Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. február 2„ hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Az emberi tényező Az Országos Filharmónia hangversenye Egerben fi telefonnal: PUlatuz István Minden valamire való tör­ténelemszakos általános és középiskolai tanár tudja, tanulta, vallja, hogy a gaz­daság sikerei, gondjai vi­lághistóriánk kezdetétől meghatározták a társadalmi formációk, az államok, az országok, a nemzetek sorsát, ígéretes vagy kevésbé re­ményteljes jövendőjét. Nincs ebben semmi külö­nös. s az is természetes, hogy olykor — a bajok so- kasodtával — többet beszé­lünk erről a feltétlenül köz­érdekű témáról. Ez történik napjainkban is. amikor nemcsak az egyér­telmű nehézségeket taglal­juk, hanem a kiút felé mu­tató jelzéseket is világosan látjuk. Ebben a helyzetben a toliforgatók tisztes küldetése a széles rétegek precíz, fél­reérthetetlen informálása, meggyőzése. Az elmúlt hét csütörtök estéjén nem véletlenül vál­lalkozott erre a Hírháttér felkészült, felelősségérzettől áthatott stábja. Mester Ákos — elismerés jár ezért az alapállásért — az emberi tényező fontosságát hangoz­tatva a munkaerőmozgás törvényszerűségeit elemez­te volna a meghívott ven­dégekkel. Arra törekedett, hogy minden lényeges rész­Szilveszter környékén. a Stúdió ’86-ban szerepelt még az a riportsorozat, amelyben írek, színészek véleményét kérték arról, hogy miként is állunk a humorral. A megszólaltatottak többnyire keserűen fogalmaztak. Ka­rinthy Ferenc például pa­naszkodni kezdett arról, hogy mennyire sótlanná vált az életünk. Szépen, fo­kozatosan elvesztjük hu­morérzékünket, megsavanyo- dun-k, egyben sötétebben is látunk mindent a kelleténél. Ez a nyilatkozat- jutott eszembe a hét tévéműsorát látván, mert kedden meg­ismételték A Zebegényiek című tévéfilmet, amely az utóbbi esztendő egyik leg­sikeresebb vállalkozása volt. Mesterházi Lajos írásából formált olyan kellemes alko­tást Z surzs Éva, amelyet szinte azóta sem múltak fölül. Ehhez képest a héten ve­tített új művek — így Az ördögmagiszter vagy a kü­lönböző krimik — sokkal kevésbé tudták lázbahozni a nézőt. Nem is szólva azok­ról a riportműsorckról. ame­lyek honi dolgainkat elemez­ték, folytatva a napi feszült­ség fokozását. Sokan beszél­tek a Rába kontra Rába cí­mű műsorról, ahogy a Hír­háttér is a figyelem hom­lokterébe került. A szerdai Kék fény tovább erősítette azt az érzést, hogy mai vi­lágunkról csak sötéten le­het képet festeni. Kissé túl­ságosan is effelé billent a Mintegy 250 ezren fordul­nak meg évente a gyöngyö­si Mátra Múzeumban. Az in­tézmény jelen pillanatban négy természettudományi té­májú állandó kiállítással vár­ja a vendégeket. Dr. Füköh Leventétől, a múzeum igaz­gatójától tudtuk meg. hogy a Mátrát bemutató gyűjte­mény már tizenhat éves és egyes részletei igencsak fel­újításra szorulnak. Emellett letet kiemeljen, megértessen. Nem rajta múlott, hogy ez a szándék majdhogy kátyú­ba jutott. A stúdióban he­lyet foglalók ugyanis egy­mással vitatkoztak, s nem jutott eszükbe, hogy a né­zők százezre; közérthető ér­veket remélnek tőliík. A riporter szerencsére — néha határozottan közbe­szólt. s emlékeztetett erre a teljesen indokolt kívánalom­ra. Az egyének szorongásai­ra. aggodalmaira utalt, azok érzeLmi, hangulati töltésére, akik egyetértése, felvilágosí­tása, teremtő lendülete nél­kül aligha alapozhatok meg az elkövetkező időszak mind­nyájunk által sóvárgott eredményei. Nekik kell szólni, mert értük tervezünk, s nélkülük nem valószínű, hogy tető alá hozzuk álmainkat. Tisz­ta, körülhatárolt fogalmak­kal, bárki számára felfog­ható gondolatsorokkal, az áldozathozatal igényének fel­keltésével. Nem könnyű, de izgalmas megbízatás. Különösképp or- szágnyi közönség előtt ami­kor csak jelesre érdemes, szabad vizsgázni. Mindenkinek. . . mérleg, s a derék tévénéző már sehova se bújhat a gon­dok elől. Nem vitatom, hogy szük­ség van erre. De épp olyan rossz lehet sebeink elvaka­rása, mint takargatásuk, s bizony még a hangnemben is lehetne változatosság. Pél­da erre Vitray Tamás szil­veszteri Felesport című pro­dukciója, amely bizony le­hetne követendő példa. Ez az ízig-vérig televíziós sze­mélyiség úgy tudta pellen­gérre állítani visszásságain­kat, hogy mulatni tudtunk saját gyengeségeinken. És ez bizony nagy szó, különösen akkor, amikor egyre kedély- telenebbek hétköznapjaink, s olykor a televízió csak rá­dupláz erre a sótlanságra. Nem arra gondolok, hogy emberi tragédiákat, konf­liktusokat elvicceljünk, vagy olcsó kabarétréfává silányít- sunk. De azért arról érde­mes volna elgondolkodni, hogy mindennek megvan a színe és visszája, a szelle­messég segít a dolgokat el­rendezni. Szokták idézni Marx mondását, amely ta­lán még világosabbá teszi az előzőeket: az emberiség ne­vetve búcsúzik a múltjától. Mi talán még fél lábunk­kal túlságosan is benne ma­radtunk. azért formálódik ilyen sötétté az összkép. Mert bizony a „derű óráit" mostanában fél kézen meg­számolhatom. helyet kell kapnia az idő­közben egyik fő programmá vált természetvédelemnek is. A következő, kétéves idő­szakra tervezik, hogy az épü­let emeleti részét rekonst­ruálják. majd 1988-ban meg­nyílhatna ott az új állandó kiállítás. Itt természetesen megmarad néhány részlet a régiből, de az új eredménye­ket is a közönség elé tár­ják H aydn. Beethoven szim­fóniája és Mozart G- dúr fuvolaversenye csendül fel február 2-án, hétfőn, es­te 7 órakor, az egri Gárdo­nyi Géza Színházban. A ze­neműveket a Miskolci Szim­fonikus Zenekar adja elő. Kovács László vezényletével. Kassák Lajos emlékére Vetélkedő Hatvanban Kassák Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából az Ady Endre Városi Könyv­tár, a Hatvani Városi TIT Szervezet és a Közművelő­dési KISZ-alapszervezet mű­veltségi vetélkedőt hirdet. Olyan három- és öttagú csa­patok jelentkezését várják, akik el kívánnak mélyülni Kassák életművében, s mind a képzőművészetet, mind az irodalmat kedvelik. Számí­tanak középiskolások, a KlSZ-szervezetek, a munka­helyi közösségek jelentkezé­sére. Nevezni február 15-ig lehet a városi könyvtárban, ahol irodalmat is ajánlanak, s ugyancsak a felkészülést segíti a Hatvani Ifjúsági Ház irodalmi kávéházának már­cius 14-i rendezvénye, ami­kor Kassák Lajos irodalmi munkásságát méltatja Kis- terenyei Ervin irodalomtör­ténész. Hasonló témát dol­goz fel a Hatvani Galériában március 23-án a Délsziget­est keretében Kristó Nagy István is. A vetélkedőre ké­szülő csapatok Fehér Erzsé­bet egyetemi tanártól is hallhatnak előadást a témá­ról márciusban Az eseményre az ünnepi könyvhét és a könyvtári és információs napok keretében kerül sor Az est folyamán fuvolán közreműködik Matuz István Liszt-dijas. Tőle kértünk a koncertet megelőző napok­ban rövid telefoninterjút Elsőként arról kérdeztük, mivel foglalkozik, merre jár mostanában. — Decemberben Párizs­Kölcsönkaptam egy szép könyvet. T. Pataki László újságíró írta. A sok, művé­szi fotót a Nógrád című lap fotósa készítette hozzá. (Kul­csár József.) Annak idején azt tanultam az újságíró is­kolán, hogy egy jó cím olyan, mint egy szép kirakat. Kí­nálja magát... Ez a könyv is ilyen. Címe: telitalálat, nemcsak móriczi értelemben (gyalogolni jó), hanem azért is, mert a világot, főleg sző­kébb pátriát, a hazai tájat, az ott élő embereket így. útonjárva megismerni iga­zán izgalmas úticél. Az út hozzájuk, a Palócföldön élők­höz (vagy ott eltemetettekhez) viszi T. Pataki Lászlót, de az innen elszármazók életútját is szívesen követi nemcsak megyehatárokon túlra is . . . Így beszélget Nyitra kör­nyékén szlovákokkal, akik­nek leszármazottai t Ösagárd- ra. Vanyarcra és még több nógrádi községbe sodorta a történelem vihara ... A szer­ző Erdélybe is átkerékpáro­zik. hogy Nagyváradon fel­kutassa Madáchné Fráter Erzsi sírját, de lenyugodva itthon járja tovább az utat egészen Heves megye hatá­ráig, a felső külszíni bá­nyáknál beszélget azokkal, akik a kovaföldet termelik ki export célokra, mert hogy ilyen nyersanyagot Magyar­ban léptem fel a Prokofjev- emlékhangversenyen — hal­latszott a vonal túlsó végé­ről. — Franciaországgal egyébként jó a kapcsolatom, dolgoztam kinn ösztöndíjas­ként. a zenei akusztikai ku­tatóintézetben. Azzal foglala­toskodtunk. hogy miként le­het a fuvolából és a fafú­vós hangszerekből új hang­zásokat kicsalni. Felléptem az ottani zenekarral is. Az egri koncert után két nap­pal utazom az NSZK-beli Freiburgba, az európai fu­volástalálkozóra. majd Spa­nyolországba indulok. — Egri partnereivel, a Miskolci Szimfonikus Zene­karral játszott-e már együtt? — Igen. Novemberben, a Zeneakadémián és a napok­ban. Miskolcon is játszot­tunk közösen. Kiváló zene­karnak tartom őket. — ön tanít Debrecenben, a Zeneművészeti Főiskolán országon máshol még. csak egyetlenegy helyen lehet ta­lálni. Leírhatatlanul sok ér­dekes és érdemes dologgal foglalkozik ebben a könyvé­ben T. Pataki László, sokat tanultam belőle magam is, pedig már 1971 óta élek Nód- rád megyében. Szívesen lapozgatom az Ütonjárót azért is, mert en­gem egyik kedvenc riporte­remre, Beke Györgyre em­lékeztet szemléletében. Le­het, hogy ezt T. Pataki László nem is tudja, nála ösztönös lehet a Beke-féle riporteri ars poetica. Mind­ketten nagy igényességgel és érdeklődéssel figyelik a ha­gyományokat és ugyanakkor az alakító valóság is nagyon izgatja őket. T. Pataki írá­sai nem szociográfiák — sze­rintem — inkább tartom őket valamiféle színes, han­gulatos, szórakoztató, isme­retterjesztő munkának, per­sze magukon hordozzák a történelem, az irodalom, a honismeret szeretetét és ér­tését is. Beköszöntőféléjében így fo­galmaz a szerző: „Ezekben az írásokban minden fon­tos, ami a helybelieknek az. Átadni is csak azt szeret­ném, amit ettől a földtől és történelemtől, mai küzdel­meiben kaptam.” Tanítványaival szokott-e koncertezni? — Nagy örömmel, elsősor­ban kortárs zenét adunk elő Mostanában egy közös le­mezt is készítünk egy kollé­gámmal és két tanítványom­mal. ami manapság elég rit­ka. — Gondolom, nem első ízben látogat Egerbe . . . — íigy van, nagyon kelle­mes élmények fűznek a vá­roshoz. Játszottam már a Bazilikában és volt közös fellépésem egy ütős együt­tessel is. Legutóbb Patachich Iván szerzői estjén léptem fel Egerben. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola taná­rának. Szepesi Györgynének a kezdeményezésére egy fil­met is készítettünk ott az új fuvolatechnikáról, amit az.- óta is vetítenek, pedagógiai célzattal. Ahogyan felosztja a köny­vét, az is jó. Ipolymente . . Börzsöny . . . Nógrádi meden­ce .. . Cserhát községei . . Karancs-Medves vidéke . . az „öreg Mátra táiéká”-ra és a Cserhát aljára ... Ez a tematika nemcsak jó szer­kezet, de kedves tartalom és forma is egyszerre. A kiadói munka is elismerést érde­mel, mert ahogy az Üton- járó is vallja: „Talán nincs is olyan gondolkodó magyar elme, alkotó személyiség, de él ez az úgynevezett népié­lekben is, aki ne hangsúlyoz­ta volna a valahová tarto­zás, a tudatosság szerepét a fejlődésben." Nyomdatechnikailag is íz­léses, szép könyvet készí­tettek a salgótarjáni nyom­dászok (Nógrád Megyei Nyomda). A szerény, mégis érdekes borító és könyvterv (Kollár Sándor munkája). ugyancsak kedvcsináló a könyvhöz. A Nógrád Megyei Tanács vállalta fel ennek a hasznos és szükséges kiad­ványnak a megjelentetését, köszönet érte. mert ahogy Sütő András is mondja „Nem elég a földet birto­kunkba venni: önmagunk is­merete talán ennél is fonto­sabb." Ezt is ígéri az Ütonjáró Elekes Éva Hí ügyvédi kamara közgyűlése Az ügyvédek elmúlt év­ben végzett munkáját érté­kelte pénteken délután tar­tott közgyűlésén a Heves Megyei Ügyvédi Kamara. A tanácskozás munkájában részt vett többek között dr Kárpáti László, az Országo.-» Ügyvédi Tanács elnöke, dr Pálmai Gyula, az Igazság­ügyi Minisztérium főosztály- vezetője és a társ igazság­ügyi szervek több képvise­lője is. Egy év tevékenységét ösz- szegező beszámolójában dr Eisenbacher István, a kama­ra elnöke, hangsúlyozottan foglalkozott az igazságszol­gáltatásban végzett munká­jukkal. A felszólalók között dr Molnár Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezető­je. pozitívan értékelte a ka­marai munkát, elismerően szólt annak eredményeiről érik puvi: A tehén vagy az autó? A tehénnek rengeteg elő­nye van. A jámbor állat odajön, ha csalogatni kezdik. Az autó ilyesmit magától néha még parancsra sem csinál. Egy tehén sokkal több te­jet ad. mint egy jó autó. A tehén magához hasonlót kölykedzik. az autó csak irigységet szül. Az álló tehén mindig ké­rődzik, ily módon szünet nélkül részt vesz az újrater­melési folyamatban. Az álló autó viszont csak áll és rozsdásodik. A tehén nem jelent ve­szélyt a gyalogosok számára. E jámbor állatok által meg­taposott személyek aránya az összlakossághoz viszonyítva nevetségesen csekély. Hala­dáskor a tehén soha nem esik abba a kísértésbe, hogy az előtte haladó kollégáját megelőzze. Csak méltóság- teljesen és megértőén ban­dukol mögötte. A négylábúak e fajtájá­nak nincs szüksége különle­ges közlekedési utakra. El­sősorban a mezőket kedve­li. és ott fegyelmezetten vi­selkedik. Jóllehet, a mező­kön közlekedési lámpákat nem helyeztek el, ennek el­lenére jóval kevesebb a bal­eset. mint az utakon, ahol viszont piros-sárga-zöld fé­nyek villognak éjjel-nappal minden kereszteződésben. Egy árokban sem borul fel a tehén. A mélyedésekben legelésző tehenek általában sértetlen „karosszériával" ússzák meg az ilyen kalan­dokat. A tehén nem rendelkezik lecsavarozható részekkel. amelyeket kétes elemek a sötétség leple alatt eltávo­líthatnak. s a következő na­pon többszörös áron tovább­adhatnak. E patás jószág feltankolá­sához elegendő egy mezőcs- ke. rétecske, az autó viszont speciálisan felszerelt kutat igényel. De hát az autónak is van­nak előnyei! A tehén nyakába csak egy kolompot rakhatunk, a ko­csira viszont mindent fel­mázolhatunk. felragasztha­tunk. felcsavarozhatunk, amit csak akarunk. Továbbá egy tehénnel nem tehetünk kéjutazást a szom­széd feleségével (Fordította: Szabó Béla) Pécsi István Csak a derű óráit. . .? Gábor László Megi/jij/ó állandó kiállítás (kovács) KÉT MEGYE MEZSGYÉJÉN . . . Útonjáró T. Pataki László feljegyzései Nógrád megyéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents