitákat. Az épület nagysága, a szomszéd ingatlanhoz való közelsége, a nyílászárók elhelyezése, a szennyvíz, csapadékvíz elvezetése ad ebben a körben leggyakrabban vitára okot. Ezek elsődlegesen államigazgatási jogviták, és az építéshatóságok rendezik, de több kérdésben az építkezésből eredő jogviták is bíróság elé kerülnek. (Például ráépítés, túlépítés, a kilátás elvesztése). Az állampolgárok vagyoni ügyekben kötött szerződéseiből eredő viták eldöntése a bíróság elé tartozik. Viták merülhetnek fel azzal kapcsolatban is, hogy az elhunyt személy vagyonát, mint hagyatékot, ki örökölje. A házasság felbontásával, a vagyonközösség megszüntetésével, a gyermekelhelyezéssel, a gyermektartással kapcsolatos viták száma sajnos egyre szaporodik. Ezek a viták a bírósági döntést követően folytatódnak a gyámhatóságnál, a gyermek gondozásával, nevelésével, láthatásával kapcsolatos kérdésekben. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerül környezetünk védelme, amelyet zavarnak ártalmas szennyezéssel, bűzzel, zajjal járó tevékenységek. Az állampolgárok egyre gyakrabban fordulnak a tanácsi szakigazgatási szervekhez a környezetükben ilyen következményeket előidézők ellen, kérve a káros tevékenység megszüntetését, korlátozását, a jogsértő személy bírságolását. Megkeseríti életünket, ha környezetünkben lakótársunk, üdülőtársunk az alapvető együttélési szabályokat nem tartja be. A szabálysértési hatóságoknál gyakoriak a házirend megsértésével, a csendháborítással kapcsolatos állampolgári viták, ezek durvább esetei (rágalmazás, becsületsértés, magánlaksértés) nem csak szabálysértési, hanem büntető eljárásokat is elindíthatnak. Az lenne társadalmilag kívánatos és hasznos, ha jogvitáinkat lehetőleg nem a hatóság vagy bíróság előtt, állami kényszer igénybevételével rendeznénk, hanem együttműködve, békésen, esetleg kölcsönös engedmények útján egymás között oldanánk meg, illetve jogtisztelő magatartással már ezek keletkezését is megelőznénk. Dr. Polonkai Anna Következik: Mielőtt hivatalba megyünk... LEÁLLTAK A METSZÉSSEL Fagykárok borvidékeinken A január első felében volt rendkívüli hideg jelentős fagykárokat okozott az egri, a mátraalji és a bükkal- jai borvidéken is. Különösen a január 13-án mért mínusz 22—25 fokos lehűlés „tépázta meg" az ültetvényeket. Ezt csak tetézte a hó végén mért mínusz 20 fokos hőmérséklet is. Így ezekben a napokban a szakemberek tanácsára leálltak a metszéssel a borvidékeken. Cseh Józseftől, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának kertészeti szakfelügyelőjétől megtudtuk, hogy a fagykárok nagysága változó. Ez a terület fekvésétől, tengerszánt feletti magasságától, az egyes fajtáktól, illetve a szőlők kondíciójától függően alakult. A felméréseket ezzel kapcsolatosan megkezdték, a vizsgálatokat folytatják. Azt javasolják az üzemeknek, a kistermelőknek, a háztáji tulajdonosoknak, hogy ahol kisebb a szőlőterület, ott márciusra halásszák el a metszést. Akkor ugyanis már várhatóan nem lesznek nagyobb fagyok. Egyébként a megyei tanács illetékes osztálya a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségével, illetve az Eger—Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát kutatási és termelési központjával együttműködve szakmai tanácskozást tart február végén Egerben. Ez alkalommal a szakembereknek részletes tájékoztatást adnak majd a metszés folytatásáról, arról, miként végezzék el ezt a fontos munkát. Téli üdülés az Ezüstparton ... A SZOT Ezüstpart üdülőjében a téli hónapok alatt mintegy 5500 beutalt tölti — kéthetes turnusokban — pihenéssel, kikapcsolódással a téli napokat. Az igen kedvelt üdültetési tormát legtöbben a nyugdíjasok közül veszik igénybe, de utóbbi időben szívesen jönnek a fiatalabb korosztály tagjai is. Családi tervezők szövetkezete A kedvezőtlen időjárású 1986-os esztendőben is ösztönzőnek bizonyult az az egyedülálló munkaszervezési és jövedelemérdekeltségi rendszer, amelyet a Baranyában gazdálkodó belvárdgyulai Közös Üt Tsz alkalmaz:' a családi tervezés rendszere. A szövetkezetben dolgozó ötszáz család minden év elején tervet készít saját tevékenységére vonatkozóan, ép- penúgy mint a nagyüzem. A terv tartalmazza a munka- vállalás, a várható kereset és kiadás, az eladásra szánt háztáji termékek és az igényelt takarmányok stb. adatait. Ezekre épül rá azután a közös gazdaság terve. 1 A családi tervezés céljára külön nyomtatványt készítettek, s azt egyeztetés után aláírja az illető szövetkezeti tag is és a munkahelyi vezető. Így egyfajta megállapodás jön létre, amely mindkét felet egyformán kötelezi. A családoknak szabályszerű folyószámlájuk van a termelőszövetkezetben, arra vezetik ró a keresetüket. Év közben csupán annyi pénzt „emelnek le” róla, amennyi folyó kiadásaikhoz szükséges, a többit bent hagyják, s azt a nagyüzem forgatja, használja a közösség javára. Nem kell viszont készpénzzel fizetniük, ha például takarmányt vásárolnak, valamilyen munkát vagy szolgáltatást kémek a gazdaságtól, arra fedezetül ott van a folyószámla. A belvárdgyulai termelőszövetkezetet kedvezőtlen termőhelyi és közgazdasági adottságai késztették a sajátos szervezési-érdekeltségi rendszer bevezetésére. Dolgozói hat kisfaluban élnek a baranyai dombok közölt, s földjeik minősége alatta marad a7 állagnak: még a 15 aranykoronát sem éri el. A hátrányos körülmények ellenére a megye leghatékonyabban gazdálkodó szövetkezetévé vált a Közös Űt Tsz. Az elmúlt évben is — noha aszálykárt szenvedett — 12,9 százallékkal nőtt az egy tagra jutó termelési érték, és elérte a 620 000 forintot, az egy főre jutó nyereség pedig 14,3 százalékkal haladta meg az előző évit és 152 ezer forintra emelkedett. Közömbös arccal... „Amikor a helyszínre megérkeztünk, a mozdíthatatlan embergyűrűtől alig fértünk oda a sértetthez. A szerencsétlennek alaposan ellátták a baját. Súlyos zúzó- dásokat találtunk szinte az egész testén, több bordája és mindkét lába eltört. Azonnali műtétre volt szükség ...” „.. .az ott ácsorgóktól hallottam, hogy öten támadtak rá a korosodó férfira. Hosz- szú perceken át ütötték-ver- ték ... Volt, aki ijedtében rögtön elszaladt, volt, áki csak odavetett egy pillantást, majd nyugodtan tovább ballagott. Volt, aki megállt és nézte, mi történik. Végül egy gimnazista lány szaladt el a legközelebbi telefonfülkébe. Csak neki köszönhető, hogy a férfi, — még ha egy életre sánta is marad, de — él!” Az iménti, részleteiben idé. zett tanúvallomást egy súlyos bűncselekmény kapcsán adta elő a mentőorvos. S ő is csak elborzadva hallgatta, és helyeselte a bíró és a tárgyalóterem közönségének felháborodását. Érthetően: százak szeme láttára vertek csaknem agyon valakit, anélkül, hogy bárki a szájtátók közül megfékezte volna a brutális támadókat. Az említett eset hallatán nem lett volna elhamarkodott dolog fellapozni a büntető törvénykönyv idevágó passzusát, amely a szabadságvesztés-büntetést helyezi kilátásba mindazoknak, akik elmulasztják megadni a segítséget sérült, balesetet szenvedett, illetve az életüket, vagy testi épségüket közvetlenül veszélyeztető helyzetbe került embertársaiknak. Már csak azért sem ártott volna, mert az emberi közömbösség legsúlyosabb fajtájáról, a segítségnyújtás elmulasztásáról volt szó példánkban, s napjainkban sajnos, — elég, ha csak a sokasodó cserbenha- gyásos gázolásra gondolunk — mindinkább gyakori jelenségről. Az egymás iránti érzéketlenség, természetesen korántsem akkor veszélyes, kártékony, ha valaki a fenti említettbeli szituációba kerül. Még inkább az, ha embereknek megszokott magatartása, viselkedési formája ez, s mindezt gyermekeik előtt sem titkolják. Szemeim előtt játszódott le például az alábbi jelenet: A hétéves kisfiú — kitépve kezét az apja markából — rohant, hogy segítsen összeszedegetni a forgalmas úton egy idős nénike kosarából kihullt holmikat. Mire a szülei odaértek, már meg is völt vele. Dicsérő szó helyett azonban anyja is, apja is ráförmedtek: „Ne rohangálj folyton, semmi közöd ahhoz a nénihez!” A gyermek nagyon elcsodálkozott, de egy szót sem mert szólni. Hasonló neveltetés alatt meglehet, nagy ívben elkerüli később az ilyen helyzeteket ... Megyeszékhelybeli egyik lakótelepünkön történt meg a következő sztori: az épület homlokzata előtt focizó gyerekek valamelyike túlságosan nagyot rúgott, és a labda berepült az első emeleti, utcára néző lakásba — szerencsére a nyitott erkélyajtón át. A tulajdonos nem tartózkodott otthon, mire a legnagyobb fiú nekiveselkedett, és felmászott a villámhárítón. Azután az erkélyen át belépett az első szobába, maijd tovább keresve a játékszert a másikba is. Kifelé jövet pedig néhány cserép virágot is levert. Az esetet legalább tíz, az épület előtti parkban beszélgető szülő, felnőtt látta, de egyiküknek sem jutott eszébe, hogy visszatartsa a kamaszt a tilos cselekedettől, megfeddje, s ezzel óvja távollévő lakótársa lakását. Szenvtelenségükkel — még az is lehet, hogy akaratlanul — bátorítást is adtak az ifjúnak: tulajdonképpen nem olyan nagy bűn idegen házába engedély nélkül behatolni... Sorolhatnánk még természetesen a példákat azokról, akiket teljesen hidegen hagynak munkatársainak, barátainak, de akár még családjának gondjai is. Akik idős szüleiket szívesen „felejtik benn” a kényelmetlen szociális otthonokban. Akik nemtörődömségükkel egész közösségek mindennapjait képesek megkeseríteni. Akik szerint az egyetlen elfogadható életelv: nem avatkozni bele egymás dolgaiba, még akkor sem, ha vaiaki netán rászorulna a segítségükre! Kétségtelen, a közömbös, ségnek ezeknek a formáiról sehol sem találunk tiltó rendelkezéseket, még csak különösebb retorzióktól sem kell tartaniuk a „hétköznapi érzéketleneknek". Talán a mások baja iránt fogékony, azonnal segíteni kész emberek — szerencsére még mindig a többség — rosszalló ítélete sem okoz számukra lelki ismeretfurdalást. Mind sivárabbá váló életük során azonban egyre kevesebbszer mondhatják el magukról azt, amit egy közelmúltban Életmentő Emlékéremmel méltán kitüntetett kisfiú: „Természetes, hogy segítettem, hiszen ember vagyok!”. Szalay Zoltán Kéthetes turnusokban közel 800-an pihennek (balra, fent). A befagyott tó kedvez a téli sportok kedvelőinek (jobbra fent). Az uszodában .., (Fotó: Szabó Sándor)
