Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 26., csütörtök 1« Fejlődni muszáj A HAZAI TUDOMÁNY MŰHELYEI Lézerkutatás a szegedi egyetemen A műszaki fejlesztés fontosságáról szólt a közelmúltban Pál Lénává akadémikus, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, amikor a budapesti Fegyver- és Gézkészülékgyárban tartott munkásgyűlésen szólalt föl. Mint elmondotta, az MSZMP Központi Bizottsága tavaly december 28-án nagy jelentőségű állásfoglalást fogadott el a műszaki fejlődés meggyorsításáról és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. Hozzátette azonban, hogy ez elsősorban eszköz a különböző társadalmi és gazdasági feladatok megoldásához. Olyan eszköz, amely azt a célt szolgálja, hogy alkalmazásával jobban kielégülje- nek a társadalmi szükségletek, jobban erősödjék a társadalom. Mondani és hirdetni mindezt ma azért látszik szükségesnek. mert a műszaki tudás rangja veszített egykori fényéből, s ez kivált a fiatal műszakiak szempontjából fontos, hiszen a közelmúlt sokat emlegetett jelszavával élve, ma ők képviselik azt a jövőt, amely előttünk van. A műszaki értelmiség, s ebből' következően a műszaki fejlesztés értékvesztése egy hosszú, nem mindig átgondolt társadalmi termelőfolyamat eredménye. Ennek mára olyan anomáliái támadtak, hogy egyes szakmákban a munkások többet keresnek, mint a diplomás mérnökök, s hogy számos nagyvállalat ma elsősorban szakmunkásokat keres hirdetéseiben, és nem fejleszteni képes mérnököket. Márpedig a műszaki haladás korunkban a két világrendszer közötti küzdelem döntő politikai tényezőjévé vált. Az egyes országok nemzetközi súlya hosszú távon főként a tudományos-műszaki eredményektől, és ezek sikeres gyakorlati alkalmazásától függ. Itt bátran megállhatunk egy szóra, mert ez az a pont, ahol a műszaki fejlődés legerőteljesebben mutatkozó ellentmondása található. Mi mindig is büszkék lehettünk, most is azok lehetünk azokra a honfitársainkra, akik pompás gondolatokkal. ötletekkel bizonyították, hogy szellemi erő dolgában felvesszük a versenyt más országokkal. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeknek a gondolatoknak csak egy elenyésző része tárgyiasul az országhatárokon belül, időben. Rubik Ernő nevét az egész világ ismeri. De vajon hány magyar vállalatvezetőnek okoz lelkiismeretfurdalást. hogy másodszori világsikerét csak és kizárólag a multinacionális Matchbox cég közreműködésével érte el? Hogy a Matchbox most meggazdagodik a hajtogatható lapokból, míg a legalább akkora, ha nem nagyobb szenzációnak számító kockából a magyar résztvevők — egyszerűen tönkrementek? Sírjunk vagy dicsekedjünk? Ha mostanában valaki termelési eredményeket emleget, mindjárt gyanússá válik. Hogy-hogy ? . . . Hiszen egyebet sem hallunk, mint azt, hogy nem sikerült az elmúlt évben elérnünk azokat a célokat, amelyeket kijelöltünk. Arra mégis óva intenek bennünket, hogy mindent a kedvezőtlen időjárásra fogjunk. Mint, ahogy azzal sem lehet mindent megmagyaráznunk, hogy a külpiac nem a kedvünket kereste, hanem élte a maga sajátos életét. Egyszóval: bonyolult dolog ez. Főként azért, mert egyetlen helyes megoldás Az innováció olyan bűvös szó. amely újra és újra fölhangzik a sajtóban, a műszaki haladásért felelősök berkeiben. S nyilvánvalóvá válik az is, hogy megújulni és megújítani csak erre alkalmas közegben lehet. Olyan közegben, amely arra készteti az alkotó gondolatokkal rendelkező mérnököt, hogy alkosson, s ne csak a saját napi gondjaival törődjön. Ilyen egyszerű és ilyen bonyolult ez. Ugyanis a műszakiak átlagkeresete 1960 és 1982 között 272 százalékkal, a fizikai dolgozóké 300 százalékkal. míg a nem fizikai, de nem is műszaki dolgozóké 322 százalékkal nőtt. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban a fizikaiakhoz képest a műszakiak keresete 28 százalékkal csökkent. A nem fizikai és nem is műszakiakhoz képest ez a lemaradás még nagyobb. Nem véletlenül vezetett ez a tendencia a műszaki megújulás értékvesztéséhez, s ez sokszoros áttétellel végső soron mai gazdasági gondjainkhoz. Számos országhoz képest több területen alakult ki lemaradás. Elsősorban a mikroelektronika, a robottechnika, az információs technológia, a nagy pontosságú megmunkálási és felületkezelési technológiák terén. Vagyis ott, ahol az igen magas elméleti tudás nélkül nem lehet jelentős gyakorlati eredményeket elérni. A termelés krónikus gyengesége: a nem megfelelő minőség. amelynek okát többek között a műszaki feltételek színvonalában. illetve a szervezettség és az érdekeltség hiányában, az emberi hibákban, a technológiai és a munkafegyelem megsértésében kell keresni. Nem állítható, hogy nem történt változás ezen a téren az elmúlt évek során. Vannak olyan vállalatok, ahol a műszakiak átlagbére kétszerese a vállalati átlagbérnek, azonban ma nem ez a jellemző. S éppen ezért az itt-ott már föllelhető kedvező változások még nem képesek jó irányban befolyásolni a közvéleményt. Holott erre nagy szükség volna, s éppen a fiatalok, a jövő szakemberei miatt is. Akik hinni akarnak a tudás értékében és fontosságában, s akiket oly igen könnyű rossz, begyöpösödött vezetői szemlélettel elriasztani a műszaki fejlesztés sehol sem könnyű, mindenütt nagy kitartást és szorgalmat igénylő pályájáról. Az ország egyik felsőoktatási intézményében a műszaki szakmákat tanuló diákok között felmérést végeztek, hogy kit tekintenek az egyetemi oktatók közül példaképnek, és miért. Az is a kérdések között volt, hogy példaképükben mi az, ami tetszik, s mi az, ami nem. A válasz a kérdezőket nem újszerűségével, hanem egyöntetűségével lepte meg. A 2 ifjúság ideálja természetesen az az oktató volt. aki van: szembe kell néznünk magunkkal. Valljuk be, sok minden múlott rajtunk. Például... ! Most hozakodom elő azzal, ami kezdettől fogva a szándékom. Azokkal az adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy vannak eredményesen gazdálkodó szervezeteink is. Hadd említsek néhányat. A nagyrédei tsz- ben százmilliót haladt meg a nyereség az elmúlt évi tevékenység nyomán. A Gyöngyösi Mátra Kincse húszmilliós nyereséget könyvelhetett el. Az Abasári Rákóczi mérleg szerinti nyeresége megközelítette a 47 millió forintot. A GyöngyöSsolymoo legtöbbet tudta a szakmáról, akinek a legkorszerűbb gondolatai voltak. Viszont azt is látták a diákok, hogy példaképül választott tanáruk lényegesen kevesebbet keres, mint kollégái az olyan termelő üzemekben, ahol szinte semmiféle műszaki innováció nem fűződik tevékenységükhöz. S azt is nehezményezték, hogy mind a példakép, mind más pedagógusok jövedelmüket kiegészítő más mellékfoglalkozásokra fordítják energiájuk egy jelentős részét, s nem a diákokra. Az eltolódott értékrend eltolódott következtetéseket szül éppen azok körében, akiknek feladata a jövő műszaki problémáinak megoldása lesz. A kör úgy tűnik itt zárul be feloldhatatlanul, hiszen ahhoz, hogy a hazai műszaki fejlesztők jobb anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak, az kellene, hogy tevékenységük folytán gazdaságosabb, eredményesebb legyen a termelés. A kör azonban mégsem zárul le reménytelenül. Egyrészt az az országos program, amely a legfelső politikai irányítás támogatását élvezve minél radikálisabban kívánja felgyorsítani a hazai műszaki fejlődést, kétségkívül hoz majd eredményeket. Másrészt már ma is vannak olyan tapasztalatok, amelyeket nem lehet és nem is szabad nem észrevenni. Jó példaként említhető az a folyamat, amely a számítás- technikai kultúra területén kezdődött el hazánkban. Az állami és társadalmi szervezetek. karöltve a sajtóval és a tömegkommunikáció más eszközeivel, nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó gyorsasággal és széles körben szervezték meg a gyermekek és felnőttek számára a különböző számítógépes ismeretek oktatását és képzését. A fiatalabb korosztály — olykor bizony az egészen fiatalok is — a dolgok természeténél fogva az élen járnak ebben az új kultúrában. Van ma már olyan •számítógépes tanfolyam az országban, ahol a padsorokban ülnek a felnőttek, és a katedránál magyaráz a 18— 20 éves diák, aki esetleg még csak középiskolás, de máris a számítógépes ismeretek mestere. Amilyen szokatlan, voltaképpen olyan természetes ez, hiszen a fiatal agy rugalmasabb és fogékonyabb, mint az idősebb. Ez a tanulság alighanem kiterjeszthető az egész műszaki innovációra. És máris levonható belőle e9v — talán a legfontosabb — tanulság, hogy csak a tudást, az eredményeket szabad tisztelni, elfelejtve életkort, társadalmi, gazdasági pozíciót, rangot. Mert csak az a társadalmi közeg tud eredményesen megújulni, amelyik megteremti ennek a feltételét. Vagyis kész az önművelésre, a megújulásra. az értékek és a gondolatok megfontolt, korrekt megbecsülésére. B. A. sí Mátra Tsz-ben a főkönyv húszmillión felüli nyereséget zárt. Pedig az aszály ezekben a gazdaságokban is éppen olyan hosszan tartott, mint máshol. A fagy ugyanúgy tette tönkre a szőlőt, mint máshol. Az ő gépeik sem fiatalabbak, miiint a többieké, és náluk sincs nagyobb technikai felkészültség, mint máshol. Akkor hát? .. . Hogy is mondta Medgyes- sy Péter pénzügyminiszter Nagyrédén? A jó irányítás, a szorgalmas termelői munka és a megfelelő anyagi érdekeltség az eredményesség forrása. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszéke műhelyekre épült „úszó laboratóriumra” hasonlítható. A földszinten ugyanis műszerészek, technikusok iparszerű termelőmunkájával találja szembe magát a látogató, míg az emeleten egymást érik a kutatólaboratóriumok, a kísérleteknek tág teret biztosító műhelyek. Ketskeméty István egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora, a tanszék vezetője beszélgetésünk kezdetén Budó Ágoston akadémikusra hivatkozik, az ő emlékét idézi, mint olyan tudományos tekintélyű szakemberét, aki a folyadék- lumineszcenciai vizsgálatoknak kezdeményezője, kutatója volt a szegedi egyetemen. Az 1969-ben elhunyt professzor nevét ma emléktábla őrzi Szegeden, a Berzsenyi utcában. Kutatói munkásságáról p>edig köztudott, hogy foglalkozott a molekulaszínképek, a dielektrikumok fizikájának kutatása mellett a molekuláris lumineszcencia vizsgálatával, elemzésével is. — Milyen vizsgálatokat folytatnak jelenleg a tanszéken? — kérdezem Ketskeméty Istvánt. — A folyadéklézeres, festéklézeres vizsgálatokról számos közlemény, sok publikáció látott napvilágot az elmúlt időszakban. Igen jelentős a nitrogénlézerek kutatása. amely elsősorban két munkatársam nevéhez fűződik. név szerint Bor Zsolt és Rácz Béla kutatói munkájához. A nitrogénlézerek ki- fejlesztése kétségtelenül újdonság Magyarországon. a velük elért festéklézeres eredmények pedig világviszonylatban is a legjobbak közé emelik a két kutatót. Bor Zsolt, Rácz Béla és más munkatársaim a göttingeni Max Plane Intézet lézerfizikai osztályán végeztek módszeres kutatásokat, majd az ottani kutatási eredményekkel hazatérve vizsgálati módszereiket Szegeden tökéletesítették. A lézerfizikai folyamatok kutatása az alapkutatás kategóriájába tartozik, gyakorlati haszna, jelentősége pedig az, hogy más alapkutatások esetében is alkalmazható Például az analitikában fontos szerepet játszhat a lézer, mint gerjesztő fényforrás. — Kik kapcsolódtak be a későbbiek során a munkába? — A hetvenes évek végén újabb kitűnő szakemberek alkottak csoportot, kutatóegyüttest. Nagy örömmel említem Szabó Gábor, Heb- linf János, Szatmári Sándor tudományos munkásságát. Az intézeten belül akadémiai kutatócsoport is működik, és lézerkutatásaink eredményei révén igen nagyra értékelik tevékenységüket. Fontosnak tekintik azokat a készülékeket, amelyeket itt, Szegeden, saját műKulcsszavak ezek. Mindent nyitnak. Minden titok nyitjái ezek a fogalmak. Mert úgy igaz, hogy ezekben a gazdaságokban „törték a fejüket” az emberek: mit lehetne kitalálni, hogy a korábbiaknál jobban menjenek a dolgok? A nagyré- deiek a termény minél magasabb fokú feldolgozására törekedtek, természetesen a kiváló minőség biztosításával. A gyöngyösiek szerződést kötöttek a traktorosokkal és a gépkocsivezetőkkel, most kötik ezt a szerződést: a gépek használata egyszerre az „érdek” kategóriájába emelkedett. Hasonló példákat lehetne felemlíteni a Ketskeméty István és Szabó Gábor ellenőrző vizsgálaton helyeinkben előállífúnk, és nem utolsósorban azokat a kutatási eredményeket, amelyek alapján hazánkban — és nyugodtan mondhatom —, világszerte ismernek minket, ismerik az intézet eddigi tevékenységét. A tudományos elismerés más módon is megnyilvánul. Bor Zsolt például 35 évesen, igen fiatalon lett a tudományok doktora. — Milyen kutatásokat folytatnak még? — Vizsgáljuk többek között, hogy milyen módon hat a lézersugárzás a szilárd testek felületére, ott milyen fizikai, kémiai elváltozásokat okoz. Vizsgáljuk azt is, hogy a lézerkutatás miképpen alkalmazható a gyakorlatban, milyen ipari feladatok megoldására alkalmas. Szabó Gábor adjunktus és Nánai László docens az úgynevezett második generáció tudományos kutatói tevékenységéről ad tájékoztatást. — A hetvenes évek második felében kapcsolódtunk be a munkába — mondja Szabó Gábor. — Másodéves egyetemi hallgatóként ismerkedtem az intézet munkájával, és negyedéves koromban már félállásban az intézet munkatársa voltam. Láttam az előttem kutató gárda problémáit, megismertem azokat a nehézségeket, amelyek annak idején műszerezettség hiányában nehezítették a tudományos munkát, tehát dolgoztam nehéz körülmények között is. Napjainkra sikerült olyan eszközöket kifejleszteni, amelyeket piacra dobhatunk, vagyis lézereket gyárthatunk más kutatóműhelyek, kutatók számára. Az akkori elökísérletek napjainkra megértek, és az eredmények révén a továbblépés lehetőségét kínálják az intézet valamennyi munkatársa számára. Az, hogy egy lézer működik az asztalon, az még nem jelent mindent. A munka oroszlánrésze azután jön, hogy a műszer végül is felhasználó kezébe kerüljön, és a gyakorlatban is használhassa. A hetvenes évek második felétől nemcsak a lézerei« érdekelnek, hanem többi gazdaságra vonatkozóan is. Ezeknek egy a lényege: a jó ötlet és az emberi érdekeltség összekapcsolása. Furcsa módon ezekben a közös gazdaságokban nem az elégedettség himnuszait zenetek az értékeléskor. Miután számba vették az eredményeket, rögtön azt sorolták, hol lehetett volna még többet tenni, illetve: hol kell az idén többet tenni. Mindenütt a további előrelépést fontolgatták. Az egyik esetben tízmilliókat emlegettek előfeltételként, a másiknál egészen szerény összegeket. Az emberi felelősség hangsúlyozása pedig egyszer sem maradt el. Kiderült, hogy minden terv legerősebb fundamentuma azok alkalmazásai is. Ipari fejlesztésben lényegesen közelebb vagyunk az élvonalhoz, mint sok más területen, két-három éves késésünk azonban még mindig van a fejlett tőkés országokhoz képest. Az elmúlt időszakban tizenegy készüléket készítettünk és adtunk el. Ez természetesen a tevékenységünk egyik oldala csak, de nagyon fontos oldala. Amint a műhelyekben végzett munkát látta, ott elsősorban szerelőtevékenység folyik, enél- kül ugyanis elképzelhetetlen a kutatás. És hogy ott is sikerült megfelelő szintet elérni, azt speciális lézerek kifejlesztett példányai is bizonyítják. — Talán illusztrálhatnánk egy példával a lézerfelvillanások szerepét és funkcióját? — A technika jelenlegi állása mellett rendelkezésre álló vizsgálóeszközök általában csak a természeti folyamatok végeredményeit képesek regisztrálni. Azt azonban nehezen, hogy miképpen játszódnak le az elemi folyamatok. Minket, kutatókat pedig elsősorban az érdekel, biológust, fizikust egyaránt, hogy mi történik a végeredmény kons- tatálása előtt. Az elemi folyamatok többségét csak a lézerekkel lehet mérni. Az érdekel például, hogy a növények miképpen termelitek oxigént. Azt tudjuk, hogy oxigént termelnek, de hogy ez milyen folyamathoz kötődik, ez lehet a kutatás alapvető célja. Nánai László is bekapcsolódik a beszélgetésbe, és rögtön a legfontosabb kérdésre tereli a szót: — A lézer a „szegényem- ber” vizsgálóeszköze lehet, ha elterjed, és kellő meny- nyiségben áll kutató. no meg az ipar rendelkezésére. Fejlesztése és alkalmazása lehetővé teszi a dinamikus vizsgálatok elvégzését. Hogy mit lehet csinálni a lézerekkel? Lehet vágni, hegeszteni, ruhát, üveget, bőrt szabni, és ha ez ipari keretek között kerül felhasználásra, akkor természetesen programozható is. A lézeres anyagmegmunkálás után nem marad selejt, a vágott felületet megedzi, beégeti, a szövet például nem rojtolódik ki. De operálnak is vele a sebészetben, és nem szükséges utána vérzéscsillapító alkalmazása. __ Végül azt kérdezem, az i pari alkalmazást tekintve milyen az elmaradásunk a fejlettebb országokhoz viszonyítva? — Bár kellő erőfeszítést teszünk, hogy megfelelő műszereket építsünk föl, a műszerek alkalmazását tekintve 5—10 éves késésben vagyunk, és azt szorgalmazzuk, hogy egyre több berendezés készüljön el, és kerüljön kt az intézetünkből. Tárgyalásokat folytatunk annak érdekében is, hogy ezeket használják is az illetékesek. P. Z a saját erő. vagyis hegy raiipdenekelött saját magukra építsenek. Nem ka- csintgatinak a szomszédba, de felfelé sem. Nem istencsapás tehát rajtunk a rosszul sikerült esztendő. Lehet a nehézségek ellenére is eredményesen dolgozni, de ehhez egész ember kell. Az ilyen esztendők az igazi megméretés évei. Itt válik el, kiben, mi lakozik, ki mire képes, mire alkalmas. A tanulságok megállapítása azonban kevés. Nyomában a cselekvésnek kell járnia. Vagyis: mindenki munkája és képessége szerint ítéltessék meg. Ügy. ahogy ezt már olyan régóta hangoztatjuk. Ma már csak a szót kimondani — kevés. G. Molnár Ferenc Példájuk bizonyít
