Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 28., szombat 9 .:^ÍÍMÍ1É Peru, inka kultúra, i. e. 1400—1534. Perui in* >k az Újvilágban irika Múzeum kiállítása Budapesten és műemlékeit, beolvasztották aranykincseiket, mégis néhány évvel megjelenésük után már templomokat, palotákat építettek. S Európából hozott művészek közreműködésével sajátos mexikói. ecuadori, perui művészeti iskolákat teremtettek. amelyek magukba olvasztották az ősi indián kultúrák eredményeit is. Van például olyan ezüst- kupakos agyagedény is kiállítva. amelyen ez az összeolvadás egészen sajátosan jelenik meg; az agyagedény mexikói. az ezüstkupak spanyol mester munkája. A kiállítás bevezetése: a két hadvezér, Cortes és Pi- zarro portréja, s a hódítás szakaszait filmszerűen bemutató különleges, gyöngy- házberakásos festmánysoro-- zat helyi stílusban megfestve. Különleges az a néhány műtárgy is. amelyet bizonyíthatóan az Antillákról hoztak magukkal a spanyol hajósok. Például az a csigahéjgyöngyökkel, gyümölcsmagokkal, rézzel díszített öv. amely az egyik hódító zsákmányaként került Spanyolországba. Ha szakmailag nem is, a közönség számára minden bizonnyal a legérdekesebb a Quimbayák aranykincse, a kolumbiai kmcslelet. aniely most látható először ha - zánkban. A kultikus tárgyak. sírleletek, ruha- és testdíszek', emberalakú aranytárgyak minden fém- műves technikát felvonultatnák. A precohumbiánus (Kolumbusz előtti) időkből, míves kőszobrok, pompás ke- rámiaedények és emberalakos festett szobrocskák, dúsmintázatú fafaragványok kerültek elő, mint régészeti leletek. Teljes szín-pompájukban maradtak fenn több ezer éves textíliák, halotti leplek, ingek, szőnyegek, hála a homok konzerváló hatásának. Szerencsére tízezerszámra kerültek elő Peruban sírmellékletként agyagszobrok —. amelyek, mint valami kerámía-képesköny jelenítették meg a machista kultúrát: lakóinak foglalkozását, vallási jelképeit., növényeiket, állataikat, szertartásaikat. Ezek a korai kultúrák, az elmekák, a maják, a közép- amerikai aztékok, a perui inkák, vagy Paracas, Mache és Nazca, Costa Rica, az Antillák, Kolumbia és Ecuador lakóinak mű.vészi teljesítményeit szemléltetik. A tiszta indián művészeÜlő alak (kerámia) Ecuadorból (i. e. 55—i. sz. 500 közötti) Ülő férfi Peru: mochita.kultúra (i. sz. 50—050) tekhez hasonlóan, gazdag az 1500-as évek egyházi és világi kultúrájának bemutatása is. Festmények, plasztikák. mozaikok, iparművészeti tárgyak, könyvek tudósítanak a XVI—XIX. század történéseiről. Már a gyarmatosítás kezdeti szakaszában három nagy jelentőségű művészeti központ alakult ki: Mexikóban, a perui Cuzcóban és az ecuadori Ouitoban. Jellegzetes az a festménysor, amely az emberi fajok keveredését mutatja be ilyen feliratokkal, „spanyoltól és indián nőtől mesztic születik", „kasztic- tól és spanyol nőtől spanyol születik". Jelezvén, hogy a hódítók nem idegenkedtek a bennszülöttekkel való keveredéstől. Művészi értéke miatt is figyelmet érdemel a Miguel Cabrera mexikói festő, a XVIII. században Peruban működő Holguin és az ecuadori Francisco Albán néhány festménye. S a nyolcszáz műtárgy közül egy könyv, amely ne künk különösen érdekes lehet: Éder X Ferenc ma gyár misszionárius munkája nak kivonatos kiadása, „ké szült Budán 1790-ben." Amerika újrafelfedezésének a XVIII. század utolsó harmadának éveit nevezi a tudomány! Ekkor kezdődtek meg a felvilágosodás hatására Spanyol-Amerika rendszeres természettudo mányi és néprajzi kutatásai. amelyet e célra felszerelt expedíciók folytattak (A legismertebb Malaspin.i admirális expedíciója.) Ek kor kezdték meg az ősi maja város. Palengue régészeti feltárását is. E városból származó maja írásos fel iratok, naptárak és szobor töredékek zárják a rendki vüli gazdag, látványos ki - állítást. Kádár Márta Mésztartó (arany) cú hölgy szenvelgett. unott dobkísérettel. A reprezentatív teremben feltűnően kevés volt a vendég. Péter meg is kérdezte okát a pincértől: — Hja. kérem, fent a társalgóban most van az ismerkedési est! — Ott a helyünk! — jelentette ki Pali. és fizetett. A következő percben a beutaltak otthonos magabiztosságával mentek fel a társalgóba, és úgy, mint hajdanán, a presszósarok pultjánál feketét szürcsölgetve vették szemügyre az ország minden részéből importált hölgykoszorút. A kedves arcú. csupa báj, kissé teltkarcsú kultúrfelelős hölgy egy táncrakéréssel végződő társasjátékba vonta be őket. A hölgy társaság két legszebbje mellett le is horgonyoztak egész estére. Kíváncsiak voltak mindketten, vajon jegyzik-e még őket a hölgypiacon. Egy kis konyak, egy pezsgő, tánc, bókok, és a leányok előtt egy kellemesnek ígérkező két hét körvonalai bontakoztak elő. Az idő éjszakába nyúlt, amikor kisétáltak a tágas teraszra, ahol a lányok szeme úgy csillogott lovagjaik oldalán, mint holdfényben a Hámori-tó. Péter a branzvörös hajú Olgával a korlátnak támaszkodva nézte a hallgatag vizet, melynek tükrében fürdőztek a környező hegyek, míg Pál kissé távolabb a fekete Icával két kertiszéket összetolva nagy összefonódásban tervezték a holnapot. .. Olgán fázós remegés futott végig, összébbhúzta magán a kardigánt, áradozva a lenyűgöző látvány szépségétől, melyben szegedi létére oly kevés része van. Péter magához vonta a leányt, nehogy megfázzon, s közben rácsókolt nyakának finom bőrére. Meglepetésére azonban az eltolta magától ily szavakkal: — Lassabban az agarakkal Péter! A lépcsőfokokat sem illő hármasával... Beosztással kell élnünk, hisz hosszú a két hét... — Ezt hogy érti? — Ogy. hogy ma az ismerkedés... tánc..., ami megvolt ... a búcsúzásnál esetleg egy kézcsók . . . Holnap bejárjuk a környéket . .. este, ha kiérdemli .... akkor talán a csók ... — kezdte vázolni Olga a jóelőre eltervezett programot, melyben két hétre szereptelt múzeum, tárlat, cseppkóbarlang, színház- és mozilátogatás, és csak a második hét végére helyezte kilátásba Péter számára a teljes odaadás lehetőségével a szobalátogatást.?. Most Péteren futott végig a borzongás. Sokféle fehér- néppel volt már dolga, de ilyen józanul számító kultúr- macskával még sohasem! Hűvösen szólott, elengedve a-' leányt: — Sajnos, ki kell ábrándítanom. Ugyanis, sem én. sem a' barátom nem beutalt. Mindketten bennszülött egriek vagyunk, és csak átruccantunk a hegyen egy kis görbe estére... Most pedig el kell búcsúznunk, mert vár a feleségünk ... Visszakísérem a táncba ... Jó, hogy éjszaka volt, így Péter nem láthatta a leány arcának színeváltozását. Hatalmas indulatra lobbanva válaszolta : — Nincs szükségem a kíséretére! Ilyen felelőtlen játékot űzni jóhiszemű lányokkal! — mondotta, majd faképnél hagyva lovagját, barátnőjéhez lépett: — Icá! Egy szavát se hidd el! Ezek nem beutaltak, hanem szélhámos egriek! Gyere! A szólított kibontakozott Pál karjaiból, s hirtelen indulatában egy becsületes pofont kent le neki. csak úgy csattant a csendes éjszakában, azután megigazítva keblén az öltözékét, követte földijét. Pálnak hazafelé még a taxiban is égett a képe. Meg is jegyezte bosszúsan: — Erősen kételkednem kell abban. hogy normális vagy! Már egészen jól összeboronálódtunk. amikor elkapott az öszinteségi rohamod, és elrontottál mindent. Régen ilyet nem csináltál ... — Az régen volt... — felelte Péter, gyönyörködve a Bükk-fennsík éjszakai, holdpásztázta panorámájában, majd hozzátette: — Nem megy az már úgy. mint házasság előtt... Hazaérve óvatosan surrant a lakásba. Torkában dobogott a szíve. A konyhaasztalon egy papírlapot talált, rajta töltőtollal. .. No. ez a búcsúlevél ... — gondolta, és olvasni kezdte a szép, gyöngybetűkkel írt szavakat: „Míg távol voltál, megmozdult a fiad. . Hiányolta az apját...” Péter szive nagyot dobbant, s amolyan restelkedéssel vegyített melegség árasztotta el. Halkan benyitott a szó bába, ahol a vetett ágyban, hangulatlámpa fényénél aludi szép hitvese, oly édesen, mint cserépköcsögben a tej . . Lehajolt hozzá, s egy olyan engesztelésféle. gyöngét csókot lehelt gömbölyűdé hasán nyugvó keze fejére. Misuel és Juan Gonzalez: ..Mexico meghódítása” 17. század
