Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-25 / 47. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 25., szerda 3 Reformról és gazdaságról — kritikusan A közelmúltban került sor Salgótarjánban a fiatal közgazdászok országos találkozójára. Az alaptéma ezúttal a legújabbkori gazdaságtörténetünk volt. s ezen belül is az 1968-tól elkezdődött reformtörekvések felvázolása, értékelése. Az ott elhangzottakról beszélgettünk Bársony Károllyal, a megyei tanács ipari osztályának főelőadójával, aki egyben a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének ifjúsági titkára is. — Immáron hetedik alkalommal rendezték meg ezt a konferenciát — mondja —. s ebből jómagam ötön vettem részt. A mostanira egyébként szőkébb hazánkból nyolc fiatal közgazdász utazott. — Ahogyan követni tudtam az ott történteket, abból az derült ki, hogy az előadók a különféle korszakokat. szakaszokat elemezték ... — Valóban, s érdemes mindjárt Bsrend T. Iván Reform és szocializmus című előadásával foglalkoznunk. Megállapította, hogy e két fogalom lényegében születésétől fogva összetartozik. Érdekes volt az is. miszerint a szocializmus teljes rendszere kiépülésének történeti realitása esetlegesen több évszázad, nem pedig néhány évtized, mint azt korábban gondolták. E kérdésben voltak utópisztikus elképzelések és mellék- vágányok is. Egyesek például igen rövid időben jelölték meg azt, amíg a szocialista gazdaság behozza kezdeti hátrányát, majd lépéselőnyre tesz szert. Mások kissé misztifikálták a közösségi tulajdon, illetve a tár- sadalmasított termelés szocializmusbeli kizárólagosságát. — Nem tekinthetünk el attól, hogy nálunk igen korán kibontakozott a reform- folyamatokhoz kapcsolódó elméleti vita és gyakorlati munka.. . — Pontosan. Berend T. Iván szólt arról, hogy mit. hogyan ismertünk fel, s ezeket hogyan valósítottuk meg gazdaságunkban. Már 1953-tól 1956—57. fordulójáig történtek bizonyos kísérletek. Utána, az „újrakezdés politikai kényszere” új gyakorlati feladatokat hozott. 1968-ig apróbb lépések zajlottak. ám az á'fogóak mindig lekerültek a napirendről. A második hullám akkor startolt, s kibontakozott az indirekt gazdaság- irányítás. A reformok során az egyes nekilendüléseket viszont — a külső és belső tényezők hatására — mindenkor, korántsem problémamentes. visszarendeződések követték. A ’70-es évek világgazdasági változásai szétzilálták az' itthon’ elképzeléseket, s az évtized végére világossá vált. hogy gazdaságunknak nagyobb rugalmasságra. exportorientált fejlesztésekre van szüksége. A helyzet ma ellentmondásokkal teli, gazdaságunknak nincs nagy manőverezési lehetősége. Kényszerpályán mozgunk, ez pedig a reformok ellen hat. — Mivel egészítette ki mindezt Vissi Ferenc, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese? — ö a reformok hazai és nemzetközi hátteréről, a célkitűzéseiről, eredményeiről beszélt. Szerinte a 68-as törekvéseknek koncepcionális korlátái is voltak. A célok csakis a gazaságirá- nyitásra terjedtek ki. más területekre nem. A siker egyik feltétele a külgazdasági „nyitás” lett volna, de a gyakorlatban az önellátó törekvéseket, az extenzív módon építkező gazdálkodást lehetett megfigyelni. A legsúlyosabb következménye az volt, hogy az t importigény nemhogy csökkent, hanem emelkedett. Lényeges továbbá — s ez a mai napig is érvényes — a piac és a piaci értékrend hiánya. — Lépjünk kicsit közelebb a mához ... Milyennek láttatták az 1979-től 1985- ig terjedő periódust? — Faluvégi Lajos, az Országos Tervhivatal nyugalmazott elnöke, úgy fogalmazott, hogy e szakaszban az irányítás már nem tűzhetett ki más célt, mint a megrendült külkereskedelmi egyensúly helyreállítását, az adósságállomány növekedésének mérséklését, a belső felhasználás erőteljes csökkentését. Még a pályamódosítás idején sem sikerült feltárni a belső gondokat. s érzékeltetni ezek súlyát. A növekedés üteme a tervezettnél jobban visszaesett, a „fékek" ott is hatottak, ahol nem kellett volna. Színesítette a dolgot, hogy 1981. és 1984. között átmenetileg egy szilárd alapot nélkülöző fellendülést tapasztalhattunk. — Mindezek ellenére megőriztük a fizetőképességünket, az egyensúly javult... — Igen, de nem kezdődött meg a termelés szerkezetének régóta esedékes, radikális átalakítása. A fejlesztési források nagy hányada továbbra is a kitermelő- és alapanyagiparnak jutott, nem pedig annak a feldolgozóiparnak. amely a piacokon így esetleg nagyobb eséllyel rajtolhatott volna. — Érdekes módon Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese — ugyancsak az előbb említett 6—7 évről szólva — azt fejtegette, hogy mik nem történtek meg a reformkísérletek során. Gondolom, példákat is sorolt... — Nem használtuk ki kellőképpen az 1981-től 1984ig tartó esztendőket, azaz a fellendülést. Elmaradt a termelés strukturális átalakítása, a veszteségforrások mind teljesebb felszámolása. A kivitel volumenét fenntartó törekvések — „túlerőltetett export” — egyre nagyobb támogatást igényeltek, amik a növekmény jelentős részét emésztették fel. Nem változott a termelésünk importigénye sem. Ezekből fakadt, hogy minél nagyobb volt a növekedés, annál rosszabb a dollárelszámolású külkereskedelmi mérleg. Nem tudtunk megvalósítani egy erős. kemény költségvetési, pénzügyi politikát. 1984 és 1986 között a tiszta jövedelemnek a vállalatok és az állam közti megoszlása 10 százalékos csökkenést mutat az állam rovására. Ez fontos eleme volt a költségvetési hiánynak. — Ezek alapján mik azok a tennivalók, amelyek a kilábaláshoz vezethetnének? — Szükséges, hogy a nemzeti jövedelem fajlagos növekedése nagyobb exportkibocsátást eredményezzen, mint az import. Vissza kell szorítani a gazdaságtalan tevékenységeket. A kérdés persze itt az. hogy tudja-e pótolni a kieső forrásokat hatékony, új termelés. Hogyha ezekben nem jutunk előre, akkor a gazdasági növekedésre nincs kilátás. Még valami ... A világpiaci termékek 80 százaléka a közepes színvonalba sorolható. Nos. ide kellene felzárkóznunk, de pillanatnyilag megbízhatatlanok vagyunk mind a minőséget, mind a határidőket, a csomagolást stb. tekintve. Cél, hogy korrekt, keresett partnerekké legyünk. — Végezetül egy személyes kérdés ... Hogyan értékelné a találkozó egészét? — A jelenlegi helyzetről kritikusan, őszintén szóltak, s ez már önmagában véve jó. Ezen túlmenően azt is megmutatták, milyen változások kellenek ahhoz, hogy a gazdasági fejlődést dinamizálhassuk, ’ a versenyképességet javíthassuk. A magas színvonalú előadásoknak köszönhetően e tanácskozás talán az egyik legtartalmasabbnak. legsikeresebbnek bizonyult. Sárhegyi István Új Rába traktor A Kába traktorcsalád újabb típusának gyártása kezdődött meg Győrött. A tizenkél egész hét tízed tonnás, 280 lóerős, húsz sebességfokozat - tál rendelkező erőgép — amelynek tengelytávja fél méterrel nagyobb az ismert Rába-Steiger traktorénál — a legkötötteb talaj megművelésére is alkalmas. Technikai újdonsága, hogy a mellső differenciálja automata. Az új erőgépbe a Rába gyár legújabb — a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelelő — motorját építették be. Képünkön: a Dávid és a Góliát, a gyár kis kertitraktora és az óriásgép, amelyből ebben a negyedévben tizenkettő készül (MTl-fotó: Matusz Károly felv.) BEÉPÍTÉS, vagy leépítés? Tompa utcai éles kanyar A nyári hónapokban a hét vége késő esti televi- zióműsorán megható és elgondolkodtató ausztrál filmet láthattunk. Témája: a profitra, a gyümölcsöző beruházásra törekvő, gyors sikert hajszoló építési vállalkozó sorsokon, életeken, így filléres emlékeken törtet át buldózerrel. S a régi „rongyos” hámló vakolatú házakhoz ragaszkodóknak csillogó, fényes, összkomfortos emeleti kalitkát ígér hátralévő napjaikra. Jelszava: aki nem velünk — ellenünk! S nem siránkozik, ha egy-két öreg fa „állva hal meg" életének, lakásának megroppanó gerendái, feltűrt ablakkeretei, téglahalmai előtt . . . A következő esetet hallva, ha nem is ilyen élesen, de eszembe jutott ez az élmény. Kertvárosi idill Az egri Lajosváros perifériájának lakói még néhány évtizeddel ezelőtt konyhanövény- és virágtermesztéssel foglalkozó kertészek. Bukolikus hóstyai életüket azóta kikezdte az ipar és a lakótelep. Az elmúlt tíz évben a környéken élők lélekszáma megduplázódott. Ennek ellenére az emeletes házak lábánál tovább akarnak élni földszintes társaik. Ide. ahol évtizedek óta fészekre száll a madár, s békésen kötöge- ti a ribizkebokrok levelei közt hálóját a pók. több újtelepes is érkezett. Belefogtak saját szakállukra az építkezésekbe, és tíz évet adtak az életükből azért többek közt, hogy ne csak a rádió és tévé időjárás-jelzéséből tudják meg. hogy milyen a külvilág hőmérséklete, no meg azért is, hogy a csemete nyugodtan hancúrozzon az otthon zöld füvén, és ha kell. két fa között hintába üljön vagy pillangót hajszoljon a hajtások között. Egyszóval emberibb életet éljenek, s ezért mindent megtettek. Többek között Herczeg István grafikus és felesége, akik maguk vakolták, festették, betonozták műteremlakásukat. — Engem minden reggel mégérint és ihlet a táj, s otthon érzem magam. De nemcsak én vagyok így, hanem a kilencedik évtizedének vége felé járó szomszédom is. akit levélbontáskor már kint talál a hajnal. — Azért most mégsem a tavaszi viharfelhők csaptak össze a környék felett. Mi történt valójában? A ház asszonya veszi át a szót, és több száz telek- tulajdonosnak a nevével teleírt lapot és egy kérvényt tesz elém. — Tudomásunkra jutott, hogy a Tompa és Pogonyi Antal, valamint a Faiskola és Lenitj út által határolt területet ki akarják sajátítani, és modern, tetszetős tömegházakat kívánnak a bokrok helyére telepíteni, ahol aztán se levegő, se játszótér, tél idején hulló karácsonyfák, más hétköznapokon pedig csikkek és kukák közt élhetnénk. — Kérvényezték a városi tanácsnál azt, hogy a beépítések tájba és környezethez illőek legyenek? — Igen, már az elmúlt évben tanácstagi és népfrontgyűlésen kértük, hogyha lehetséges, mellőzzék a beépítést. A tervek mégis megszülettek és a szűk területekre — így 85 telekre — 402 lakás. 425 garázs, kb. 1600 lakosra alagsor, földszint, két emelet tetőtér beépítését tervezik földszintes családi házak közé. — Kérésükre mit válaszoltak az illetékesek? — Azt, hogy ki kell használni minden lehetőséget, hogy otthonhoz juttassák az arra várókat. Mi sem ez ellen kardoskodtak, sokkal inkább azért, hogy emberi léptékű, ide illő családi házak épüljenek fel, ha már muszáj. És itt ez az írásbeli kérelem, amelyet eljuttatunk a városi tanács elnökhelyetteséhez és a vá- rosszépítő egylethez. Mi bízunk a jobb belátásukban. Határozatra várva Bár a sorok írója nem családi házban lakik, egyet tud érteni az elmondottakkal. Annál is inkább, hogy lapunkban többször szót emeltünk az embertelen, a humánumot teljesen mellőző tervezések és betonkolosszusok ellen. Mégis mi az elhangzottakról az egyik legfőbb illetékesnek. Farkas Imrének, a városi műszaki osztály vezetőjének véleménye. — Ügy tudjuk, hogy korábban erre a területre óvodát és szolgáltatóházat terveztek. — Igen, de azóta duplájára nőtt a lakásigénylők száma. — Gondolja, hogy a várost úgy lehet széthúzni, mint egy tangóharmonikát? — Korántsem telített még Eger. Ügy véljük. hogy nyolcvanezres lélekszámig fejlődhetünk. No. persze az eltartóképességet figyelembe véve. — És pont a kertvárosok idilljét kell megszüntetni ezért, nem lehetne más területre bérházakat tervezni? — Azt hiszem, igazságtalanok lennénk, ha mondjuk a Kertész utcaiak kárára előnyben részesítenénk a lajosvárosiakat. Egyébként is a Deli György, s Kiss Csaba által tervezett épületeket megszerették a lakók a Tihaméri-lakótelepen. Mi is hívei vagyunk a drága pénzen vásárolt nyugalomnak, de luxusnak tartjuk, hogy közművesített telkeken csupán konyhakertészet működjön. Különben helyt adunk a panasznak, és a V. B. fog dönteni a beépítésről. Ezt mondotta tehát a műszaki osztályvezető, s az ö helyében bárki más" is hasonlóképpen vélekedett volna. De utánanéztem az esetnek magam is. A környékbeliekkel elbeszélgetve és a levéltári adatokat megnézve kiderült, hogy igencsak „éles kanyart" tettek igazukért. Az is igaz, hogy többszöri kérésük ellenére idáig semmit sem kaptak., sót az ott élők magánerőből alakították ki a közműhálózatot, amely azóta természetesen köztulajdonnak számit!? Amint cikkünk elején is irtuk, az itt élők lélekszáma is megduplázódott és Lajosváros érintett területén nincs szolgáltatóház. az orvosi rendelő és az ABC- áruház már a mostani zsúfoltságot is igen nehezen bírja. Hogyan bírna el még plusz ezerhatszáz embert? Ha már más lehetőség nincs és beépítési kényszerről van szó. akkor a kertvárosi jelleg megőrzése mellett szállók síkra magam is. Erre jó példa is van, a Kazinczy utcai lakássor, amely 1985- ben az év lakóháza lett. Na és hogy nincsen máshol hely? Néhány javaslatot talán a tisztelt döntéshozók is elfogadnak a toll- forgatótól. Ideális, kulturált lakótelep építésére nyújt lehetőséget és teret a Legá- nyi-tanya feletti hobbitelkes rész, aztán a kanadai temető környéke. De biztos vagyok abban, ahogy ez már nagy örömünkre gyakorlattá is vált, a városi népfront is tudna ötleteket adni. még jó néhányat. Utoljára, de nem utolsósorban úgy érezzük, hogy a műemlékvédelmi nyári egyetemnek másfél évtizede otthont adó. kiemelten kezelt. az UNESCO által erkölcsileg és anyagilag is támogatott város nem követ el ilyen tévedést. S hangsúlyozni kell azt is, egy településnél nemcsak a történelmi városmag fontos, hanem talán a legutolsó kertvárosi harmonikus építkezés is. Már csak azért is, hogy. az ott élőknek nem a legdemokratikusabb módon ne változtassuk meg életterét és közérzetét. Soós Tamás Megjelent a Pártélet februári száma A folyóirat közzéteszi annak a beszédnek rövidített változatát, amelyet Pál Lé- nárd. a Központi Bizottság titkára mondott az MSZMP KB 1986. december 28-i ülésén, és nyilvánosságra hozza a testület állásfoglalását a jnűszaki fejlődés gyorsításáról és a tudományos kutatás eredményességének fokozásáról. A fogyasztási cikkek kínálatában kifejezésre jut a gazdaság fejlettsége. Ellátáspolitikánkban tehát mindig léteztek prioritások, amelyek együtt változnak a társadalmi. gazdasági fejlődéssel. Ennek eszközrendszerét a fejlődés egy-egy szakaszában alapvetően meghatározza a gazdaságpolitika, illetve az életszínvonal- és szociálpolitika. Andrikó Miklós belkereskedelmi minisztériumi államtitkár megvilágítja az ellátáspolitika és a kereskedelem összefüggéseit. Magyarországon jelenleg mintegy 8000 egyesület működik. Munkájuk, különösen az utóbbi években, erőteljesen megélénkült. Az egyesületek szaporodásának, az egyesületi élet élénkülésének hátterében több körülményt jelölhetünk meg Ide sorolhatjuk a társadalom sokrétű tagozódását, az együvé tartozás igényét, és a politikai demokratizmus bővülését. Ádám Antal elemzi az egyesületek és szövetségek társadalmi szerepét. Külföldi propagandánk tájékoztatási rendszerünk szerves része. Alapvető feladata. hogy segítse a reális kép kialakítását a világ közvéleményében hazánkról, a szocializmusról. A burzsoá propaganda az érdemi vita helyett az esetek többségében a manipuláció, a rágalmazás, az előítéletek, a féligazságok terjesztésének módszerét alkalmazza a szocializmussal szembeni fellépésében. Illés Tibor megvilágítja külföldi propagandamunkánk törekvéseit. Az 1956 novembere után végbement szocialista megújulás megteremtette a le- hetőségél a tudományos munkásmozgalomtörténet- irás létrejöttének. Az utóbbi időben mind többször kerül szóba az a kérdés, hogv mennyire áll összhangban a párt belső életének színvonala a társadalmunkban végbemenő változásokkal, a politikai munkára háruló feladatokkal. Különféle pártfórumok tanácskozásain elemzik, miként kellene megújítani munkamódszereinket, lefaragni azokat a formális, bürokratikus elemeket, amelyek fékezik a párttagok aktivitását. Ebből kiindulva rendezett a szerkesztőség kerékasztal-beszélgetést a párt belső életének megújulásáról. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet főszerkesztője vezette. Bársony Károly (Fotó: Perl Márton)
