Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 28., szombat 7 Újabb szűk esztendő A tavaly februári magyar játékíilmszemlén egy dokumentumfilm. Sára Sándor Bábolnája nyerte a fődíjat. A zsűri döntése finoman szólva azt jelezte, hogy a magyar játékfilmgyártás akkor, ott látott termésével a zsűrorok elégedetlenek, hogy 1985 filmművészetünk szűk esztendejének bizonyult. (Jelezte ugyanezt az a tény is, hogy a magyar játékfilmszemlét máskor figyelmükkel kitüntető külföldi kritikusok érdeklődése is lanyhult, vagy éppenséggel az. hogy a világ vezető film- fesztiváljának válogatóbi- zobtsága hosszú évek óta most először nem tartott egyetlen magyar játékfilmet sem alkalmasnak a cannes-i versenyre. Mindenki azt várta ezek után, hogy 1986 meghozza majd a régvárt fordulatot. Nem így történt, ez ma már jól látható. Az év java részében minden egyébről szó volt — új filmgyári árrendszerről. a Mafilm vezérigazgatójának maradásáról vagy menesztéséről. a filmmü- vészszövetségi közgyűlés előkészítéséről, önálló stúdió- vállalatok alakulásáról, a .játékfilmgyártás állami dotációjának emeléséről vagy nem emeléséről, a filmgyáron belüli munkanélküliség kialakulásáról —. csak épp a filmekről, a művekről nem. Az újabb „szűk esztendő" törvényszerűen eljött hát; a televíziótól „levetett" tévéfilmekkel, több évtizedes, régi magyar játékfilmek fölújításával büszkélkedő filmforgalmazás sem igen tudta már takargatni azt a szomorú tényt, hogy 1986-ban — az animációs és dokumentumfilmeket leszámítva — mindössze tizennégy új magyar játékfilm került a mozikba. Pontosan annyi, mint fél évszázaddal ezelőtt, 1936-ban. 1986-os névsorból hiányoznak az igazán nagyok: nem láthattunk filmet Jan- csó Miklóstól, Makk Károly- tól. Szabó Istvántól, Bacsó Pétertől. Kovács Andrástól, Gábor Páltól és sok mindenkitől még, akiknek neve évtizedek óta a magyar filmművészetet fémjelzi. A megnehezült gyártási, gazdasági körülmények között ily módon a választék alaposan beszűkült, s az egyes műfajokat képviselő egy-két alkotás hibái más, felnagyított dimenziókban jelentkeztek. Szinte lehetetlenné vált — a félő. hogy hosszabb távon vált azzá — -az induló alkotók pályakezdése is; rég nem volt olyan esztendő, amelyben csupán egyetlen elsőfilmes munkája került volna csak a nézők elé. (Igaz. ez az egyetlen első- filim. Tímár Péter Egészséges erotika című munkája, izgalmas filmnyelvi kísérleti módszerével egyúttal hatalmas közönségsikert is aratott, s megkapta a magyar filmkritikusok díját.) Kitapintható stílusirányzatokat. tendenciákat így hát meglehetősen nehéz volt kiolvasni ebből a szegényes filmtermésből. Annyi mindenesetre szembeszökő, hogy kialakulóban levőnek látszik egyfajta, a vígjátékhoz közelítő, groteszk, helyenként szürrealisztikus elemeket alkalmazó, a világ ösz- szezavarodott, „őrölt" jelenségeit ábrázolni próbáló filmtípus. Voltak e csoportban markáns tévedések, bukások, félsikerek is — gondoljunk csak XantuS János Hülyeség nem akadály, Szur- Ai András és Szurdi Miklós Képvadászok című munkájára, vagy akár Maár Gyula Királyhegyi-adaptációjára, az Első kétszáz évem-re —. s voltak sikeresebb, vagy egyenesen komoly művészi eredményeket fölmutatni képes vállalkozások is. Tímár Péter fent említett Egészséges erotikája például a groteszk ábrázolásnak egészen újfajta eszközeit használva tudott a felszíni jelenségeknél mélyebbre látni, s általánosan érvényes társadalmi látlelettel szolgálni. Az év legizgalmasabb — noha a rendező korábbi munkáinál több vitakérdést fölvető — filmje, Gothár Péter Idő van-ja is ebbe a csoportba tartozik, noha az Esterházy Péterrel közösen írt forgatókönyv filozófiai mélysége, játékossága, költői-groteszk ábrázolásmódja egészen más minőséget jelent. A nagy igényű vállalkozás — a mai kortárs magyar próza egyik legeredetibb mestere világának filmes megelevenítése — nyaktörő mutatványnak ígérkezett, s nem is járt teljes sikerrel: az Idő van tempóvesztései épp a járatlan út kitapogatásának óvatosságából erednek: Gothár munkája azonban mégis — így is — az év legfontosabb vállalkozása. A magyar játékfilmre oly gyakran, s oly régóta jellemző „kispekuláltságnak" akadtak újra áldozatai 1986- ban. A legfeltűnőbben — és tán a legfájdalmasabban — két kitűnő rendező, Kézdi- Kovács Zsolt (A rejtőzködő) és Zolnay Pál (Embriók) szenvedett emiatt presztízsvereséget: az általuk megteremtett föl mi világ — másmás okból fakadó — hitetlensége, elfogadhatatlansága mindkét esetben látványos kudarchoz vezetett. S ha más módon is. e sorsban volt kénytelen osztozni 1986-ban például a tisztességes artisz. tikus szándékú Gaál István is: Gluck időtlen szépségű Orpheus és Eurydiké jének ihletett, költői, téren-időn- társadaimon kívüli filmátültetése távoli, megérinthe- tetlen, hideg fényeivel vált befogadhatatlan élménnyé. (A távolságtartást még inkább indokolta a librettó eredeti, olasz nyelvének meghagyása.) Voltak 1986-ban nagy port felvert, nagy figyelmet vonzott dokumentum- (vagy do- kumentarista ilhetésű) filmek is. Ezeket azonban jószerivel a választott, ábrázolt téma tette igazán vonzóvá, érdekessé — például Sára Bábolnája vagy ifj. Schiffer Pál Kovbojok című munkája —. módszerében mit sem újított egyikük sem az évek óta megszokott. szeretett, elismert magyar dokumentumfilme- ken S a méltán sikert aratott. kitűnő színészi játékkal dicsekedő szituációs dokumentum-játékfilm. Erdőss Pál Visszaszámlálása sem hozott e tekintetben igazi meglepetést: a magánvállalkozásba bekényszerülő ember emberfeletti terheirő! rajzolt publicisztikus látlelet nem párosult semmiféle stiláris újítással-. Legfeljebb arra szolgáltatott újabb érveket. hogy az elmúlt évtizedben — többek között a Balázs Béla Stúdióban és az azóta fölszámolt Társulás Stúdióban — kidolgozott filmkészítési módszer változatlanul működőképes. A játék- és a dokumentum- fiilm elemeit ötvöző, filmnyelvi kísérletektől sem visszariadó Falfúró viszont — Szomjas György munkája — épp alkotói módszerének frissességével, válla 1 kozószel - lemével tudott kitűnni a szürkés mezőnyből, annak ellenére, hogy az állampolgári vállalkozókedvről, s annak embert nyomorító hatásairól e munkából sem szereztünk megrázóan új információkat A leltárt zárhatnánk a különösebb ambíciókat el nem áruló, amúgy tisztes munkák elsorolásával. Ezek közé tartozik például Térnem szky Béla animációs Macskafogó ja. amely a nemzeti jegyektől irtózó képregénystílusban fogalmazza meg mulatságos történetét. Vagy Révész György Akti Miklósa. amely a hagyományos, romantikus kalandfilmek kitaposott ösvényein járva fölfedezi Hirtling Istvánban a fiatal Gerard Philipet idéző. romantikus filmhőst. Vagy Bujtor István, „szövetkezeti” Elvarázsolt dollárja, amelynél az eredeti Búd Spencer-filmek klasszisokkal jobbak. Esetleg Dobray György és Horváth Péter profi módra megcsinált ti- ni-kommersze, a Szerelem első vérig. Bár. ha már a professzionalizmus került szóba, mindenképp említést érdemel: 1986-ban András Ferenc A nagy generáció ja adott igazán jó példát arra. miként lehet valóban kiérlelt. tudatos, hallatlanul biztos szakmai eszközökkel sikerfilmet forgatni úgy, hogy azért a történet, a megelevenített világ igényesebb szellemi táplálékul is szolgálhasson. Az Élet és Irodalomban a filmről — s a film kapcsán — kibontakozott nemzedéki vita is ezt támasztja alá. Mindent összevetve 1986 nem volt sikeres éve a magyar játékfilmnek. Lehet akár a kivárás, az érlelő- dés esztendejének is nevezni, ha bízunk a szerkezeti, tartalmi, művészi megújulásban. V. P. Jelenet az Egészséges erotika című filmből (Fotó — KS) II „téli nyár” a kaukázusi Riviérán A Fekete-tenger minden évszakban fenséges látványt nyújt, mindig valamelyik új arcát mutatja: hol méltóságteljes. tarajos hullámaival nyaldossa a fürdőzők" kel teli partokat, hol tombol. szikrákat szór. fergeteges viharokkal riogatja bá- mulóit. A legpompásabb élményt a fellegek magasságából, a repülőgép fedélzetéről kínálja, a maga végtelenségével, hatalmas hömpölygő felületéről visszatükröződő napsugarakkal, a fel-felvillanó hajókkal és vitorlásokkal. Egy-egy nyár a Fekete- tenger partján, — Burgasz, Jalta, Szocsi — sokunkat tett boldogabbá, frissebbé, s minden bizonnyal örök élmény ,is maradt. A téli tengert talán jóval kevesebben ismerik, pedig szépségben s hangulatban méltó versenytársa a kánikula kínálta örömöknek. Elsősorban azokról a helyekről van szó. amelyek egész éven ót fogadhatnak vendégeket, s minden feltétel biztosítva van, hogy ki-kí megtalálja a neki legjobban tetsző felüdülést és szórakozást. Kétségtelen, hogy Jalta — e tekintetben — az élre kívánkozik. a maga finom, diszkrét környezetével, bársonyos flórájával. A legnagyobb és legnépszerűbb üdülő- és gyógyhely azonban Szocsi, amely a fenséges Kaukázus, az égig törő havasok lábánál, közvetlenül a Fekete-tenger partján, pálmaligetek és üdezöld teaültetvények közé ékelve terül el. Szocsit 1898-ban alapították. helyén egykor erőd állt. iA parton napjainkban is (látható a régi korból megmaradt, ereklyeként őrzött ágyú. A patinás üdülőheft' az idők folyamán teljesen átalakult, modernné, felkapottá vált, de megőrizte egykori fenségét, szépségét. Szubtrópusi növényzet, ciprusok, pálmák, magnóliák díszítik tengerparti sétányát. A 16 hektárnyi területen fekvő Dendráliumban több mint másfél ezer fa- és cserjefélét gyűjtöttek össze a világ minden tájáról, a kínai tungfától egészen az ausztráliai eukaliptuszig. A vadregényes botanikuskert a tudományos kutatások otthona is. A mintegy ötven kilométer hosszú Szocsi tengerpart gyöngyszeme, a nevében is ezt a jelentést hordozó remek szállodakomplexurr., a Zsemcsuzsina, amely a tenger fölé magasodó erkélyeivel, éttermeivel. bárjaival, sporttelepeivel, melegített tengervízzel töltött nyitott úszómedencéivel az enyhe télben — a december végi 6—16 C° közötti hőmérsékletével — mindenki számára nagyszerű időtöltést biztosít. A legbátrabbak még 'a tíz fok alatti tengerbe is belemerészkednek. A tenger mosta kaukázusi Riviéra másik oldalán hegyoldalba épült — siklóval •vagy busszal megközelíthető 1— csodálatos szanatóriumok húzódnak, amelyekbe télen iis tízezrek, légúti megbetegedésekben. idegrendszeri zavarokban, gyomorbántal- makban, bőrbetegségben szenvedők remélnek gyógyulást. A téli Szocsi a fürdőzés, a pihenés, a sportolás, a kirándulás mellett gazdag kulturális programot is kínál. A közvetlenül a tengerparton épült, tizenhat oszlopos, •homlokzatán a festészet, az 'építészet és a szobrászat allegorikus figuráival díszített pompás színházában a legnevesebb — prózai, zenés, balett — vendégtársulatok lépnek fel. A kaukázusi népek ének- és táncegyüttesei is folyamatosan színesítik a kulturális ajánlatot. Szocsi- ban élt és alkotott a neves fró, Az acélt megedzik szerzője, Nyikolaj Osztrovszkij, ■akinek házát múzeummá nyilvánították, s amely ugyancsak számtalan látogatót vonz. A festői környék is magáért beszél. A Szocsitól öt kilométerre fekvő Maceszta (Tüzes víz) több mint húszféle elemet tartalmazó hőforrásaival, tiszafa- és pusz- ipángligeteivel, különleges atmoszférát áraszt. Az Ahun- /hegycsúcsról káprázatos kilátás nyílik a tengerre. i A kaukázusi táj, s . az (alatta hullámzó Fekete-tenger sok költőt ihletett meg. (Puskin, Lermontov, Jeszenyin s mások dicshimnuszokat zengtek róluk. A száraz •próza ellensúlyozására, befejezésképpen, álljon itt néhány sor a jeles költő (verséből: Hekli József „Mikor a kéklő tengeren a sikló szél a büszke bárka vásznára lehel csendesen, és ringat a hullámok árja: ledobva lelkem gondjait, lustálkodom tündéri kedvvel. Felejtem múzsám dalait: szebb dallamot mormol a tenger ...” (Puskin: A föld és a tenger) Mit üzen a mézeskalács szív? A mézeskalács figura, a tükrös szív mint ajándék, vagy vásárfia, ma már nemigen dobogtatja meg a szíveket, üzenetét már csak a szakmabeliek — a mézeskalácsosok — meg a nagymamák ismerik. A szívek általában fehér szegéllyel készültek, vörös, sárga, kék virágdiszitéssel. A vörös a szeretet, a sárga a felebarátságot, a kék — a nefelejcs —, hogy el ne felejts, a rácsos szív pedig a legmélyebb szerelmet jelentette- A régi hagyományok ismerője a debreceni Falucskai házaspár, akik húsz éve gyakorolják ezt a szép. mégis megszűnőben lévő népi kismesterséget. (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS) Mindennapi nyelvünk Latinkodó vagy deákos szólásformák Bár egyre kevesbedik a latin nyelvet tanulók száma, mégis napjaink nyelv- használatában, s különösen a sajtó hasábjain fel-feltűn- nek a latin eredetű jövevényszavainkon kívül olyan kerek egész szókapcsolatok és szólásformák, amelyek valójában régi deákos műveltségünk nyelvi lecsapódásainak tekinthetők. Olvasóink is gyakran teszik szóvá, hogy újságíróink egyre gyakrabban ékelnek bele magyar szövegeikbe latin nyelvű szólásszerü nyelvi formákat, s arra kérnek választ: mivel magyarázható ez a nyelvhasználati jelenség. Példatárunkból is kitűnik, elsősorban sajátos stilisztikai értékben használják fel ezeket a latin nyelvű szókapcsolatokat, és a választékos nyelvi formálásra való tudatos törekvés mellett ludas ebben egyrészt az iskolai latin örökség, s az ezzel való hivalkodás, másrészt humán műveltségünknek az a sajátossága is, hogy a latin nyelv, mint „második anyanyelvűnk", igen tartós nyelvhasználati kapcsolatban volt állami és jogi életünkkél éppen úgy. mint a külöhböző szakmák szóhasználatával, továbbá a katolikus egyházi liturgia-. val, szertartásrenddel. De az is igaz. hogy ma egyre kevesebben tanulják a latin nyelvet, s mint újságolvasók értetlenül állnak az egyre szaporodó latin nyelvű szólásformák nyelvi szerepének bővülése láttán. Hogy milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben jelentkeznek napjaink sajtóbeli latinkodásának. latinizmusainak kife- jezésformái, arról ez a példatárunk bizonykodik: „Igazán jó eszközök kellenek, melyeket, horribile dictu, leginkább a nyugati világból lehet beszerezni" (Magyar Hírlap, 1987. jan. 19.). — „A fizetésért (horribile dictu: netán a remélt borravalóért), föl lehetne fáradni a negyedik emeletre" (Magyar Nemzet. 1987. jan. 21.). — „Én igazán homo lu- dens vagyok" (Képes 7. 1987. 4. sz.). — „Ezt a Circulus vitiosust hogyan lehetne megbontani?" (Élet és Irodalom. 1987. jan. 30.) — „A kezdő pedagógusnak ab ovo marsallbotot szántak — „Sapienti sat legyen ezért ezúttal egy kazuiszti- kai eset" (Kritika. 1987. I sz.). — „Minden esztétikai töltésű szimbólumrendszer eo ipso szubjektív" (És. 1987. jan. 30 ). Azt sem tartjuk véletlennek, hogy bizonyos kritikai • éllel megfogalmazott szöveg- részletekben szinte halmozottan jutnak szerephez latin szókapcsolatok. Végh Antal munkájáról írt kritikában pl. rosszalló, gúnyos célzattal és ironikus felhanggal ékelődött szövegbe a latin szólásszerű nyelvi forma: „Végh Antal munkáját expressis verbis saját maga igyekszik különleges érdemmel bírónak minősíteni; szándékosan kiélezve ad abszurdum a helyzet sajátosságait” (Kritika, 1987 1. sz.). Az olvasók többsége célszerűtlen tudományoskodásnak ítéli az ilyen nyelvi formálási módot. Számukra egyértelműbb lenne a közlés, ha a. magyar megfelelő kifejezésekkel formálódott volna közléssé az idézett mondatsor: exprassis verbis, azaz félreérthetetlenül, határozottan, kifejezetten; ad absurdum: a képtelenségig kiélezve. A horribile dictu, a homo ludens, a circulus vitiosus, az ab ovo. a sapienti sat, az eo ipso szókapcsolatok magyar megfelelői az egyértelműbb megértést segítik elő: kimondani is szörnyű; a játékos ember; a vétkes, a hibáskor, a kiúttalan okoskodás; kezdettől fogva, eleve; a bölcs, az okos embernek ez is elegendő; önmagában is, a lényegéből következően, természetesen stb. Persze, a latinos formák hátterében meghúzódó történelmi, társadalmi, nyelv- történeti vonatkozások és művelődéstörténeti összefüggések feldúsíthatják a latin szókapcsolatok jelentés- tartalmát, és színesítik használati értéküket. S mindez együttvéve alapul szolgálhat a latinos műveltség és nyelvhasználati mód jelenlétéhez. mai nyelvhasználatunkban is. Dr. Bakos József
