Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 28., szombat f. AZ IDŐSGONDOZÁSRÓL EGERB Hátrányban a „játszma yégéní* Idős emberek, szerényke nyugdíjjal, egyedül, elesetten, kiszolgáltatottan. Sokat hallunk róluk, sajnálkozunk. áldatlannak minősítjük a helyzetüket, de a mindennapos rohanás közben többre nemigen jut időnk. Amikor azonban szembetalálkozunk velük, bepillanthatunk néhány percre hétköznapjaikba, csendes, riadt magányukba, óhatatlanul felerősödik a szándék: segíteni. Az Egri Városi Tanács egészségügyi osztályán az osztályvezetővel, dr. Juhász Erikával és a szociális csoport vezetőjével. Ebergényi- né Czillik Judittal beszélgetünk az egész városra kiterjedő idősgondozás helyzetéről. az idén január 1 -töl életbe lépett változásokról. — Egy-két éve alapos felmérést készítettünk a megyeszékhelyen élő idős emberekről, körülményeikről. Tudnunk kellett, ki, hogy képes megbirkózni az évek múlásával, ki az, aki rászorul a gondozásra. Most újabb felmérés vár ránk. amit a hozzátartozók körében végzünk majd. hogy megállapíthassuk a tartásra kötelezhetőséget. Tény. hogy fontosak ezek a vizsgálatok. de rengeteg időt és enecgiát kötnek le. amit a közvetlen gondozásra is fordíthatnánk. Az elmúlt években a szociális otthonok, az öregek napközi otthona, valamint a házi szociális gondozás keretében segítettünk az idős embereknek. Január 1-től a várost négy körzetre osztottuk fel. ahol gondozóközpontokat alakítottunk ki. Ezek komplex intézmények, amelyekben lehetőség nyílik arra. hogy az öregek a lakóhelyükhöz közeli központokban találjanak megoldást ügyes-bajos dolgaikra. Így nem kell külön befáradniuk például a tanácsra, s az orvosi ellátást, az étkeztetést, illetve a házi gondozói segítséget is egy helyen :gényelheti‘k. Ilyen központ működik a Marx Károly utca 11. szám. a Csebokszári-lakótelepzn a Zalka -Máté u. 66. szám. a Kallómalom u. 1—3. szám alatt és Lajosvárosban, a Pozsonyi utcai tömbbelsőben, a bölcsödénél. Ezekben a központokban mindenütt működik idősklub, régi nevén öregek napközi otthona. A változás nemcsak a névre vonatkozik, hanem a belső tevékenységre is. Az idősklub nyitottabb, mint a volt napközi. Igény szerint tovább lehet az épületben tartózkodni. és az étkezések számát is ki-ki maga választhatja meg. A körzeti orvos hetente megvizsgálja a rászorulókat, és a foglalkozások is kötetlenebbek. A segélyezést igénylők igazságos elbírálásában is segítenek a központok, hiszen a kapcsolattartás rendszeres az idősekkel, és az egyéni szociális körülményeket is jobban ismerik a körzetek vezetői. — A hivatásos gondozói hálózat mellett, jól bevált forma a tiszteletdíjas gondozók megbízása i*■ ök általában az egyedül élők közelében laknak, és naponta törődnek a szomszédokkal. — Egy 1981-es adat szerint Egerben 12 ezer hatvan év fölötti ember él. Ez a szám bizonyára alaposan megváltozott azóta, mégis arra utal és figyelmeztet, hogy a jelenleginél nagyobb érdeklődést kell tanúsítanunk e réteggel szemben. Eddig az írás hivatalos része. S most tekintsünk az adatok mögé. Eger. Marx Károly u. 11.. 1. számú - gondozóközpont, délelőtt 9 óra. Az idősklub később érkezett tagjai most fejezik be a reggelit. A többiek kezében már ott a kézimunka, néhányan ölbe ejtett kézzel, csendesen maguk elé merednek. Jó néhány hasonló helyen jártam már, s valahogy mindig lehangoló kép maradt bennem. Meleg van, nyugalom, fény. kényelem, a gondozónők kedvesek, az étkezések rendszeresek, és mégis valami hiányzik... Az idős asszonyok egymástól elszigetelten üldögélnek. Talán azért, mert nincs közös emlék az életerős évekkel ezelőtti hétköznapokról. Olyan ez. mint valami végső menedék az otthoni magányból. Egyedül Tóth Istvánná, Gizi néni vidámsága győz meg az ellenkezőjéről: — Hat éve járok ide. Észre sem veszem, és máris eltelik a hét. Én annak idején is magamtól jöttem ide. Nem beszélt rá senki. A gyerekeim napközben dolgoznak. unatkoznék otthon. Ezért vagyok itt. Nagy Imréné szemében összefut a könny. amikor beszélni kezd: — Én tősgyökeres debreceni vagyok. Megözvegyültem. és így kerültem Egerbe a fiamékhoz. Tavaly november óta járok a klubba. Idáig nem ■ kellett fizetni, de úgy tudom, hogy januártól már más a helyzet . . . Töröcsikné Király Margit, aki ugyancsak az egészség- ügyi osztályon dolgozik. s most kísérőmül szegődött, megnyugtatja a kedélyeket — Valóban kell térítési díjat fizetni, de nem szabad megijedni, hiszen elenyésző összegről van szó és természetesen élünk a méltányossági rendelettel is. Egyenként bíráljuk el. ki. milyen összeg fizetésére kötelezhető. Hogy hitelt adjon szavainak. gyorsan tollat, papírt ragad, és kiszámolja az egyik klubtagnak. milyen változást jelent összegben az új rendelet. Mindössze negyven forint eltérésről van szó. Nagy Zoltánná kicsit megnyugszik. s bár nem panaszképpen, de elsorolja a havi kiadásoikat. — A nyugdíjam 2770 forint. Mire kifizetem a lakbért. a rezsit, alig marad valamicske pénz. Mivel zöldhályogom van. az orvos azt javasolta, egyek sok zöldfélét, de a piacra se nagyon merek kimenni, mert minden olyan drága. Néha venni kéne egy-két melegebb ruhadarabot is, de erre nagyon ritkán telik. így bizony az a negyven forint is számít. Elbúcsúzunk, és egy kedves, fiatal házigondozóval. Andreával indulunk tovább, hogy meglátogassunk egykét otthonában magára maradottat. Egy belvárosi házba kopogunk be először. Az idős házaspár ágyba bújva, állott levegőjű szobában köszönt bennünket. Hiába, kemény a tél, és drága a tüzelő. Egy másik szobából középkorú nő lép be. a házaspár lánya. Mint a gondozótól megtudjuk, egy távoli városban /dolgozik. jólmenő szakmában, és most hazalátogatott egy rövid időre. ' — Nem, nem akarom, hogy újságba kerüljünk — tiltakozik zavartan. Nem erősködünk, gyorsan továbbállunk. Csak Andrea marad ott. Rendet rak. elvégzi a legfontosabb házi teendőket. Később tudom meg. ő vállalja a mosást is. mert a vérszerinti lány keze allergiás a mosószerre . . Ojabb ajtón csöngetünk, rajta cédula: „Kérem, csak az csöngessen, akinek van türelme kivárni, amíg kiérek.'' özvegy Wetsz Boldizsár - né megörül a hívatlan vendégeknek: — Hatvankilenc éves koromig dolgoztam, most már elfáradtam. Az öcsémén kívül nincs senkim, és ő is más városban lakik. Álmatlanul telnek az éjszakáim, és újabban felerősödött bennem a félelemérzet is. Sok dologtól irtózom. Egy- egy tévéműsor is erősen felkavar. Szerencsére a szomszédok nagyon rendesek. szinte mindennap bekopognak hozzám. Andrea munkája is sokat jelent. Takarít, mosogat, mos, bevásárol. Az ebédet a Va- dászkiirt étteremből hozzák, de sokszor ehetetlen. Néha hozzá sem nyúlok, s az is eszembe jut. érdemes-e egyáltalán ilyen ételért fizetni. De magamnak már nem tudnék főzni. Örülök, ha a reggelit össze tudom készíteni. — Nem fáznak? — kérdi. — Tudják, csak olyankor fűtök jobban, ha tudom, hogy valaki meglátogat, mert egyébként nagyon magas a számla. Kétezerki- lencszázhetvenkettő forint nyugdíjat kapok. Ezt nagyon nehéz beosztani . .. A buszmegálló felé haladva Andreával találkozunk. Siet. ma még öt lakásban várják. — Az a baj — mondja —. hogy mióta tudnak szegények a térítési díjakról, rettegnek, ha több időt töltünk náluk. Naplóban vezetem, hogy egv gondozottnál hány órát vagyok, és ezután állapítják meg számúkra az összeget. Azelőtt alig akartak elengedni. Jólesett nekik, hogy beszélgethetnek egy kicsit valakivel. de most, hogy már ez is pénzbe kerül, figyelik az órát. nehogy tovább maradjak. Hiába nyugtatom őket. hogy nem nagy összegről van szó, megzavarták a fejüket a táblázatokkal, a sok riasztó hírrel. riporttal, amit a tévében. rádióban hallottak . . . így a pszichés gondozás szinte teljesen elmarad . . . A Csebokszári-lakótelep nyugdíjasházában is örülnek az idegen látogatónak. — Feltétlenül írja meg. hogy mennyien segítenek nekünk — hallom mindenhonnan. — Patronál bennünket a Mezőgép, a Centrum Áruház, és tengeteget köszönhetünk a gyógyszerészeknek. A 25 nyugdíjast befogadó klubban „telt ház” van Nem véletlenül, hiszen a klub házon belül található, nem kell messzire menni Jó a társaság, felszabadult a légkör. Készülnek a kézimunkák. elsősorban eladásra. A befolyt összeg fele a közösbe megy, amit kirándulásra, különböző programokra szánnak. Közeledik az ebédidő. így máris az ételre terelődik a szó. Mióta a 9. Számú Általános Iskola konyhájáról érkezik az ebéd, nincs panasz. Bőséges adagok. remek házias izek, nem úgy. mint. amikor a vendéglőből jött a koszt. Az orvos egy héten egyszer tart vizsgálatot. Az új doktornő, Borosz- nói Etelka neve többször is elhangzik a beszélgetés során. Kedves, türelmes, már a jelenléte is fél gyógyulás — mondják. A földszinti klub a művelődési ház égisze alatt működne. d? már jó ideje beteg a vezető. és azóta nincs előadás, sem kulturális program . . . Egy férfi tagra leszünk figyelmesek. Eddig csak asz- szonyokkal találkoztunk a klubokban. — Én vagyok mindenki János bácsija — mutatkozik be nevetve. — Két esztendeje meghalt a feleségem, azóta rendszeresen járok ide. Egyetlen fiunk még a háborúban odaveszett. így teljesen egyedül maradtam. Jól érzem itt magam, minden lehetőség adva van. hogy elüssük az időt. — János bácsi, maga az első. aki nem beszél az alacsony nyugdijról ... — mondom. — Az emeléssel 4039 forintom van. Nem olyan sok. de megélek belőle. Azt pedig nerg lehet megfizetni, hogy állandóan törődnek velünk. Ha például valaki hiányzik a reggelinél, az első. hogy felkeresik a lakásán, nincs-? valami baj. Sávoly Lajosnét lakásán keressük fel. ■ — A nyugdíjasházban 1976 óta élek. A nyugdíjazásig a megyei tanács egészségügyi osztályán dolgoztam csoportvezetőként. Nemrég sajnos, elestem, és kificamodott a karom. Azóta emelni is alig tudok. Szerencsére itt a házban mindig segítünk egymáson, ás rendszeresen orvosi ellátásban részesülünk. Belegondolni sem merek. mihez kezdenék egyedül. Itt nagyon kényelmes és biztonságos. Körülnézünk a barátságos, világos garzonlakásban. Ideális kis otthon. Eszembe jutnak a fütetlen házakban magatehetetlenül vegetáló egyedül állók. Azt hiszem, számukra is ez lenne a legoptimálisabb megoldás. Klári néni. mintha a gondolataimban olvasna: — Most is több üres lakásról tudok, és jönnének is sokan, csak hogy ez nem ilyen egyszerű. A legtöbben csak úgy tudnak ide költözni, ha szanálják a régi otthonukat. A másik megoldás. hogy rendbehozott lakást kell leadni annak, aki ide kívánkozik. Sajnos, sokan még a felújítási költségeket sem tudják kifizetni. Nem mondom, ez sem olcsó. A lakbér, a fűtéssel 1080 forint. Erre jön a villany, a tévé. az újságszámla. A gyógyszerre is sok pénz elmegy. És megvallom, ilyenkor, télen néhányunk már a buszozástól is fél. ha a rendelőintézetig el kell jutni. Biztonságosabb a taxi, de az is nagyon drága . . . Tény. sokba kerül ez a megoldás is, de mégiscsak a legemberségesebb, és n legkényelmesebb, igen ám. de'itt csak kilencven lakás található, és mégis néhány ezek közül is üres. Kilencven lakás, kilencven lehetőség. A nyolcvanegyes adatok szerint 12 ezer hatvanon túli ember él Egerben. Hogy azóta hányán vannak, és hogy közülük hányán vágynak arra jogosan, hogy biztonságos, kényelmes körülmények között élhessék le hátralevő napjaikat. ez- zel kapcsolatban nem készült felmérés. S ki tudja, hogy az adatok birtokában születhetne-e valamilyen reményt keltő elképzelés? Barta Katalin •\ klubban gyorsabban lelik az idő (Foto- Tóth Gizellái Útban az idösklub felé Egyedül maradtam
