Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. február 9., hétfő 1. AZ ÁLLAMPOLGÁR ÉS A HIVATALOK (X/1.) PARÁDI HELYZETKÉP . .. Ki ad jogosítványt a hatóságoknak? A hivatalnak többféle jelentése van. Megtaláljuk számos országos és helyi szervezet elnevezésében. Hivatalok azok. az intézmények, ahol mindennapi életünk ügyes-bajos dolgai­val, különféle kérelmünkkel foglalkoznak, ahol mint ügyfe­lek megfordulunk, és hivatali formák között működik maga az a szervezet, amelyik ügyünk intézésére jogosult! A hivatalos ügyek inté­zésekor szerzett benyomá­sok közvetlenül ugyan egy- egy hivatalnokról vagy ha­tóságról alakítanák ki vé­leményt, de a tét ennél na­gyobb. A hivatalok és az állampolgárok találkozása a lakossági közérzet alakí­tásán keresztül a gazdasági és társadalmi teljesítménye­ket befolyásoló tényező. Korántsem mindegy, hogy e közérzetet a türelmes vagy felületes magyarázat, a meg­oldásokat kereső segítőkész­ség, vagy a hányaveti. lel­ketlen akadékoskodás ha­tározza-e meg. Ez adja az állampolgárok ügyes-bajos dolgaival foglalkozó hivata­lok munkájának legfonto­sabb politikai követelmé­nyét és felelősségét. Erről egyetlen, a közösség érde­kében intézkedő, önmagát és hivatását becsülő hivata­li dolgozó sem feledkezhet meg. A szocialista társadalom­ban a munkásosztály és szövetségesei, a termelőesz­közök társadalmi tulajdoná­ra támaszkodva, választott szerveik útján juttatják ki­fejezésre érdekeiket. Állami vonalon a nép hatalmát az Országgyűlés, megyei és he­lyi szinteken a tanácstestü­letek képviselik. A képvi­selőket és a tanácstagokat■ illetve az általuk alkotott testületeket a választások alkalmával a társadalom egésze bízza meg a hatalom gyakorlásával. A képvisele­tek a legfontosabb, a meg­határozó folyamatok átfogó, törvényi szintű szabályozá­sát végzik el. és számon ké­rik végrehajtásukat. A dön­téseik konkretizálására és megvalósítására pedig létre­hozzák igazgatási szerveiket, a Minisztertanácsot, a mi­nisztériumokat, a végrehaj­tó bizottságokat és szakigaz­gatási szerveket. A közigazgatás, és köztük a hatóságok tehát minden tekintetben a képviseleti testületek alárendeltségé­ben állnak és működnek. Létrehozásukról, megszün­tetésükről, funkcióikról, és az alkalmazható hatalmi eszközökről az állami ha­talmat elsődlegesen megtes­tesítő választott szervek döntenek. A hatóságok ilyen­formán kizárólag meg bí­zottjai a közhatalomnak. Általánosnak tekinthető: a közigazgatási szervek mind­egyikének biztosítják, hogy hatóságként járjanak el Erről a szerv létrehozásakor, a feladat- és hatáskörök meghatározása alkalmából döntenek. A legmagasabb szintű hatóság a Miniszter- tanács, amely az állam igaz­gatás körébe tartozó bár­mely ügyben közvetlenül, vagy valamely tagja által intézkedhet, és jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni. A dolog termé­szetéből következik azon­ban. hogy a kormány egyedi hatósági ügyekben csak különösen indokolt esetben dönt. Ugyanúgy a minisz­terek is, akik a Miniszter- tanács mellett az őket meg­választó legfelsőbb államha­talom testületéitől, az Or- szággyűIéstőL illetve az El­nöki Tanácstól arra kaptak felhatalmazást, hogy hatósá­gi feladatok ellátásával köz. igazgatási szerveket bízza­nak meg. Ennek megfelelő­en hatósági jogkörű szerve­ket, másrészt rendeleteik- ben a közigazgatás számára hatósági teendőket állapít­hatnak meg, módosíthatnak, megszüntethetnek. Tanácsoknál a szakigaz­gatási szervezet létrehozásá­ról a. népképviseleti testüle­tek döntenek. Meghatároz­zák. hogy az egyes ágazati szakigazgatási feladatokat melyik osztálynak köteles­sége elvégezni, amellyel ér­telemszerűen együtt jár a törvényekben és rendeletek­ben szabályozott hatósági jogkörök gyakorlása is. Minden olyan államigazga­tási. hatósági ügy, amelyet jogszabály nem utal más államigazgatási szerv hatás­körébe, a tanácsokra tarto­zik. Ha nincs külön megha­tározva. hogy konkrétan melyik tanácsi szervnek kell intézkedni, az üggyel a ta­nács igazgatási szakigazga­tási szerve (igazgatási vagy hatósági elnevezésű osztá­lya) köteles foglalkozni. Ha nem ismeretes, hogy az adott intézmény melyik egy­ségéhez. részlegéhez kell elő­ször fordulnunk, akkor el­ső fokon a legalsóbb fokú szerv jár el. A rossz közhivatali mun­ka mindig bürokráciához vez^t. Nem minden bürok­ratikus jelenség okai azon­ban a hivatalok. A legjob­ban működő hivatalj gépe­zet sem tudja kiküszöbölni azt a bürokráciát, amely a korszerűtlen, indokolatlanul merev jogszabályi előírások következménye. Ilyenkor — ha úgy tetszik — maguk a hivatalok is szenvedő ala­nyai a bürokráciának. Vagy azért, mert felesleges több­letmunkát kell végezniük, vagy azért, mert a társada­lom negatív értékelése közvetlenül őket érinti. Jogos azonban az elma­rasztalás. amikor felkészü­letlenség, a jogszabályok vagy az ügy körülményei­nek hézagos ismerete miatt halogatják a döntést. Az újabb és újabb igazolások megkövetelése, a papírok mögé bújás. a hivatalok közötti koordinálatlanság, az állampolgári jelzések iránti érzéketlenség, a bi­zalmatlanság, mind-mind a bürokratikus munkastí­lus megnyilvánulásai. De hozzátehetjük még a nyílt­ság hiányát, a kioktató hangnemet, a kultúrálatlan hivatali fellépést, érzéket­len és cinikus magatartást. A hivatali munka és a bürokrácia fogalomként ösz- szetantozók, de nem törvény­vén yszerűen együtt járónk. A bürokrácia eredetileg a köz­hivatalok és tevékenységük megjelölésére szolgált. Csak később kezdték használni jelzőként a hivatalok nega­tív megnyilvánulásaira, fo­nákságaira. Korántsem ar­ról van azonban szó. hogy ami hivatalos, annak bü­rokratikusnak is kell lennie. A felkészültség, humanitás, az ésszerűségre való törek­vés a bürokrácia legbizto­sabb ellenszere. A másik félen — mindannyiunkon — pedig az múlik, hogy ke­vesebb munkát adjunk a a hivataloknak. Ehhez arra van szükség, hogy javul­jon a munka- és közéleti fegyelem, érvényesüljön ä jogszabályok és együttélési normák tisztelete, az állam- polgári kötelezettségek lel­kiismeretes teljesítése. Dr. Bálint Tibor Következik: Mely hivatalok minősülnek hatóságnak ? A kiutat keresik az üveggyáriak Első József igazgató: — A kézi jellegű gyártás megtartása behatárolja fejlesz­téseinket. A hatékonyságot kell fokoz­nunk Horváth Géza, szb-titkár: — Fontosnak tartjuk az üzemrészek közötti rugalmas létszám -átcsoportosítást m Sóti József: — Január 15-e óta a la borba „szellemek” járnak? (Fotó: Perl Márton) Csak néhány hónapja, hogy hírt adtunk róla: az a szóbeszéd járja Parádsasváron, hogy ötven embert elbocsátanak az üveg­gyárból. Tény, hogy a több évszázados tra­dícióval rendelkező üzem a múlt év végén értékesítési nehézségekkel küzdött. A ter­vezett nyolcszázalékos keresetnövekedésből csak háromszázalékos valósult meg. A dol­gozókat 1—2 napos fizetés nélküli szabad­ságra küldték. Néhány emberük két hétig könyvragasztással foglalkozott a Révai Nyomda megrendelésére, bérmunkában. A vállalat tervezett 138 millió forintos tőkés exportjából csak 90 százalékot teljesített. Mindeddig nem fizették ki a dolgozóknak járó úgynevezett melegségi pótlékot és törzsgárdajutalmat. — Hogy ötven embert el- küldtünk volna? — Erről szó sincs, cáfolja a hírt El­ső József igazgató. — Any- nyi igaz, harmincötén el­mentek magasabb kereset reményében, más munka­helyre, s nem vettünk fel újakat helyettük. Tény az is. hogy munkakörök átcso­portosítását tervezzük. Né­hány esetben már el is kezdtük, s továbbiakra le­het számítani. Sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mi diktálhatunk a pia­con. A vállalat termékeinek hetvenhárom százalékát tő­kés exportra gyártjuk. Szi­gorú helyzetben kell helyt- állnunk a nemzetközi po­rondon. Azok a versenytár­sak, akik korábban gépesí­tettek, azonos minőségben, jóval olcsóbban kínálnak ólomkristályt. Érzékenyen sújt bennünket a dollár ár­folyamváltozása is. A to­vábbiakban a kézi jelleg megtartásával az exkluzí­vabb egyedi termékeket' szorgalmazzuk. Ez azt jelen­ti, hogy a jövőben még többször kell váltanunk, kis tételeket előállítani, a meg­rendelők igényei szerint. Eh. hez viszont gyorsan és jól alkalmazkodó szakember- gárdára van szükségünk. Csak egy kiút van, ha nö­veljük a hatékonyságot. Vál­lalni kell azt is, hogy vala­ki új szakmát tanuljon, vagy átmenetileg szakképzettségé­nek nem megfelelő segéd­munkát végezzen. Meg kell mondanom, hogy minden ilyen esetben, általában ma­gasabb fizetéssel járó mun­kakört ajánlunk fel az ille­tőnek. Ha valaki ezt nem fogadja el, jogában áll, hogy elmenjen, de hangsú­lyozom, a végső törekvésünk nem ez! A másik: eddig né­hány nyugdíjast is foglal­koztattunk. A cég érdekében átmenetileg az említettek feladatait főállásúak látják el. Arra a kérdésre, hogy a kialakult helyzetért személy szerint mennyiben érzi fe­lelősnek magát, az igazgató így töpreng: — Azt hiszem, előbb kel­lett volna felismerni, hogy gazdasági életünk ilyen ne­héz feladat elé állít ben­nünket. A normaszigorítást korábban és nagyobb kö­vetkezetességgel kellett vol­na végrehajtanunk. Azután a szellemi értékek növelésé­re is több gondot fordíthat­tunk volna. Jó lenne, ha a szakemberek között idegen nyelvet tudók is lennének. A szakmunkások körében nincs igazi verseny, bizo­nyítani akarás. Egy kicsit megrekedtünk . . . Horváth Géza szb-titkár szerint is az üzemrészek létszámarányos átcsoporto­sítására régen megérett a helyzet. — Mi már az 1986-os tervtárgyalás során javasol­tuk ezt a gazdasági vezetés­nek. Előbb áprilisban, majd szeptemberben, de nem tet­tek semmit az irányítók. A fizikaiak jelezték: sok lógóst látnak a gyárban. A hutá­ban, a csiszolóban dolgozók­ra, akik az alapműveleteket végezték, nagy megterhelés nehezedett. Nekik kellett el­látni u többieket munkával. Ez év elején az üzemi öt­szög megfogalmazta: a vál­lalat sabiliizálása érdeké­ben a létszámleépítéssel fog­lalkozni kell. Egyelőre a nyugdíjasok szerződését nem hosszabbítjuk meg. Ez 28 sze­mélyt érint. Hogy mi az el­bocsátásokkal kapcsolatos pletyka oka? A dolgozóink között nagy a feszültség. Nem érzik a vezetést elég határozottnak. Itt van a me­legségi pótlék ügye. Nem az volt a baj, hogy nem fizet­tük ki időben hanem hite­gettük őket. Nem adtunk meg egy konkrét időpontot, hogy ekkor megkapják. A rossz üveg, a sok selejt mi­att nem történt felelősségre vonás. A külső okok mel­lett, belső gyengeségeink is vannak. A szakszervezet ajánlásban is megfogalmaz­ta: a feladatok megvalósítá­sát ellenőrizni kellett volna. Lényeges a rendszeres tá­jékoztatás. Állítsuk vissza a hangosbemondót, hogy min­den információt attól hall­janak, aki legilletékesebb az ügyben. Hiányosságok van­nak a középvezetők számon­kérésében is. Sokan az ön­állóságot magárahagyatott- ságként élik meg. A közvet­len irányítók munkajogi kér­désekben nem járatosok. Ta­lán ez az oka, hogy a mun­kások sok mindennel hoz­zánk fordulnak a párthoz, a szakszervezethez, amit a helyi főnököknek kellene megoldani. És még sorolhat­nám tovább... A minden­áron való elbocsátásnak nem vagyunk hívei. Azok marad­janak, akik akarnak és tud­nak is tenni, bizonyítani a vállalat érdekében, hiszen szükség van rájuk. Só ti József 1983-ban jött a gyárba, a kazincbarcikai vegyipari szakközépiskola el­végzése után laboránsnak. Időközben behívták sorka­tonai szolgálatra. 1986 au­gusztusában szerelt le, az­után munkába állt. Szep­tember 11-én írásban érte­sítették, hogy 15-től más munkakörbe helyezik. Két hét betanulás után a ko­rongcsiszolóban alkalmazták gépkezelőként. Egy műszak­ból háromba került. S igaz. hogy keresete nőtt. de vég­ső soron szakmunkásból se­gédmunkás lett. A vállalat munkaügyi döntőbizottsá­gához fordult, ahol számára kedvező határozat született Ezt követően a vállalat fel­lebbezett. A Munkaügyi Bí­róság decemberben szintén neki adott igazat. Ám a mun­káltató azzal érvelt. hogy január 15-ével a laborató­rium megszűnik. Sóti Jó­zsefnek négy munkahelyet is felajánlottak: azonban egyiket sem fogadta el. Ké­sőbbi terve, hogy techniku­si minősítést szerez, csak két év laboránsi munka után valósítható meg. Jelenleg állást keres. Ha nem talál, kénytelen elfogadni a fel­ajánlottak valamelyikét. Azt sérelmezi, bár őt arról ér­tesítették, hogy a labor ja­nuár tizenötödikén megszű­nik. volt kollégái még min­dig odajárnak dolgozni. Pe­dig már 30-a is elmúlt. Kapás Imre, laborvezető az esetről így vélekedik: — Korábban ketten, a két műszakban, a felmerülő fel­adatokat el tudtuk látni. A hiba ott történt, hogy, ami­kor egy-egy kolléga vala­milyen okból átmeneti idő­re elment gyesre vagy a ka­tonasághoz, nem szerződéses alkalmazottal helyettesítet­ték, hanem mindenkit fő­állásba vettek fel. Egyéb­ként január közepén a la­bor két női alkalmazottja is írásos értesítést kapott, hogy más munkakörbe he­lyezik. A felajánlott beosz­tást — legalábbis egyikük így nyilatkozott — nem fo­gadhatják el. így ütközik az egyéni és vállalati érdek. Hogy kinek van igaza? Valójában mind­két fél álláspontja megin­dokolható. Ami viszont nem mindegy: az átszervezés elő­készítése, megvalósítása. Eb­ben a népgazdasági érde­kek. s az emberé szempon­tok egyaránt fontosak. Jámbor Ildikó Alföldi nyulak - külföldre Szolnok megyében is meg­kezdték az élőnyúl-befogást. A tapsifüleseket külföldre, vérfelfrissítés céljából — fő­ként Olasz- és Franciaor­szágba — szállítják. Ütrava- lóként minden nyuszinak egy-egy takarmányrépát és két cső kukoricát adnak, hogy ne éhezzenek az úton Képünkön: ládákban utaznak a nyulak Franciaországba (MTI-fotó: Csíkos Ferenc felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents