Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-11 / 35. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. február 11., szerda Mérlegen a külkereskedelem (Folytatás az 1. oldalról) tósan jelentkező kedvezőtlen tendenciák megállítása. Elengedhetetlenül szükséges, hogy javuljon konvertibilis elszámolású külkereskedelmünk egyenlege, az idén összességében többet adjunk el külföldön, mint amennyiért vásároltunk. A nem rubelelszámolású behozatalnak elsősorban a műszaki fejlődés meggyorsítását kell szolgálnia. Ugyanakkor jobban kell építenünk a szocialista országokkal kialakított együttműködés előnyeinek a kihasználására. Külkereskedelmünknek igazodnia kell azokhoz a nagy jelentőségű változásokhoz, amelyek a szovjet gazdaság, ban tapasztalhatók. Hazánk minden olyan javaslatot támogat, amelynek célja a KGST-n belüli együttműködés korszerűsítése, gazdasági kapcsolatainkban az áru- és pénzviszonyok fejlesztése. A külkereskedelem irányítása több eszközzel is segíti céljaink elérését. A Központi Bizottság múlt évi novemberi határozata alapján megkezdődött az 1990-ig, illetve az ezredfordulóig követendő külgazdasági, külkereskedelmi stratégiánk kidolgozása — mondotta a miniszter. Céljaink tükrében meghatározzuk külkereskedelmünk fejlesztésének fő irányait, felmérjük a kivitel bővítéséhez szükséges árualapokat, keressük az új források bevonásának lehetőségét, és kijelöljük a piaci helyzetünk javításához szükséges tennivalókat. Külpiaci pozícióink javítását szolgálják azok a tárgyalások is, amelyeket a Közös Piaccal folytatunk a bennünket sújtó mennyiségi korlátozások és hátrányos vámelőírások felszámolásáról. A külgazdasági egyensúly javítása érdekében a kormányzat változatlanul szorgalmazza és ösztönzi külföldi tőke bevonását vegyesvállalati formában a hazai termelés fejlesztésébe. A miniszter végezetül elmondta: tovább korszerűsítik a külkereskedelem szervezetét, érdekeltségi rendszerét. Fejlesztik a vállalatok tájékoztatásának rendszerét is, hogy a termelők minden olyan információhoz hozzájussanak, amely segítheti eredményes részvételüket a nemzetközi kereskedelemben. TÚSZÜGY Meddig tart a haladék? Az izraeli Haifa város kikötőjénél várakozik bevetésre készen az amerikai Kennedy nevű repülőgép-anyahajó, hogy esetleges résztvevője legyen egy Libanon elleni katonai akciónak. A képen: folyik a harci repülők karbantartása (Népújs&g-telefotló — AP — MTI — KSj Az Egyesült Államokban megkönnyebbüléssel fogadták, hogy a három amerikai és egy indiai túszt fogva tartó szélsőséges libanoni csoport meghosszabbította ultimátumát. A csoport azt követeli, hogy Izrael bocsásson szabadon négyszáz, fogságban levő palesztint, s 'azzal fenyegetőzött, hogy helyi idő szerint hétfőn, éjfélkor fcivégzi túszait. Ezt a határidőt most bizonytalan ideig meghosszabbították. Mind a Fehér Ház, mind a külügyminisztérium elzárkózott annak megválaszolása elől, mit tervez az Egyesült Államok a túszok kiszabadítása érdekében. Mindkét helyen határozottan tagadták, hogy felkérték volna Tel Avivot a követelés teljesítésére, az azonban nyílt titok, hogy a két kormány között tárgyalások folynak az ügyről. Washington hivatalos álláspontja az, hogy az amerikai kormány ugyan „kész bárkivel tárgyalni” a túszokról, de „nem enged a terrorista követeléseknek és más országoknak sem javasol ilyet”. Az Iránnal folytatott korábbi alkudozások fényében azonban kevesen adnak hitelt ennek a kijelentésnek. Amerikai részről nem fűztek kommentárt ahhoz az indítványhoz sem, amelyet Nabih Berri, a libanoni síita Amal szervezet vezetője terjesztett elő. Berri azt javasolta, hogy fogvatartóik bocsássák szabadon a túszokat, Izrael viszont — egy libanoni fogságban levő pilótáért cserében — engedje el a palesztinokat. Hasonló „közvetett” cserére került sor 1985-ben, egy amerikai repülőgép eltérítőivel. Amerikai részről nem nyilatkoznak a Földközi- tengeren levő, két repülőgép-hordozóból és nagyszámú hadihajóból, valamint part- raszállóegységekböl álló flottaösszpontosítás terveiről sem Crowe tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke szerint azonban a flotta „távlati megfontolások” alapján foglalt harcálláspontot Libanon partjai közelében. NINCS ÉLETVESZÉLYBEN Öngyilkosságot kísérelt meg a volt nemzetbiztonsági tanácsadó öngyilkosságot kísérelt meg Robert McFarlane, Reagan elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója, aki az egyik főszereplője volt az Iránnak teljesített titkos fegyverszállítások politikai botrányának. McFarlane hétfőre virradóan mintegy 20—30 Valium tablettát, erőteljes hatású nyugtatószert vett be. Hétfőn reggel a Washington mellétt levő Bethesda haditengerészeti kórházba szállították, állapotáról egyelőre nem adtak ki jelentést. Az első közlés szerint McFarlane „egy előírt gyógyszer túladagolása” miatt került kórházba, ügyvédje azonban azonnal közölte, hogy a volt nemzetbiztonsági tanácsadó Valium tablettákat vett be, mivel „rendkívül nagy nyomás nehezedett rá”. A rendőrségnél csak délután jelentették. hogy öngyilkossági kísérlet történt. A kórháznak azt a szárnyát, ahol McFarlane-1 ápolják, elzárták a nyilvánosság elől. Családjának birtokában állítólag van egy búcsúlevél is, ezt azonban nem erősítették meg. McFarlane egyik kezdeményezője és gyakorlati végrehajtója volt a titkos kapcsolatfelvételnek, a fegyver- szállításoknak, maga is járt titokban Teheránban, de ottani tárgyalásai nem vezettek el a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadulásához. Az ügy főszereplői közül egyedül a volt nemzetbiztonsági tanácsadó volt hajítandó a nyilvános tanúvallomásra a különböző kongresszusi bizottságok előtt, s egyik vallomásában elismerte azt. amit a Fehér Ház apparátusa körömszakadtiig tagad: az első — még Izrael által lebonyolított — fegyverszállításokat személyesen Reagan elnök előre engedélyezte. Egyes — meg nem erősített — értesülések szerint McFarlane nincs életveszélyben. A volt tanácsadónak kedden egy újabb kihallgatáson kellett volna tanúskodnia. KI Külpolitikai kommentárunk )—i Rendezési erőfeszítések HUSZONEGY ORSZÁG, köztük az Európai Gaz- I dasági Közösség külügyminiszterei adtak egymásnak 48 órás találkozót a hét elején Guatemalavárosban, hogy áttekintsék a közép-amerikai válságövezetet. Három hete, hogy nyolc latin-amerikai állam diplomáciai vezetője, valamint az ENSZ főtitkára és az Amerikai Államok Szervezetének ugyancsak főtitkára tett látogató körutat a térségben, tanácskozott Guatemala, Honduras, Salvador, Nicaragua és Costa Rica állam- és kormányfőivé!.. Most, vasárnap újabb megbeszélés lesz, igaz ezúttal szűkebb körben: a közép-amerikai vezetők — Nicaragua mellőzésével — ülnek a tárgyalóasztalhoz. Ez a rendkívül élénk diplomáciai tevékenység első látásra kedvező jel, érzékelteti, hogy a válságban közvetlenül és közvetve érdekelt felek egyaránt keresik a feszültség enyhülésének módozatait. Négy éve már, hogy a békés rendezésen fáradozó Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Panama létrehozta a Conta- dora-csoportot, s annak is több mint két éve, hogy kiadták első békekezdeményezésüket. Az európai Közös Piac képviselői is már ezúttal harmadik alkalommal egyeztetik álláspontjukat az érdekelt közép-amerikai államokkal, ígérnek fokozottabb gazdasági segítséget a válságövezet országainak. A NEM DEKLARÁLT HABORÜK Salvadorban a hadsereg és a felszabadítási erők között, Nicaraguában a sandinista forradalom védelmezői és a kívülről támogatott „kontrák” között, a fel-felújuló határkonfliktusok Honduras és Nicaragua között mégis változatlanul szedik áldozataikat. Az öt közép-amerikai állam katonai kiadásai 1980 óta ötszörösére növekedtek, az ENSZ jelentése szerint pedig a térség lakosságának immár csaknem egytizede volt kénytelen ideiglenesen új hazát keresni. A különféle rendezési erőfeszítések eleddig nem hoztak érdemi eredményt. S nem is hozhattak. Ugyanis hiányzik a tárgyalóasztaltól az Egyesült Államok, amely a háttérből alapvetően befolyásolja a térség válságát. Washington ötödik éve folytatja hadjáratát a nicaraguai haladó rendszer, a sandinista forradalom térdre kényszerítésére, ezért keresztezi a tárgyalások eredményességét is. Távollétében a tanácskozóasztalnál fő közép-amerikai szövetségesei — Salvador, Honduras és Costa Rica — képviselik a washingtoni törekvéseket. Eme szerepkiosztásnak megfelelően próbálják most Nicaraguát egyoldalú engedményre kényszeríteni. AZ EDDIGI KUDARCOK ELLENÉRE a rendezési tárgyalások mégis nagy fontosságúak. A Contado- ra-csoport erőfeszítésének, avagy az európai Közös Piac állásfoglalásának végül is nem kis szerepe van abban, hogy Washington — célja érdekében — nem nyúlt még a szélsőséges megoldáshoz, a katonai intervencióhoz a haladó nicaraguai rendszer ellen. Ortutay I. Gyula Brazília: a nyolcadik alkotmány SZOVJETUNIÓ Párttisztségviselő — titkos szavazással Sok-e vagy kevés nyolc alkotmány egy ország 165 éves függetlenségének történelmében? Gyökeres változásokat sejtet, ha egy kormány nem elégszik meg az alaptörvény módosításával, hanem új alkotmány írására vállalkozik. Ilyen sorsforduló eddig a megszokottnál gyakrabban következett be Brazíliában. Két jelölt közül, titkos szavazással választott titkárt a nyugat-szibériai izsmorszkiji járás pártbizottsága, miután az előző titkár egy másik járási pártbizottság élére került. Az SZKP KB januári ülése óta ez az első eset, hogy gyakorlatban alkalmazzák az előadói beszédben a párt tisztségviselőinek megválasztásáról elhangzott javaslatot. A Pravda kiemeli, hogy az új módAz Afganisztáni Nemzeti Megbékélés Legfelsőbb Rendkívüli Bizottsága állásfoglalást tett közzé Kabulban a megbékélési bizottságok feladatairól. E szerint a bizottságok feladata többek közt az, hogy elősegítsék a szembenálló felek közötti ellenségeskedés felszámolását, kapcsolatot teremtsenek a fegyveres csoportok és ellenzéki erők vezetőivel, elősegítsék szer kizárja a korábban bevett gyakorlatot, amikor is egyetlen jelöltet — többnyire egyhangúlag — nyílt szavazással választottak meg. Akkor a szavazatokat szinte össze sem kellett számolni. Az ilyen választásokon a szubjektivizmus, a zárt ajtók mögötti enyhe nyomás- gyakorlás is előfordult. A mostani szavazás kimenetele azonban megmutatta: a vélemények eltérőek is lehetnek. az Afganisztánból eltávozottak hazatérését és nyújtsanak segítséget a visszatérés után. A bizottságok javaslatokat tehetnek amnesztia meghirdetésére a bebörtönzöttek bizonyos kategóriái számára, bírók és bírósági tagok kinevezésére, a parasztság bizonyos adók alól történő mentesítésére, valamint közszükségleti cikkek segély formájában történő kiosztására. Jelenleg nem kisebb kérdések dőlnek majd el, mint az elnöki rendszer fenntartása vagy parlamenti demokrácia bevezetése, az elnöki mandátum idejének módosítása, az elnökválasztás időpontjának kijelölése. A brazil parlament most kezdődő ülésszakán — a nyolcadik alkotmány megfogalmazásával — meg kell határozni az ország új politikai arculatát. Az új alkotmányban teret kívánnak adni az ország újonnan született demokratikus rendszerében megmutatkozó politikai és gazdasági véleménykülönbségeknek, meghatározzák a hadsereg szerepét, törvénybe foglalják az adóssághelyzettel kapcsolatos teendőket, a földreformot és rendezik a nők jogi helyzetét. Utoljára 1946-ban, egy a maitól igen különböző környezetben ült össze alkotmányozó országgyűlés Dél-Amerika 69 milliós országában. Az akkori alaptörvény tizennyolc éven át szabályozta az óriásállam életét, míg egy katonai puccs vezetői lehetetlennek tartották, hogy az adott kereteken belül kormányozzanak. A jobboldal kormányrendeletekkel kormányzott Huszonegy éves katonai vezetés után tavaly november 15-én tartották meg a parlamenti választásokat. Az 559 parlamenti helyből a Brazil Demokratikus Mozgalom Pártja 307-et kapott, és koalícióban kormányoz a 131 képviselővel rendelkező Liberális Front Pártjával. A fennmaradó 121 mandátumon kilenc — a szélsőjobbtól a szélsőbalig mutató skálán mozgó — párt osztozik. Az ország elnöke, Jósé Sarney 1985-től van hatalmon, 56 éves politikus és költő, az északi Maranho államból származik. Hat évre választották, de az új alkotmány megrövidítheti mandátumát. Igen népszerű, bár az elmúlt hónapok gazdasági gondjai csökkentették az iránta érzett vonzalmat. Tavaly februárban bevezetett gazdasági programját, a „Cruzado” vagy „Tropical” tervet éppen a múlt pénteken temették el egyik legfontosabb intézkedésének, az árak befagyasztásának és a bérek ellenőrzésének megszüntetésével. Inflációellenes politikája igyekezett a gazdasági növekedést ösztönözni, de ennek éppen az ellenkezője következett be. A gazdaság visszaesett, áruhiány lépett fel, s amikor a választások után 100 százalékkal emelték a cukor, cigaretta, autó, benzin, alkohol és az üdítőitalok árát, a szavazók becsapottnak érezték magukat. Sztrájkokkal és tüntetésekkel reagáltak a Cruzado- programra, ezrek vonultak az utcákra, buszokat gyújtottak fel, kövekkel dobálták meg a középületeket, megtámadták a bankokat. Decemberben a szakszervezetek általános sztrájkra felhívó kiáltványt tettek közzé, de akciójukat csak részleges siker koronázta. Az üzletek tulajdonosai — különösen ami az élelmiszer- boltokat illeti — kezdték fokozatosan elfelejteni az árbefagyasztást. Az infláció decemberben 7 százalékos volt, de februárra már 20 százalékot jósolnak. „Minden leállt. Megtorpant az ipar. Nincsenek beruházások. A katonák pedig éberen figyelik, hová fejlődnek az események” — mondja egy magas rangú kormánytisztviselő. A hadsereg szerepének meghatározása az alkotmányozó gyűlés egyik fontos feladata: van, aki továbbra is szívesen látja a katonákat a belső rend fenntartóiként, mások kizárólag külső védelmi feladatot bíznának rájuk. Parlamenti rendszer lesz-e Brazília vagy marad a széles körű végrehajtó hatalommal felruházott elnöki rendszer? Egyszer, 1961-ben már bevezették a parlamenti rendszert, hogy elejét vegyék a Janío Quadros elnök lemondása nyomán kialakult polgárháborús hangulatnak. Néhány hónappal később azonban népszavazáson visz- szaállították az elnöki rendszer intézményeit. Ügy tűnik, egyetértés van a hatéves elnöki terminus megrövidítésében, de még nem tudni, hogy mikorra tűznek ki új elnökválasztásokat. A nők helyzete, az egyenjogúság kérdése először kerül a parlament elé. Ezzel kapcsolatban közös nevezőre kellene jutni az abortuszok legalizálásában is, ami — tekintettel a katolikus egyház nagy befolyására — kényes kérdésnek ígérkezik. Fontos, alapvető kérdésekről határoznak majd, s remélik, hogy február, a farsang hónapja végeztével olyan új alaptörvényt sikerül majd elfogadni, amely közmegelégedést keltő és hosszú időre szóló alkotmánya lesz Brazíliának. Kaszab Zsuzsa Afgán megbékélési bizottságok
