Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

4

NÉPÚJSÁG, 1987. február 7., szombat

Új ismeretek — új eredmények

NAGYOBB TUDASSÁL A VERSENYBEN

A termelőszövetkezetekre háruló, növekvő követelmények teljesítésére akkor látunk reális lehetőséget, ha döntéseiknél a belső és külső információk időben, jól feldolgozottan állnak rendelkezésre. Ezeknek az elemzéseknek a minősége, valamint felhasználása viszont jelentősen függ az adatszolgáltatást végzők és felhasználók iskolai végzettségétől, szakmai felkészültségétől. Az ezer hektár mezőgazdasági területre 1916- ban öt fő termelésirányító és 6.6 ügyviteli dolgozó jutott. Ez az érték 1985-ben 5,8. illetve 1,8 fő volt.

A felkészültség javításával

A nem fizikai munkakörök létszáma 1985-re 15,2

százalékkal nőtt, a két csoport közötti arány azonban nem változott. A nem fizikai állomány egészén belül az ügyviteli létszám ilyen arányú növekedését nem indokolja sem a termelés-szolgáltatás technikai felszereltsége és az üzemi termelési érték, sem pedig a jövedelem növekedése. Ezért a mezőgazdasági vállalatok vezetésének arra kell törekedniük, hogy a nem fizikai állomány növekedése lassuljon vagy megálljon. Az utánpótlás olyan dolgozókból kerüljön ki, akik végzettségük alapján hosszabb távon is kielégítik az egyes munkahelyek velük szemben támasztott követelményeit. Tehát a felkészültség javításával és a technikai felszereltség, főleg a számítás- technika növelésével kell a munka mennyiségét, illetve intenzitását fokozni.

Az ügyviteli dolgozók iskolai végzettsége összességében alacsonyabb, mint a tér. melésirányítói munkakörben foglalkoztatottaké. Az ügyvitelieknek 1985-ben 31,1

százaléka egyetemi. 4,4 százaléka főiskolai végzettségű volt. A mérlegképes oklevéllel rendelkezők e létszám

9,3 százalékát teszik ki és 83,2 százalékuknak van középfokú végzettsége.

A termelésirányítói munkakörök dolgozói közül

1985-ben 19,3 egyetemi, 24,3 százalék pedig főiskolai oklevéllel rendelkezett. E munkakörök dolgozóinál 37,4 a középfokú végzettséggel rendelkezők részaránya, 10,3 a szakmunkás és 9 százalék nyolc általánossal rendelkezik. Az ügyviteli csoportban 1976-tól 1982-ig az egyetemi végzettségűek létszáma

43,8 százalékkal, a főiskolát végzettek 58,5. a mérlegképes könyvelőké 37,0 százalékkal nőtt. Emelkedett a középiskolai végzettségűek száma is. A nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezők létszáma viszont csökkent.

Gazdálkodás és végzettség

A nem fizikai állományba tartozó dolgozók iskolai végzettsége tehát összességében kedvező irányba változott. Annak ellenére, hogy természetesnek tartjuk az általános iskolai végzettségűek csökkenését, továbbra is számítani kell az idősebb, szakmailag, erkölcsileg és politikailag kiemelkedő dolgozók nem fizikai munkakörben való tartásával, vagy a fizika; állományból való átsorolásával. A kiemelt fiatalabb dolgozóknál viszont gondoskodni kell a továbbtanulási lehetőségekről. Az ügyvitelieken belül sorrendben a mérlegképes oklevéllel rendelkezőket kell továbbképezni, részükre főiskolai és egyetemi végzettség megszervezését lehetővé tenni.

A gazdálkodás eredménye és a dolgozók iskolai végzettsége közötti kapcsolatot vizsgálva számítás alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a felsőfokú végzettségűek létszáma és a jövedelem között jó közepes, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és az üzemi termelési érték között erős a kapcsolat. Vizsgálataink alapján azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a jövedelem magas, ott a szakemberellátottság is kielégítő. Az alacsony színvonalon gazdálkodó termelőszövetkezetekben viszont nemcsak a munkaerőellátás, hanem ezenbelül a képzett szakemberek hiánya már ma is a termelésfejlesztés legfontosabb korlátozója. A jelenleg érvényben levő jövedelemszabályozás nem az alacsony eszköz- és szakem- berellátottságú üzemek eredményesebb gazdálkodását segíti, hanem tovább nő az alacsony és magas eszközzel, a képzett és képzetlen munkaerővel rendelkező termelőszövetkezetek közötti különbség.

Az iskolaj végzettség vállalati eredményre gyakorolt hatását értékelve a mező- gazdaságot irányító főhatóságnak lehetővé kell ezért tenni, hogy a mérlegképes oklevéllel, majd a képesített könyvelői oklevéllel rendelkező dolgozók számviteli fel- készültségük és tudásuk elismerésével lehetőséget kapjanak üzemmérnöki és azt követően egy részük egyetemi végzettség megszerzésére. A képzettség megítélésénél nem fogadható el az a vélemény, amely szerint az iskolai végzettséget a szaktanfolyamokon megszerzett képesítés és a szakmai gyakorlat jól helyettesítik.

Heves megye termelőszövetkezeteiben a főkönyvelők 67, a számviteli-pénzügyi osztályvezetők 72 százaléka nem rendelkezik még ma sem egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. Az országos adatok ennél kedvezőtlenebbek. A közös gazdaságokban végzett munkájuk és egyéb helyzetük alapján viszont továbbra is számolni kell ezek nagy részének vezetői munkakörben való maradásával. Az ügyviteli dolgozók 45 százaléka még 20 év múlva éri el a nyugdíjkort. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a mérlegképes oklevéllel és érettségivel rendelkező dolgozók minél előbb partnerei lehessenek a főiskolai és egyetemi képzettséggel rendelkező műszaki dolgozóknak.

A rutindöntések ellen

Tehát nem dolgozik kellő számú megfelelő képzettségű ügyviteli szakember a termelőszövetkezetekben. A vizsgálat időszakában, de a magyar felsőoktatás mai rendszerét ismerve js az elkövetkező időszakban az ügyviteli dolgozók jelentik az alapot a vezetésen belül . Ez kihat például a belső szabályozás, az érdekeltségi rendszer színvonalára is. A kialakult szövetkezeti méretek, a jogi, közgazdasági információk mennyiségének növekedése a döntések sokoldalú, gyors előkészítését igénylik. A termelőszövetkezetek jelentős részében azonban az előkészítő, elemzőmunka alacsony színvonalú. Még mindig gyakori a szakmai tapasztalaton és megérzésen alapuló rutin- döntés. Mezőgazdaságunk eredményeinek elérésében a közgazdasági szemlélettel, szaktudással és vállalkozó- készséggel rendelkező agrárszakemberek eddig js döntő szerepet játszottak. A termelés fejlődése szükségszerűen megköveteli ezék képzését, létszámuk növelését. Hiányuk a mezőgazda- sági termelés versenyképességét — az eredményes gazdálkodást — kockáztatná.

Kozlov Annamária

Búza nemesítés Marton vásáron '

A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutatóintézetében a fitotron mellett egy 800 négyzetméter alapterületű speciális klí- májú üvegházban is végeznek búzanemesítési kísérleteket. Évente mintegy ezer keresztezést hajtanak végre a minőségjavítás és a különböző tulajdonságok megfelelő programozása céljából. A búzanemesítményt az intézet lisztlaboratóriumában ellenőrzik, célműszerekkel vizsgálják az új fajták minőségét, sütő- és malomipari tulajdonságát. Képünkön: Molnár Margit és Kupi Károlyné búzát nemesít.

(MTl-fotó: Kabáczy Szilárd)

Névadásaink

Hajdan, ha valahol egy céget, üzemet vagy üzletet elneveztek — többnyire a tulajdonosának, vagy az otthont adó helységnek a nevét kapta. Vagy ritkábban a tájegységét, különféle változatban —, s csák elvétve egy-egy teljesen kívülálló személyét, történelmi nagyságét. Ez utóbbit is csak akkor, ha a névadó valamelyest összekapcsolható volt a nevét kölcsönző tevékenységgel. S kínosan ügyeltek arra, hogy ne vagy legalábbis csak igen kevés legyen a hasonlóság, az ismétlődés.

Egy idő óta — miért, miért nem ? — valahogy kevesebbet törődnek az ilyesfélékkel. Sokszor már nem is sejtjük, hogy kit tisztelhetünk a tulajdonosban, mit takar a cégjelzés, s hol találhatjuk, amit keresünk. Túlon-túl elszaporodtak az úgynevezett fantázianevek, s divattá válásuk oly csapongóvá tette a képzeletet, hogy a valaha szinte iránytűnek tartott kiírás, tábla manapság inkább csak furcsaságával ragadja meg a figyelmet, a legkevésbé képes Valóban útbaigazítani. Hosszú idő kell, amíg megjegyezzük, megszokjuk.

A fantáziátlan fantázianevekkel van a legtöbb baj. Nemcsak titokzatosak, hanem — ostobaságuk miatt — bosszantóak is. Néha kimondottan idegesítőek, hiszen a szellemességet nem lehet az olcsóbb szellemeskedéssel helyettesíteni, egy-egy ügyetlen rövidítéssel, telexeimmel aligha tudnak fülbemászó, minden tekintetben elfogadható nevet pótolni.*

Kevésbé sikerült próbálkozásnak mondható a — minden bizonnyal a divatozó nosztalgiából fakadó — régi nevek felelevenítése is. Hiszen mennyivel okosabb, frappánsabb, ha például Székesfehérvár helyett Álba Regiát, Eger helyett pedig Agriát írunk, emlegetünk? Főleg pedig különböző társításokban, ugyanazon városban több gazdához is kötve?

Véletlenül sem tapsolhatunk annak a buzgalomnak, amely —, hogy csak néhányat említsünk — csupán Gyöngyösön

több, mint tíz céget, egységet, intézményt ■

„keresztel el” a Mátráról, a környéket is beleértve, pedig, húsznál is nagyobb ezek száma. S aligha dobogtatja meg a szívünket, hogy szép hegységünk nevét viseli a Bükkhöz jóval közelebbi, miskolci Füszért is vagy — ne menjünk messzire —- Szarvaskőről nevezték el nemrégiben a legújabb egri ABC-áruházat. Miként a megyeszékhely egymáshoz közeli bevásárló, boltjának, illetve éttermének egyaránt „Belvárosi” nevét sem tarthatjuk túlzottan ötletesnek.

Kénytelen ^kelletlen elfogadtuk, hogy a „Kékes” vendéglőt vagy ipari szövetkezetei ne a hegytetőn, hanem lenn, Gyöngyösön keressük; a városban ott legyen a „Fenyő' kisáruíház, ahol egy fia tűlevelű sincs, vagy éppenséggel a „Mátraalja” tsz-re véletlenül sem valahol lenn, hanem igenis fenn, s mélyen benn, Bodonyban akadjunk

Ám szívünkre a kezünket: nem jobban örülnénk-e, ha egyszerűbben igazítana útba bennünket mindegyik, ez is, az is tisztábban, okosabban csengő, megjegyezhe- tőbb névvel várna ránk ott, ahol elképzeljük? S ha mégannyira tiszteljük is Rákóczit, Kossuthot, Petőfit vagy Dózsát, nem túlzás-e már, hogy megyénk tsz-einek közel egynegyedét rólulk nevezték el?

Nehéz dolog a névadás — jól tudjuk: ha újszülött jön a családba, még a segítő könyv használata mellett is sokszor óhatatlan, hogy olyat ne válasszunk, aminek már valakit hívnak a rokonságban — de nagyobb figyelemmel mindig szerencsésen megoldható. Lehet határt szabni még a leginkább csapongó képzeletnek is. érdemes értelmes ötleteken törni a fejeket, ha másképpen nem megy, hát kikérni mások, az ügyesebbek, okosabbak véleményét, javaslatát. S így biztos, hogy a rövidítések sem lesznek értelmetlenek, a fantázianevek pedig valóban fantáziára vallanak minden esetben.

Ahogyan mindannyian kívánjuk.

Gyóni Gyula

ÖT ORSZÁG ÁRUHÁZAIBÓL

Á lehetőség sokkal nagyobb

Hihetetlenül kényelmes: a környező országok árucikkeit megvehetem anélkül, hogy át kellene lépnem a határt. És ami még sokat számít, mindenért forinttal fizethetek.

Nincs ebben semmi ördöngösség. Ma már mindennapi gyakorlat ez nemcsak a megyénkben, de szerte az országban.

Már több mint tíz éve annak. hogy az első NDK-he- tet megrendezték a Gyöngy- szöv Áruházban Gyöngyösön, Nagy esemény volt, hiszen valami addig egészen új kezdődött el akkor. Még a miniszter is eljött az ünnepségre. Volt minden: nemzetiszínű szalag, beszéd, szavalat. zene és akkora tömeg, hogy attól kellett félni, benyomják a bejárati ajtó üvegét. Be >is nyomták. Mindenki egyszerre akart bemenni, mert attól fél. hogy elviszik előle azt a cikket, amit már előre kinézett magának.

A vevők rohama az első percektől kezdve addig tartott. amíg az utolsó tétel is elfogyott a pultoknál.

Az NDK-ból hozott árut külön kínálták. Ebből az következett, hogy bizonyos helyeken szinte egymás lábát taposták az emberek, más helyén az áruháznak pedig akkora volt a csend, hogy az eladók karba tett kézzel ácsorogtak. A tanulságot nem volt nehéz levonni. Ma már nincsen külön részleg, ahogyan külön „hét” sincs. Minden cikk odakerül. arra az osztályra, ahová a hazai gyártmányok is és a kínálat is a beérkezés szerint alakul, gyakorlatilag tehát az egész éven át.

Miután a Gyöngyszöv Áfész nagykereskedelmi jogot is kapott, kialakították a szövetkezeten belül azt a csoportot, amely ezzel a tevékenységgel foglalkozik. A vezetője Jakab József. Hogy raktározási gondjaik se legyenek, a valamikori téglagyár területén kaptak helyet.

— Az éves forgalmunk 66 millió forintot tesz ki.

összesen öt baráti ország; gal állnak cserekapcsolatban: az NDK. Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és Bulgária a névsor.

Mi mindent tudnak ezekből az országokból behozni? Például Romániából bútort, szövetet. Csehszlovákiából cipőt, drótfonatot, csőféléket, falicsempéket, Bulgáriából gyümölcsbefőtteket, savanyúságot, tréningruhát, cipőket, az NDK-ból háztartási gépeket, plédet, babaruhát. babakocsit, Lengyelországból cipőt, háztartási műanyag és üvegcikkeket kérnek és kapnak.

Mindezt így könnyű felsorolni, de az üzletkötés mégsem olyan egyszerű. Hogy miért? Azért, mert a barátainknál még a tervutasításos gyakorlat él. Előre közlik az áruházakkal, hogy miből mennyit kapnak. Aztán nincs tovább. Ez a mennyiségi korlátozás meg. nehezíti a kiválasztást. Jön a magyar partner és vinne ezt vagy azt, de nincs csak egy bizonyos mennyiség belőle. Mit lehet tenni? Kutatni kell olyan áruféleségeket, amikből van elég és itthon is jól lehet majd értékesíteni. Ez eléggé sok időt vesz igénybe esetenként. A magyar kereskedelmi küldöttség tehát olykor napokat tölt el azzal, hogy az adott pénzügyi keretet kitölthesse áruval.

Kompromisszumok nélkül nem megy ez a fajta egyezkedés.

Valamivel másabb a helyzet akkor, amikor a külföldi áruházból érkeznek a szakemberek. Ha előre jelezték. mi iránt érdeklődnek, ott találják magukat egy valóságos árubemutatón Szinte egy lépést sem kell tenniük, a kiállított cikkekből összeállíthatják a teljes listát.

Ne legyünk naivak: az üzlet — üzlet. Aki elad, egészen más érdekeket szolgál, mint az, aki vesz. Mindenki azt igyekszik értékesíteni. ami saját áruházában nem olyan kelendő, amiből van jócskán. Szóval ügyeskedni is kell. Jaj. annak a kereskedőnek. aki mindent elfogad, amit eléje kiraknak.

Aztán elkészül a jegyzőkönyv. amiben a szállítás módja és ideje is pontosan rögzítve van. És ez megint olyan, hogy ... lehet ez is. lehet az is belőle. Megtörtént már. hogy a külföldi

partner nem tudott korábban árut küldeni a gyöngyösieknek, csak az év utolsó heteiben. Ha a küldemény történetesen két tonna szög volt, akkor ezt értékesíteni december végéig, nem is volt könnyű dolog

— A külkereskedelmi forgalmat a Hungarocoop bonyolítja le, illetve Romániával a Skála-Coop külkereskedelmi igazgatósága.

Mert miért ne legyen egy •közbeiktatott szervezet is. amely aláír, lepecsétel, jóváhagy, keretet szab meg és ennek révén bekaszírozza a maga százalékait is? Nálunk ez már így szokás. Ha túl egyszerű lenne valami, az már meglepetést okozna mindenfelé.

Itt érünk el ahhoz a ponthoz. amely a jövő kópét is elénk állíthatja. (Mert van még mit tenni a jobb cseréért. Ugyanis nehezen érthetők azok a megkötöttségek. nehézségek, amelyek útjában állnak a baráti országok közötti még szorosabb gazdasági kapcsolatok kialakításának. Igaz, nem csak rajtunk múlik, hol és mit cserélhetünk. Igaz, a baráti országok gazdálkodási rendszere sem egyezik meg egymással.

Mi 'csak azt tehetjük, amihez lehetőségünk adott.

— A megkötött megállapodásokat igyekszünk kölcsönösen megtartani — tudjuk meg —, de kisebb elmaradások előfordulnak. Még úgy is, hogy esetleg átcsúszik a másik évre egy-két árucikk leszállítása.

Ezzel együtt is azonban az a fontos, hogy az eddigi gyakorlatot folytassa a Gyöngy - szöv is.

— Az árucsere folytán színesíteni tudjuk a hazai választékot, olykor pedig bizonyos hiányt is pótolni tudunk. De az sem mellékes, hogy az import is, az export is nyereséges ebben a csereakcióban.

Hadd említsek meg még valamit. Ennek az egész „üzletnek” nagyon fontos a politikai része is. Ha pedig így van. erősíti a népek közötti barátságot a maga sajátos eszközeivel.

G. Molnár Ferenc